Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-07-24 / 1538. szám
1948. julius 24. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI NYÁRI “FUN” Ilyenkor, amikor a forró nyári napok bekövetkeznek, az emberek, akik egész évben dolgoznak vagy henyélnek, elmennek szabadságra, kipihenni az egész évi robotot, vagy a semmitevést. A mai rendszer fonákságai közé tartozik az, hogy aki mennél többet dolgozik, annál kevesebb jut neki a nyári pihenésből, sőt legtöbbnyire a nári szabadság egy-két hetében is dolgozik, mert ezt az időt használja fel, hogy a kis házikója festését, papirozását, reperálását elvégezze. Viszont a semmitevők, kiknek a legfőbb ténykedése az, hogy a részvények szelvényeit lenyir- kálják s beválltsák, a szabadságuk utazásokra, konvenciókra való megjelenésre használják. Ez évben a tőkéseknek, politikusoknak különleges szórakozásban volt részük. Ugyanis a négyévenkénti elnökjelölés egyike a legszórakoztatóbb “funkcióknak”. Nagy cécók, ivások, paktálások között jelölik ki azt a férfiút, aki az elkövetkező négy évben az amerikai tőkések szolgálatát végzi a választás után. A szájtátó tömeg, az elnökjelölő konvenciókban nem látja, hogy ott nem a választó polgárok akaratának a megnyilvánulása történik, hanem csak “fun” és azért figyeli az ott lejátszó eseményeket. Azt nem veszi észre, hogy ott nem a választók akarata, hanem a Wall street utasítása alapján történik meg a jelölés, ezt mutatja az a tény, hogy a két nagy párt konvencióján még csak kísérlet se történt holmi “liberális” jelölt állítására. A munkásosztálynak a szempontjából teljesen közömbös az, hogy a két párt jelöltjéből melyik kerülhet ki győztesen, mert mind a kettő egyformán reakciós, egyformán a nagy tőke érdekeit képviseli. i Nemzetközi, az az külpolitikai szempontból nem jelent változást, mert úgy a mostani elnök, mint az ellenfele, egy uj világháború árán is a tőkés rendszer fentartásának az elkötelezettje. A munkásosztály semmi jót sem várhat a novemberi választásoktól, legfeljebb fokozottabb támadást a meglevő jogai és szervezetei ellen. Az erősödő reakcióval szemben csak a szervezetei erejét állíthatná, ha ezek a szervezetek tényleg az osztályharc szervezetei volnának. Ha^merika 10-12 millió szervezett munkássága osztályharcos Ipari Unionokban volna szervezve, akkor játszva verhetné vissza a Wall street politikusainak a várható támadását, sőt a kezébe vehetné sorsának az intézését is. Amig azonban az amerikai munkás a tőkés politikusokra bízza az ügyeinek intézését, addig nem a választók, hanem a nagytőke akarata érvényesül, lett légyen a következő elnök Truman vagy Dewey. De ha egyszer osztálytudatra ébred a munkásság és felismeri hatalmas erejét, akkor joggal lát csak nyári funt az elnökjelölésben éppen úgy, mint a nagy boxmérkőzésben, mert akkor a saját akaratát tudja rákényszeríteni a tőkésekre és a szolgálatukba álló politikusokra is. AZ EGYHÁZ SZEREPE Az egyház és különösen a katholikus egyház, egyike a világ legtökéletesebb szervezeté-. nek, amely az évezredes organizációját a nagy tapasztalatok alapján irányítja. A katholikus egyháznak van a legtökéletesebb diplomáciai szervezete, amely pontos helyzetjelentést ad le Rómának, igy lehetővé teszi, hogy az egyház feje a pápa, mindenkor a világhelyzetnek megfelelően intézze a ténykedéseit. A legtökéletesebb nemzetELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található » dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a vüá» munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre novekvo hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot apóinak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatoknál közös érdekeik vannak. . , . . E szomorú állapotokat megváltoztatni es a munkásosztály erdeken megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozo tagjai be- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség serelmenek maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL*'’ . .. , . . •V munkásosztály történelmi hivatasa. hogy megszüntesse a berrend- Bzert A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az íj társadul»» uerkezetét épUiök u régi táraadnlora keretein belül közi szervezet az egyház, amelynek a legkisebb falusi plébánosa is úgy cselekszik, ahogy azt a római kúria elrendelte. Ezt a tényt kell figyelembe venni, amikor a magyar földön levő egyház és az államhatalom közti harcot figyeljük. A történelem folyamán az egyház mindenkor alkalmazkodni tudott a változásokhoz, mig viszont ma azt látjuk, hogy a már megtörtént átalakulásokkal szemben makacs ellentállást tanúsít. Ennek az ellentállásnak az okai nem abban