Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-12-25 / 1559. szám
1948. december 25. BÉRMUNKÁS 3 oldal Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ VILAGÜGYEK INTÉZŐI Nem sokkal az első világháború után, amikor már nyilvánvalóvá lett, hogy a Szovjet Union megmarad, mert a külső és belső ellenségek együttesen sem tudták elpusztítani, Amerikában összeállt egy kis társaság, hogy ha már fegyverrel nem is, de legalább eszmékkel, vagyis propagandával harcoljon az oroszok által életbeléptetett uj társadalmi rendszer ellen. Ez a társaság a nagyon is hangzatos “Institute of World Affairs” nevet vette fel. Egy darabig nem sok vizet zavartak, de az utóbbi évtizedben a “Time magazine” tulajdonosai, “De Lucé” érdekeltség pártfogása alá kerültek és igy nagyobb publicitást nyernek az évenként tartott konferenciáik. Különösen nagy zajt csaptak két évvel ezelőtt, amikor Cleveland városban tartották nagygyűlésüket, mert nagy garral harangozták be, hogy számos államnak “hivatalos” kiküldöttje fog résztvenni konferenciájukon. Hivatalosan ugyan akkor sem képviseltette magát egyetlen állam sem ezen az egész privát jellegű társaság gyűlésein, de egy magyar “diplomata”, Dr. Auer Pál, aki akkor Magyarország francia követe volt, eljött az oroszellenes propaganda duzzasztására és azzal dicsekedtek el, hogy már “hivatalosan” is elismerték őket. (Auer Pál jelenleg szintén a meglépett, disz- szidált magyarok közé tartozik. ) v Most is valami hivatalos külföldi személyt kerestek, hogy mutassák, miszerint valóban van valami közük a “világügyekhez”, de csak az eddig teljesen ismeretlen Dr. Bohus Benest, a * • tisztviselővel egyetemben — és egyenesen a deportálást intéző hatóságok kezére játszottak. A fent elmondottak csak egy nagyon kis részét képezik annak az általános romboló hadjáratnak, amely az amerikai munkás- mozgalomban végbe megy és amely éppen oly súlyosan érinti • az amerikai munkásságot, mint a munkásságot az egész világon. A történtek láttán nem fog el bennünket a káröröm, pedig jogosan vethetjük a reformerek szemére, hogy “lám megint bekövetkezett, amit már évekkel ezelőtt megállapítottunk”. Most ők is beláthatják, hogy a “kutyából még sem lesz szalonna”. Az a bizonyos fúró megint beletörött a reakció rétegébe. Az eddigi bizonyítékok tömegéhez egy újabb és nagyon is súlyos dokumentum ez annak bizonyítására, hogy az amerikai munkásságnak fel kell hagyni az ily kísérletezéssel és haladéktalanul hozzá kell látni a forradalmi Egy Nagy Szervezet felépítéséhez, hogy felemelt fővel nézhessen a világ dolgozói szemébe. nemrégiben elhunyt cseszlovák elnök unokaöccsét tudták, megfogni, — de nem volt szerencséjük, mert hamarosan kiderült, hogy ez a Benes is már nem “hivatalos” személy, mert már régebben disszidált, — vagyis árulója lett szülőhazájának. “VILÁGHÍRŰ” EMBEREK Benest leszámítva a világügyek intézésére csupa amerikai “kiválóság” vállalkozott. Legtöbbjük az amerikai nagytőkések adományaiból eltartott egyetemek tanártestülete i b ő 1 jött (az újságírók mint “világhírű educator”-okat mutatják be őket) arra a konferenciára, amit a héten tartottak California állam Riverside nevű városában. Az újságíróktól természetesen elég nagy publicitást nyernek, hiszen ez a konferencia szépen illeszkedik bele a jelenlegi háborús uszításba és abba a reakciós hullámba, amit az amerikai tőkések a világra zúdítottak a háború befejezte óta. A konferencia ugyan nyílt, de a tanárok által kirendelt diákokon kívül más hallgatóságot nem igen akarnak, írják a helyi lapok. A tárgyalások menete az, hogy előbb egy szónok ismerteti a kommunizmus “borzalmasságait”, az utána következő ezzel szemben bemutatja az “amerikai életfor mát”; a következő szónok megint az orosz diktatúra kegyetlenségeit, az ezt követő pedig az amerikai “demokrácia áldásait” festi le." A szónokokhoz aztán kérdéseket is intéznek, rendesen előre megállapított program szerint. Az első nap Dr. Benes volt a főszónok, aki “könnyes szemekkel” adta elő a csehszlovák állam “pusztulásának” történetét egészen Jan Masaryk külügyminiszter öngyilkosságáig, amit ő természetesen gyilkossá g n a k mondott. De erről a világ mit- sem tud, — mondotta, — mert a “vasfüggöny” eltakar mindent. AMERIKA HANGJA Ezzel szemben mennyire más Amerika, mutatta be Douglas H. Schneider, aki a “U.S. Information and Education Service” iroda szolgálatában áll. Ez az iroda kezeli az “Amerika hangja” rádióleadásokat, amely jelenleg 82 országba 14 nyelven küld információt az amerikai életmódról, az amerikai demokráciáról, amit, — mondotta sajnálkozva Mr. Schneider, — el is fogadnának a külföldi népek, ha az átkozott militáns kommunista sajtó útját nem állná. Ezért a radikális sajtó elleni harcot ajánlja. A következő szónok Dr. Tully C. Knoles, a Pacific College (Stocton, Cal.) igazgatója, az orosz diktatúra kegyetlenségeire hívta fel a hallgatóságot, ami után természetesen Elbert D. Thomas szenátor nagy