Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-12-04 / 1556. szám

1 LílUiti BÉRMUNKÁS 1948. december 4. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL (A Magyar Világszövetség Kultur Osztályától) Csornoky Viktor arcképe A nagy társadalmi átalakulá- soknak mindig megvannak a hősei és vámszedői. Annak a nagy átalakulásnak, amely Ma­gyarországon végbement,' hősei voltak az ipari munkások, akik a németek által felrobbantott gyárakat építették újra önkén­tes túlmunkával abban az idő­ben, amikor egy havi keresetü­kön alig egy kiló zsírt tudtak megvenni, hősei voltak a ma­gyar parasztok, akik az eltaka­ró német sereg után előbb a mezőkön elhelyezett tányérak­nákat szedték fel életük kockáz­tatásával, hogy aztán ugyanott szántsanak és vessenek — s vámszedői a siberek, a zugvalu- tázók, a karrieristák, a politikai kalandorok, akiket a földrengé- ses idők sötét mélységekből dobtak fel a felszínre, ahonnan hosszabb-rövidebb talmi csillo­gás után visszazuhannak oda, ahonnan előjöttek: a mélyre. A nagy idők e vámszedői so­hasem érezték a milliók szenve­dését, beillatositott. személyük­höz nem ért el az izzadtság sza- f?a> a fülük süket maradt az új­jáépítés harsogó munkazajára, de érzékenyen figyelt a Napóle­on aranyak csengésére, és a dol­lárárfolyamok változásaira. Ezeknek a gonosztevőknek csak egyetlen Istenük volt: a pénz. És a pénzért hajlandók voltak mindenre, áruba bocsáj- tották hazájukat, állásukat, ön­magukat, szemérmetlenül felkí­nálva szolgálataikat mindennek és mindenkinek. Ez a vámszedő portré rajzo­lódott’meg azon bírósági tár­gyaláson, amely Csornoky Vik­tor főbenjáró hazaárulási és egyéb büntetotörvenykönvv sza­kaszaiba ütköző szennyes ügye­it tárgyalta, s hogy ez az arc­kép hibátlan, azt magának a vádlottnak az önbeismerése is bizonyítja. Nagy világcsalók, Cagliost- rok, Köpenicki kapitányok és nagystílű amerikai szélhámosok szomorú, kicsinyített másaként bontakozik ki Csornoky Viktor utálatos figurája: — gazdag, polgári szülők gyermeke, akit kicsapnak a budapesti reformá­tus főgimnáziumból, mert torna óra alatt ellopja iskolatársai ér­téktárgyait az öltözőből; — gaz­dag rokonai eltussolják az ügyet, s üggyel-bajjal le teheti az érettségit; az egyetemen a jogi fakultást látogatja, jogász lesz ez a morálisan súlyosan sé­rült- fiatalember, akinek egész lenve es lelkibeállitottsága élő ellentmondás mindazzal szem­ben, amit jognak és erkölcsnek nevezünk. A kalandorok csodá­latra méltó mimikrijével alkal- mazkodik minden 'helyzethez, váljál minden szerepet, amely moho érvényesülési vágyát ki­elégíti. De a feudális, kapitalis­ta s végül fasiszta régi Magvar- szagban még nem tudja kifutni igazi formáját” A nála sokkal nagyobb gonosztevők, hazaáru- lok es szélhámosok között bajo­san tűnhetik fel Csornoky figu­rája. Ki venné észre a nagy ra­gadozók között a patkányokat? A nagy alkalom a kiugrásra, a karrier felé való törtetésre: az a társadalmi földrengés, amely szinte egyik napról a másikra semmisiti meg Magyarországon a nagy duvadakat: az arisztok­rácia, a plutokrácia, a reakciós politikai rendszer politikusait; — s a nagy eszköz számára az a családi kapcsolat, amelyet minden valószínűség szerint na­gyon ügyes szimattal előre meg­szerzett magának egy jövőt Ígé­rő politikus családjába való be­házasodással. S Csornoky él úgy az alka­lommal, mint az eszközökkel. Nem csak él vele, hanem mint ez a szélhámosok természetrajzá­hoz tartozik, vissza is él vele. Az illegalitás kényszerű zűrzavará­ban beférkőzik a Független Kis­gazda Pártba, s ezen keresztül jut politikai szerepléshez. Ez a bankár famíliából származó