Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-12-11 / 1557. szám

*> uiQ&i BÉRMUNKÁS 1948. december 11. MAGYARORSZÁGRÓL- AMERIKAI SZEMMEL Elmondja: VISI ISTVÁN Sok amerikai, de leginkább a szabadkereskedelem vakbuzgó hivei nehezen értik meg, hogy kétféle árat szabnak, illetve tűr­nek meg egy országban, egy vá­rosban. Azonban a háborús hi­ány, feketézés és leginkább az infláció miatt, csakis ezzel véd- hették meg a városi ipari mun­kásságot az éhségtől. Nehezen értik meg, sőt amint láttuk, még a magyar kormány is elmulasztotta megérteni, hogy mire használják fel a be­szolgáltatást. Pedig nagyon egy­szerű és könnyen megérthető. Amint az előző cikkekben Ír­tam, kétféle ára van a kenyér­nek. Egy forint és 2.50, az első árakat azon búzából tették lehe­tővé, melyeket 60 forintért szol­gáltattak be. Ezt szállítják, megőrlik, megsütik és szétoszt­ják a negyven filléres külömbö- zetért Még is vannak rossz szá- juak, leginkább a parasztok kö­zött, akik azzal vádolják a kor­mányt, hogy ezzel feketézik, vagy hogy ezt az oroszok részé­re szedi be. Ugyanez áll sok más beszolgáltatott terményre is. Ámbár már ez éven is sokkal közelebb a szabad ár, a megsza­bott ár, a megszabott árukhoz, igy lehetséges, hogy már jövőre nem lesz olyan nagy külömbség, hogy beszolgáltatásra bírják a termelőket. Amig a beszolgáltatott búzá­ért 60 forintot adott a kormány, a szabad piacon 120-130 forintot kaptak, ezzel szemben tavaly még kétszáz forintot és még többet is a szabad piacon, me­lyet helyesen feketézésnek ne­veznek. Ugyan ilyen az arány más dolgoknál is, például a zsírnak a szabad piaci ára 16 forint, a gyári és más ipari munkások­nak az ilyen beszolgáltatott zsír­ból 9 forintért adnak megrende­lésre. Ez az ipari munkásságnak 85 százalékát teszi ki, akik ilyen szabott árakban kapják az élel­mezéseik nagyobb részét. Persze ezt nem szívesen látja a paraszt­ság, mert nem adhatja el ma­gas áron a terményeit. Már a kukoricánál, krumpli­nál , a szabad piaci árak még a szabott árakon alul is került. Például októberban a beszolgál­tatott kukoricáért csövesen és nyersen fizettek 25 forintot, a szabad piacon csak 35 forintért lehetett eladni nagy nehezen. A krumplinál is egyharmadára le­szálltak az, árak, ami a megsza­bott áron is alul van, azaz 45-55 forint mázsája. Az eredmény bizonyítja az ilyen intézkedések helyességét, mert csak is igy tudták a városi munkásságot ellátni a jövedel­méhez arányitva. így tudták az inflációt megakadályozni, meg­szüntetni és a forint értékét megrögziteni. így tudják az ipa­ri cikkek árait is lejebb engedni, amint a raktárak, üzletek meg­telnek árukkal, melyet már ok­tóber havában is nagyban ész­re lehetett venni. Sok ellenőr, finánc kellett ezen ellnőrzést végezni, igy mind az csak fokozta az államháztar­tás költségeit. Ez mind egy-egy vörös folt volt a parasztság sze­mében, ezeket nem látták szük­ségesnek, de leginkább azért, mert ezektől nem mertek feke- tézni. Vita tárgyát képezheti, hogy volt-e ilyen sok ellenőrre szükség? De hogy sokra volt szükség, azt nem lehet elvitatni. Ha az árak sokkal közelebb kerülnek a szabott árakhoz, mely a főcélja az ilyen beszol­gáltatásoknak, szabott áraknak, akkor sok ilyen ellenőrzés szük­ségtelenné válik és valószínűleg megszűnik. Ezzel nem csak az állam költségeit csökkentik, ha­nem az ellenforradalom egyik leghathatosabb érvelését, a be­szolgáltatás és az ilyen ellen­őrök elleni lázitási lehetőséget is minimumra csökkentik. Ezeket tudja a reakció legsikeresebben felhasználni, jelenleg a kormány ellen. Az lesz az igazi eredmény, bizonyíték arra, hogy a háborús kényszer megszűnése után az ilyen intézkedések is megszűn­nek. % Példának érdemes megjegyez­ni, hogy amikor Hegyaljára ér­keztünk, az a rémhír járta, hogy a bort is be kell szolgáltatni. Egy pár hétre kidoboltatták, hogy nem kell bort, illetve mus­tot beszolgáltatni. Akkor meg az lett a baj, hogy nem lesz elég hordójuk a bőséges termést ho­vátenni és bizony az árak lees­tek 1.50 fillérre, talán később még lejebb is literenként. A 60 forintos búzából a leg­szebbeket kiválasztják, átrostál­ják, becsávázzák és 82 forintjá­val adják mint vetőmagot visz- sza az arra szoruló gazdáknak. Most mindenki tudhatja, hogy az átrostálásánál legkevesebb 15 százalékos veszteség van a kétszeri szállítást is leszámítva, bizony azon sem keres a kor­mány, még is vannak szemtelen ellenforradalmárok, akik azt ál­lítják, hogy a kormány a beszol­gáltatott dolgokkal feketézik. A megtévesztő hírek igy ke­rülnek a sok