Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-07-17 / 1537. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. julius 17. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year ......................$2.00 Félévre ..._..................... 100 Six Months'_________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ............í.... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE ■’‘^*»42 A pártkasszák támogatói Harold Knutson republikánus képviselő kijelentette, hogy abban az esetben, ha az elnökválasztásnál Dewey győz, vagyis a republikánusok kerülnek hatalomra, akkor egy éven belül 4 billió dollárral fogják leszállítani az adókat. Knutson az alsóház adóügyi bizottságának az elnöke s ő az, aki az év elején keresztülvitte a közel 5 billiós adóelengedést is. Ez igen szép Ígéret lenne, ha nem tudnánk azt, hogy a Knutson féle adójavaslat csak a GAZDAGOKNAK ENGEDI EL AZ ADÓT. A Knutson által keresztülerőszakolt adó javaslatról mindenki tudja, hogy amig a kis adófizetőknek, vagyis a népnek csak centeket engedett el, addig a nagy adófizetők, vagyis a gazdagok ezer és ezer dollárokkal gyarapitották profitjaikat. Éppen ezért az egyik demokrata képviselő mindjárt megjegyezte, hogy Knutson jelenlegi Ígérete nem egyéb, mint a gazdagokhoz intézett felszólítás, hogy financiális támogatást adjanak Deweynak, mert az ilyen támogatás jó befektetés lesz, ami busásan megtérül majd nekik az adóleszállitásnál. Ez a demokrata képviselő feljajdult tehát, hogy ebben az esetben az adófizetők pénzén fogják megválasztani Deweyt és a támogatók még nyerészkednek is rajta. Ha ez a demokrata honatya tüzetesebben vizsgálná ezt a dolgot, akkor rájönne, hogy azon javakat, amelyeket a politikai választásokra költött összegek képviselnek a munkások termelik ki, akárhonnan származnak is. A pénznek csak azért van éréke, mert bizonyos mennyiségű javakra, szolgálatra, szórakozásra, kényelemre, stb. lehet becserélni. Ezen javakat azonban a szellemi és a fizikai munkások állítják elő és ők nyújtják a szolgálatokat is. így tehát valójában a szellemi és fizikai munkások szolgáltatják azon javakat, amelyek ellenértékével lehetővé teszik a politikusok megválasztását. De ők termelik ezen javakat akkor is, ha azok profit alakjában megmaradnak a munkáltatók birtokában, amit ez a demokrata képviselő helyénvalónak tart. Szerintünk a javakat termelő munkásokat egyformán csapják be, akármire költik is el termelvényeik azon részét, amit visz- szatartanak tőlük azért, mert a termelő szerszámokat használhatták. így tehát a munkásokat az első és a legnagyobb becsapás ott éri a termelésnél, amikor az általuk termelt javak ellenértékének csak egy részét kapják meg. És ezt a becsapást egyformán helyesli úgy a republikánus, mint a demokrata párt, sőt még a harmadik párt, meg a negyedik párt is. Ha a pénz javakat, a javak pedig pénzt jelentenek, akkor a politikai tisztviselőket mindig közpénzeken, vagyis a munkások pénzén választják meg és tartják el. Ez csak akkor fog megszűnni, ha a közhivatalt betöltő politikus egyben HASZNOS MUNKÁT fog végezni, ami ma sokszor igen kétes. A hasznos közszolgálatokat a közszolgálati ipari szervezet tagjai végezhetnék el legsikeresebben olyan jövedelmezésekért, mint amilyeneket a többi ipari unionok tagjai is élveznek. Abban az eseben nem volna olyan tülekedés a politikai tisztségekért. Ezt azonban viszont csak az olyan társadalmi rendszerben érhetjük el, amelyben a termelőeszközök a munkásság tulajdonába kerülnek s a termelésből kiküszöbölik a profitot, amelynek növelésére most a tulajdonosok a politikai pártkasszák támogatásával “befektetéseket” eszközölnek. Engedelmes honatyák Ugylátszik, hogy a képviselők között sokan akadnak olyanok, akik már megirigyelték azt a “hirhedt népszerűséget”, amit a Parnell Thomas vezetése alatt álló “Amerikaiatlan cselekedeteket vizsgáló bizottság” tagjai szereztek maguknak a középkori boszorkányüldözésekre emlékeztető cselekedeteikkel, mert most már a Fred A. Hartley elnöklete alatt működő munkaügyi bizottság is hasonló módon folytatja vizsgálatait. Fred A. Hartley, a hirhedt “Taft-Hartley” munkásellenes törvény társszerzője, most már nyíltan a szakszervezeti mozgalom teljes gúzsbakötésére törekszik. Ő is, mint Thomas és társai a “vörös mumust” használják fel a szakszervezetek letörésére. Hogy ezt milyen szemérmetlenséggel csinálják, arra igen jellemző példát nyújtott az a vizsgálat, amelyet most New York városban az áruházi alkalmazottak szervezetének megtörésére indítottak. Ez a kongresszusi bizottság a kihallgatásait azzal kezdte, hogy alkalmat adott az egyik legnagyobb áruház, a Gimbels Bros. cég Louis Broido nevű alelnökének arra, hogy mindenféle vádakat adjon elő a “Retail, Wholesale and Department Store Employees Union” vezetőiről. A szervezett munkások állítása szerint ez a Louis Broido New York város legismertebb munkásnyuzóinak egyike, aki még a jelenlegi drágaság mellett is csak a heti 21 dolláros minimális bért akarja fizetni az alkalmazottainak. A Broido vezetése alatt álló Gimbells cégnél rosszabbak a munkaviszonyok és alacsonyabbak a bérek, mint a hasonló department üzletekben. És noha Hartley és társai ezt igen jól tudták, mégis igen nagy figyelemmel hallgatták a munkásnyuzó vádjait, hogy a union, tisztviselői ilyen meg olyan vörösek, akik mindenféle zavarokat okoznak. Sőt még azzal a rettenetes bűnnel is megvádolta őket, hogy a közelgő elnökválasztásnál Wallacere fognak szavazni. A bizottság egyik tagja, John Lesinski, demokrata képviselő ezen annyira felháborodott, hogy igy szólt közbe: “Miért nem külditek őket vissza Oroszországba?” Miután ezt gyenlőre a munkáltatók még nem tehetik meg, igy az őket hűségesen kiszolgáló honatyák már másnapra maguk elé idézték azon union tisztviselőket, akiket Broido megnevezett és mint az “Amerikaiatlan” bizottság szokta, úgy ők is egyenest azt kérdezték tőlük, hogy tagjai-e a kommunista pártnak. Az igy kérdőrevontak közül hárman megtagadták a választ, mert mint mondották, az sérti az alkotmányos jogaikat. Ezeket a bizottság bíróság elé fogja citálni, mint tették már másokkal is, akik közül már többe el is Ítéltek. Ez a bizottság tehát már annyira lealjasult, hogy a tőke és a munka közötti harcban egyszerűen megkérdezi a munkáltatót, hogy a munkásvezetők közül kiket tegyen ártalmatlanná. Rövid három év alatt igy változtatták meg a szervezkedés szabadságát védő törvényeket úgy, hogy azokból a szervezkedést üldöző törvényeket csináltak. Az egyetlen tanulság, anűt ebből az amerikai munkásság levonhat, hogy a szervezkedés szabadságáért nem elég az a politikai támogatás, amit időközönként egyik vagy másik polgári politikai pártnak nyújt, sőt, ha az angol példát vesszük, még az úgynevezett munkás politikai párttal sem érnek el eredményeket. Ellenben szilárdan megmaradnak azon előnyök, amiket szervezett erejükkel az iparokban, a termelés színterén érnek el. Az amerikai munkásság kálváriája abban áll, hogy dacára a kézzelfogható tényeknek, még ma is csak izoláltan s egymás harcával mitsem törődve használja gazdasági erejét, holott ha összefognának tisztán csak az ipari akcióval hamar észretérithetnék úgy a munkáltatókat, mint az őket olyan hűségesen kiszolgáló munkásgyülölő honatyákat. SZAVAZTAK A FORD GYÁR MUNKÁSAI DETROIT —- Hosszú esztendők harcába került, amig a detroiti Ford gyár munkásai szervezet kötelékébe tartozhattak. Bár egy időben a Ford alkalmazottaknak volt az ország autó munkásai között a legmagasabb fizetésük, de ezzel párhuzamosan tultermelték önmagukat. Csak pár esztendeje, hogy az union bedolgozta magát a telepre, ami nagy kihatással lett a munkamegosztásra. Ezt a munkásokra előnyös helyzetet valamint a zárt műhely rendszert próbálták felrobbantani egy szavazás elrendelésével a National Labor Relation Board segítségével. Bár a szavazást az unió nem gátolhatta meg, de az ott dolgozó munkások több mint 90 százaléka úgy szavazott, hogy a Ford telep továbbra is “union, shop” maradjon. A szavazás erős válasz a Taft-Hartley törvénynek, ahogy arról a munkások vélekednek. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a vitát munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenék a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- BÜntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL?” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Aj ipari szervezkedéssel -av vi társadalom ! tzerkezetét épiMük * régi társadalom keretein helöl
