Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-07-03 / 1535. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. julius 3. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year .......................$2.00 Félévre .......................... 100 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy __________ 5c Osomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ............... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Pokoli terv Európából jövő hírek szerint az Egyesült Államok által fen- tartott görög kormány a világtörténelem egyik legborzalmasabb gaztettének elkövetésére készül. Miután a sok száz millió dollárral, amerikai fegyverekkel és amerikai katonai tanácsadókkal támogatott görög kormány képtelen leverni a brutális elnyomás alól fellázadt partizán harcosokat, sőt, — mint most már az amerikai újságírók is beismerik — a felkelők száma egyre szaporodik, azért hitleri szadizmusra valló rettenetes gonosz tervet eszeltek ki az ellenállók letörésére. A görög ellenállási harc megkezdése óta a hadbaszállt szülők gyermekeiket kiküldték a velük rokonszenvező országokba. Jugoszlávia, Albánia, Magyarország, Románia, Csehország sőt még Lengyelország munkáscsaládai is magukra vállalták, hogy gondozni fogják azon görög gyermekeket, akiknek életbiztonságát a harcok veszélyeztetik, avagy akiknek szülei a partizánok közé álltak s akik közül számosán már életüket áldozták fel a szabadság oltárán. A gyermekek iránt érzett eme rokonszenvet igyekszik felhasználni a görög kormány pokoli tervének kovácsolásánál. A napokban egyszerre azt a fantasztikus hirt tették közzé, hogy a partizánok elrabolják a görög gyerekeket, kiszállítják őket az említett országokba csak azért, hogy ott kommunistákat neveljenek belőlük. Arra kérték tehát az amerikai kormányt, hogy KÖVETELJE a felsorolt országoktól a görög gyermekek visszaadását, mert azokat a szülők beleegyezése nélkül rabolták el. A mindinkább fasiszta módszereket alkalmazó amerikai kor- mányközegek hajlandók elhinni a fantasztikus mesét, mert egészen természetes, hogy az a görög alattvaló, aki elküldte a gyermekét, azt nem meri bevallani, mert akkor beismerné, hogy a partizánokkal tart és börtönbe vetnék. Most tehát amerikai kormánykörökben erősen tanácskoznak arról, hogy miként lehetne az említett országokat a görög gyermekek kiadására kényszeríteni. Igazán szinte hihetetlen, hogy az amerikai kormány segédkezet akar nyújtani azon gaztetthez, amit most a görög kormány tervez. Mert a görög kormány terve az, HOGY A KEZÜKBE KERÜLT GYERMEKEK KÍNZÁSÁVAL VAGY LEGYILKOLÁSÁ- VAL MEGADÁSRA KÉNYSZERÍTSE A SZÜLŐKET. Nem uj dolog ez, hiszen Hitler és hívei is alkalmazták nem is egyszer, hogy a gyermekeket a szülők, a szülőket pedig a gyermekeik kínzásával kényszeritették a megadásra, amikor aztán úgy a szülőket, mint a gyermekeket elpusztították. A görög kormány állítása szerint körülbelül 8,000 gyermeket szálütottak ki külföldre. Az Egyesült Nemzetek bizottsága megállapította, hogy ezeket leginkább a hadszíntérről vitték el és valószínű, hogy a gyermekek jórésze életét köszönheti annak, hogy idejében elszállították őket. A görög kormány jól tudja, hogy a külföldre szállított gyermekek szülei az ellenállók közé tartoznak és éppen azért eszelték ki azt a pokoli tervet, hogy ezen gyermekeket a most már ugylátszik mindenre kapható amerikai kormány segítségével kezükbe kerítik -és tuszokkul fogják használni a hősiesen harcoló partizánok leverésére. Hatalombitorló bizottság Az amerikai kongresszus alsóházának “Committee on Un- American Activities” (Amerikaiatlan tevékenységet vizsgáló) bizottság mostanában ünnepelte fennállásának tízéves évfordulóját. Ezen évforduló alkalmából a bizottság jelenlegi elnöke. J. Parnell Thomas, New Jersey államba való republikánus párti képviselő, akiről éppen mostanában Írták meg, hogy a hírhedt Ku-Klux-Klan fehérsisakos lincselő szervezetnek volt tagja, hosszú tirádát olvasott fel a kongresszusba és olyan dicséretet foglaltatott be a jegyzőkönyvbe, amely ezt a középkorba illő “boszorkány üldözést” végző bizottságot a szabadságjogok védőjének írja le. Az amerikai alkotmány értelmében akármelyik szenátor vagy képviselő (congressman) beterjeszthet törvényjavaslatot. Hogy az ily javaslatok megszerkesztésénél pontos információk legyenek azon dolgokról, amelyekre vonatkozólag a törvényjavaslatot készítik, jogot adtak a képviselőknek és szenátoroknak, hogy az ország bármely polgárát a megfelelő kongresszui