Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-08-07 / 1540. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. augusztus 7. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year ........................$2.00 Félévre ...................... 100 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .............— 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ______ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ............... $2.50 nek. A genocide bűntény esetében természetesen ilyesmi el sem képzelhető. így érthetetlen, hogy az angol Labor Party kormány utasítása alatt működő angol delegátusok miért akadályozták meg, hogy a népirtás borzalmas gaztettét nemzetközi bűnténnyé nyilvánítsák? Az egyetlen magyarázat az, hogy akár a palesztinai ügyekkel, akár az angol gyarmati politikával kapcsolatban az angolokat is bűnösnek lehetne találni a genocide elkövetésében. Bizonyára ez az oka annak, hogy ezt a förtelmes eszmét, amely a gyakorlatban a világtörténelem legnagyobb bűntényét képezi, még mindig nem lehet kiirtani. “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még etem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. _______________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE * ^g*-42 Ez nem vallásszabadság A new yorki városi iskolák vezetősége, a “Board of Superintendents” megerősítette azt az előbbi határozatát, hogy az ország legjelentékenyebb liberális folyóiratát, a “Nationt” nem engedi elhelyezni az iskolák könyvtáraiban és nem adják a tanuló ifjúság kezébe, mert abban a folyóiratban Paul Blanshard, volt new yorki mértékfelügyelő-biztos több cikket irt a katholikus egyházról, amely cikkekben adatokkal bizonyította, hogy a pápa és általában a katholikus egyház milyen népellenes politikát követnek, sőt számos esetben támogatták a fasiztákat is. A tilalom ellen nagy felzúdulás támadt a liberálisok között, akik a tanfelügyelők eljárásában a sajtószabadság eltiprását látják. Ezzel szemben a tantestület a vallásszabadságra hivatkozik. Szerintük a Nation cikkei megsértették a vallásszabadságot és azért vonták el a lapot az ifjúságtól. Nyilvánvaló, hogy a tanfleügyelőknek ez az okoskodása száz- percentesen hamis, mert úgy értelmezik a vallásszabadságot, hogy a vallásos testületeket csak dicsérni lehet, de nem szabad kritizálni. Ugyanily okoskodás értelmében vallásszabadság az, amikor mindenki a saját tetszése szerint kiválasztott vallást követi, — csak kövessen valamilyet. Miután a mai tudományos felfogásunk értelmében minden vallás csak babona, igy a new yorki ifjúság nevelését irányitó testület szerint a vallásszabadság csak arra terjed ki, hogy az ifjúsággal megismertessék a babona valamelyik formáját, de elzárják tőlük mindazt, ami rámutatna, hogy az összes vallások a babona keretébe tartoznak. Már pedig az igazi vallásszabadság az, hogy bárki követheti azt a vallást, amelyiket akar, vagy nein követ egyet sem, ha ilyen előrehaladott a felfogása s ezt nyilvánosságra is hozhassa. i A new yorki iskolák “Tanfelügyelők Bizottsága” még mindig a letűnt, babonás korszakot képviselik. Nem csoda, ha nagy a felzúdulás ellenük, már nem illenek be az atomkorszakba.! A legnagyobb bűn Megcáfolhatatlan tény, hogy a világtörténelem legnagyobb gaztettét, legborzalmasabb bűntényét a német nácik eszelték ki és követték el. Nem ezen gonosz bestiákon múlt, hogy nem hajthatták végre teljes mértékben mint tervezték. Ezt a rémtettet azóta a “genocide” (népirtás) tudományos néven említik. Mint még jól emlékezünk rá, a német nácik állítása szerint a germán nép valamilyen “felsőbbrendü” fajt alkot, mig a többi nemzetek alsóbbrendüek, akiket ha a német érdekek úgy kívánják, ki lehet és ki kell irtani, hogy helyet adjanak a németeknek. Ennek a pokoli gondolatnak esett áldozatul több millió zsidó, lengyel, orosz és más nemzetiségű ember. Nem a katonákat értjük, akik fegyverrel kezükben hultak el a csatatereken, hanem azokat a milliókat, akiket halálra éheztettek, avagy gázkamrákba tereltek, hogy ezt a gonosz elméletet a gyakorlatba megvalósítsák. A genocide elvet hirdető fasizmus tehát már magában véve is az emberiség ellen irányuló bűntény és nyüvánvaló, hogy a fasiz- ták elleni küzdelmet a legfőbb törvény, az önvédelem diktálja. Az emberiség önvédelme követeli meg, hogy a genocide bűntényt nemzetközileg is elitéljék