Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-07-03 / 1535. szám
1948. julius 3. BÉRMUNKÁS 5 oldal Harc a német iparért (Vi.) Az egész Európában Németország a legfontosabb, nem csak azért, mert legtöbb lakosa van, hanem inkább azért, mert legjobban kifejlett ipara és technikai fejlettsége is meg van hozzá, igy méltán vezető szerepet játszhatna az egész világon a szocialisztikus rendszer alapján. Ezt úgy a tőkések, mint az öntudatos munkásság tudja és azért nagy súlyt fektetnek mind a két részről Németország megszerzésére. Ámbár nyugat és kelet megtévesztő elnevezés alatt folyik a harc, de igazán a tőkés és a szocialista rendszer között folyik. Amig a szocializmus hivei “Néptanács” alapján működnek, követelőznek, tervezgetnek, addig a nemzetközi tőkések, az angolamerikai kormányokon keresztül a német tőkésekkel és náci politikusokkal, katonatisztekkel Londonban határoznak a német ipar és a német nép sorsa felett. Most annak újabb hire jött, hogy először az amerikai How- ley Generális, most meg az oroszok hagyták ott a berlini közös parancsnokságot. így a londoni konferencia által elhatározott kettészakitás véglegesen megtörtént. Persze ez a közös parancsnokság már régebben nem működött és az ország kettésza- kitása folytán szükségtelenné vált. A NÉP-TANÁCS Amig a nyugati Németország sorsát angol, belga és francia politikusok határozták el, az úgynevezett keleti zónában már régebben egy valóságos néptanács működik, melynek csak németek a tagjai. Azok tervezgetnek, kérnek, követelőznek és készülnek az ország egyesítésére és kormányzására. Amig az orosz zónában nyiltan és minden akadály nélkül dolgozhatnak, a nyugati zónákban minden akadály, terror és ellenkezés dacára is mindnagyobb teret hódita- nak. Azt nagyban elősegiti az a tény, hogy a nyugati zónákban is nagyon sok olyan munkás van, akik az iparok szocializálását követelik, melyben teljesen megegyeznek a néptanács- csal és ellentétbe kerülnek az angol-amerikai tőkésekkel, valamint saját tőkéseikkel is és azokkal, akik a szocializmus ellen szövetségbe léptek az angolamerikai bankárokkal. A Néptanács egységes országot, kormányt akar, ellene vannak, hogy az országot ketté szakítsák és egymás ellen használják. Követelik az iparok, bányák és más termelési eszközök szocializálását. A Néptanácsok és a szakszervezetek bevonását, nem csak az ország; hanem az iparok igazgatásában is. Követelik a megszálló csapatok kivonását. Ezen követeléseket az oroszok nem csak jóváhagyták és támogatják, hanem minden segítséget megadnak a Néptanácsnak, hogy a valóságban meg is kezdhessék működésüket. Az egész Néptanácsnak a legfontosabb követelése és terve az iparok szocializálása, valamint az, hogy a németek sorsát a németek intézzék, nem a belgák és a luxemburgi hercegség megbízottai. AZ OSZTÄLYHARC Ámbár a felszínen nemzeti harcnak látszik a jelenlegi német bonyodalom, de csak akkor mérjük azt le helyesen, ha az osztályharc mértékét vesszük igénybe, mint minden ilyen gazdasági harcnál. Itten is, mint minden gazdasági harcnál és azokból eredő politikai harcoknál is, lelehet egyszerűsíteni arra, hogy Németország megmarad-e kapitalisztikus, vagy szocialisztikus országgá változik át. Ezen dől el az egész harc. A háborúk okai is gazdaságiak voltak. Most is az forog kockán, hogy a német nép, amint azt