bizottság elé idézzék és kikérdezzék. Ezen törvény megalkotásánál a kimondott cél az volt, hogy a TÖRVÉNYHOZÓK INFORRMÁCIÓKAT SZEREZZENEK. Közel másfélszáz éven át ezt a hatáskört az egyes kongresz- szusi bizottságok nem lépték túl. Az első világháborút követő időkben azonban már egyes bizottságok a maguk elé idézett tanuk kihallgatását nem információk szerzésére, hanem inkább “leleplezésekre” használták fel. Ezt a módszert tökéletesítette Martin Dies képviselő, aki első elnöke volt ennek a bizottságnak, amelyet még ma is gyakran csak a “Dies Bizottság” néven említenek. Martin Dies és követői a legfurfangosabb módon olyan hatalmat ragadtak magukhoz, amit az említett törvény valójában nem nyújt nekik. Lehetővé tette ezt az a körülmény, hogy az amerikai tőkés osztályt megijesztette a Roosevelt által bevezetett “New Deal” politikai irányzat, amely állami védelmet adott a munkások szervezkedéséhez. A tőkések ebben, — jogosan vagy nem,— a szocializmus, vagy a kommunizmus terjedését látták. Kiváltságaik védelmére tehát már a Roosevelt második megválasztása után ellentámadásba mentek, amely folyik még ma is, noha a háború alatt jutott annyira felszínre. Az amerikai tőkések támadása azzal kezdődött, hogy lapjaik, rádió, a mozik, az iskola, könyvek és mindenféle más informáló utakon azt a felfogást igyekeztek átvinni a köztudatba, hogy a kommunizmus és fasizmus azonosak, mindkettő a bestiális érzelmek kifejezője. Ennek megfelelőleg minden kommunista és fasiz- ta egyformán szadista természetű fenevad, akiket ki kell irtani. A háború után azonban gyorsan elejtették a fasisztákat és a gya- láző hadjárat azóta csak a kommunisták ellen folyik, akiket nemzetközi méretekben az oroszokkal azonosítanak. Ezen szerfelett piszkosan gyalázó hadjárat következtében elrendelték, hogy a kommunistákat ki kell dobni a közhivatalokból. A következő lépés pedig már az volt, hogy még a magánválla- toknak sem kell megtűrni őket. A közhangulatnak ily felbőszi- tésében igen nagy szerepe van a Dise (Thomas) bizottságnak. Ezen bizottság hatalombitorlása abban áll, hogy egyes, általuk kijelölt embereket maga elé idéz azon az alapon, hogy információt kérjenek tőle. A kikérdezést azonban azzal kezdik, hogy az illetőre rá akarják kenni a kommunista bélyeget, ami természetesen legtöbb esetben nagy büntetést jelent, mert az illető elveszti munkáját, avagy üzleti összeköttetéseit, ha esetleg valamilyen üzlete van. így tehát ez a bizottság azt a törvényadta jogát, hogy a polgároktól információkat kapjon, arra használja fel, hogy nagy büntetéseket szabjon ki. esetleg anyagilag (szerintük erkölcsileg is) tönkretegyen olyan embereket, akiket kipecéznek. A beidézett tanuk közül akadtak sokan, akik bátran megtagadták a feleletadást azon az alapon, hogy az amerikai alkotmány politikai szabadságot biztosit a polgárok részére igy senki sem köteles megmondani azt, hogy melyik politikai pártot támogatja. Ezen pörök a Supreme Court elé kerültek, amely ugyan még nem döntött azon végső kérdésben, hogy a politikai pártállásra vonatkozó kérdés sérti-e a polgárok alkotmányos jogait, azonban általában a felelet megtagadásért járó büntetést helybenhagyta. Kétségtelen, hogy a Supreme Courtnak ez az Ítélete még jobban felbátorítja a hatalombitorló bizottság elvakult tagjait és azt az egyszerű törvényt, amely jogot ad nekik az információk szerzésére, annyira kiforgatják, hogy azon az alapon rettegett hatalommá lesznek, ha tobzódásuk valamilyen korlátozást nem nyer. Magára a bizottságra nézve jellemző, hogy tanácsadók gyanánt számos hírhedt “ipari kémet” és közismert fasiztákat alkalmazott. Ezek között voltak olyanok, akikről hamarosan kiderült, hogy börtönviselt emberek, mint például Edward Sullivan, aki főügyészük volt, vagy Peter J. Innes, aki gyermekrontásért 8 évi börtönre Ítéltek, avagy Wm. C. McCuiston, akit New Orleansban gyilkosság vádja alapján tartanak fogva. íme Uyen börtöntöltelék söpredékkel szövetkezve dolgozik az a kongresszusi bizottság, amely most a “haza őrangyala” szerepét akarja betölteni. ELV 1NY1L ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezebbeni összpontosulása a szakservezeteket ''trade unions) kép telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szaksz -rvezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett “‘Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor t bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ai társadalma ucrk«et«t éoi*i8k '» iá»i tó ráad-« Ion» köretein belül
