Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-07-03 / 1535. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1948. julius 3. Politikai pártok és a munkásmozgalom Magyarországi levelek (a.l.) Az iparilag fejlett Egyesült Államokban a munkásmozgalom igazán mondhatjuk, hogy a tényleges osztályharcot csak nagyon kis mértékben gyakorolja. Vannak ugyan nagyszabású bérmozgalmai, de korántsem a tényleges osztály vonalon zajlanak le. Az 58 millió tényleges munkás közül, nem több mint 16 millió tartozik az összes különböző gazdasági szervezetekhez. A taglétszámban legnagyobb AFL mely a régi ózsdi szakszervezet alapján szervezi még mindig a munkásokat. Magában a szervezeteinek keretein belül semmilyen nevelésben nem részesíti tagjait. Az igazi szocialista nevelés úgyszólván tilos a szervezet csoportjainál. A régi vágású reakciós vezérek, teljesen uralják a tagságot. Első sorban ezek a vezérek saját érdekeiket tartják a legfontosabbnak. Politikailag legnagyobb részük igen jól megegyezik a kapitalistákat képviselő pártok politikusaival. Ezáltal igen jó szolgálatot tesznek minden tekintetben a kapitalizmusnak. Nemzetközi vonatkozásban teljesen elszigeteltek, hallani sem akarnak a munkások nemzetközi egyesítéséről. Attól félnek, hogy kiesnek a kapitalisták kegyéből. A tagjaik legnagyobb része is a visszamaradottság megtestesítője, csak annyiban nevezhetők munkásmozgalmi embereknek, hogy havonta a szakszervezetbe tagsági dijat fizetnek. Mint szak- szervezeti emberek minden osztálytudat hiányába szívesen támogatnak minden kapitalista osztály intézményt. Ezidőszerint a 8 millió szakszervezeti tagság teljesen közömbös a feltörekvő pro- letáriátus célkitűzésével szemben és minden tekintetben védelmezik a mai rendszert. Ezzel szemben a CIO ugyan letért a szakszervezeti formáról és ha vannak radikális elemei is, de általában a szervezet főbb állásait a szakszervezetekből kivált, kiöregedett reakciósok töltik be. Az utóbbi időben igen sok viták folynak a CIO szervezeteiben, melyek nagyon sokszor romboláshoz vezetnek. A CIO megalakulásakor a radikális politikai pártok tagjai úgy a kommunisták, mint szocialisták szívesen vették ki részüket a szervezés munkájából. Tették ezt abban a reményben, hogy a CIO-t valamikor a! kommunista párt szolgálatába állítsák. Nyilvánosan azonban sohasem vallottak szint. Tették ezt abban a tudatban, hogy kisebb hivatalok betöltése által megnyerik a tagság bizalmát. A belülről való fúrás ezideig még sohasem sikerült az itteni munkásmozgalomban. A Roosevelt éra alatt nagyon könnyű volt a munkások szavazatait felsorakoztatni Roosevelt mellett, mert még mielőtt a munkásszervezetek bármit is tettek volna, a kormányzat munkás- védelmi reformokat léptetett életbe. A Wagner-féle munkásvédelmi törvény, minden tekintetben biztosította a munkásoknak a szabad szervezkedési jogát. Hogy aztán a CIO vezérei valamiképen honorálják a Roosevelt kormány munkásvédelmi reformjait, külön politikai akciót szerveztek a szervezet keretein belül Political Action Committee néven. Ugylátszik hogy a munkások nehezen okulnak, mert még mostan sem tudják, hogy amit nem saját maguk harcoltak ki szervezett erejükkel, azt könnyen vissza is vehetik tőlük. így tette mostan érvénytelenné a Taft-Hartley törvény az előbbi Wagner törvényt. Roosevelt elhunytéval az egész demokrata vezetőség irányt változtatott. Belföldön éppen úgy, mint külföldön a szélsőséges reakció szolgálatába álltak. Ez ellen a reakciós politikai változás ellen lázadt fel