Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-12-25 / 1559. szám

1948. december 25. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI GYŐZELMEK Az elmúlt hetek győzelmei a forradalom világfrontján, olyan óriási jelentőségűek, amelyek­nek a horderejét az 1917-es orosz forradalom győzelmével lehet felmérni. Az 1917-es bolseviki forrada­lom hatalmas lökést adott az egész világ forradalmi munkás- mozgalmának. A modern mun­kásmozgalom történetében az első eset volt, amikor a munkás- mozgalom elméleti célkitűzései gyakorlati megvalósulás stádiu­mába lépett. Az orosz proletáriátus győzel­me volt a megindítója az 1918- 19-es európai forradalmaknak, amelyek közül egyesek dicsősé­ges harc után elbuktak, mások a jobboldali szoc. dem. árulások folytán elzápultak, de az orosz proletáriátus rettenetes küzdel­mek, az egész világ kapitalista hatalmának az acsarkodásai da­cára is, rendületlenül magasra tartotta a föld egy hatod részén a forradalmi fáklyát, amely re­ménykeltőén világított be a fa­siszta viharfelhőkkel boritott horizontba. A náci-fasizmus harctéri ve-* resége után, nem csak a mun­kásosztály forradalmi törekvé­sei lángoltak magasra, hanem világméretekben egysé g e s e n foglalta el a náci-fasizmus he­lyét a “demokratikus” imperia­lista kapitalizmus, megerősítve a jobboldali szoc. dem., liberális és polgári radikális segédcsapa­tokkal, kik megijedtek a szocia­lizmus győzelmétől. A két front harcában ezideig változó szerencsével folytak a küzdelmek, de ha az év végén felállítjuk a mérleget, úgy meg­állapíthassuk, hogy a forrada­lom frontján, különösen az utób­bi hónapokban, olyan nagyszerű eredményeket értek el, amely bi­zonyossá teszik azt, hogy a jövő év a forradalmárok harci csapa­tainak sorozatos győzelmeit hoz­za el. KÍNA Szinte felmérhetetlen a jelen­tősége annak a hatalmas előre­törésnek, amelyet a kínai nép­hadsereg az elmúlt hetekben véghez vitt. A milliós vörös had­sereg, minden frontján az egyik döntő csapást a másik után mé­ri a félfasiszta nemzeti hadse­regre, amely ahol még lehet, fej­veszetten menekül, mielőtt a “vörös egérfogó” be nem zárul az egész nemzeti hadsereg kö­rül. Ez a vereség nem csak Chiang korrupt bandájára jelent halá­los csapást, hanem az egész im­perialista hatalmi csopotra is, amely pénzel, fegyverrel támo­gatja Chiang csoportját. De ma már nem bíznak olyan csodákba, amely a kínai Néphadsereget megállíthatná és ezért cserbe- hagyják a szövetségeseiket. Ez a győzelem nem csak a kí­nai népre hoz felszabadulást, hanem alapjában rázza meg az egész ázsiai gyarmat birodalmát az imperializmusnak. Anglia, Franciaország, Hollandia kapi­talistái remegve gondolnak az ázsiai befektetéseikre, a gyar­mati népekből eddig kifacsart profitjukra, amelynek kétségte­lenül befellegzett a kínai nép tel­jes felszabadulása után. De érez­hetővé fog válni az amerikai be­fektetésekre is, nem csak Kíná­ban, hanem Japánban és Koreá­ban is. NÉPI DEMOKRÁCIÁK Az elmúlt évet tisztítási folya­mat jellemzi a Népi Demokrati­kus országokban, ahol a kor­mányzatokat megtisztították a reakciós kispolgári elemektől, amelyek gátjai — sokszor álcá­zott ügynökei voltak a nemzet­közi imperializmusnak — voltak a szocializmus felé való haladás­nak. A megismétlődő tisztogatá­sok után, mind merészebb lépé­sekkel számolják fel a tőkés ter­melési rendszer maradványait és építették újjá a háború szét- dulta országukat. Megállapítható, hogy a Népi Demokráciákban az újjáépítés sokszorosan felülmúlja a Mar­shall plannel