Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-07-17 / 1537. szám
1948. julius 17. BÉRMUNKÁS 3 oldal Munka Közben __________________(gb) ROVATA________________ talmas vagyont szereztek az elnöki tisztségből. SAJTÓBETYÁROK A Roosevelt elleni hajsza, valamint a háborús uszítás is nem egyéb pénzkereseti forrásnál. Vannak már olyan törvényeink, amelyek bizonyos foglalkozásokat, amelyek a közösségnek ártalmasak, eltiltanak és büntetik. Ilyen például mondjuk a bóditó- szerek árulása, a kuruzslás, a jóslás, stb. Azonban még nem jutottunk el oda, hogy a sajtóbe tyárságot is törvény tiltaná. A sajtóbetyárok, — irók vagy kiadók, — a sajtószabadság köpenyege alatt űzik förtelmes mesterségüket. A sajtóbetyárságnak igen egyszerű módszerei vannak. Ezek egyike az úgynevezett negativ bizonyítás. Világgá kürtőinek valami hazugságot és miután senki sem veszi komolyan, bizonyos idő múltán azt hangoztatják, hogy miután nem kaptak cáfolatot, az állitás tehát igaz. Diák koromban nagy tréfákat csaptunk az ilyen bizonyítással. Közünkbe vettünk például egy elnyűtt kalapot és azt állítottuk, hogy annak első tulajdonosa mondjuk Mátyás király volt. Aztán fontoskodva kérdeztük: “Találsz-e a történelemben csak egy szó bizonyítékot is arra, hogy ez a kalap nem volt Mátyás királyé?” Persze, hogy nincs ilyen történelmi feljegyzés. Ebből tehát következik hogy a kalap igenis a Mátyás király tulajdona volt. JÓL KERESNEK RAJTA Ez igen gyerekes dolog, de lényegében ugyanezt teszik a sajtóbetyárok is, amikor gonosz állításaikat csak azért tartják igaznak, mert nem hallottuk annak az ellenkezőjét. Az ilyen vádak egész sorát hozták fel Roosevelt ellen és most a háborús uszítok is ugyanily módon egyengetik Mars isten útját. Bármi történik is a Szovjet Unióban vagy az orosz befolyás alá került országokban, azokat a dolgokat mind úgy állítják be, mintha háborús készülődés volna az Egyesült Államok ellen. Az amerikai sajtóbetyároknak ez nagy kereseti alkalmat nyújt, mert a háborús érdekeltség jól megfizeti őket. Végre is ha nem is lesz háború, maga a háborús készülődés is billiós rendeléseket eredményez és abból is marad elegendő profit arra, hogy az ilyen káros propagandát jól megfizessék. Mrs. Roosevelt meg a többi amerikaiak, akik már jól látják, hogy a sajtószabadsággal menynyire vissza lehet élni, nem tudnak tanácsot adni ebben a dologban, mert nem látják, vagy nem akarják meglátni, hogy a sajtó is nagyiparrá lett és mint minden nagy iparban, ott is csak a profit a hajtóerő. A profitnak alárendelnek minden közérdeket s az a sajtó, amely csak a közérdeket volna hivatva szolgálni, csak a tulajdonosok profitját szolgálja. A holtak emlékeinek gyalázá- sa meg a tömeggyilkosságra való felbujtás tehát zavartalanul folyni fog mindaddig, amig a sajtóbeyárok az ily foglalkozásban jól kereshetnek. Tanácsok a farmerek részére AMERIKAI SAJTÓBETYÁROK Az amerikai hírszolgáltató vállalatok beszámoltak arról a levélváltásról, amelyet a State Department (Külügyi hivatal) az orosz nagykövetséggel folytatott a háborús uszító cikkekre vonatkozólag. A külügyi hivatal nyilatkozatából megtudtuk, hogy a washingtoni szovjet nagykövet a kormánya nevében hivatalosan tiltakozott a “Newsweek” cimü folyóirat május 17- iki számának egyik cikke miatt, de az amerikai kormány a tiltakozást ridegen