Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-12-11 / 1557. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1948 DEC. II NO. 1557 SZÁM TITO ESELYEI JUGOSZLÁVIA GAZDASÁGI ÉS POLITIKAI PROBLÉMÁI Irta: ALEXANDER WERTH (A jelenleg Jugoszláviában idéző Alexander Werth, a “Man­chester Guardian” és a “Nation” levelezője az alábbi cikkben ér­dekes adatokkal szolgál a Kominform és Marshall Tito, jugoszláv miniszterelnök közötti ellentét megértésére — Szerk.) Négy hónapja már, hogy a Kominform halálos támadást in­tézett Marshall Tito ellen, de Tito, — Jugoszlávia Titoja még min­dig a helyén van. Miután ezen négy hónap legnagyobb részét Belg­rádban és Jugoszlávia egyéb részeiben töltöttem, el akarom mon­dani, hogy szerintem a Tito rezsim miért nem omlott össze, de egyben szóváteszem azon fontos gazdasági és politikai problémá­kat is, amiket meg kell oldani, ha fenn akar maradni. HETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Jugoszláviában gyakran hall­juk azt a tréfát, hogy a világ most három részből áll. És pe­dig: Kelet, Nyugat és Jugoszlá­viából. Ennek a viccnek csak ak­kor van értelme, ha tudjuk, hogy eddig Jugoszlávia az orosz érdekszférához tartozott, ha mindjárt annak a külső peremén fekszik is. Azt a viszonylagos függetlenséget, amit Jugoszlá­via most mutat, el sem lehetne képzelni ezen földrajzi fekvés nélkül. Lengyelország például, amely be van ékelve Német- és Oroszországok közé, nem követ­hetett Oroszországtól ilyen füg­getlen politikát, — az eredmény: Gomulka meghátrálása. Lengyelországhoz hasonlítva Jugoszláviában kevesebbet gon­dolnak Oroszországra, — kivé­ve a politikailag képzett kom­munistákat, akiknek száma nem nagy a lakossághoz viszonyítva. Az átlagos embernek Oroszor­szág innen éppen olyan messzire van, mint Franciaország, vagy akár az Egyesült Államok. A napokban “Borba” (jugoszláv újság) megjegyezte, hogy Oroszországon kívül sehol sem szeretik annyira “Sztálin elvtár­sat”, mint Jugoszláviában, de, — tette hozzá, — dacára ezen nagy szeretetnek, nem tartják csalhatatlannak. Ezzel mintegy szugerálni akarták, hogy a Vati­kán arroganciájával azonos Kremlin azon feltevése, hogy a Marx-Leninizmust csak ott ma­gyarázzák helyesen. Képzelhető, mit eredményezne, ha Oroszor­szág tőszomszédságában fekvő ország lapja vetné fel ezt a ké­nyes kérdést. HŰ MARAD SZÖVETSÉGESEIHEZ Ez a cikk, amelyet állítólag maga Tito irt, vagy legalább is együtt irta Milovan Dijlas-szal, mintha tudatos humorral vég­ződne, amikor azt mondja, hogy Jugoszlávia sokkal szociálistább állam Magyar-, vagy Lengyelor- | szágnál, már amennyiben az a Marx-Lenin tanoknak a sajátos viszonyokhoz mért megvalósítá­sát illeti és mégis Oroszország felől a “Trockyisták” jelzőt kia­bálják feléje és erősebb táma­dásba részesül, mint a legveszet- tebb reakciós ország, de ennek dacára is, Jugoszláiva mindig Oroszország oldalán marad. Az oroszok, csehek és a magyarok viselkedhetnek bármily csúnyán is Jugoszláviával szemben, Ju­goszlávia mégis hü marad szö­vetségeseihez. Szerintem az orosz-jugoszláv ellentét okai között legfonto­sabb a katonai. Belgrádban ezt nagyon tisztán látják és kifeje­zést is nyert azon levelezésben, amely a konfliktus kitörését megelőzőleg az orosz és a ju­goszláv kommunista pártok kö­zött folyt. Az oroszok panasz­kodtak, hogy a jugoszlávoknál nem találnak “elvtársi őszinte­ségre”; a jugoszlávok nem lát­ták szívesen Belgrádban az orosz katonai tanácsadókat és mindenféle ürügyet találtak ki az eltávolításukra, nem enged­ték meg nekik, hogy a hadsereg, a párt vagy az ország gazdasági titkait megismerjék. Az oroszoknak nem tetszett, hogy Tito “nagy hadvezérnek” tartja magát, aki a saját felfo­gása szerint intézheti a jugosz­láv hadsereg kiképzését és nem akarja, hogy ezt a hadsereget csupán orosz fegyverekkel lás­sák el, ami az orosz haderő függvényévé tenné, mint a len­gyel és cseh hadseregeket tet­ték. Hogy mennyire bántotta ez az oroszokat, mutatják azon le­kicsinylő nyilatkozatok, amiket a jugoszláv hadseregről tettek. Jugoszláviát; — mondották az oroszok, — a Vörös Hadsereg szabadította fel azután, amikor a német ejtőernyősök már telje­sen diszorganizálták a jugoszláv erőket, — ami történelmileg 80 százalékig igaz is. Éppen ezért Tito beszédeiből mindig kihang- zik, hogy “tanulnunk kell a di­(Folytatás a 4-ik oldalon) Hosszú idők óta olyafr vastag köd nem borította