ka­landor ádázul gyűlölte a demok­ráciát, de igyekezett belőle a maga számára mindent kisajtol­ni, amit csak lehetett. Családi összeköttetése révén lett belőle képviselő, azonban hangját a nemzetgyűlésen halla­ni nem lehetett. Ehelyett a kö- vetségi fogadó estélyekre igye­kezett bekerülni, miniszteri elő- szabákban tanyázott — meg van ez a típus az Egyesült Álla­mokban is, ott “lobbyist” néven ismerik az ilyen parazitát — in­trikált a kulisszák mögött, de ugyanakkor meldöngetően “nép­barátnak’ és “demokratának” mutatta magát. Ügyesen ki­használva a köztársasági elnöki palotából rá is eső nimbuszt, a magyar állam washingtoni kö­vetségénél tanácsossá lesz ez az alig 28 éves fiatal politikai és gazdasági kalandor. — Minek köszönhette a pár­ját ritkító pályafutását? kérdez­te a népbiróság tárgyalásán az elnök. „ __ Családi kapcsolataimnak köszönhettem — vallja őszintén Csornoky és hozzáteszi — de ké­szültem is erre. Törekedtem ma­gas állásba jutni. A nyilvánosság előtt fényes mérföldkövek jelzik ezt a “pár­ját ritkitó” karriert. — Volt washingtoni követségi tanácsos, hazaérve előbb propagandaügyi miniszterségre, majd a külügy­minisztérium államtitkári helyé­re való jelölése érdekében fejt ki hatalmas önreklámot, végül 1947 decemberében sikerült ki­neveztetnie magát Kairóba kö­vetnek. De a bünperében folyta­tott tárgyalás újra lepergeti e rövid, de fényes karrier filmjét, s most mán napvilágra kerülnek a fényes külsőségek mögött ál­landóan meghúzódó piszkos kis es nagy üzelmek: valahányszor a diplomata útlevél birtokosá­nak kijáró nemzetközi védelem­ben külföldre utazik, a diplomá­ciai csomagokban értékeket ki- így többek között 1J*7 decemberében a “Maevar Divatcsarnok” azóta megszö­kött vezérigazgatójának Rutt- kav Antalnak 20,000 dollárt érő ékszereit csempészte ki Zürich­be; Ladályi Dezső építész valu­táit és ékszereit tartalmazó cso­magját viszi át vámvizsgálat nélkül külföldre, természetesen illő jutalékért. Ladányitól beval­lása'szerint 1500 dőllár “honorá­riumot” vett fel a kairói követ. Csempészett bélyeggyüjtemc- nyeket, ékszert, valutát, min­dent, amin csak keresni lehet, ha Budapesten van, maga is va- lutázik a zugpiacon, Dr. Szűcs j András és Sohalk István valuta­üzérekkel együtt. — Magas ál­lamhivatali tisztsége egy pilla­natra sem zsenirozza abban, hogy “csendes* társ”-ként be ne lépjen Fried Miksa export-im­port cégébe, akinek amerikai ro­kona az óceánon túli üzlettárs. A fényes nimbusz alá jól elrejt­ve folynak-folydogálnak a kü­lönféle piszkos, törvényellenes, de Csornokynak jól jövedelme­ző üzletek, s mindezek talán még ma is jól elvolnának rejtve ha Csornokyt el nem kapja a szélhámosok mohósága. Kevesli a dollárezreseket, a dollár tiz és százezreseket akar­ja keresni. Meg akarja élete nagy “coup”-ját csinálni. És er­re ad neki alkalmat amerikai tartózkodása a “nagy lehetősé­gek” országának légköre. Wash­ingtonban érkezve Csornoky azonnal érintkezésbe lépett a reakció legismertebb figuráival, Eckhardt Tiborral és társaival. A velük való sürü tárgyalások győzhették meg Csornokyt ar­ról, hogy jobban fog jövedel­mezni számára az idegen hatal­mak szolgálata a magyar de­mokrácia által neki biztosított tisztes kenyérkeresetnél s vár­ható nagy profit reményében áruba bocsaj tóttá magát és hi­vatali állását. Természetesen uj megbízói bizalmatlanok eleinte vele szem­ben, de nem sokra becsüli őt a reakciós emigráció sem. A Rá­kóczi szabadságharc történeté­ből fennmaradt Heister generá­lisnak, a habsburgi osztrák had­sereg fővezérének, egy mondá­sa: “A selmát megfizetjük, de kezet nem fogunk vele.” Ezt az áruló labancnak vágta