magyarországi le­velekbe. Mindenki arról ir, ami legjobban fáj neki. A földműve­lők a 60 forintos kenyérről, igy igazuk van, de az igazság leg­nagyobb részét elhallgatják. Mert bizony nagyon kevés ke­nyeret kell venni ilyen 2.50 fil­léres áron. Ámbár a földműve­seket legjobban sújtotta ezen rendszabályozás, ellenőrzések, mert a szűkös években bizony azok árthattak volna. így terjesztik el azokat a ha­mis híreket, hogy ilyen olcsón, beszolgáltatási árakban szedik be a búzát az oroszoknak, sőt még azt is, hogy a palesztinai zsidóknak. Ez csak sugdosva, de nagyon gyorsan és széles kö­rökben elterjedt. Ezzel agitál­nak a kormány ellen, a bujdosó reakciósok. Először agyon ijesztik a föld­műveseket, hogy még több és mindenből lesz beszolgáltatás, mint a bornál is tették. Ha nem úgy van, akkor meg azt sugdos­sák, hogy a kormány megijedt a paraszt lázadástól és azért nem kellett nekik a bor. Sokan Írják, hogy mindent elszednek az oro­szok, vagy az oroszoknak. Ezek a hírek mind hamisak, mert ha esetleg a magyar kor­mánynak kell azt az 5.000 oroszt élelmezni, akik még az ellensé­ges állítás szerint Magyarorszá­gon vannak, nem nagyon sokat kell nekik összeszedni, de nyil­vánvaló, hogy marad a magyar népnek is elegendő ennivalója. Sokkal több, mint a francia-an­gol népnek. Ha még vannak oroszok Ma­gyarországon, mi csak három orosz tisztet láttunk, mellyel szemben láttunk vagy 30 ame­rikai tisztet a Margit szigeti gyönyörű szállodában, sőt még a szerencsi állomáson is nem orosz, hanem amerikai tisztet láttunk, Tokaj felől jöttek. A magyarországi szabott árak szükségességének voltát, a legjobban igazolja az eredmény, azonban lehetne az amerikai ár- szabályozáshoz is hasonlítani, ha itten is a városi és nem a szavazat céljából a farmi mun­kásságot akarták volna megvé­deni. így itten fiaskóval végző­dött és az árak még mostan is felfelé szöknek, amig Magyaror­szágon rohamosan estek a jobb termés következtében. Azt is meg kell Írni és érteni, hogy Magyarországon a két elő­ző év, aszályos év volt, azaz na­gyon szűk termés volt az egész országban. Hogy ilyen körülmé­nyek között is megtudták az árakat szabályozni, letartani, az igazán nagy érdeme a kormány­nak és az intézkedéseinek. Hogy mindenkit nem lehetett kielégíteni, az csak természetes. De ez az intézkedés a kenyeret, az élelmet a városi népnek biz­tosította. Ámbár még azok kö­zött is akadnak, akik felülnek az ellenforradalmi propagandának és nem értékelik az árszabályo­zás fontosságát. Ami fontos szintén, nem kel­lett az ipari munkásságnak bér­emelésekkel előállpi, esetleg sztrájkba lépni, a termelést za­varni azért, hogy az emelkedő árakkal arányban a munkabé­reket is emeljék nekik, amint más országokban kellett. (Folytatjuk) A CIO KONVENCIÓ PORTLAND, Ore, — A Cong­ress of Industrial Organization (CIO) ötnapos évi naeeyülése Phillip Murray elnök és a tiszti­kar többi tagjainak egyhangú megválasztásával végétért. Az egész konvenciót a “vörös he­ring” mutogatása uralta. Mur­ray elnök a kommunisták elleni fenyegetéssel nyitotta meg és ugyancsak azzal zárta be a gyű­lést, mutatva, hogy ennek a szakszervezetnek most ez a leg­fontosabb munkaköre. A kom­munisták elleni harcra még az AFL-lel is hajlandók szövetkez­ni. VALLÁSTALAN VALLÁSO­SAK MILWAUKEE, Wis. — A “United Council of Church Wo­men” országos gyűlésén a St. Louis városból jött delegátus, Mrs. .1. D. Bragg nagy meglepe­tést okozott, amikor beszédében azt hangoztatta, hogy a jelenle­gi összes egyházak a vállasta- lanságot képviselik, mert a val­lás alapeszméje az emberszere­tet s a jelenlegi egyházak vá­laszfalakat építenek az emberek közé s ezzel elősegítik a fajgyű­lölet terjesztését. így az egyhá­zak a vallás nevében a vallások alapeszméjével ellenkező erköl­csi felfogást szolgálank. EGY LAPKEZELŐ NAPLÓJÁBÓL Ha igaz, hogy beszélni ezüst, hallgatni pedig arany, akkor a jó munkásujság olvasása bizo­nyára gyémántot ér. Ide hallgass! A Bérmunkás minden uj előfizetője három nagy örömet okoz. Először is te örülsz, hogy szereztél egy uj előfizetőt; másodszor az uj elő­fizető örül, hogy ilyen jó mun­káslapot olvashat. És harmad­szor örülnek a szerkesztők, a ki­adó és a lapbizottság tagjai, mert látják, hogy értékeljük a munkájukat. — Hogyan tudsz ellenállni ennek a háromszor nagy élvezetnek?! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő' eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegitik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­kezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents