Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-11-13 / 1553. szám
1948. november 13. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI BEJELENTÉS Mint ismeretes a Bérmunkás konvenciója számításba vette Fishbein László munkástársunk Magyarországba való kiküldését, látogatás és tanulmányútra. Egy ilyen ut anyagi költségei nagy megterheltetést jelentene lapunknak, azonban ezt jórészben csökkenteni lehetne, ha lapunk olvasói, valamint barátaink és ismrőseink közUl többen jelentkeznének, akiknek szándékuk van az óhazába utazni. Az utazási költség ugyanannyiba kerülne, mintha saját maguk utaznának, igy azonban az az előnyük volna, hogy útjukban New Yorktól-Budapestig Fishbein munkástárs kalauzolása mellett utaznának, akit az egyik hajóügynökség egy ilyen csoport vezetésével bízna meg. Akik tehát egy ilyen utazásban résztvenni óhajtanak, mely 1949 áprüis végére van tervezve, jelentsék be ebbeli szándékukat lapunk kiadóhivatalában. Mi minden jelentkezést Fishbein munkástársnak továbbítunk, aki a hajójegy, útlevél, vízumok és minden iratok beszerzésében intézkedni fog. Munkástársi tisztelettel, A Bérmunkás Lapbizottsága EGY EL NEM MONDOTT BESZÉD Ez az el nem mondott beszéd, az SLP Magyar Szövetségének 21. kongresszusán nem hangzott el. Szinte hihetetlen, mert az ott jelenlevők túlnyomó többsége egy életen keresztül vett részt a munkásmozgalomban és még sem akadt egyetlen egy sem ezek közül az öreg szociálisták közül, aki — no azt nem kivá- nom, hogy az asztalra csapott volna, ehez túlságosan jól nevelt, vezetőséget, felsőbbséget tisztelő, forradalmárok ők, de legalább illedelmesen szót kért volna amikor az “A Munkás” Magyarországról való kitiltása elleni tiltakozó határozati javaslatot előterjesztették és körülbelül a következőket mondotta volna el: Tisztelt Kongresszus! Én egyike vagyok ama munkásoknak, akik közel 40 éve fen- tartsák a lapunkat az “A Munkást”, megteszem kötelességemet minden vonalon. Fizetem a tagdijat, ha mód van rá terjesztem a lapunkat. Megjelentem minden pikniken, adakoztam, gyűjtöttem a választási alapra éppen úgy, mint a magyar és az angol párt lapra. Egyszóval azok közül való vagyok, akiket úgy neveznek, hogy jó párt tag, kinek még álmában sem jut az eszébe, hogy a vezetőség irányítását, ténykedését megkritizálja. De most fellázadok és tiltakozom ez ellen a határozati javaslat ellen. Elvtársak! Az egész világ forrongásban van, mindenütt hatalmas megmozdulások vannak. A világ két részre oszlott, az egyik oldalon a forradalmi munkásosztállyal, a Szovjet, Magyar, Lengyel, Román, Bolgár, Jugoszláv, Albán és Csehországok, az óriási Kínának fele, velük minden ország osztálytudatos proletársága, a másik oldalon Amerikával az élen a tőkés hatalmak, kik arra szövetkeztek, hogy letörjék a feltörekvő munkásosztályt, visz- sza -állítsák mindenütt a magát túlélt kapitalista rendszert. Mi, akik egy fél évszázada hirdessük azt, hogy a kapitalista társadalmi rendszert a szocialista társadalmi rendszernek kell felváltania, nem találjuk meg a helyünket ebben a világméretekben megindult, kiélesedett osztályharcban. Mi, mintha egyik osztályhoz sem tartoznánk. E harcokban közömbösnek akarunk mutatkozni, az osztályok felettinek tartjuk magunkat. Kritizáljuk mind a két osztályt, enyhén a tőkésosztályt, de annál élesebben a vonal másik oldalán 'élet-halál harcot vivő munkásosztályt. Elvtársak! Az amerikai baloldali munkásmozgalmak közel fél évszázados, áldozatkész munkájukkal őszintén megvallva nem sok eredményt értek el! Egyik sem tudott eljutni az amerikai munkástömegekhez, nem előre, hanem visszafejlődünk. Ezt a tényt nem lehet tagadni, kétségtelen azonban az is, hogy ez nem a különböző cső-* portokban működő szocialistákon múlt, mert ezek minden lehetőt elkövettek, hogy Amerika proletáriátusát az osztályharc vonalára vezessék, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a munkánk sikertelen volt. Ha ez igy van, akkor mi jogosít fel minket arra, hogy a felsorolt országok proletárságát, amelyek megdöntötték a kapitalista rendszert folytonosan kritizáljuk, támadjuk, gúnyoljuk akkor, amikor azok a legélesebben harcolnak az osztályharc vonalán. A szovjeteket imperializmussal vádoljuk, Amerikát legfeljebb “plutokrata” jelzővel tiszteljük meg. Kifogásoljuk, hogy a Népi Demokráciákban, amikor egy forradalmi átalakulás van, amikor az osztályellenség még nincs ártalmatlanná téve, amikor szabotálnak, gyújtogatnak, gyilkolnak, hogy nincs ideális szabadság, hogy a 25 éves diktatórikus ellenforradalmi uralom után, amig a tőkés, volt államhivatalnoki osztály, volt katonatisztek, a zsíros parasztok, az óriási