és üldözendő büncselekedetnek tekintsék. Ennek a gondolatnak kívánt eleget tenni a United Nation “Economic and Social Council” (Gazdasági és társadalmi tanács) nevű bizottsága, amikor felvetette azt a javaslatot, hogy a genocide bűntényt nemzetközi bűnténynek kell nyilvánítani. A történtek után James N. Rosenberg, amerikai delegátus, biztosra vette, hogy a javaslet egyhangú elfogadásra talál. Az egész világ nagy meglepetésére azonban az angol delegátusok a legélesebben ellenezték a javaslatot s mindenféle politikai trükköt igénybe vettek, hogy az keresztül ne menjen. Az angolok azt akarják, hogy a genocide bűntényeket időről-időre a nemzetközi bíróság elé kell vinni. Igen ám, de még nincs semmi ilyen nemzetközi bíróság, mert ilyesmit rendesen csak valamely alkalomra hoznak össze és az ereje csak abban áll, hogy a bíróságot igénybe vevő felek már előre kijelentik, hogy alávetik magukat az itéletEz a politika A két nagy párt konvencióit megelőzőleg hónapokig tartott az úgynevezett “Eisenhower Boom”, amelynek célja az volt, hogy “Ike” generálist ültessék az elnöki székbe. És szilárdan folyt ez a “boom” dacára Eisenhower kétszeri tiltakozásának is. Az Eisen- howerben “megváltót” látó politikusok azt mondották, hogy ha á demokrata konvenció többsége követelni fogja, akkor a generális engedni fog a “kötelező sorozásnak” és elfogadja a jelölést. Most kisült, hogy ennek a feltevésnek volt is valami alapja, de azért az Eisenhower jelölés mégis elmaradt. Elmaradt egy egészen más oknál fogva, mint arról most William Ritchie, Nebraska állam demokrata pártjának elnöke megmondotta. Ritchie a Kiwanis Club gyűlésén most elismételte azt, amit Eisenhower mondott neki a demokrata konvenciót megelőző napokban. “Feltétlen meg kell önöknek érteni”, — mondotta Eisenhower Ritchienek, — “hogy ha én lennék az elnök, nem lennék SE DEMOKRATA SEM PEDIG REPUBLIKÁNUS, HANEM CSAK AMERIKAI ELNÖK. A tisztviselőket a rátermettség és az érdem szerint választanám ki tekintet nélkül arra, hogy melyik párthoz tartoznak, csak azt nézném, hogy ki a legmegfelelőbb a szóban- forgó tisztségre.” Amint Ritchie ezt elmondta demokrata delegátus társainak, azokból egyszerre elszállt az Eisenhower iránt érzett nagy hevület. Hát ki látott már ilyen bolondot? — mondották megrökönyödve. — Hát azéi't ordítunk az érdekében, hogy másokat ültessen a husosfazékhoz?! Lehet, hogy Eisenhower csakugyan őszintén gondolta, hogy bizonyos tisztségekre csak a megfelelő, hozzáértő embert kell tenni. A konvencióra összegyűlt politikusok azonban nem igy gondolkodnak az elnöki tisztségről. Nekik olyan elnök kell, aki szétosztja a támogatói között a politikai tisztségeket tekintet nélkül arra, hogy értenek-e hozzá vagy sem és az elnöktől is csak azt követelik, hogy jó párttag legyen. Hogy jó elnök-e? azzal nem törődnek. A demokrata konvenció Eisenhower epizódja átvilágított azon a vasfüggönyön, ami a politikai pártok korrupt voltát takarja. Megmutatta, hogy a programban adott frázisok csak a nép ámítására szolgálnak. A delegátusok nem- törődnek az ország érdekével, nem a legmegfelelőbb elnököt keresik, hanem csak azt az embert, aki képes és hajlandó biztosítani számukra a “pork barrel” névvel jelzett gazdasági előnyöket. Stephen J. Supina, a 36 éves veterán repülő katona, aki töltelék nélkül bombát robbantott el a levegőben a United Nation székhelye felett, azt mondja, hogy csak meg akarta ijeszteni a delegátusokat. Supine tudja, hogy a United Nation szervezet olyan gyenge, hogy még a nagy puffanás is megijeszti. Az acéltröszt felemelte a munkabéreket 7 százalékkal, az árakat pedig 11 és fél százalékkal, ami többszörösen visszatéríti a munkabérekre adott kiadást. — Mikor fogják már megvizsgálni, hogy mi megyen végbe az “acél-függöny” mögött, amely a drágaságot ily rohamlépésben növeli? ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin esen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található » dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni öeszpontosulása a szakservezeteket 'trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amety lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai he- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL?” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az vi täreadabrat szerkezetét épi*iök u régi társad«!©«» keretein MSI
