Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-12-25 / 1559. szám
1948. december 25. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI GYŐZELMEK Az elmúlt hetek győzelmei a forradalom világfrontján, olyan óriási jelentőségűek, amelyeknek a horderejét az 1917-es orosz forradalom győzelmével lehet felmérni. Az 1917-es bolseviki forradalom hatalmas lökést adott az egész világ forradalmi munkás- mozgalmának. A modern munkásmozgalom történetében az első eset volt, amikor a munkás- mozgalom elméleti célkitűzései gyakorlati megvalósulás stádiumába lépett. Az orosz proletáriátus győzelme volt a megindítója az 1918- 19-es európai forradalmaknak, amelyek közül egyesek dicsőséges harc után elbuktak, mások a jobboldali szoc. dem. árulások folytán elzápultak, de az orosz proletáriátus rettenetes küzdelmek, az egész világ kapitalista hatalmának az acsarkodásai dacára is, rendületlenül magasra tartotta a föld egy hatod részén a forradalmi fáklyát, amely reménykeltőén világított be a fasiszta viharfelhőkkel boritott horizontba. A náci-fasizmus harctéri ve-* resége után, nem csak a munkásosztály forradalmi törekvései lángoltak magasra, hanem világméretekben egysé g e s e n foglalta el a náci-fasizmus helyét a “demokratikus” imperialista kapitalizmus, megerősítve a jobboldali szoc. dem., liberális és polgári radikális segédcsapatokkal, kik megijedtek a szocializmus győzelmétől. A két front harcában ezideig változó szerencsével folytak a küzdelmek, de ha az év végén felállítjuk a mérleget, úgy megállapíthassuk, hogy a forradalom frontján, különösen az utóbbi hónapokban, olyan nagyszerű eredményeket értek el, amely bizonyossá teszik azt, hogy a jövő év a forradalmárok harci csapatainak sorozatos győzelmeit hozza el. KÍNA Szinte felmérhetetlen a jelentősége annak a hatalmas előretörésnek, amelyet a kínai néphadsereg az elmúlt hetekben véghez vitt. A milliós vörös hadsereg, minden frontján az egyik döntő csapást a másik után méri a félfasiszta nemzeti hadseregre, amely ahol még lehet, fejveszetten menekül, mielőtt a “vörös egérfogó” be nem zárul az egész nemzeti hadsereg körül. Ez a vereség nem csak Chiang korrupt bandájára jelent halálos csapást, hanem az egész imperialista hatalmi csopotra is, amely pénzel, fegyverrel támogatja Chiang csoportját. De ma már nem bíznak olyan csodákba, amely a kínai Néphadsereget megállíthatná és ezért cserbe- hagyják a szövetségeseiket. Ez a győzelem nem csak a kínai népre hoz felszabadulást, hanem alapjában rázza meg az egész ázsiai gyarmat birodalmát az imperializmusnak. Anglia, Franciaország, Hollandia kapitalistái remegve gondolnak az ázsiai befektetéseikre, a gyarmati népekből eddig kifacsart profitjukra, amelynek kétségtelenül befellegzett a kínai nép teljes felszabadulása után. De érezhetővé fog válni az amerikai befektetésekre is, nem csak Kínában, hanem Japánban és Koreában is. NÉPI DEMOKRÁCIÁK Az elmúlt évet tisztítási folyamat jellemzi a Népi Demokratikus országokban, ahol a kormányzatokat megtisztították a reakciós kispolgári elemektől, amelyek gátjai — sokszor álcázott ügynökei voltak a nemzetközi imperializmusnak — voltak a szocializmus felé való haladásnak. A megismétlődő tisztogatások után, mind merészebb lépésekkel számolják fel a tőkés termelési rendszer maradványait és építették újjá a háború szét- dulta országukat. Megállapítható, hogy a Népi Demokráciákban az újjáépítés sokszorosan felülmúlja a Marshall plannel agyon támogatott nyugati országok újjáépítését, különösen Magyarország és Lengyelországokban mutatkozott olyan nagy eredmény, amelyet még a legreakciósabb elemek is kénytelenek elismerni. Az életnívója a háború vesztes Népi Demokráciáknak mesz- sze felette állnak a győztes Angol vagy Franciaországoknak. Ma már a legtöbb élelmiszer lekerült a jegyrendszerről, amig Angliában csak csecsemők és aggok kapnak egy kevés tejet, addig Magyarországon erős kormánypropaganda folyik a tejfogyasztás emelésére, amelyből mindenki annyit vehet, aránylag olcsó áron, amennyit akar. Sikeres termés, tervszerű állattenyésztés biztosítja minden külső segítség nélkül a nép ellátásának zavartalanságát. Különösen ki kell emelni az ipari munkásság "'életstandard- jának az odaadó munkásságát a termelés irányítása, az. oktatás, a nevelés terén. Ahol bajok mutatkoznak, az odavezényelt szervezett vasas, vagy famunkás, helyes irányba tereli az ügyeket. A kormányzat is óriási erőfeszítéseket tesz abban az irányban, hogy a termelés irányítására megbízható, ipari és földmunkás dolgozókat neveljen ki, akikkel felválthassák a megbízhatatlan, vagy hozzá nem értő irányítókat. Természetes, hogy ma még kemény harcot kell vívni az ott élő reakcióval, amely a katolikus egyház mögül igyekszik gátolni a termelés fokozását és uszít a szabotálásra. De ma már elég erősnek érzik magukat arra, hogy ezt az utolsó fellegvárát a reakciónak felszámolják. A Népi Demokráciák szoros egységfrontján rést ütött Tito Jugoszláviája, amelynek nagy kárát vallja elsősorban Jugoszlávia népe, hogy a vezetői nem látják be, hogy az egységes kapitalista reakcióval, csak egységes forradalmi munkásfront veheti fel a harcot. Nincs lehetőség, hogy középuton függetlenül álljon a két ellenfél között, mert az vagy felmorzsolódik, vagy kénytelen lecsatlakozni jobbra vagy balra. A reakció, szerelmi dalokat fuvoláz Tito felé, a polgári lapok sürgetik Jugoszlávia’ gazdasági megsegítését, reméljük, hogy Tito, aki a legveszedelmesebb időkben igazolta azt, hogy bátor, szervezőképes, vezetőszerepre alkalmas forradalmár, megtalálja az utat oda, ahol a helye van — a világ proletáriátus frontjához. GÖRÖGORSZÁG Az amerikai felszerelés, töméntelen pénz és amerikai hadvezetés dacára, ahogy elnökünk Mr. Truman bejelentette, ma a guerillák, a felszabadító néphadsereg nagyobb és hatalmasabb, mint bármikor a múltban. Ez a tény igazolja azt, hogy a görög nép többsége minden terror és amerikai segítség dacára, sem hajlandó a rothadt náci-fasiszta rendszert elismerni és kész ellene a legnehezebb körülmények között is felvenni a harcot. Talán az újév a sokat szenvedett hősi görög népnek is meghozza a felszabadulást. FRANCIA ÉS OLASZORSZÁG Az amerikai imperializmus itt tette a legnagyobb erőfeszítést, hogy vissza szorítsa a forradalmi erőket. Látszólag sikerült is politikai téren ez a visszaszorítás olyan eszközökkel, amelyekhez képest a hírhedt Tisza István féle választások, csak majálisok voltak. Az éhes tömegeket amerikai élelemmel és Amerika által fizetett propagandával és soha be nem váltott Ígéretekkel szédítették el. De a politikai győzelem “értékéről” nagyon hamar meggyőződtek az imperialisták, akik azóta számtalanszor tapasztalhatták, hogy a jobboldali szoc. demek árulása dacára a munkásság harcikészsége, a gazdasági szervezetein keresztül töretlen és hatalmas forradalmi sztrájkok hullámai csapdosság a kapitalizmus