agyon támogatott nyugati országok újjáépítését, különösen Magyarország és Lengyelországokban mutatko­zott olyan nagy eredmény, ame­lyet még a legreakciósabb ele­mek is kénytelenek elismerni. Az életnívója a háború vesz­tes Népi Demokráciáknak mesz- sze felette állnak a győztes An­gol vagy Franciaországoknak. Ma már a legtöbb élelmiszer le­került a jegyrendszerről, amig Angliában csak csecsemők és aggok kapnak egy kevés tejet, addig Magyarországon erős kor­mánypropaganda folyik a tejfo­gyasztás emelésére, amelyből mindenki annyit vehet, aránylag olcsó áron, amennyit akar. Sikeres termés, tervszerű ál­lattenyésztés biztosítja minden külső segítség nélkül a nép el­látásának zavartalanságát. Különösen ki kell emelni az ipari munkásság "'életstandard- jának az odaadó munkásságát a termelés irányítása, az. oktatás, a nevelés terén. Ahol bajok mu­tatkoznak, az odavezényelt szer­vezett vasas, vagy famunkás, helyes irányba tereli az ügyeket. A kormányzat is óriási erőfe­szítéseket tesz abban az irány­ban, hogy a termelés irányításá­ra megbízható, ipari és földmun­kás dolgozókat neveljen ki, akikkel felválthassák a megbíz­hatatlan, vagy hozzá nem értő irányítókat. Természetes, hogy ma még kemény harcot kell vívni az ott élő reakcióval, amely a katoli­kus egyház mögül igyekszik gá­tolni a termelés fokozását és uszít a szabotálásra. De ma már elég erősnek érzik magukat ar­ra, hogy ezt az utolsó fellegvá­rát a reakciónak felszámolják. A Népi Demokráciák szoros egységfrontján rést ütött Tito Jugoszláviája, amelynek nagy kárát vallja elsősorban Jugosz­lávia népe, hogy a vezetői nem látják be, hogy az egységes ka­pitalista reakcióval, csak egysé­ges forradalmi munkásfront ve­heti fel a harcot. Nincs lehető­ség, hogy középuton függetlenül álljon a két ellenfél között, mert az vagy felmorzsolódik, vagy kénytelen lecsatlakozni jobbra vagy balra. A reakció, szerelmi dalokat fuvoláz Tito felé, a pol­gári lapok sürgetik Jugoszlávia’ gazdasági megsegítését, remél­jük, hogy Tito, aki a legvesze­delmesebb időkben igazolta azt, hogy bátor, szervezőképes, veze­tőszerepre alkalmas forradal­már, megtalálja az utat oda, ahol a helye van — a világ pro­letáriátus frontjához. GÖRÖGORSZÁG Az amerikai felszerelés, tö­méntelen pénz és amerikai had­vezetés dacára, ahogy elnökünk Mr. Truman bejelentette, ma a guerillák, a felszabadító néphad­sereg nagyobb és hatalmasabb, mint bármikor a múltban. Ez a tény igazolja azt, hogy a görög nép többsége minden terror és amerikai segítség dacára, sem hajlandó a rothadt náci-fasisz­ta rendszert elismerni és kész ellene a legnehezebb körülmé­nyek között is felvenni a harcot. Talán az újév a sokat szenve­dett hősi görög népnek is meg­hozza a felszabadulást. FRANCIA ÉS OLASZORSZÁG Az amerikai imperializmus itt tette a legnagyobb erőfeszítést, hogy vissza szorítsa a forradal­mi erőket. Látszólag sikerült is politikai téren ez a visszaszorí­tás olyan eszközökkel, amelyek­hez képest a hírhedt Tisza Ist­ván féle választások, csak majá­lisok voltak. Az éhes tömegeket amerikai élelemmel és Amerika által fizetett propagandával és soha be nem váltott Ígéretekkel szédítették el. De a politikai győzelem “értékéről” nagyon hamar meggyőződtek az impe­rialisták, akik azóta számtalan­szor tapasztalhatták, hogy a jobboldali szoc. demek árulása dacára a munkásság harcikész­sége, a gazdasági szervezetein keresztül töretlen és hatalmas forradalmi sztrájkok hullámai csapdosság a kapitalizmus düle- dező épületét, amely