Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-12-18 / 1558. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1948 DEC. 18 NO. 1558 SZÁM Az igazi nagy csoda HETt^RÓNIKA _________^ ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Az amerikai sajtó újból nagy szenzációra bukkant, amelynek központjában megint csak azt a már hírhedt kongresszusi bizottságot találjuk, amely állítólag amerikaellenes cselekedetek után kutat. Noha ezen bizottság vezető tagjai kibuktak a novemberi választásoknál, az elnökét, Parnell Thomas képviselőt pedig a szövetségi bíróság közönséges durva csalásokért fogta vád alá, január 3-áig még hivatalukban maradnak és ezt a pár hetet ki akarják használni önreklámozásra. A legújabb szenzációt ugyanaz a Whittaker Chambers nevű volt kommunista szolgáltatta, aki már eddig is a bizottság koronatanúja volt a “kommunista kémkedés” leleplezésében. Whittaker Chamber, aki most a vö- rösfaló “Time magazine egyik szerkesztője, azt vallotta a bizottság kihallgatásain, hogy Albert Hiss, jelenleg a Carnegie Foundation alkalmazottja, 1937- ben, amikor az amerikai külügyminisztérium magasrangu tisztviselője volt, nagyon sok titkos iratot adott át neki, hogy azokat továbbítsa Boris Bykov orosz ezredesnek, aki akkor az oroszok amerikai kémszolgálatának volt a vezetője. Hiss nem csak tagadta ezt a vádat, hanem amikor Chambers megismételte a rádión is, amiért már nem védte a törvény, mint az Un-American bizottság előtt tett vallomásokért, azonnal 75,000 dolláros becsületsértési pert indított vádlója ellen. Most, hogy közeleg a per tárgyalása, Chambersnek eszébejutott, hogy a szóbanforgó titkos iratokat, vagy legalább is annak jórészét nem adta át az orosz kémiroda főnökének, hanem kivitte a Maryland államban lévő farmjára, ahol a veteményes kertben termesztett tökök egyikében lyukat vájt és abba rejtette el. Ez még 1937- ben történt, de csak most jutott eszébe. Odavezette tehát az Un- American bizottság tagjait és csodák-csodája, megtalálták a tököt és benne az ellopott 65 mikrofilmet, amelyek a nagy titkot tartalmazzák! Hogy milyen nagy titkok ezek! Huss! Huss! . . . Ezt nem szabad elárulni, mert attól függ a béke és a háború nagy kérdése. Legfeljebb csak annyit árulnak el, hogy azon dokumentumok következtében kötötték az oroszok a németekkel a meg- nem-támadási paktumot a Müncheni egyezség után. Másszóval ebből arra kell következtetni, hogy 1937-ben az amerikai külügyi hivatal helyeselte a Hitler által uj életre kapott német mi- litarizmus segítését a Szovjet Union letörésére. Hogy 1937-ben az amerikai külügyminisztérium is támogatta ezt az angol politikát, az még nem csoda, legalább is nem olyan nagy, mint az, hogy miként tudták ezt meg az oroszok, amikor ez a Chambers nem adta át az iratokat az orosz ezredesnek, hanem elrejtette a tökben? Igaz, hogy az oroszok tudomást szerezhettek arról a készülő nagy oroszellenes összeesküvésről más utón is, igy nem csoda, hogy védekezni próbáltak. Szerintünk azonban az már valóban igen nagy csoda, hogy az a tök ott azon a Maryland farmon tiz éven át megmaradt épen és egészségesen?! Nem szeretnénk, ha az olvasók szójátékot csinálnának ebből a dologból azt kérdezve, hogy micsoda töke van ennek a Chambersnek, de azért mégis megkérdezzük, hogy látott-e már valaki olyan tököt, ami tiz éven át megmarad a földön és nem rothad el? Mert ha ez a Chambers ilyen, egy évtizeden át el nem rothadó tököt termel, az már igazán csoda! Manapság az események gyors forgatagában még a szenzációk sem maradnak sokáig felszínen s valószínű, hogy amikorra ezen sorok napvilágot látnak, a közönség már el is felejtette a Chambers által termelt csodálatos tök meséjét, avagy valami másféle kimagyarázást adnak neki, de annyi tény — és éppen az a legnagyobb csoda — hogy ezt a nyilvánvaló, a szó szoros értelmében gyerekes butaságot az amerikai újságok ezrei napokon át mint megtörtént valóságot adták be olvasóiknak. Az igazi nagy csoda tehát az a vakmerőség, amivel az Un- American Activities Bizottság és az amerikai sajtó még a legmerészebb hazugságokat is a közönség elé meri tárni! A U.N. gyülésezései ismét a befejezéshez közelednek anélkül, hogy azt mondhatnánk, na végre mégis elértek valamit a nemzetközi világbéke céljai irányában. Hetekig tartó