Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-12-25 / 1559. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1948 DEC. 25 NO. 1559 SZÁM Karácsonyi Levél Karácsonyi történet Édes Jézuskám! Már évtizedek óta nem volt ily jó lehetőség tartós békére, jobb jövőre, mint mostan. Szinte elképzelem, hogy örökké szomorú arcodon halvány mosoly jelenik meg, a mostani születésed napján. Hogyne örvendhetnél; reménykedhetnél; hiszen most már a születésed helyén is tartós békére van kilátás és testvéreid, legközelebbi rokonaid sem fogják gyilkolni egymást és szomszédaikat. Nemzeted ismét felállt, feltámadt és ugylátszik jó egészségnek örvend. Már végre megvalósulhat az, hogy Mózes hívei, Mohamedán híveivel is megtudnak egyezni, békében élni és itten a földön •teremtik meg a mennyországot, nem fognak annyira sietni a másvilági paradicsomba. Csak a Te nevedben kufárkodók, a keresztény vezetők nem akarnak belenyugodni, hogy ottan ne legyen zavaros a viz, vagy az olaj, mely nekik busásan hozza a hasznot. De az örvendetes, hogy úgy Palesztinában, mint másfele is, mindég többen akadnak, akik nem csak Karácsony táján kívánnak egymásnak békét, hanem valóságban az év minden napján és azért készek áldozni, harcolni is. Én is tapasztaltam, hogy az öreg Európában, ahol legtöbbet beszélnek a Te nevedben, most már milliók és nem is a szervezetlen “jámbor báránykák” hanem a szervezett munkásság akarja a tartós békét megcsinálni, megtartani. Eltávolítják, sokszor elzavarják azokat, akik az újabb háborút, a tömeggyilkosságot, a népek egymás elleni uszítását szorgalmazzák, mert csak úgy tudnak, vagy számításnak gyorsan meggazdagodni. Az is jellemző, éppen a Te nevedben pásztoroskodókra, a papokra, hogy éppen ottan vannak legnagyobb harcok — Görögország, délamerikai országok —, ahol legjobban hallgatnak ezen pásztorokra. Ahol legsikeresebben tudják terelgetni, egymás ellen uszítani a nyájat. És báránybőrbe bujtatott farkasokat használnak, mint Spanyolországban is. Kedves Jézusom! Mennyire sokkal jobban néz ki ma a helyzet, a béke megvalósulására, mint most egy éve? Már a bá- ránykáknak is megjön az eszük, ha lassan is, de ugylátszik igyekeznek megvédeni egymást, nem megenni. Mindég kevesebb testvérgyilkolás történik, annyira, hogy már az uszítok is hajlandók feladni a reményt, hogy sikerül nekik egymásra uszítani az emberiséget. No, meg minden gonoszságnak a forrása, a pénz — a dollár — is rohamosan fogyó félben van és még mindég kevés a bérenc, akiben bízhatnának, vagy hajlandók a a tö- meggyilkolásra. Azt hiszem neked éppen úgy mint minekünk, akik nemzetköziek vagyunk és Te, aki minden embert szerettél, tekintet nélkül a nemzeti és felekezeti mivoltára, nagyon jól esik, hogy a kínai tömegeknek is nagyon közelről látható a béke csillaga, a testvéri együttműködés lehetősége, a vérszopó paraziták eltávolítása. Mert dacára, hogy a kínai népek és azok szomszédai nem a Te ősi hited — a zsidó — sem a neked tulajdonitott uj hit, a kereszténység hivei, még is azok sokkal közelebb állnak a Te tanításodhoz, mint azok, akik a Te nevedben üzérkednek. Éppen azért volt lehetséges, hogy egy maroknyi keresztény zsoldos, rabságban, elnyomva tarthatta őket évszázadokon keresztül, (Folytatás a 3-ik oldalon) Nem tudjuk, mennyi igazság van az alábbi történetben, de úgy adjuk tovább, amint hallottuk. Egy vallásos, de nagyon szegény virginiai ember keservesen panasznos levelet irt Jézus Krisztushoz. Elpanaszolta, hogy a sors kegyetlen csapásai következtében náluk nagyon szomorú karácsony este lesz; a gyerekek nem kapnak semmi ajándékot s még az asztalra sem kerül egyéb száraz kenyérnél, hacsak az Ur nem küld neki 50 dollárt, amiből jutna a gyerekeknek, az asz- szonynak meg még magának is valami. / A Jézus Krisztusnak címzett levelet a posta Sheen püspökhöz vitte abban a tudatlan, hogy ő talán tudja továbbítani Jézus Krisztushoz. A püspököt meghatotta a könyörgés és 25 dollárt taltalmazó levéllel válaszolt rá. Két hét múltán újabb levelet hoztak neki, amely ugyancsak Jézus Krisztusnak szólt. Ebben a levélben a kéregető ember hálásan megköszönte a küldött 25 dollárt, de mindjárt elmondotta, hogy újabb nagy baj történt, mert az asszony beteg lett és az orvos meg az orvosság elvitték a 25 dollárt, igy megint csak olyan sivár és szomorú lesz a karácsonyest, mint az előző levelében irta, ha csak az Ur nem küld másik 50 dollárt, amit nagyon könnyen megtehet, hiszen van neki elég. De, — tette hozzá nyomatékosan, — “Uram most már ne Sheen püspökkel, hanem Spellman kardinálissal küld az 50 dollárt, mert Sheen püspök a közvetítésért megtartja a felét. Nagyot nevetett a jó püspök ezen a levélen s gondolta hadd mulasson Spellman kardinális is, hát megírta neki a dolgot és elküldte hozzá a leveleket, amelyeken a kardinális is jót mulatott, de egyben kiváncsi volt, mit ir a szegény ember, ha erre a második levélre is kap választ a Jézustól. Betett tehát egy 10 dollárost a borítékjába és elküldte a szegény embernek. Egy hét fulva meg is jött a válasz, természetesen megint csak Jézushoz címezve. “Drága Jézus Urunk, nagyon köszönöm a másodszori küldeményedet, de most már nagyon bánom, hogy kértelek, hogy Spellman kardinális utján küld- jed. Drága Jézusom, ha még egyszer adni fogsz s magad nem érsz rá elhozni, akkor küldjed inkább egy diák-pappal, mert látom, hogy minél magasabb tisztséget viselnek a szolgáid, annál többet számítanak a közbenjárásért. EGY LAPKEZELŐ NAPLÓJÁBÓL A Bérmunkás nem elégszik meg azzal, hogy kellemes karácsonyi és újévi ünnepeket kíván olvasóinak, hanem a lapban és a naptárban adott kitűnő szellemi táplálékkal mindjárt elő is segíti a jókívánságok teljesülését. A legtöbb olvasó pénzt és fáradtságot nem kiméivé törekszik, hogy az ünnepekre dúsan terített asztala legyen. Ezzel szemben milyen csekély összegért és parányi erőfeszítésért kapja a Bérmunkástól a szellemi táplálékot?! Viszonzásul felcsaphatnánk Mikulásnak egy- egy uj előfizető küldésével. A karácsonyi és újévi jóhangulatban se felejtsed el, hogy a Bérmunkásnál hasonló jóhangulatot csak uj előfizetők beküldésével érsz el! AZ ANGYALOK NYELVÉN Irta: VÁRNAI ZSENI Én küzdöttem, keményen ellenálltam, elhatároztam: nem hagyom magam! De rámlibbent mosolyod lepkeszámya s akkor éreztem, minden hasztalan. Befontál szemed sugárfonalával piciny varázsló s rabszolgád vagyok s igyekszem azt az ősnyelvet beszélni, amit Te tudsz csak és az angyalok. — Tyetye-tyegye . . . mondod, de oly zenével, mint a mennyei szférák hangjai s értelme mély, ilyet csak kisdedektől s öreg dámáktól lehet hallani. Da-da, da-da . . . folytatod rendületlen s nagy fölismerés villan rajtam át: Ez a DADA! a modern dadaizmus innen vette barlangi tam-tamát. Ez a világnyelv, ez az ősi ritmus, minden beszédnek, dalnak kezdete, a létezés bölcsődala, imája ez a: dad-da, ez a: tyetye-tye! Ujjongsz, panaszkodsz, aludni, enni vágyói, vagy szelek bántanak, fáj a kis hasad? — Da-da-da-da! — Dadáért jajveszékelsz s mozgósítod alattvailóidat. Hátra van még kacsóid repdesése, ezernyi apró, titkos jeladás s, ami mindennél még csodálatosabb: álmodban a fölcsengő kacagás. Mennyi csoda! S én prózai halandó mégis azt lesem: mondd már Nammama! De DADA-nyelven is megértjük egymást ugy-e, Kati? tytye-tye, dadda-da!