hatást ért el az amerikai demokrácia dicséretével. Lefestette, hogy milyen nagy előnyei vannak az olyan termelési rendszernek, ahol a munkáltatók és a munkások összeülnek kollektív egyezkedésre és igy közös megegyezéssel intézik az iparok ügyeit. Az ilyen demokrácia mellett döntött az amerikai nép a legutóbbi választásnál s most már bizonyos, hogy ezen választás eredménye gyanánt fel fogják emelni a törvényes minimális órabért. (Ez a törvényes minimális órabér ugyanis az amerikai demokrácia igen nagy dicsősége, — 40 cent, amit már régen, nagyon messze elhagytak a munkások minden iparban. Ezt azonban nem mondotta a szenátor.) A konferencia utolsó napján az előző előadásokat összegezve az Institute egyik alapitó tagja, Stuart R. Ward kijött azzal az ajánlatával, amit a United Press idézőjelben igy ad vissza: “Ha Oroszországnak meg lesz az atombombája, akkor egész biztosan használni fogja ellenünk. Miért várunk tehát mi, miért nem ugrunk neki most?” Ward elmondotta, hogy véleménye szerint az oroszoknak még nincs atombombájuk, mert ha lenne, azt már kipróbálták volna és az ilyen próbát a seizmog- ráf készülékek jelzik. Nem ad tehát hitelt azon japán kémeknek, akik azt az információt adták, hogy már az oroszoknak is van ilyen bombájuk. “REÁLIS POLITIKA” “Végre is”, — mondotta Mr. mert azok igazán békeszerető népség, legjobban lenézi a fegyveres embert, a katonát, akik hivatalosan gyilkolnak. De mindez megszűnő félben van ottan is, ha nem lesz kizsákmányoló, akkor nem lesz szükség azt védő idegenekre, zsoldosokra, annál kevesebb lehetőség lesz a béke megrontására ottan is, meg mindenfelé, ahol az igazi testvériséget igyekeznek megvalósítani. Nekem éppen úgy mint Te neked, az ad legnagyobb örömet, hogy most már nagyobb lehetőség van a békére, az igazi szeretet lehetőségének a megalapozására. Az ember — embertársa, testvére által való kizsákmányolás megszüntetésére a világnak legnagyobb részén. A sok farizeus képmutató, akik úgy a Te nevedből, mint az ünnepekből, valamint az emberiség munkájából, nyomorából is pénzt akarnak csinálni, már nem sokiág kufárkodnak, kereskednek, a testvéreink között. Igen, meg lesz a béke, szeretet, boldogság, amely eddig még csak nem is volt lehetséges az osztályokra, egymás ellen harcoló rétegekre osztott embertársaink között. Ha nem is az “Egy akol, egy pásztor”, hanem az emberiség egységes otthona és azt megteremtő szocialista rendszer, eszme lesz megvalósítva, ahol nem kellenek pásztorok, mert nem lesznek farkasok és más ragaWard egészen nyíltan, — “nekünk reális politikát kell folytatnunk. A reális politikában most sehol sem beszélnek békéről, hanem csak a háborúról. Ilyen háborús beszédet idézett fel a berlini válság is. Amerika nem hagyhatja el Berlint, mert az igen nagy csorbát ütne a tekintélyen, viszont az oroszok sem engednek, mert terjeszkedni akarnak. így a háború egy évtizeden belül bizonyos. Miért ne kezdjük meg most, amikor az Egyesült Államokra még kedvezőbb a helyzet?” A győzelmes háború után, — mondotta Ward, Amerika katonai posztokat állít fel az egész világon, akiknek pártfogása alatt a demokrácia kifejlődik és egy-két generáció után megerősödik annyira, hogy a katonaságot vissza lehet vonni. Nagyon egyszerű ut a világbékéhez ugyebár?! így intéznék el a világügyeket ezen “világhírű tudósok”, ha rájuk bíznák ezt a meglehetősen fontos dolgot. Egyenlőre azonban még csak a szájuk jár, mert ilyen propagandával igyekszenek fen- tartani azt a rendszert, amely magán adományokból tartja fenn a főiskolákat, amelyektől élnek. Ennek az ismertetésnek a célja az, hogy ne tévesszen meg senkit az “Institute of World Affairs” hangzatos név még akkor sem, ha csupa doktor és egyéb nagy cimü egyének vezetik is, mert semmi egyéb ez, mint az amerikai nagytőkések egyik propaganda szerve. dozó fenevadak és akol helyett is szép, összkomfortos lakásokat kapnak a dolgozó milliók, a Te és az én testvéreim. Ha még lehetséges volna neked egy látogatást tenni itt a földön, majd gyere vissza vagy 5-10 év múlva, akkor már úgy hiszem boldog mosoly fog megjelenni arcodon, nem kell sírni, szomorkodni, mint eddig tetted. Addig is béke és siker, a jóaka- ratu embereknek. Ezt kívánja a Te testvéred. Visi AZ ÉV “LEGNAGYOBB” HÍREI NEW YORK — Az amerikai újságírók összeállították az 1948-as év legfontosabb híreinek a listáját. A hírek fontosságát természetesen csak amerikai szempontból nézik. Szerintük az év 10 legfontosabb eseménye és azok sorrendje a következő: 1. Truman győzelme az elnök- választásnál. 2. A berlini válság és az azzal kapcsolatos “ideg háború”. 3. A nagy drágaság. 4. Mrs. Kasekina, orosz tanítónő esete New Yorkban. 5. Gandhy meggyilkolása. 6. Babe Ruth baseball bajnok halála. 7. A kínai polgárháború. 8. Kémvadászat az Egyesült Államokban. 9. Izrael születése és Bernadotte meggyilkolása. 10. Elizabeth trónörökösnő gyermekszülése. Karácsonyi Levél (Folytatás az 1-ső oldalról)