a szemé­be, aki pénzzel fizetett árulása után baráti viszonyba akart ke­rülni a bécsi nagyurakkal. — Valahogy igy vannak pénzelő gazdái és Szegedy Masszák dis- sidált amerikai magyar követ is Csornokyval. Főleg pedig azért, mert “politikai” meggyőződése és összeköttetése értéktelen áru­cikk még a fasiszta magyar dis- sidensek szemében is. Ebből annyit exportálnak ők már az amerikai piacra, hogy igen lee­sett ennek árfolyama az utób­bi időben. Csornoky, ha keresni akar, ennél többet, valami mást kell eladásra kínálnia. S ez a min­denre elszánt gengszter meg is találja ezt az árucikket, amit idegen hatalom még busásan megfizet, amikor Kairóban ren­delkezhetik a követeket megille­tő joggal és befolyás feletC — elköveti a leggyalázatosabb áru­lást azzal, hogy idegen hatalmak képviselőjének kiszolgáltatja a hivatalosan birtokába jutott és bizalmas adatokat tartalmazó diplomáciai iratokat, s igy kerül a külföldi kémszolgálat birtoká­ba a rejtjeles táviratok megfej­tésének kulcsa is. Nincs állam a- világon, amely az ilyen természetű árulást a törvénykönyveiben találh a t ó legsúlyosabb büntetéssel ne súj­taná. Ez a megtorlás éri Csornoky Viktort azon a népbirósági tár­gyaláson, mely őt elkövetett gazságaiért felelősségre vonta, s ez nem is lehetett piás^ mint halálos ítélet! Ide kellett torkolnia ennek a szélhámos karriernek, amely­nek szánalmas főszereplője azt a csapást kapta a végzettől, hogy eredeti környezetéből: a zug ügyvédi irodák, az álhirlap- irás, a kapu alatti valutázás, kávéházi politizálás légköréből átvitte egy magasabb szintre, ahova Csornoky képtelen volt magával vinni magasabb erköl­csi színvonalat. Burnet R. Maybank demokra­ta szenátor azt mondja, hogy már nem lesz szükség árszabá­lyozásra, miután estek az árak. — Mi is látjuk, hogy azt az élel­miszert, amit egy hónappal eze­lőtt 10 dollárért adtak, ma már megvehetjiik 9 dollár és 99 cent­ért is. HETI KRÓNIKA (Folytatás a 1-sö oldalról) kell törölni, azokat a vezetőket akik ennek a törvénynek nem Ír­tak alá, mint “vörösöket” egy­másután akarják kidobálni a szakszervezetből. Határozati ja­vaslatban ösztökélik a kor­mányt a vörös terjeszkedés megakadályozására, ami annyit jelent, hogy a szakszervezeti tagságot Oroszország elleni há­borúra akarják belekésziteni, már most, amikor ilyen sejtel-' mek, legfeljebb csak a háborús hiénák agyában rejtőznek. Az orosz diktatúra ellen fog­lalnak állást ezek a szakszerve­zeti fékerek, akik saját maguk mint diktátorok ülnek a szak- szervezeti tagság nyakán s ami­kor azt ordítozzák, hogy Orosz­országban nincs szabad válasz­tás és újra és újra csak Sztálint választják meg, ők saját maguk örök életre mint vezér urak mindig újra lesznek választva. Nézzük csak Gompers után Greent, vagy Murray mellett ugyan kimerne a CIO elnökségi dzsábra pályázni. Ilyen kezek­ben van az amerikai szakszerve­zetek 15 millió tagságának az ügye, igy hát nincs mit örven­denünk, hanem inkább sajnál­nunk kell az ilyen hatalmas tag­létszámot. Mert volt előttünk már elég szomorú példa és lát­tuk a hitleri Németországban, hogy a milliós szakszervezeti tagság hogyan lett a nácizmus kiszolgálója. Akik tehát azon siránkoznak, hogy az IWW-nak nincs milliós taglétszáma, in­kább csak tekintsenek az AFL és CIO konvencióira és azért hullajtsanak tengernyi könnye­ket, hogy a milliós taglétszám ott van. Már most is, az IWW javára könyvelhető mint mun­kásmozgalmi erény, hogy az áruló szakszervezkedést lelep­lezve nem volt segítőtárs a mil­liós munkás tagság félrevezeté­sében. Ily irányú munka vár az IWW-ban tömörült harcosokra a jövőben is.

Next

/
Thumbnails
Contents