Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-07-03 / 1535. szám

1948. julius 3. BÉRMUNKÁS 5 oldal Harc a német iparért (Vi.) Az egész Európában Németország a legfontosabb, nem csak azért, mert legtöbb lakosa van, hanem inkább azért, mert legjobban kifejlett ipara és technikai fejlettsége is meg van hozzá, igy méltán vezető szerepet játszhatna az egész vi­lágon a szocialisztikus rendszer alapján. Ezt úgy a tőkések, mint az öntudatos munkásság tudja és azért nagy súlyt fek­tetnek mind a két részről Né­metország megszerzésére. Ám­bár nyugat és kelet megtévesz­tő elnevezés alatt folyik a harc, de igazán a tőkés és a szocialis­ta rendszer között folyik. Amig a szocializmus hivei “Népta­nács” alapján működnek, köve­telőznek, tervezgetnek, addig a nemzetközi tőkések, az angol­amerikai kormányokon keresz­tül a német tőkésekkel és náci politikusokkal, katonatisztekkel Londonban határoznak a német ipar és a német nép sorsa fe­lett. Most annak újabb hire jött, hogy először az amerikai How- ley Generális, most meg az oro­szok hagyták ott a berlini közös parancsnokságot. így a londoni konferencia által elhatározott kettészakitás véglegesen meg­történt. Persze ez a közös pa­rancsnokság már régebben nem működött és az ország kettésza- kitása folytán szükségtelenné vált. A NÉP-TANÁCS Amig a nyugati Németország sorsát angol, belga és francia politikusok határozták el, az úgynevezett keleti zónában már régebben egy valóságos népta­nács működik, melynek csak né­metek a tagjai. Azok tervezget­nek, kérnek, követelőznek és ké­szülnek az ország egyesítésére és kormányzására. Amig az orosz zónában nyiltan és minden akadály nélkül dolgozhatnak, a nyugati zónákban minden aka­dály, terror és ellenkezés dacá­ra is mindnagyobb teret hódita- nak. Azt nagyban elősegiti az a tény, hogy a nyugati zónákban is nagyon sok olyan munkás van, akik az iparok szocializá­lását követelik, melyben telje­sen megegyeznek a néptanács- csal és ellentétbe kerülnek az angol-amerikai tőkésekkel, va­lamint saját tőkéseikkel is és azokkal, akik a szocializmus el­len szövetségbe léptek az angol­amerikai bankárokkal. A Néptanács egységes orszá­got, kormányt akar, ellene van­nak, hogy az országot ketté sza­kítsák és egymás ellen használ­ják. Követelik az iparok, bá­nyák és más termelési eszközök szocializálását. A Néptanácsok és a szakszervezetek bevonását, nem csak az ország; hanem az iparok igazgatásában is. Köve­telik a megszálló csapatok ki­vonását. Ezen követeléseket az oro­szok nem csak jóváhagyták és támogatják, hanem minden se­gítséget megadnak a Népta­nácsnak, hogy a valóságban meg is kezdhessék működésüket. Az egész Néptanácsnak a leg­fontosabb követelése és terve az iparok szocializálása, vala­mint az, hogy a németek sorsát a németek intézzék, nem a bel­gák és a luxemburgi hercegség megbízottai. AZ OSZTÄLYHARC Ámbár a felszínen nemzeti harcnak látszik a jelenlegi né­met bonyodalom, de csak akkor mérjük azt le helyesen, ha az osztályharc mértékét vesszük igénybe, mint minden ilyen gaz­dasági harcnál. Itten is, mint minden gazdasági harcnál és azokból eredő politikai harcok­nál is, lelehet egyszerűsíteni ar­ra, hogy Németország megma­rad-e kapitalisztikus, vagy szo­cialisztikus országgá változik át. Ezen dől el az egész harc. A háborúk okai is gazdasági­ak voltak. Most is az forog koc­kán, hogy a német nép, amint azt a