Henry A. Walace, aki követelte a Truman kormánytól Roosevelt által irányított politika továbbvitelét. Azt gondoltuk, hogy a megtörtént eseményekből a CIO vezérei és a szervezet által fentartott politikai párt (PÁC) a baloldalt fogja követni. A legutóbb tartott konvenciójuk alkalmával, állást foglaltak a haladó szellemű harmadik párt ellen és még ráadásul a Marshall tervezet támogatását irányozták elő. A baloldal csúfosan megint vereséget szenvedett abbén a politikai alakulatban, amelyet ténylegesen ők hívtak életre. Minden oldalról azt látjuk, hogy az itteni munkásmozgalom beleértve a milliós taglétszámmal rendelkezőket, mint az AFL, a CIO, a vasúti munkások szervezete és maga a bányászok szervezete, mind támogatói a mai kapitalista rendszer osztályintézményének. A mostan lezajlott republikánus konvención a bányász szervezet képviseletében néhány küldött vett részt. Mi ipari unionisták tudatában vagyunk annak, hogy minden intézmény a társadalomban a gazdasági rendszer visszatükröződése. Azért a munkásosztály tényleges erejét is csak a gazdaságilag megszervezett munkások képezhetik. Egy gazdaságilag jól megszervezett munkásosztály a gazdasági erejének megfelelő politikai erőt is képvisel. Ezen állításom bizonyítására megtörtént eseményeket hozok fel. A Taft-Hartley törvény kizárólag a szervezett munkások gúzsba kötésére irányul. Ezzel kapcsolatban, ott, ahol a munkások az ipari szolidaritást tartják a munkásosztály legerősebb harcieszközének, ott még az írott törvényeknek sincsen horderejűk. A CIO kebelébe tartozó néhány csoport, nem volt hajlandó magát alávetni a Taft-Hartley törvény követelményeinek. Kizárólag a szervezett munkások gazdasági erejét vetették latba, nem megvetendő eredménnyel. Az itteni szervezett munkások úgy az AFL, mint a CIO vagy bármelyik másik — ha teljesen lemondanának a politikai kalandokról és mint egy iparilag fejlett államban, ahol ténylegesen senki más mint a nagy ipari trösztök az irányitói a társadalomnak, (E rovatban multheti lapunkban közölt terjedelmesebb levél végéről lemaradt annak küldője Asztalos Károly a Szatmár megyei Panyola-ból) Klein A. buffalio olvasónknak a Pest megyei Sashalomról unokaöccse az alábbiakban számol be az utóbbi hetek eseményeiről: Drága Nagybátyámnak mindig szívesen számolok be és semmi kifogásom ha levelem érdekli és elolvassa más is. Én mindig őszintén, az igazságnak megfelelő képet igyekszem az itteni helyzetről adni. Ezt legjobban bizonyítja a Bérmunkás óhazával foglalkozó cikkei amin sokszor csodálkozom is, olyan pontos és a való helyzetnek megfelelő úgy, hogy ahoz tennivalóm nincs. Az a harc, amit az avult szakmai szervezetek formája ellen folytat a Bérmunkás, idehaza már eldőlt az ipari szervezkedés javára. Erre példa a mi szervezetünk. Mi postások a fel- szabadulás előtt nem szervezkedhettünk semmiféle formában. Gazdasági érdekeinket nem védhettük, politikai állást nem foglalhattunk. Ha akadt közöttünk öntudatos és főleg bátor alkalmazott, aki bármilyen formában próbált a viszás helyzeten változtatni, azt az akkori hatalmasok azonnal elgáncsolták. Ma az a helyzet, hogy mindannyian tagja vagyunk a Postások Szabad szakszervezetének, ami felépítésében teljesen azonos a Bérmunkás által javasolt ipari szervezettel, mert ebben az összes alkalmazott az az altiszt, tisztviselő, műszaki alkalmazott kivétel nélkül egységesen képviselve van. Pártpolitikát is folytatunk szabadon, egyetlen megszorítás az, hogy az fasiszta nem lehet, de ez szükséges és azután a