düle- dező épületét, amely sztrájkokat úgy Olasz, mint Franciaországban a szoc. dem. bel- és hadügyminiszterek fegyveres erővel próbálták letörni. De az erőszak szervezetek fel- használása nem megy simán, nem csak azért, mert a munkásság ha megtámadják védekezik és visszaüt, de mert a fegyveres erő, főleg a katonaság megbízhatatlan, úgy hogy Olaszországban Mussolini elit-csapataiból szerveztek megbízható karhatalmakat, Franciaorsz ágban meg az afrikai gyarmatokról hoztak szines katonákat a munkásság leverésére. De minden Marshall terv és minden erőszak dacára is, úgy a francia, mint az olasz proletáriátus elszántan küzd a mai gaz- gasági rendszer megváltoztatásáért. ANGLIA Gazdaságilag az egykor hatalmas, világuralmi Anglia, ma a legrosszabb helyzetben van, már ami a munkásságot illeti és az a csodálatos, hogy éppen az angol munkásság, ületve azok » “megbízottai” vannak uralmon és ők azok, akik nem csak az angol proletáriátus életszínvonalát sülyesztették legményebb- re Európában, de egyik legfőbb szó-szólói a nemzetközi imperializmusnak. Nagyon lassan érti meg az angol munkásság azt, hogy vége annak a “jó világnak”, amikor a Világbirodalom gyarmatainak a kizsákmányolásából nekik is juttattak morzsákat az urak. Angliában még mindig reménykednek, hogy ez a gyalázatos rendszer, a reakció győzelmével uj életre kel és ismét részesedhetnek a tőkések jóvoltából a gyarmati népek véres verejtékeiből. De éppen a kínai nép győzedelmes felszabadító harca fogja megadni a végső lökést a gyarmati birodalom ösz- szeomlásához, amely után az angol munkásság nem megvásárolni fogja nagy pénzen a tőkések által kisajátított termelő eszközöket, hanem rátérve az osztályharc útjára, kisájátitja a kisajátítókat. AMERIKA Utójára hagytuk azt a földet, amelyen mi élünk, annál is inkább, mert itt van legkevesebb haladás. Nem csak a tőkések hatalma töretlen, de a mi kormányunk az, amely irányítja és pénzeli a nemzetközi reakciót. Elszomorító tény az, hogy ennek az országnak hatalmas ipari munkássága, teljesen közömbösen nézi a reakció tobzódását és tűri, hogy a 15 millió szervezett munkást megkérdezésük nélkül a szakszervezeti basák — és itt nincs külömbség a CIO és az AFL között — a reakció mögé sorakoztassák fel. Ezek a jól fizetett vezérek, kiknek évi fizetésük nagyobb mint a minisztereké, hisz egészen 50 ezer dollárig terjed, hangosabbak a radikálisok üldözésében, mint a gazdáik. Az infláció mind lejebb szorítja az életnívóját a munkásságnak. A Marshall terv, amelynek a célja Európa felsegitése, de valójában az amerikai tőkések megsegítését és piacszerzését szolgálja, amelyet már mind nagyobb tömegek látnak meg Európában is és mind kevésbé óhajtják, hogy a nyakukba sózzanak minden olyan árut, amelyet itt eladni nem tudnak és már szívesen lemondanának erről a segítésről, amely az amerikai imperializmus függvényévé teszi őket, ha ezt a “segítséget” egyszer felmondják, akkor bekövetkezik egy olyan nagyfokú depresszió, amely majd felnyitja az amerikai munkásosztály szemét is és komolyan, nagy tömegekben csatlakozik le a munkásosztály nemzetközi frontjához, hogy együttesen váltsák valóra a munkásosztály teljes felszabadulását. Az ujesztendőtől azt várom, hogy hozza meg a forradalmi frontokon a döntő győzelmeket, hogy ez közelebb vigyen ben- bünket is a nagy ideálunkhoz, az Ipari Demokráciához, a szabad, boldog, biztonságos, kizsákmányolás mentes emberi társadalomhoz.