Néptanács akarja, vagy. a tőkések fogják bírni a termelő eszközöket, a kifejlődött német ipart. Minden más mellékkér­dés és csak arra jó, hogy a tu­datlanokat megtévesszék vele. Ez az osztályharc német kiadás­ban, nagyon közelről érinti az egész világ munkásságát. Amint egyes nagymérvű-sztrájk kime­netele is befolyásolja az összes munkások sorsát. harmadik párt. A két utóbbinak a konvenciója csak ezután lesz, melyekről annak idején majd bi­zonyára beszélgetni fogunk. De nehogy bárki is azt higyje, hogy ezzel a három párttal a párt­szervezkedésbe vetett energia ki van merítve. Ezeken kívül van még jó néhány szocialista és kisebb nagyobb polgári pár­tok, valamint a kommunista párt is, mely minden erővel a harmadik párt mögött áll. És érdekes, hogy ezeknek a kisebb munkáspártoknak tagad­hatatlanul képzett munkásszel- lemü vezetői és tagjai, nem egy esetben vitatkoznak velünk, melyben elismerik, hogy az ipa­ri szervezkedés eszméje jó és helyes, de végcélja számottevő­en elérhetetlen. Ha aztán meg­kérdezzük őket, hogy gondol­ják-e, hogy a választásokon ők nyerni fognak, hát minden ha­bozás nélkül elismerik, hogy az biztos, hogy nem. És mégis any- nyi hévvel és kitartással van­nak benne a választási küzde­lemben ahol tudják, hogy nyer­ni nem fognak, mintha csak a munkásosztály fölszabadulása kizárólag attól függne. Ez a helyzet egyformán tapasztalha­tó úgy a kisebb, mint a nagyobb munkás politikai pártok hívei­nél. Wallaceék harmadik pártjá­ról aztán egyes újságok minden habozás nélkül úgy Írnak, mint­ha az volna az egyedüli, mely kivezetné az emberiséget abból a káoszból, amelybe a kapitalis­ta termelési rend sodorta. Én a magam részéről leginkább azért örülnék legjobban ha a Wallace párt nyerne, amire nem sok re­Németországban a szocialista rendszer késett, egy párszor vérbefojtották, elárulták, erő­szakkal tartották vissza, igy még szükségesebb, de egyszer- smint fájdalmasabb a megvaló­sítása, de égetően szükséges. Ezt nem tudják megakadályoz­ni, csak elodázni, de azáltal még nagyobb erőket von maga köré, mert még szükségesebbé válik minden nap elmúltával. Ez azért is nyilvánvaló, hogy az egész világon Németország van legjobban a szomszédos ál­lamokra szorulva nyersanyag­ért, élelmiszerekért, melynek el­lenében eltudja helyezni ipari terményeit. Ez legnagyobb rész­ben a keleti szomszédos álla­mokra vonatkozik. Ahonnan az élelmiszereinek 60 százalékát szerzi be és ilyen arányban he­lyezi el cserében ipari cikkeinek feleslegét. Választani kell nekik ezen nyersanyag, élelmiszerek között és az arany bálvány, a dollár között. Mert az amerikaiak nem igen engednék meg nekik, hogy a szocialsita országokkal kösse­nek nagyobb egyezményeket, folytassanak kereskede 1 me t, mely szükségtelenné tenné a dollárt, az aranyat, melyet ame­rikai bankárok uralnak, azon keresztül remélik uralni még a kapitalisztikus rendszer alapján maradt országokat. mény van, hogy a munkástöme­gek újból meggyőződjenek ar­ról, hogy cseberből-vödörbe es­tek. Nem azért mintha a harma­dik párt vezetőinek nem volna jóakaratu szándékuk a néptö- megek javára cselekedni, ha­nem csakis azért, mert a gazda­sági erő hatalma továbbra is az uralkodó osztály kezében ma­radva, a döntő hatalom úgy a kül, mint a belpolitikában is ná­luk van. Ennek az erőnek az el­nyerésére a politikai párt he­lyett az ipari szervezet alkal­mas. Hogy abban aztán