tanácskozások, éles vitatkozások után, a világ nemzetei ott állnak, ahol a tanácskozások kezdetén állottak, egyik a másik ellen diplomáciai szuronnyal farkas szemet nézve, mintha csak azt mon- ták volna, ezután jön a tényleges szurony. De nem csak gyakorlati téren maradtak vissza az Egyesült Nemzetek megbízottai, olyan értelemben, hogy a háború okait, amelyek elsősorban a nemzetek között gazdasági érdekszférák szerint szülik meg az ellentéteket, a legcsekélyebben is enyhíteni képesek lettek volna, de még azt az elméleti propagandát is, mely legalább a felszínen pengeti a nemzetközi békét, inkább letompitották. Pedig a UN az eredeti elgondolások szerint csakis azért lett megalapozva, hogy a nemzetek között felmerült ellentéteket a békés tárgyaló asztalnál elintézze, a nemzetközi együttműködés alapját lerakva, a háború barbarizmusát örök időkre kiküszöbölje. Hogy volt már előbb ilyen kísérlet a régrNemzetek Ligájával, melynek kimúlása megmutatta a szomorú következményeket, gá még inkább figyelmeztetésül kellene szolgáljon a jelenlegi világpolitikát intézőknek, hogy hasonló tévedések elkövetésétől irtózzanak. Ugylátszik azonban, hogy a mai “kulturem- ber” a legintelligensebb fokon beképzelve magát, csak képzeletben áll fölötte, annak a vad és tudatlan emberi agy velőnek, mely kultúrát és különösen technikai vívmányokat csak kevésbé ismert. Mert bármennyire is tudniok kell, hogy a mai világban amikor a kapitalista termelési gazdálkodással szemben, az államosított és a magánprofitot kiküszöbölő termelési rendszerek kerülnek fölénybe, e között fönálROMÄNIÄBAN NEM SZÍVESEN LÁTJÁK AZ AMERIKAI SZERETETCSOMAGOKAT Temesvárról Írják, hogy a román kormány súlyos vám alá tette a külföldről érkező csomagok tartalmát, akár posta utján, akár szállító cégeken keresztül érkeznek Romániába. Minden küldeményt a román hatóságok értékelik át a tudósítás szerint olyan magas rátán, hogy csak kivételes esetben tudja azt a csomag címzettje megfizetni. Mind azok, akiknek hozzátartozóik román területen vannak, csomagküldés előtt kérjenek bővebb információt odaátról a vámolást illetőleg. ló ellentéteket elsimítani a tárgyaló asztalnál nem lehet,' de ugyanakkor tudniok kellene azt is, hogy a fejlett technikai világban, ezt a kérdést már háborúval sem lehet megoldani. Nem különösen a régifajta kapitalista termelési mód alapján, mely kiélte magát és ahogyan látniok kell, hogy már csak mesterséges vérátömlesztéssel képes csak fönmaradni, még ott is, ahol a természeti erők kiaknázási lehetőségei még mindig megvannak. Ezeket a tényeket figyelembe véve, a modern emberi agyvelő, emberi érzéssel telitett elgondolásait, kéne hogy lássuk az Egyesült Nemzetek tanácskozási asztalán, a nemzetközi testvéri megértés fonalát, a nemzeti gyűlölet vaspáncéljával szemben. Ahogy változtak a vívmányok a technikai fejlődés folyamán, ahogyan a vaspáncél régi ereje ma már csak a papirszelet- hez hasonlítható, ugyan úgy a régi kapitalista termelési világ hatalmi ereje, ma már csak foszlány, amit már az atombomba sem fonhat többé soha erősebbé. Sőt inkább csak füstfelhőként sodorhat ja a biztos megsemmisülés felé. Ha ezt látják, mint ahogy biztosan látják az Egyesült Nemzetek képviselő, a két lehetetlen megoldásban, nem választhatják a háborút, ha az emberi érzés parányi szikrája él bennük. Ha az Egyesült Nemzetek tanácskozásain látjuk a naev vajúdást a nemzetközi együttműködés kérdésében, akkor tudjuk csak igazán értékelni azt a nemzetközi propagandát, melyet hosszú évtizedek óta állandóan folytat a világ nemzetközi munkásmozgalma. Ennek egy része és ha a propaganda alapot vesz- szük tekintetbe egyik főrésze volt mindig, az a nemzetközi elmélet, amit az IWW hirdet. Az IWW volt az egyetlen munkásszervezet az egész világon, mely fölismerte azt, hogy nem elegendő a világ nemzetközi munkásait laza szövetségi alapon álló in- ternacionálékba tömöri t e n i, amit a politikai alakulatok visznek jobbra-balra. (nézd, elsőmásodik, harmadik és a két negyedik internacionálét) hanem a világ munkásait elsősorban gazdasági egységes érdekeik alapján Egy Nagy Szervezetbe kell ténylegesen beszervezni. Már magában a nevében is ezt a tényt szögezte le, amikor Industrial Workers of the World (Világ Ipari Munkásai) nevet vette föl. Mert a világ munkásainak