visszautasította. Az említett cikk arról szólt, hogyan kellene az Egyesült Államoknak védekezni, ha a Szovjet Union megtámadná. A cikk alaptónusa az, hogy Oroszország esetleg gondol ilyen támadásra és igy a védelemre el kell készülni, sőt mitöbb, a védelemből ellentámadásba kell átmenni. A feltételes orosz támadást részletező és kiszínező cikket az orosz kormány jogosan sérelmesnek találta; — vagy mint a jegyzékben kifejtették, — az az alapgondolat, hogy a Szovjet Union meg akarja támadni az Egyesült Államokat sértő az orosz kormányra és az orosz népre. Az amerikai State Department a tiltakozó átiratra adott válaszában kijelentette, hogy örömmel veszik tudomásul, miszerint az orosz kormány “inzultusnak” találja még csak a gondolatát is annak, hogy Amerikát megtámadná, azonban az amerikai törvények biztosítják a sajtószabadságot és igy minden újságnak joga van Írni oly cikkeket, amelyben bejelentik, hogy az ilyen támadást csak feltételezik. De ugyanakkor figyelmeztették az orosz nagykövetet, hogy hasonló tárgyú cikkeket lehet találni az orosz lapokban és folyóiratokban is. A FELBUJTÓK IS BŰNÖSÖK Nyilvánvaló, hogy az amerikai State Department kitért az Geréb rovat egyenes válaszadás elől és a főkérdést mellékvágányra terelte. Mert az orosz tiltakozás nyíltan rámutatott, hogy az olyan cikkek, mint amilyen a felemlített is, elsősorban is a két ország barátságos viszonyának a letörését szolgálják, másrészről pedig háborúra, vagyis tömegyil- kosságra izgatnak. Közismert dolog, hogy a gyilkossági pörökben nem csak magát a tényleges gyilkost, de a felbujtókat is elitélik. Ugylát- szik azonban, hogy a modern amerikai erkölcsi felfogás ösz- szeegyeztethető a tömeggyilkolásra való uszítással. Ezért nem büntetés, hanem igen nagy fizetés jár. Az emberiség ellen elkövetett eme nagy bűnt a sajtó- szabadság nevében védelmezik. A State Department válaszának az a része, amelyben rámutat, hogy az orosz lapok is tele vannak ilyirányu cikkekkel, nevetséges, mert köztudomású, hogy azok csak válaszok az amerikai meg az angol lapok háborús uszításaira. Olyasmi ez, mint amikor a gyerek sírva szalad az anyjához panaszkodni, hogy a szomszéd gyerek megütötte, de azt persze nem mondja meg az anyjának, hogy ő volt az, aki a verekedést kezdte. Ezen kontroverziának a lényege az, hogy vájjon a “Newsweek” az említett cikkével visz- szaélt-e a sajtószabadsággal ? Avagy még szélesebb értelemben: a sajtószabadság örve alatt szabad-e mindenféle bűntényt elkövetni? Még a tömegyilkolás- ra való uszítást is? MRS. ROOSEVELT IS MEGELÉGELTE Mrs. Eleanor Roosevelt, az elhunyt elnök özvegye is nagy barátja a sajtószabadságnak, — mármint ahogyan azt itt, Amerikában értelmezik. A United Nations általános ülésén, amikor ez a kérdés szóbakerült, többször védelmére kelt az amerikai védjegyet viselő sijató- szabadságnak, noha elismerte, hogy azzal egyes irók vagy lapkiadók visszaélnek. A saját szavait idézve: Gyakran védelmeztem a sajtónkat, noha azt is megmondottam, hogy egyes kiadványaink károsak. Azonban úgy tartottam, hogy az olvasó közönség intelligenciája elég magasfoku arra, hogy el tudja választani a jót a rossz-- ' tói s azért azt tartom, hogy a sajtószabadság korlátozása sokkal károsabb lenne. Most azonban valami olyasmi történt, ami valamennyire meg- ingata Mrs. Roosevelt