a Néptanács akarja, vagy. a tőkések fogják bírni a termelő eszközöket, a kifejlődött német ipart. Minden más mellékkérdés és csak arra jó, hogy a tudatlanokat megtévesszék vele. Ez az osztályharc német kiadásban, nagyon közelről érinti az egész világ munkásságát. Amint egyes nagymérvű-sztrájk kimenetele is befolyásolja az összes munkások sorsát. harmadik párt. A két utóbbinak a konvenciója csak ezután lesz, melyekről annak idején majd bizonyára beszélgetni fogunk. De nehogy bárki is azt higyje, hogy ezzel a három párttal a pártszervezkedésbe vetett energia ki van merítve. Ezeken kívül van még jó néhány szocialista és kisebb nagyobb polgári pártok, valamint a kommunista párt is, mely minden erővel a harmadik párt mögött áll. És érdekes, hogy ezeknek a kisebb munkáspártoknak tagadhatatlanul képzett munkásszel- lemü vezetői és tagjai, nem egy esetben vitatkoznak velünk, melyben elismerik, hogy az ipari szervezkedés eszméje jó és helyes, de végcélja számottevően elérhetetlen. Ha aztán megkérdezzük őket, hogy gondolják-e, hogy a választásokon ők nyerni fognak, hát minden habozás nélkül elismerik, hogy az biztos, hogy nem. És mégis any- nyi hévvel és kitartással vannak benne a választási küzdelemben ahol tudják, hogy nyerni nem fognak, mintha csak a munkásosztály fölszabadulása kizárólag attól függne. Ez a helyzet egyformán tapasztalható úgy a kisebb, mint a nagyobb munkás politikai pártok híveinél. Wallaceék harmadik pártjáról aztán egyes újságok minden habozás nélkül úgy Írnak, mintha az volna az egyedüli, mely kivezetné az emberiséget abból a káoszból, amelybe a kapitalista termelési rend sodorta. Én a magam részéről leginkább azért örülnék legjobban ha a Wallace párt nyerne, amire nem sok reNémetországban a szocialista rendszer késett, egy párszor vérbefojtották, elárulták, erőszakkal tartották vissza, igy még szükségesebb, de egyszer- smint fájdalmasabb a megvalósítása, de égetően szükséges. Ezt nem tudják megakadályozni, csak elodázni, de azáltal még nagyobb erőket von maga köré, mert még szükségesebbé válik minden nap elmúltával. Ez azért is nyilvánvaló, hogy az egész világon Németország van legjobban a szomszédos államokra szorulva nyersanyagért, élelmiszerekért, melynek ellenében eltudja helyezni ipari terményeit. Ez legnagyobb részben a keleti szomszédos államokra vonatkozik. Ahonnan az élelmiszereinek 60 százalékát szerzi be és ilyen arányban helyezi el cserében ipari cikkeinek feleslegét. Választani kell nekik ezen nyersanyag, élelmiszerek között és az arany bálvány, a dollár között. Mert az amerikaiak nem igen engednék meg nekik, hogy a szocialsita országokkal kössenek nagyobb egyezményeket, folytassanak kereskede 1 me t, mely szükségtelenné tenné a dollárt, az aranyat, melyet amerikai bankárok uralnak, azon keresztül remélik uralni még a kapitalisztikus rendszer alapján maradt országokat. mény van, hogy a munkástömegek újból meggyőződjenek arról, hogy cseberből-vödörbe estek. Nem azért mintha a harmadik párt vezetőinek nem volna jóakaratu szándékuk a néptö- megek javára cselekedni, hanem csakis azért, mert a gazdasági erő hatalma továbbra is az uralkodó osztály kezében maradva, a döntő hatalom úgy a kül, mint a belpolitikában is náluk van. Ennek az erőnek az elnyerésére a politikai párt helyett az ipari szervezet alkalmas. Hogy