Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-12-25 / 1559. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. december 25. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még »em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. __________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Zárva tartott szabadságjogok Pár évvel ezelőtt amerikai hazafias egyesületek mozgalmat indítottak, hogy azt a hetet, amelybe december 15-ike esik a “szabadságjogok hetének” nevezzék el, amely alkalommal az alkotmánynak “Bill of Right” cimü függvényét népszerűsítsék és ünnepeljék. A “Bill of Right” (a jogok listája) angol eredetű kifejezés. Az angol parlament 1689-ben ily név alatt foglalta össze a polgárjogokat, miután a királyi hatalom már túlzásba ment s igy védekezni kellett a túlkapások ellen. Midőn az amerikai forradalmi háború befejeztével megszerkesztették az Egyesült Államok alkotmányát, amelyet 1787 szeptember 17-én fogadtak el, nem is gondoltak arra, hogy az újonnan alakított szövetségi hatalomtól óvni is kellene a polgárokat. Azonban a gyakorlat hamar bebizonyította, hogy káros mulasztást követtek el az alkotmány szerkesztői. A hiány helyrepótlására 10 pontból álló függeléket (amendments) hoztak, amelyekben pontosan körvonalazták a polgárok jogait. Ezen 10 pont, — amelyet 1791 december 15-én fogadtak el, — képezik az amerikai “Bűi of Right” törvényeket. Lehet, hogy az idén azért nem ünnepük a “BUI of Righf’ot, mert maguk a törvényhozók taposnak rajta. Ezen szabadságjogok valójában a polgárokat a szövetségi (vagy állami) végrehajtó és bírósági hatalom túlkapásai ellen védik. Jelen esetben azonban első sorban a kormányzat harmadik ága, a törvényhozó testület igyekszik megsemmisíteni ezen jogokat. Mint látjuk, azon örv alatt, hogy törvények hozására akarnak információkat szerezni, a külömböző vizsgáló bizottságaik révén nemcsak vádolnak, hanem midjárt el is Ítélnek polgárokat, akiknek még a védekezésre sem adnak alkalmat. Nem csoda tehát, ha a polgárok nem valami nagy lelkesedéssel ünnepük azon szabadságjogokat, amelyeket maguk a törvényhozók ily durva módon tipornak el. A “Bill of Right” 5. pontja például ezt mondja: Senkinek sem keü válaszolni nagymérvű, vagy másképen rosszhirü bűnügyekben feltett kérdésekre, — kivéve olyan eseteket, amelyek a szárazföldi vagy a tengeri haderő, a milícia keretében adódnak, tényleges szolgálatban Vagy háború esetén, avagy közveszélyt jelentenek; senkit sem lehet kényszeríteni, hogy önmaga ellen taáuskodjan; sem megfosztani életétől, szabadságától vagy vagyonától rendes törvényes eljárás nélkül; sem privát vagyont közhasználatra lefoglalni nem lehet igazságos kompenzáció nélkül. Mint láttuk, a kongresszus alsóházának “Amerikaiatlan Cselekedetek” után kutató bizottsága és más bizottságok is, maguk elé idéznek polgárokat, akiket keményen megbüntetnek azért, mert az alkotmány ezen pontjára hivatkozva megtagadják az olyan kérdésekre a választ, amelyek, — véleményeik szerint, — önmaguk elleni vallomást jelentenének. A polgárjogok felrúgása azonban nem merül ki a törvényhozók alkotmánytiprásával. Ide kell számítanunk a néger lincselé- seket, a szavazati jogoktól való megfosztást és végre úgy a politikai mint a gazdasági életben jelentkező olyan faji megkülönböztetéseket, amiket hatósági személyek támogatnak. És végre betetőzésül itt keü felemlítenünk a mindenféle “hü- ségeskü” követeléseket és üldözését mindazon közhivatalnokoknak, akik nem válnak a mai rendszer propagandistáivá és nem szolgálják készséggel a háborús hisztériát. Az iskolakönyvek megemlítik, hogy az amerikai alkotmányt a BiU of Right-tal együtt erős vasszekrényben őrzik a kongresz- szusi könyvtárban. De kár, hogy olyan erősen elzárták! Talán azért nem tudnak róla semmit a törvényhozók és egyes szövetségi és áüami hatóságok! Több jutalmat kérnek Az amerikai két nagy politikai párt vezetőinek nyüatkozatai szerint a jövő hónapban összeülő 81-ik kongresszus egyik legfontosabb programpontja lesz a magasállásu szövetségi hivatalnokok fizetéseinek