Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-07-03 / 1535. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. julius 3. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year .......................$2.00 Félévre .......................... 100 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy __________ 5c Osomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ............... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Pokoli terv Európából jövő hírek szerint az Egyesült Államok által fen- tartott görög kormány a világtörténelem egyik legborzalmasabb gaztettének elkövetésére készül. Miután a sok száz millió dollár­ral, amerikai fegyverekkel és amerikai katonai tanácsadókkal tá­mogatott görög kormány képtelen leverni a brutális elnyomás alól fellázadt partizán harcosokat, sőt, — mint most már az amerikai újságírók is beismerik — a felkelők száma egyre szaporodik, az­ért hitleri szadizmusra valló rettenetes gonosz tervet eszeltek ki az ellenállók letörésére. A görög ellenállási harc megkezdése óta a hadbaszállt szülők gyermekeiket kiküldték a velük rokonszenvező országokba. Jugo­szlávia, Albánia, Magyarország, Románia, Csehország sőt még Lengyelország munkáscsaládai is magukra vállalták, hogy gon­dozni fogják azon görög gyermekeket, akiknek életbiztonságát a harcok veszélyeztetik, avagy akiknek szülei a partizánok közé áll­tak s akik közül számosán már életüket áldozták fel a szabadság oltárán. A gyermekek iránt érzett eme rokonszenvet igyekszik fel­használni a görög kormány pokoli tervének kovácsolásánál. A na­pokban egyszerre azt a fantasztikus hirt tették közzé, hogy a par­tizánok elrabolják a görög gyerekeket, kiszállítják őket az emlí­tett országokba csak azért, hogy ott kommunistákat neveljenek belőlük. Arra kérték tehát az amerikai kormányt, hogy KÖVE­TELJE a felsorolt országoktól a görög gyermekek visszaadását, mert azokat a szülők beleegyezése nélkül rabolták el. A mindinkább fasiszta módszereket alkalmazó amerikai kor- mányközegek hajlandók elhinni a fantasztikus mesét, mert egé­szen természetes, hogy az a görög alattvaló, aki elküldte a gyer­mekét, azt nem meri bevallani, mert akkor beismerné, hogy a par­tizánokkal tart és börtönbe vetnék. Most tehát amerikai kormány­körökben erősen tanácskoznak arról, hogy miként lehetne az em­lített országokat a görög gyermekek kiadására kényszeríteni. Igazán szinte hihetetlen, hogy az amerikai kormány segéd­kezet akar nyújtani azon gaztetthez, amit most a görög kormány tervez. Mert a görög kormány terve az, HOGY A KEZÜKBE KE­RÜLT GYERMEKEK KÍNZÁSÁVAL VAGY LEGYILKOLÁSÁ- VAL MEGADÁSRA KÉNYSZERÍTSE A SZÜLŐKET. Nem uj dolog ez, hiszen Hitler és hívei is alkalmazták nem is egyszer, hogy a gyermekeket a szülők, a szülőket pedig a gyermekeik kínzásá­val kényszeritették a megadásra, amikor aztán úgy a szülőket, mint a gyermekeket elpusztították. A görög kormány állítása szerint körülbelül 8,000 gyermeket szálütottak ki külföldre. Az Egyesült Nemzetek bizottsága meg­állapította, hogy ezeket leginkább a hadszíntérről vitték el és va­lószínű, hogy a gyermekek jórésze életét köszönheti annak, hogy idejében elszállították őket. A görög kormány jól tudja, hogy a külföldre szállított gyermekek szülei az ellenállók közé tartoznak és éppen azért eszelték ki azt a pokoli tervet, hogy ezen gyerme­keket a most már ugylátszik mindenre kapható amerikai kormány segítségével kezükbe kerítik -és tuszokkul fogják használni a hősi­esen harcoló partizánok leverésére. Hatalombitorló bizottság Az amerikai kongresszus alsóházának “Committee on Un- American Activities” (Amerikaiatlan tevékenységet vizsgáló) bi­zottság mostanában ünnepelte fennállásának tízéves évfordulóját. Ezen évforduló alkalmából a bizottság jelenlegi elnöke. J. Parnell Thomas, New Jersey államba való republikánus párti képviselő, akiről éppen mostanában Írták meg, hogy a hírhedt Ku-Klux-Klan fehérsisakos lincselő szervezetnek volt tagja, hosszú tirádát olva­sott fel a kongresszusba és olyan dicséretet foglaltatott be a jegy­zőkönyvbe, amely ezt a középkorba illő “boszorkány üldözést” végző bizottságot a szabadságjogok védőjének írja le. Az amerikai alkotmány értelmében akármelyik szenátor vagy képviselő (congressman) beterjeszthet törvényjavaslatot. Hogy az ily javaslatok megszerkesztésénél pontos információk legye­nek azon dolgokról, amelyekre vonatkozólag a törvényjavaslatot készítik, jogot adtak a képviselőknek és szenátoroknak, hogy az ország bármely polgárát a megfelelő kongresszui bizottság elé