sztrájkokat úgy Olasz, mint Franciaország­ban a szoc. dem. bel- és hadügy­miniszterek fegyveres erővel próbálták letörni. De az erőszak szervezetek fel- használása nem megy simán, nem csak azért, mert a munkás­ság ha megtámadják védekezik és visszaüt, de mert a fegyveres erő, főleg a katonaság megbíz­hatatlan, úgy hogy Olaszország­ban Mussolini elit-csapataiból szerveztek megbízható karha­talmakat, Franciaorsz ágban meg az afrikai gyarmatokról hoztak szines katonákat a mun­kásság leverésére. De minden Marshall terv és minden erőszak dacára is, úgy a francia, mint az olasz proletá­riátus elszántan küzd a mai gaz- gasági rendszer megváltoztatá­sáért. ANGLIA Gazdaságilag az egykor ha­talmas, világuralmi Anglia, ma a legrosszabb helyzetben van, már ami a munkásságot illeti és az a csodálatos, hogy éppen az angol munkásság, ületve azok » “megbízottai” vannak uralmon és ők azok, akik nem csak az angol proletáriátus életszínvo­nalát sülyesztették legményebb- re Európában, de egyik legfőbb szó-szólói a nemzetközi imperia­lizmusnak. Nagyon lassan érti meg az angol munkásság azt, hogy vé­ge annak a “jó világnak”, ami­kor a Világbirodalom gyarma­tainak a kizsákmányolásából nekik is juttattak morzsákat az urak. Angliában még mindig re­ménykednek, hogy ez a gyaláza­tos rendszer, a reakció győzel­mével uj életre kel és ismét ré­szesedhetnek a tőkések jóvoltá­ból a gyarmati népek véres ve­rejtékeiből. De éppen a kínai nép győzedelmes felszabadító harca fogja megadni a végső lö­kést a gyarmati birodalom ösz- szeomlásához, amely után az angol munkásság nem megvásá­rolni fogja nagy pénzen a tőké­sek által kisajátított termelő eszközöket, hanem rátérve az osztályharc útjára, kisájátitja a kisajátítókat. AMERIKA Utójára hagytuk azt a földet, amelyen mi élünk, annál is in­kább, mert itt van legkevesebb haladás. Nem csak a tőkések hatalma töretlen, de a mi kor­mányunk az, amely irányítja és pénzeli a nemzetközi reakciót. Elszomorító tény az, hogy en­nek az országnak hatalmas ipa­ri munkássága, teljesen közöm­bösen nézi a reakció tobzódását és tűri, hogy a 15 millió szerve­zett munkást megkérdezésük nélkül a szakszervezeti basák — és itt nincs külömbség a CIO és az AFL között — a reakció mö­gé sorakoztassák fel. Ezek a jól fizetett vezérek, kiknek évi fize­tésük nagyobb mint a miniszte­reké, hisz egészen 50 ezer dol­lárig terjed, hangosabbak a ra­dikálisok üldözésében, mint a gazdáik. Az infláció mind lejebb szorít­ja az életnívóját a munkásság­nak. A Marshall terv, amelynek a célja Európa felsegitése, de valójában az amerikai tőkések megsegítését és piacszerzését szolgálja, amelyet már mind na­gyobb tömegek látnak meg Európában is és mind kevésbé óhajtják, hogy a nyakukba sóz­zanak minden olyan árut, ame­lyet itt eladni nem tudnak és már szívesen lemondanának er­ről a segítésről, amely az ameri­kai imperializmus függvényévé teszi őket, ha ezt a “segítséget” egyszer felmondják, akkor be­következik egy olyan nagyfokú depresszió, amely majd felnyit­ja az amerikai munkásosztály szemét is és komolyan, nagy tö­megekben csatlakozik le a mun­kásosztály nemzetközi frontjá­hoz, hogy együttesen váltsák valóra a munkásosztály teljes felszabadulását. Az ujesztendőtől azt várom, hogy hozza meg a forradalmi frontokon a döntő győzelmeket, hogy ez közelebb vigyen ben- bünket is a nagy ideálunkhoz, az Ipari Demokráciához, a szabad, boldog, biztonságos, kizsákmá­nyolás mentes emberi társada­lomhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents