Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-11-20 / 1554. szám

1948. november 20.

BÉRMUNKÁS

7 oldal

Szervezett gazdasági erő

(a.l.) Mindjobban világossá válik, hogy ténylegesen a gazda- dasági erő a társadalom irányitója. A magántulajdon rendszerén épült kapitalizmus saját érdekeinek megfelelőleg rendezte be társadalmát. Azért egy társadalmi átalakulásnál a gazdasági alap átvétele és irányitása kell, hogy legyen a legfontosabb. Magában az átmeneti korszakban, ahol már az áruk a kirakatokat diszitik, mikor sokan azt mondják, hogy mindent lehet kapni, “csak pénz legyen”, azt hagyja következtetni, hogy nem a termelésben résztvevők irányítják sem a termelést, sem a szétosztást, amikor az általuk termelt javakat csak a kirakatokban láthatják.

A szocialista társadalom abban különbözik minden más gazdasági rendszertől, hogy kizárólag szükségletre termelnek. Természetesen úgy kell értelmeznünk ezt a folyamatot, hogy a termelésben résztvevők jogosan részesüljenek a termelt javakból. Jelszavak nem elegendők a fentieknek kielégitésére. Az emberi társadalomba dúló harcok kizárólag a létért való küzdelemre vezethetők vissza.

Pontosan megállapíthatjuk, hogy az embereknek gondolatát és cselekedetét, mindig gazdasági helyzetük irányt ja. Az éhező embert az evési lehetőség gondolata foglalkoztatja. A fázó ember elmerengve szemléli a kirakatokban felhalmozott téli ruhákat. És ha társadalmi kötelességének eleget tett, hogy hozzájárult munkaerejével annak előállításához és még sincsen hozzá való tehetsége, hogy azt meg is vásárolja, az teljesen a ferdeségeken alapuló társadalmi berendezkedés hibája.

Az igazságos és emberszereteten épült társadalomban a termelt javak azokat illeti meg, akik annak elkészítéséhez munkaerejükkel hozzájárultak. A munkások szervezett gazdasági ereje kell, hogy legyen alapja annak a társadalomnak, ahol a társadalmi javakat igazságosan osszák szét. Mi ipari unionisták sohasem kalandoztunk el a szocializmus alapvető tényezőjétől, hogy a közösen termelt javakat igazságosan kell szétosztani. A szocializmus tani- nitása, hogy a történelmi materializmus igazságai szerint igyekszik a társadalmat irányítani. Ennek megfelelőleg a rendelkezésünkre álló anyag és munkaerő képezi az emberi társadalomnak lüktető erejét.

Ha most már szocialista fölfogás szerint az anyagot alárendeltjévé tesszük az emberi életnek, akkor a gazdaságilag megszervezett munkások képezhetik csak a társadalom legfelsőbb formáját, mert a termelőeszközöket az azzal dolgozó munkások alan- tassává teszik, ellenkezőleg a kapitalista berendezkedési módnak. Ennek a gazdasági elméletnek gyakorlatba vitele képezi az IWW- nak igazi szocialista törekvését.

Akik, még nem ismerik az IWW által képviselt ipari szervezetnek gyakorlati törekvését, azt fogják gondolni, hogy csak állandóan hibát keresünk azokba, akik nem a mi receptünk szerint kísérleteznek a szocializmus megvalósításáért. Az ipari uinonis- ták, hosszú tanulmányos után rájöttek arra, hogy ha tényleges kizsákmányolás nélküli társadalmat akarunk építeni, akkor azt a társadalmat azoknak kell irányítani, akik a termelést végzik. Mert a termelés szintere az, ahol a kizsákmányolás tényleg történik. És ha azután maguk a termelésbe résztvevők irányítják gazdasági szervezeteiken keresztül a termelést, nem hiszem, hogy bármilyen körülmények között is saját magukat akarnák kizsákmányolni. Az IWW-nak ezen tanítása bizonyságot tesz arról, hogy fölötte állunk minden másirányu elméletnek, egy kizsákmányolás nélküli társadalom építésére vonatkozóan.

Sok országban, ahol maga a kapitalizmus tulkapási ásták alá saját rendszerüket, ahol azután mostan egy uj rendszer van épülőben, nagyon fontos, hogy a gazdaságilag megszervezett munkásosztály vegye át az irányítást. Hogy ezt tényleg megtehesse, okvetlen szüksége van egy forradalmi ipari szervezetre. Ipari szervezetek között iá lghet külömbség. Egy színtiszta ipari szervezet, amely alapját kell, hogy képezze a munka társadalmának, nem játszhat másodrendű szerepet, sem a termelés, sem pedig a szétosztás irányításában. A szocializmus végcélja a közös társadalom. Azért is használják azt a hangzatos jelszót: “A munka gyümölcse a munkást illeti”. A tegtermészetesebb dolog tehát, hogy a munkások ezt el is érjék, saját maguk kell, hogy a termelt javakat igazságosan osszák szét.

Amikor az IWW egy ipari társadalom megvalósítására tervezetet dolgozott ki, nyíltan megállapítja, hogy a munkásoknak iparilag kell, hogy szervezkedjenek, nem csak a mindennapi harcoknak eredményes megvívására, hanem a kapitalizmus összeomlásakor kell, hogy átvegyék a termelő eszközöket és folytassák a termelést és szétosztást a közösség javára.

A fenti átalakulást a munkásosztály legsikeresebben úgy végezheti el, ha megfelelő ipari szervezetei vannak. A bérrendszer a hűbéri rendszer folytatása, a mai kapitalista rendszer kizsákmányolási folyamata abban rejlik, hogy a munkások végzett munkájuknak csak egy kis részét kapják vissza bér fejében. Azért az IWW által képviselt ipari szervezet nyíltan kimondja: “A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert.”

Nagyon kevesen foglalkoztak még az IWW-istákon kívül azzal a kérdéssel, hogy mindaddig, amig bérrendszer létezni fog,kizsákmányolás is lesz. Az IWW színtiszta szocialista törekvése világosan kidomborodik minden társadalmi kérdésben. Nem féltékenység vezette azon forradalmároknak elgondolását, akik IWW tervezetét kidolgozták.

Ma is ugyanazon vonalon haladva, egy cél lebeg szemünk előtt! Megszabadítani a munkásosztályt a kizsákmányolás minden terhe alól. Ebben a törekvésünkben eggyé forrunk az egész világ feltörekvő proletáriátusával.

Lesznek azonban talán olyanok is, akik úgy vélekednek, hogy a munkásosztály még sem alkalmas arra, hogy kizárólag gazdasági szervezetein keresztül vegye át a termelőeszközöket, folytassa a termelést és ugyan akkor a termelt javaknak igazságos elosztását is hajtsa végre, mert magában a kapitalista rendszer is betölti az összes föntnevezett hivatást, csak azzal a különbséggel, hogy a termelt javak nagyobb részét a termelőeszközök tulajdonosainak kasszájába engedi csúszni.

Egyszerű példa gyanánt, egy gazdag földbirtokos, aki nem ért egyáltalán sem a föld megmunkálásához, sem a vetéshez, legkevésbé az aratáshoz. Az a földmunkás, aki fölszántja, beveti és learatja a termést, vájjon nem-e tudná saját magának ezt a munka gyümölcsét felhasználni? Ugyan ez áll az egész társadalomra vonatkozóan.

A társadalom legfontosabb tagjai azok, akik munkaerejükkel hozzájárulnak az élet összes javainak előállításához. Mi ipari unionisták, abban különbözünk minden más frakciótól, hogy nyíltan kimondjuk, hogy maga a gazdaságilag megszervezett munkásosztály legyen a saját társadalmának irányitója. Mi mindig munkás szemüvegen bíráljuk meg a társadalmi eseményeket, mert a munkásosztály felszabadítására törekszünk.

MUNKÁS LEVELEK

MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI

az

A Philadelphiában lakó Blatt munkástársnö Mohácsról kapott levélből vesszük az alábbi tudósítást :

... egy pár mondattal rátérek a politikára. Az itt uralkodó rendszernek nagyon sok érdeme van. Ebből nincs is hiba, de az a baj, hogy állandó feszültség van főleg külpolitikai okokból és a háborús félelem fokozottan áll ránk, akik az állatlán is többet szenvedtünk az elmúlt világháborúban, elsősorban, mint zsidók és nem olyan szervezetünk és idegrendszerünk, hogy még a múlthoz hasonló valamit kibírnánk.

Mint írtam az itteni rendszer jó, van munkanélküliség egy kis mértékben, de aki keres, az megtud élni, aki jól keres — és ilyen is van sok — az nagyon jól élhet, mert mindent lehet pénzért kapni. Újjáépítés pedig alig hiszem, hogy valahol is olyan mértékben folyt volna, mint nálunk, hiszen majdnem minden háborús sérült volt. A kormány nem enged külömbséget tenni ember és ember között, azonban a nép a 25 éves Horthy rendszer alatt annyira magába szívta az antiszemitizmust, hogy ma is sok ellenségünk van, többek között azt róják fel hibául, hogy a vezetők között sok a zsidó. Ezzel az a helyzet, hogy nekünk semmi kivételes hasznunk nincs ezekből a vezető zsidókból, mert ezek annyira kommunisták, hogy nem tesznek kivételt velünk, viszont az összes ellensé,- geinket még jobban ránk uszítják és ez is hozzájárul, hogy nyugtalanságban élünk. Mi itt úgy gondoljuk, ha Amerikában az uj párt győzne, talán megenyhülne ez a légkör is. Mi jól vagyunk, feleségem néha panaszkodik, gyengélkedik, elő-elő jönnek a 9 és fél havi Ausch- vitzban való tartózkodás nyomai.

Tisztelt Munkástársak:

A hazai helyzetről azért nem írtam bővebben, mert hiszen a Bérmunkás értesülései az ottani helyzetről pontosak és fedik a

valóságot. Mi nagyon megvoltunk elégedve a magyarországi helyzettel, mert a fölműves most magának termel nem a grófoknak.

Mi a nővéremnél laktunk, kinek a férje ezelőtt parádés kocsis volt az Eszterházy -grófoknál és mikor a földeket felosztották, kapott tiz holdat és most magának termel. Az idén termett neki 63 métermázsa. Lesz neki vagy 29 métermázsa kukoricája és 100 mázsa krumplija. Van neki hat tehene, annak a takarmányát is megtermi. Gondolhatják Munkástársak, hogy milyen nagy az örömük, hogy most mindig a családjával lehet és mindenük meg van amire szükségük van, nem úgy, mint mikor a grófnál volt kocsis, amikor sokszor két hétig sem látta a családját, mert a grófot kellett vinni és kenyere még sem volt.

Ezek az uj gazdák nagyon szeretik ezt a rendszert, de persze akadnak a zsíros parasztok közül, akik várják vissza a régi rendszert, de a fiatalság jobban megérti az uj időket, mert azok látják, hogy ezalatt a pár év alatt sokkal többet tett a kormány a nép érdekében, mint a letűnt rendszerek ezer esztendő alatt. A falukon is bevezették a villanyt és nem csak a cséplőgépet hajtja a villany, hanem a darálót, meg a szecskavágót is. Falun sem ritkaság a rádió és a villanyvasaló, a fiatalságot vígnak láttam.

Ami az ipari munkásokat illeti, azok lelkesen dolgoznak, hogy minél előbb bőséget tudjanak teremteni, mert látják, hogy ugyan úgy emelkedik az életszínvonaluk. Igaz, hogy ruhafélékhez még nehezen tudnak hozzájutni, de ez is napról-napra javul. Mikor júliusban hazaérkeztünk egy pár csizma 350 forint volt, amikor eljöttünk szeptemberben már csak 225-250 forint. Amit mi láttunk, hogy az ipari munkások részére építenek sok egycsaládos kis házat. A lerombolt hidakat mind felépitik.

Az én nézetem az, hogy a profit rendszer megszűnt Magyar-