felemelése. Állítólag ezt a tervet maga Truman elnök is támogatja. A fizetésemelést azzal indokolják meg, hogy a jelenlegi állítólagos igen alacsony fizetésekért a szövetségi kormány nem kap igazán kiváló képességű úgynevezett “top” tehetségű embereket, mert ezek sokkal többet kereshetnek a privát vállalkozásokban. A miniszterek, államtitkárok, osztályfőnökök és egyéb magasran- gu szövetségi tisztviselők fizetései az évi 15,000 doüár körül mozognak, noha egyesek, mint például Paul Hoffman, ERP adminisztrátor 20,000 dollárt kap. Flanders szenátor úgy tartja, hogy igazán tehetséges emberek nem maradhatnak meg ily kis fizetés mellett áüami szolgálatban, mert a bankoktól vagy iparváüala- toktól 70-80,000 dollárt is kaphatnak. Szóval fel kell emelni a fizetéseket. Dacára ezen áüitólag alacsony fizetéseknek, mégis látjuk, hogy nagyon is erős törtetés folyik az Uyen állásokra. így feltehető, hogy a fizetéseken kívül talán másféle jövedelmeket is hajtanak. Másképpen bajos volna megmagyarázni, hogy a 100 meg 150,000 doüár évi jövedelmet hajtó bankárigazgatóságot miért adtak fel annyian a 15,000 dolláros állásokért? Avagy tényleg igaz, hogy ezen emberekben olyan nagy a közszolgálati érzés, hogy hajlandók a köz érdekében Uyen nagy áldozatokra is? A baj csak az, hogy az ilyen esetekben csaknem mindig láttuk, hogy azon nagy érdekeltségek, amelyek önzetlenül adták a kiváló szakembereket állami szolgálatra, valahogyan mindig megkapták a veszteségük ellenértékét, méghozzá rendesen százszorosán. De eltekintve ettől, közismert dolog, hogy az Uyen szövetségi tisztségeket nem a tehetség, hanem a POLITIKAI BEFOLYÁS alapján töltik be. Az áUami tisztségek háromnegyed részének betöltésénél nem veszik tekintetben a jelölt tehetségét, hanem csak a politikai összeköttetéseit. A tényleges munkát úgy sem az ilyen politikusok, hanem az alantasabb hivatalnokok végzik, akiknek fizetései nagyon messze esnek a 15,000 dollártól. Humbug, félrevezető tehát az az állítás, hogy a jelenlegi fizetések meüett nem, kapnak “megfelelő” embereket. Dehogyis nem kapnak, hiszen nem is alkalmaznának másféle embereket, mint akik nekik, az uralkodó osztálynak “megfelelnek”. Ha igazán kiváló, munkaképes tisztviselőket akarnak, nem a túl magas fizetésekkel kell csalogatni őket, hanem véget keüene vetni annak a rendszernek, amelyben az ilyen tisztségeket politikai szolgálatok jutalmazására használják. így az az agitáció, hogy még nagyobb jövedelmeket kapjanak azon politikusok, akik már is legalább 5-6-szor annyit húznak, mint a hasznos munkát végző' átlagos munkásember, csak azt célozza, hogy még nagyobb részesedést nyerjenek a közösség termelte javakból az uralkodó osztály érdekeinek védelmezői. MIT AKARNAK A MUNKÁLTATÓK? NEW YORK — A National Association of Manufacturers (NAM) munkáltatók szövetsége a napokban tartotta évi közgyűlését. A következő évre az elnök Wallace F. Bennett festékgyáros lett. A naggyülés külömböző bizottságai zárt ajtók mögött tanácskoztak és csak a fontosabb határozatokat hozták nyilvá- nossságra. Ezek között első helyet foglalt el az adók oly leszállításának a követelése, hogy a gyárosok magasabb profitot nyerhessenek. Elhatáro z t á k, hogy a januárban összeülő 81-ik kongresszust “informálni” fogják, hogy miként kellene a jövedelmi adót “igazságosabban” elosztani. (Valószínűleg úgy, hogy a szegények fizessenek többet s a gazdagoknak még több profit maradjon?) Nem keü elítélni Lucius Clay generáüst azért, mert a német kartelek visszaálütását sürgeti. — Clay már tudja, amit még sok amerikai nem tud, hogy a német karteleket már amerikai bankárok bírják. ELVI1VYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A RÉRRENDSZFR- KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....._..............$2.00 One Year -----------------$2.00 Félévre ................. 1-00 Six Months __ 1.00 Egyes szám ára ______ 5c Single Copy --------------- 6c C8omagos rendelésnél 3c Bundle Orders ------------ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre................. $2.50