el Európa egyes részeit, mint amilyen köd ereszkedett le a múlt héten. Megállt minden forgalom, mert a legerősebb villanysugár sem volt képes áttörni a mély ködön. Mintha csak az emberiség jövő­jét szimbolizálta volna a nagy köd, mondván, na nektek végleg befellegzett. De nem csak a sö­tét jövőt mutatta ez a nagy köd, hanem a sötét múltat is. Mintha csak gyászfátyolként kisérte volna ide Madame Chang Khai- Shek urhölgyet a kínai véres diktatúra fejének nejét, aki a népnyuzó uralom megmentésé­re, amerikai repülőgépen bere­pült Washingtonba. Igen, gyász­fátyolként, mint e régi, sötét múlt szimbóliuma, amikor ve­szélyben levő nemzetek a leg­szebb leánygyermeküket küld­ték a királyhoz, igy aztán sike­rült megkapniok azt a segítsé­get, amit a veszélyben levő nem­zet nagyvezérei nem tudtak a ki­rálytól kicsikarni. Madame Chang egyidőben a legszebb nőnek volt elismerve Kínában, de erre a szépségre is már jó ideje ráborult a köd. No de hagyjuk a múltat, volt ami volt, tény az, hogy Mrs. Chiang megérkezett, itt van, s köd előt­te vagy köd utána, pénzt, muní­ciót és minden más segítséget akár innét visszavinni, hogy azt a néphadsereget, amely a Chi­ang Khai-Shek-ék uralma ellen a harcot folytatja és ahogyan most már a biztos jelek mutat­ják, határozott fölénnyel, meg­állítani és leverni újra képesek legyenek. Ennek az elködösö- dött női szépségnek a missziója, nem olyasvalami, amit talán a gyengéd női erény, avagy talán a nép fiai iránt az anyai szere­tet fájdalommal telitett érzel­meire emlékeztetne. Oh nem! Ez az asszonyság nem kevesebb mint egy millió kínai nép legyil- kolásához kéri Amerika segít­ségét és még igy is kérdés ma­rad, hogy a néphadsereget meg­állítani képesek lennének-e. Az első hírek úgy hangzottak, hogy a washingtoni politikai kö­rök, hallani sem akarnak egy olyan hivatalosan kiküldött bi­zottságról, akik a katonai célok­ra támogatást keresnének itten. Ezután jött napfényre ennek a kínai asszonyságnak az átrepü- lése, azonban mint ahogyan az összes híradások jelezték, ez tel­jesen magánügye a ladynek, amihez az amerikai kormány­nak csak annyi köze van, hogy mint vendégnek engedélyt ad a beutazásra. Amikor aztán elér­kezett az utazási idő, (aminek egyesek szerint jóval előbb a vá­lasztások előtt kellett volna megtörténni) Truman elnök ren­deletére elküldték részére az amerikai kormány tulajdonát képező Sacred Cow repülőgépet. Mikor aztán Madame Chang Washingtonba érkezett, a kor­mány hivatalnokok fogadták, “de nem hivatalosan,” és most ahogyan az újsághírek jelzik Truman elnök kihallgatáson fo­gadja a hölgyet, persze szintén “nem hivatalosan”. És ahogy a már a biztosra vehető hírek tu­datják a nagyobb kérelmek után, most már Madame Chiang megelégszik 3 billió dollár apró­pénzzel és még azzal sem törő­dik ha ezt az összeget “nem hi­vatalosan” fogják a rendelke­zésére bocsájtani. Mert utó vég­re az amerikai külpolitikát inté­zők, akik annyit kiáltoznak ar­ról, hogy más nemzetek belü- gyeibe nem szabad beavatkozni, nem akarnak tolvajt kiabálni mások felé. Na és ennek fede­zésére lehet-e jobb, mint a “nem hivatalos” beállítás. Egyes újságokban aztán úgy beszélnek Madame Chiang há­rom billiós kérelméről, mintha ez aztán a női szerénységnek lenne a mintaképe. Utóvégre mi is három billió ott, ahol száz bil­liókról van szó és különösen na­p-vön kevés értékre száll le ez, ha még hozzáteszik azt is, hogy vagy három billió, vagy pedig jön a kommunista Kina. Ettől való rettegés aztán könnyen rá­bírja billiók hullajtására azokat, akik néptömegek lenyuzásából halmozták föl a magántulajdon millióit és az azt átövező trösz­tök hatalmát. Azok persze, akik az uralmi vágyukba belekábul­tak, nem látják azt, hogy ami most Kínában történik semmi egyéb, csak egy évszázados ké­sés a feudális rendszer megszün­tetésére, amit az Egyesült Álla­mokban jóval előbb végrehaj­tottak. S ugyanez történt meg Ma­gyarországon is, amihez aztán nemhogy 3 billiós támogatást adott volna Amerika, hanem még az előbb megszavazott 15 millió dollárt is elvonták. Pedig a 3 billióhoz arányitva a 15 mil­liót az körülbelül úgy néz ki, mintha valaki száz dollárt kér­ne kölcsön a barátjától és az azt mondaná, hát testvér 50 centet azt adhatok kölcsön. Szóval ily arányban Magyarországtól még az 50 centes támogatást is el­vonták és ugyanakkor hajszálra hasogatva akar ják-keresni a jó-

Next

/
Thumbnails
Contents