rejlenek, hogy a magyar törvényhozás elhatározta az iskolák államosítását, hiszen egyrészt azt már megtette számos más ország is, az egyház nagyobb ellenállása nélkül. Ilyen kultur harc, amely ma Magyarországon folyik, nincs se Lengyel, se Csehországokban, pedig mindkét ország lakosságának a többsége katholikus és az iskolák államosítása megtörtént. A magyar állam iskola politikája sokkal enyhébb, mint az amerikai, francia vagy angol iskola politika, mert Magyarországon a vallástanitás kötelező, mig a fenti országokban a törvény eltiltja az állami iskolákban a vallás tanítást. A magyar kormányzat nagy összegekkel támogatja az egyházat, mig a fenti országokban törvény tiltja, hogy az állam az egyházakat anyagilag, támogassa. A fenti tények nyilvánvalóvá teszik, hogy itt nem azon áll a harc, hogy az egyház iskoláit államosították, hanem a pápasággal szövetkezett nemzetközi reakció, az úgynevezett nyugati demokrácia, Amerikával az élen, szülőhazánkat jelölte meg, mint olyant, amelyben az ellen- forradalmat ki kell robbantani, nem az iskolákat államosító, hanem a földet felosztó, az ipari termelést, a bankokat államosító, a szocializmus felé haladó rendszer ellen. Ezért nem alkalmazkodik az egyház az uj rendszerhez, ezért tagadja meg annak az elismerését és a vele való megegyezést. A magyarországi egyház még ma sem ismeri el a köztársaságot, ma is nyíltan a királyság hive. A földosztást lopásnak minősiti, ezen a téren odáig ment hogy az uj földtulajdonosoktól a gyónás alkalmlával a feloldo- zást megtagadják azon az alapon, hogy vétettek a 7-ik parancsolat ellen, mert elfogadták a földet, amelyet az állam a “jogos” tulajdonostól lopott el és csak akkor mentesül ez alól a bűn alól, ha a “lopott” földet visszaszármaztatja, vagy legalább is nem használja, nem műveli, éppen ilyen bűn az államosított gyárakban való termelés is. Szabotálásra az iskola és más tövényekkel szemben ellenállásra uszit az egyház, hol nyiltan hol burkoltan, nem átalja a háborúra való uszítást sem. A magyarországi egyház ellenállása, támadása, nem magyar ügy, hanem szoros kapcsolata van a nemzetközi reakció offenzivájával és természe- i tes, hogy ezzel szemben, minden haladó, öntudatos munkásnak az egész világon, a mai magyar rendszer mellett kell kiállnia, mert ezen harc sikere, a haladás, az elnyomatás alól való fel- szabadulás sikere lesz. Husinséget akarnak A HUSTRÖSZT MESTERSÉGES HUSINSÉGET TEREMT A HÚSÁRAK? EMELÉSÉRE. — A FARMEROKAT ÉS A MUNKÄ- « SOKAT OKOLJAK A NAGY DRÁGASÁGÉRT. CHICAGO — Az utóbbi napokban az amerkai nagy lapok teleharangozták az országot, hogy nagy husinség előtt állunk. Ezt a valószínűleg erőszakolt propagandát nyomban követte az amúgy is igen magas húsárak emelkedése. A United Press hírszolgáltató vállalat az ország nagy városaiban összehasonlította a jelenlegi húsárakat az egy *-----------------------------------------hónappal ezelőtti árakkal és azt találta, hogy az árak 5-15 százalékkal emelkedtek. Mint az áremelkedéseknél renigcn sok húst raktároznak el a hütőházakban. A LEGDRÁGÁBB VAROSOK desen, úgy most is a kicsinybeni eladási árak azonnal követték a nagybani árakat, amelyek a chicagói nagy vágóhidakon rekord magasságot értek el. így például a disznó százfontonként 30 és fél dollárért kelt, amire eddig még soha sem voR példa. De nem csak a disznó, hanem mindenféle más hús is igen magas áron ment. a chicagói vágóhidakon, ami megszabja a húsárakat az egész országra. Az árak emelkedésének okául azt mondják, hogy a farmerok nem szállítanak a vágóhidakra elegendő állatot és igy nagy hushi- ány van, amelynek természetesen az a következménye, hogy az árak igen magasak. Ezzel szemben a United Press állítása szerint a farmerok éppen annyi vágóállatot hajtottak fel, mint az előző hetekben. Az azonban tény, hogy a vágóhidakon igen nagy a kereslet, ami arra mutat, hogy a nagy pakoló cégek A United Press vizsgálata szerint a húsárak legmagasabbak Miami, Fa. városban, ahol a bárány “chops” fontja másfél dollárjával ment. Miami után Kansas City következik, noha Chicago után ennek a városnak vannak a legnagyobb vágóhid- jai. A húsárakra jellemző, hogy sok városban az elsőrendű “T” sztékhusért $1.20, vagy $1.25-öt kérnek; Kansas Cityben azonban $1.35-öt is. A round steak ára $1.10 vagy $1.20. A legolcsóbb leveshusért is legalább 55-60 centet kell fizetni. George Dressier, a National Association of Retail Meat Dealers szervezet titkára szerint a drágaság oka az, hogy farmeroknál egyenlőre fogyóban van a vágóállomány és igy a hushi- ány november hó végéig nem igen fog enyhülni. És valószínű hogy a huströsztöt alkotó nagy