hitét az amerikai sajtószabadság szent és sérthetetlenségében. Oh, korántsem az, hogy az amerikai sajtó háborúra, tehát tömegyil- kosságra uszít, hanem valamivel jelentéktelenebb esemény, mely személyileg érinti. Mrs. Roosevelt legutóbbi rovatainak egyikében ezt igy írja le: Tegnap egy folyóirat hirdetését küldték el hozzám, amely megmutatja, hogy az oroszok ■ milyen jogosan kritizálhatják a sajtószabadságunkat. Ezt a hirdetést egy folyóirat tette közzé s azt Ígéri, hogy aki a hirdetést kivágja és egy dollárral együtt beküldi a hirdetőnek, az hat hónapon át kapni fogja a hirdetett folyóiratot, de azonkívül megkapja a “Roosevelt halálával kapcsolatos titkokat is.” Magában a hirdetésben egy csomó kérdést adnak fel, amiket az olvasó, vagy senki más még eddig nem hallott, de olyanforma benyomást keltetnek velük, mintha Roosevelt nem természetes halállal halt volna meg, hanem meggyilkolták. Ugyancsak kikel Mrs. Roosevelt azon szenzációt hajhászó ujhágirók ellen is, akik mindenáron azt akarják bizonyítani, hogy ő és férje haWASHINGTON — Közismert hogy a farmerek körében sok elmélet divatozik a talaj megművelésére nézve. Annyi az egymásnak ellentmondó feltevés, hogy az ország egyik legjobb földművelési szakértője, Dr. Charles E. Kellog,.a földművelési minisztérium talajkonzervá- lási osztályának vezetője szükségesnek tartotta cikket Írni a kérdésről és figyelmeztetni a farmereket sohasem volt még “annyi hóbortos és műkedvelő idea forgalomban, mint manapság”. A legöregebb és még ma is divatos idea a “bank elmélet”, ami annyit mond, hogy a talaj olyan mint egy bank, vagyis ugyanannyit kell visszatenni a talajba műtrágyában, mint amennyit évenként kiveszünk belőle termésben. Ez — mondja Kellogg — csak részben igaz. Vannak talajok, amelyeket a végtelenségig lehet használni, anélkül, hogy termőképességükből vesztenének. Dr. Kellogg szerint a vegyi alkatrészek, amelyeket a termeléssel kiveszünk a talajból, ön- maguktól visszakerülnek iszap, por és vulkánikus hamu formájában. Más vegyi elemek a föld mélyéről dolgozzák fel magukat a termőtalaj felszínére. Dr. Kellogg nem állítja, hogy a műtrágyázás minden esetben felesleges, de gyakran a farmerek feleslegesen pazarolják pénzüket műtrágyára. Hasonló a helyzet az úgynevezett talajkimosásoknál, amelyektől a legtöbb farmer retteg. Igaz, hogy a kimosás elhordja a termőtalaj legfelső rétegét, de alulról újabb rétegek kerülnek a felszínre, amelyek termőtalajjá alakulnak át és sokszor jobbak, mint az eredeti volt. Szintén megcáfolja a “fekete föld” misztikus legendáját. Nagyon sok zsíros, fekete talaj eredetileg nem volt termőtalaj és gondos kezeléssel tették azzá. Dr. Kellogg azt a tanácsot adja a farmereknek, hogy sohase alkalmazzanak módosításokat a termelésen, szakértői tanács nélkül. Csak a talaj tudományos elemzése után lehet igazán megállaptani, szükség van-e műtrágyázásra és ha igen, milyen minőségűre. Ha ezt a farmer elmulasztja, az eredmény nagyon gyakran gyengébb termés vagy pedig feleslegesen kiadott pénz. AKINEK MEG VAN A VÉLEMÉNYE A NAGY VÁROSOKRÓL NORTH BEND, Oregon — Deborah Conklin, egy 11 éves kislány naponta 120 mérföldet repül, hogy iskolába járjon. Conklin, a leány apja azt hiszi, hogy a naponta hat dollárba kerülő utazás még mindig olcsóbb, mintha leánya az iskola városban lakna.