abban aztán igazuk van a politikai párt hívőinek, hogy a politikai pártterjeszkedést csakis politikai párttal lehet ellensúlyozni, ezt elismerjük. Ezt azonban pontosan igy csinálta az angol munkásság. Hatalmasan kiépítette munkáspártjával átvette a politikai kormányzást. Az eredményt látjuk! A jelen pillanatban ismét, katonasággal igyekszik letörni a rakparti munkások sztrájkját a munkáskormány. Ilyen jelenségek nyomán, ne Ítéljen el senki sem bennünket, ha ismét csak azt mondjuk a munkásságnak: Ne higyjetek a politikai megváltókban! Saját erőtökben bízva jöhet csak létre a csalódás nélküli jövő! Az amerikai munkáltatók elhatározták, hogy ebben az évben a béremelést megtagadó “no raise” elvet fogják követni, mire a munkások a munkát megtagadó “no work” választ adták. Ez igy fog menni mindaddig, amig a munkások a “no profit” elvnek érvényt nem szereznek. AZ IWW LOS ANGELES ÉS KÖRNYÉKE CSOPORTJAI vasárnap, julius 4-én PIKNIKET tartanak a hozzávaló minden kellékekkel. Belépő dij nincs. Direction: Take Sunset Blvd. to Echo Park Ave. north to Morton Ave. to Ely- sian Park. Ground No. 3. * Az IWW San Pedro, Cal. csoportja JULIUS 18-án, vasárnap PIKNIKET tart a West End of Point Ferntin Park- ban. Ételek, italok és egyébb szórakozások. Direction: Take the Point Fermin Bus South Bound, Opposite San Pedro Pacific Electric Depot, to the end of the line. ELŐLEGES JELENTÉS Az IWW 440-es Ipari Szervezet clevelandi csoportja augusztus 21-én, szombaton nagyszabású PIKNIKET rendez a SILVER SPRINGS piknik groundon. Jegyezze meg magának ezt a dátumot. Bővebb értesítést hozunk később. Hívja meg barátait is. NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE! MUNKÁSTÁRSAK FIGYELEM Sok másfajta akadályok miatt, ezideig az a körülmény is közrejátszott, hogy jóformán még alig volt egy vasárnap, amikor esőzés ne lett volna, ami miatt a szokásos társas kirándulásainkat nem kezdhettük meg. Most azonban elhatároztuk, hogy julius 11-én, vasárnap nem szabad esőzésnek lenni, (ha mégis lenne, akkor a következő vasárnap tartjuk meg) kivonulunk az Edenwald Erdőbe, ahol már kora délelőtt szalonna sütéssel kezdjük a napi teendőinket. Ha aztán később megéhezünk, lesz kitűnő kolbász és minden jó inni való hozzá. Ez a kirándulás különbözni fog minden eddigi kirándulástól, mert a tiszta anyagi jövedelem Magyarországba küldendő Bérmunkások előfizetésére megy. Ott á helyszínen megjelenő munkástársaktól átveszünk címeket melyekre a Bérmunkást egész éven küldeni fogjuk. Ezer és ezer magyar munkástestvérünk olvassa már eddig is a Bérmunkást az óhazában, melyből az ipari szervezkedés tanait merítve, biztosabban lépkednek a szabadabb és boldogabb jövő felé. Valamint ezen a kiránduláson jelen lesznek, Gajdos István és neje, akik most vannak útban visszafelé Magyarorszá g b ó 1, ahol mint látogató utasok, közel két hónapot töltöttek. Bizonyára sok mondanivalóik lesznek, a saját szemeikkel látott és tapasztalt dolgokról. Legyünk hát ott jelen tömegesen és nagyon kérjük a közel vidéki munkástársaink megjelenését is. Útirány: A Lexington (East 180th) subway veendő a végállomásig, ahol a Dyre Ave. ma- gasvasutra kell átszállni, szintén a végállomásig. Onnét néhány perc séta az Edenwald erdőbe, fönn a dombon leszünk. A rendező bizottság. HETI KRÓNIKA (Folytatás az 1-ső oldalról)