lélekmérgezés után, amit itt a fasizmus véghez vitt. A józanul gondolkozó dolgozó látja és értékeli ezeket az eredményeket, tudja azt, hogy három év nem elég felépíteni és tökéletessé tenni a társadalmat azután a lelki és főleg anyagi rombolás után, amit a reakciótól örököltünk. És tudja úgy mint én is tudom és hiszem, hogy egy jobb, szebb és boldogabb jövőt építünk, ahol nem lesz “ur” és szolga, hanem “ember” lesz minden dolgozó. Egyformán becsült és a javakból egyformán részesülő tagjs a dolgozók szocialista tásadalmá- nak. Faj, vallás, előnyös külső, születési előjogok nem lesznek befolyással, hogy valaki üldözött vagy pedig kiemelkedő tagja legyen a társadalomnak. A tudás, becsület és elvégzett munka fog értékmérőül szolgálni majd ebben a szocialista társadalomban, amit célunk itt megteremtem. Ennek véleményem szerint nincs más akadálya csak azok, akik nem hisznek törekvéseinkben és gáncsolnak bennünket, de remélem ezekkel megbirkózunk az igazság és meggyőződés fegyvereivel, ami a mi oldalunkon van. Most veszem észre mennyire belemerültem a politikába, de mig a fenti sorokat Írtam szinte úgy éreztem, hogy egy Tamás- kodó barátomat kell meggyőznöm, mert sajnos vannak ilyenek is. De befejezem, hagyok máskorra is! Pika Pál munkástárs küldi egy hazai levél alábbi részletét: Az elküldött lapszámokért is köszönetét mondunk, amelyekből már 11 darabot kaptunk meg. Nagyon megtetszett a lap, de nem csak nekünk, hanem az üzembe is ahol dolgozom. Amikor bevittem nagy érdeklődést keltett úgy, hogy nem győzöm kölcsön adogatni. Nagyon szívesen olvassuk és alig várjuk a következő számot. Egy nagyon jó kollégám, aki osztályvezető állást tölt be, nagyon szeretne a lapnak előfizetője lenni, ezúton megkérem Pali bácsit, szíveskedjenek tájékoztatni, hogyan lehetne megrendelni a “Bérmunkást” a címét mellékelten közlöm. Ha örömükre szolgálhatok, küldhetnék én is egy pár lapszámot mondjuk a Magyar Vasutasok és Hajósok szakszervezeti lapjából. Alulírott Jakab Béla postatisztviselő, tisztelettel kérem önöket, hogy a N. B. lapjukat, mivel Nagykanizsáról — Pécsre költöztem, kérem szíveskedjenek Pécs, magyar postahivatalba Jakab Béla (Baranya vm.) Hungary. Címre küldeni. Nagybecsű lapjukat nagy élvezettel olvasom és a Postás Szabad Szervezetnek is átadom. Nagyon tetszik harcias hangja s a munkásságért, miértünk bátor kiállása!!! Csodálkozunk, hogy Önök elvtársaim, úgy ütik az ottani kapitalistákat és ennek dacára szabadon, minden gátlás nélkül Írhatnak (Brávó). Én erősen bízom abban, hogy egyszer ottan is győzni fog a munkásság! Most az a kérdésem kedves elvtársaim, hogy ki járatja nekem az újságot? Mert nagyon hálás leszek érte! Megszeretném tudni a nevét az illetőnek, hogy megtudjam neki köszönni. Mi itt az öreg Európában megvagyunk arról győződve, hogy hiába akarnak az ottani kapitalisták háborút és ezzel ismét rombadönteni a munkásság nehéz véres verítéke által megalapozott demokráciát és igazi békét. Mert ez sohasem fog nekik sikerülni. De ne is sikerüljön, mert szembefogják ők magukat a világ összes dolgozóival találni. Jakab Béla akik semmi más intézkedést nem tartanak olyan fontosnak, mint a profit állandó növelését, ebben az irányban senki más nem tudja őket föltartóztatni, csak egy gazdaságilag jól megszervezett munkásosztály. Egy ilyen jól megszervezett gazdasági erővel átveheti magát a termelő eszközöket és a szétosztást minden fennakadás nélkül lebonyolíthatja az összeség javára. Miért van szüksége a munkásoknak politikai cécókra?