idézzék és kikérdezzék. Ezen törvény megalkotásánál a kimondott cél az volt, hogy a TÖRVÉNYHOZÓK INFORRMÁCIÓKAT SZE­REZZENEK. Közel másfélszáz éven át ezt a hatáskört az egyes kongresz- szusi bizottságok nem lépték túl. Az első világháborút követő időkben azonban már egyes bizottságok a maguk elé idézett ta­nuk kihallgatását nem információk szerzésére, hanem inkább “le­leplezésekre” használták fel. Ezt a módszert tökéletesítette Mar­tin Dies képviselő, aki első elnöke volt ennek a bizottságnak, ame­lyet még ma is gyakran csak a “Dies Bizottság” néven említenek. Martin Dies és követői a legfurfangosabb módon olyan hatal­mat ragadtak magukhoz, amit az említett törvény valójában nem nyújt nekik. Lehetővé tette ezt az a körülmény, hogy az amerikai tőkés osztályt megijesztette a Roosevelt által bevezetett “New Deal” politikai irányzat, amely állami védelmet adott a munká­sok szervezkedéséhez. A tőkések ebben, — jogosan vagy nem,— a szocializmus, vagy a kommunizmus terjedését látták. Kiváltsá­gaik védelmére tehát már a Roosevelt második megválasztása után ellentámadásba mentek, amely folyik még ma is, noha a há­ború alatt jutott annyira felszínre. Az amerikai tőkések támadása azzal kezdődött, hogy lapjaik, rádió, a mozik, az iskola, könyvek és mindenféle más informáló utakon azt a felfogást igyekeztek átvinni a köztudatba, hogy a kommunizmus és fasizmus azonosak, mindkettő a bestiális érzel­mek kifejezője. Ennek megfelelőleg minden kommunista és fasiz- ta egyformán szadista természetű fenevad, akiket ki kell irtani. A háború után azonban gyorsan elejtették a fasisztákat és a gya- láző hadjárat azóta csak a kommunisták ellen folyik, akiket nem­zetközi méretekben az oroszokkal azonosítanak. Ezen szerfelett piszkosan gyalázó hadjárat következtében el­rendelték, hogy a kommunistákat ki kell dobni a közhivatalokból. A következő lépés pedig már az volt, hogy még a magánválla- toknak sem kell megtűrni őket. A közhangulatnak ily felbőszi- tésében igen nagy szerepe van a Dise (Thomas) bizottságnak. Ezen bizottság hatalombitorlása abban áll, hogy egyes, álta­luk kijelölt embereket maga elé idéz azon az alapon, hogy infor­mációt kérjenek tőle. A kikérdezést azonban azzal kezdik, hogy az illetőre rá akarják kenni a kommunista bélyeget, ami termé­szetesen legtöbb esetben nagy büntetést jelent, mert az illető el­veszti munkáját, avagy üzleti összeköttetéseit, ha esetleg valami­lyen üzlete van. így tehát ez a bizottság azt a törvényadta jogát, hogy a polgároktól információkat kapjon, arra használja fel, hogy nagy büntetéseket szabjon ki. esetleg anyagilag (szerintük erköl­csileg is) tönkretegyen olyan embereket, akiket kipecéznek. A beidézett tanuk közül akadtak sokan, akik bátran megta­gadták a feleletadást azon az alapon, hogy az amerikai alkotmány politikai szabadságot biztosit a polgárok részére igy senki sem köteles megmondani azt, hogy melyik politikai pártot támogatja. Ezen pörök a Supreme Court elé kerültek, amely ugyan még nem döntött azon végső kérdésben, hogy a politikai pártállásra vonat­kozó kérdés sérti-e a polgárok alkotmányos jogait, azonban álta­lában a felelet megtagadásért járó büntetést helybenhagyta. Kétségtelen, hogy a Supreme Courtnak ez az Ítélete még job­ban felbátorítja a hatalombitorló bizottság elvakult tagjait és azt az egyszerű törvényt, amely jogot ad nekik az információk szer­zésére, annyira kiforgatják, hogy azon az alapon rettegett hata­lommá lesznek, ha tobzódásuk valamilyen korlátozást nem nyer. Magára a bizottságra nézve jellemző, hogy tanácsadók gya­nánt számos hírhedt “ipari kémet” és közismert fasiztákat alkal­mazott. Ezek között voltak olyanok, akikről hamarosan kiderült, hogy börtönviselt emberek, mint például Edward Sullivan, aki fő­ügyészük volt, vagy Peter J. Innes, aki gyermekrontásért 8 évi börtönre Ítéltek, avagy Wm. C. McCuiston, akit New Orleansban gyilkosság vádja alapján tartanak fogva. íme Uyen börtöntöltelék söpredékkel szövetkezve dolgozik az a kongresszusi bizottság, amely most a “haza őrangyala” szerepét akarja betölteni. ELV 1NY1L ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezebbeni összpontosulása a szakservezeteket ''trade unions) kép telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szaksz -rvezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett “‘Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor t bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ai társadalma ucrk«et«t éoi*i8k '» iá»i tó ráad-« Ion» köretein belül

Next

/
Thumbnails
Contents