igazuk van a politikai párt hívőinek, hogy a politikai pártterjeszke­dést csakis politikai párttal le­het ellensúlyozni, ezt elismerjük. Ezt azonban pontosan igy csi­nálta az angol munkásság. Ha­talmasan kiépítette munkáspárt­jával átvette a politikai kor­mányzást. Az eredményt lát­juk! A jelen pillanatban ismét, katonasággal igyekszik letörni a rakparti munkások sztrájkját a munkáskormány. Ilyen jelen­ségek nyomán, ne Ítéljen el sen­ki sem bennünket, ha ismét csak azt mondjuk a munkásságnak: Ne higyjetek a politikai megvál­tókban! Saját erőtökben bízva jöhet csak létre a csalódás nél­küli jövő! Az amerikai munkáltatók el­határozták, hogy ebben az év­ben a béremelést megtagadó “no raise” elvet fogják követni, mire a munkások a munkát megtagadó “no work” választ adták. Ez igy fog menni mind­addig, amig a munkások a “no profit” elvnek érvényt nem sze­reznek. AZ IWW LOS ANGELES ÉS KÖRNYÉKE CSOPORTJAI vasárnap, julius 4-én PIKNI­KET tartanak a hozzávaló minden kellékekkel. Belépő dij nincs. Direction: Take Sunset Blvd. to Echo Park Ave. north to Morton Ave. to Ely- sian Park. Ground No. 3. * Az IWW San Pedro, Cal. cso­portja JULIUS 18-án, vasár­nap PIKNIKET tart a West End of Point Ferntin Park- ban. Ételek, italok és egyébb szórakozások. Direction: Take the Point Fermin Bus South Bound, Opposite San Pedro Pacific Electric Depot, to the end of the line. ELŐLEGES JELENTÉS Az IWW 440-es Ipari Szer­vezet clevelandi csoportja augusztus 21-én, szombaton nagyszabású PIKNIKET ren­dez a SILVER SPRINGS pik­nik groundon. Jegyezze meg magának ezt a dátumot. Bővebb értesítést hozunk később. Hívja meg ba­rátait is. NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE! MUNKÁSTÁRSAK FIGYELEM Sok másfajta akadályok mi­att, ezideig az a körülmény is közrejátszott, hogy jóformán még alig volt egy vasárnap, ami­kor esőzés ne lett volna, ami mi­att a szokásos társas kirándulá­sainkat nem kezdhettük meg. Most azonban elhatároztuk, hogy julius 11-én, vasárnap nem szabad esőzésnek lenni, (ha mégis lenne, akkor a következő vasárnap tartjuk meg) kivonu­lunk az Edenwald Erdőbe, ahol már kora délelőtt szalonna sü­téssel kezdjük a napi teendőin­ket. Ha aztán később megéhe­zünk, lesz kitűnő kolbász és minden jó inni való hozzá. Ez a kirándulás különbözni fog minden eddigi kirándulástól, mert a tiszta anyagi jövedelem Magyarországba küldendő Bér­munkások előfizetésére megy. Ott á helyszínen megjelenő mun­kástársaktól átveszünk címeket melyekre a Bérmunkást egész éven küldeni fogjuk. Ezer és ezer magyar munkástestvérünk olvassa már eddig is a Bérmun­kást az óhazában, melyből az ipari szervezkedés tanait merít­ve, biztosabban lépkednek a sza­badabb és boldogabb jövő felé. Valamint ezen a kiránduláson jelen lesznek, Gajdos István és neje, akik most vannak útban visszafelé Magyarorszá g b ó 1, ahol mint látogató utasok, közel két hónapot töltöttek. Bizonyá­ra sok mondanivalóik lesznek, a saját szemeikkel látott és ta­pasztalt dolgokról. Legyünk hát ott jelen tömegesen és nagyon kérjük a közel vidéki munkás­társaink megjelenését is. Útirány: A Lexington (East 180th) subway veendő a végál­lomásig, ahol a Dyre Ave. ma- gasvasutra kell átszállni, szin­tén a végállomásig. Onnét né­hány perc séta az Edenwald erdőbe, fönn a dombon leszünk. A rendező bizottság. HETI KRÓNIKA (Folytatás az 1-ső oldalról)

Next

/
Thumbnails
Contents