befolyással biró egyház, mind szövetkezett arra, hogy megdöntse az épülő rendszert és visszavigye Horthyt vagy Ottót a csendőreivel, szol- gabiráival az egész kapitalista rendszerével, akkor a mi lapunk az “A Munkás” szépséghibákra vadászik, nehézményezi, hogy nincs szabadság, hogy nincs egyenlőség, hogy bérrendszer van. Nem veszi figyelembe a lehetőségeket, az egésznek az átmeneti rendeltetését. Helyet ad Magyarországról elmen e k ü 11 nyilas őrmester levelének éppen úgy, mint a Magyar Szövetség levelének, amelyben helyeslik az “A Munkás” állásfoglalását. Még soha a történelemben nem fordult elő az, hogy forradalmi időkben az osztály ellenségnek szabad terjeszkedési lehetőséget adtak volna. Miért kívánjuk mi ezt ma, amikor proletár forradalom harcol a győzelemért. Nem tiltakoznunk kell, hanem megváltozni, a forradalmi táborhoz csatlakozni, minden fentartás nélkül és ha már tiltakozni akarunk, akkor miért nem tiltakozunk Amerika háborús készülődése, reakciós belső politikája, a radikálisok üldözése ellen? Miért nem tiltakozunk az ellen, hogy Amerika pénzeli és fegyverzi, katonai szakértőkké látja el a korrupt, tolvaj görög és kínai kormányt és ugyanezt készül tenni az egész európai reakcióval. Talán oportunizmusból, talán azért nem tiltakozunk, mert úgy is eredménytelennek tartjuk azt ?. Megnyugtatom önöket, hogy ennek a tiltakozásnak se lesz eredménye, nem fogjuk “megleckéztetni” Magy aror- szág belügyminiszterét, ellenben ez a becsempészet határozat csak arra lesz jó, hogy teljessé tegye a szakadást és bennünket lekössön az ellenforradalom oldalára. Elvtársak! Ez a határozat és a mi egész működésűnk, nem méltó szociálistákhoz, nem méltó Daniel DeLeon tanításához. Én ezen az utón nem követem önöket, megtagadok minden kövezércikkekben, oda állíthatják tisztára mosni, a nagy egyleti vezetőket, akik igy most saját maguk is belekerültek a politikái kátyúba és még drótkefével sem tudják lekaparni az Amerikai Magyar Szövetségről, hogy igenis politikai intézmény, melyben az amerikai biztosító egyesületeknek semmi keresni valójuk sem lehet. Többé ne merje egyetlen egyleti vezér sem kinyitni száját és azt mondani, hogy az Amerikai Magyar Szövetség nem politikai intézmény, mert a szemük elé tartjuk a diplomát. Hogy eddig nem tudták, hogy hol vannak, azt elhi- hették sokan, mert a szaglási érzék az láthatatlan és igy is meg úgyis magyarázható. De akinek meg van csak az egyik szeme világa, látnia kell azt a diplomát és legalább annyi betyárbecsületnek kell bennük lenni, mint Deweyban volt, aki kijelentette, hogy visszavonul. Tehát tisztelt Magyar Szövetségi vezér urak, kövessék hát szive választottjuk példáját és legalább annyi szívességet tegyenek az amerikai magyarságnak, hogy a működésűk során annyi sok rossz emléket egycsa- pásra tegyék jóvá és jelentsék ki, hogy ezekután becsukják a boltot. Ne áltassa ezen elhatározásukban magukat az a tény, hogy eddig a keblükre ölelt néhány léhütő elvesztené az állását, mert ezek amugyis kifelé zsírosodnak onnét. Megfogjuk látni, hogy ezekután nem egyleti bevonulás lesz a Magyar Szövetségbe, hanem kivonulás veszi kezdetét. A kivonulási példának aztán gyorsan akadnak követőik. És ebben már nem menti meg őket az a tény sem, hogy sikerült néhány munkásmozgalmi zösséget az önök irányával, amely segédcsapatává teszi a Socialist Labor Partyt a legsötétebb reakciónak. Ez a beszéd nem hangzott el. A két tucatnyi öreg szocialista közül nem akadt egy sem, aki tiltakozott volna a munkásosztály pártjának a megcsúfolása ellen. Ez aa elszomorító jelenség mutassa azt, hogy mivé zülhet le egy jobbsorsra érdemes munkás csoport. renegátot fölszippantani, utóvégre ha az Amerikai Magyar Szövetségre tekintettünk, egy igazságot mégis láttunk, ami abban a jelmondatban összpontosult, hogy “a lejtőn nem lehet megállni”. És az sem fog változtatni a helyzeten, ha ezek az emberek most már Nagy, Pfeiffer és társaival templom járók lesznek és mint megtért hívők az atombombáért fognak imádkozni. A fővezér Nagy Ferencnek azért nincs mit búsulnia, neki mint a többi lecsúszott politikusoknak, lesz mit a tejbe aprítani. Sőt akárcsak a választási szakértőknek, legyen szabad megjósolnunk, hogy jön még idő amikor Nagy Ferencnek több tehene lesz, mint amennyi tagja lesz az Amerikai Magyar Szövetségnek. HŰSÉGET KÖVETELNEK LOS ANGELES — Fletcher Bowron polgármester elrendelte, hogy minden városi alkalmazottnak “hüségesküt” kell tenni, amelyben hűséget fogad az Egyesült Államok és California állam iránt, továbbá bejelenti, hogy nem kommunista. Aki ezen hüségesküben valótlanságot állít, azt aztán hamis eskü vádja alapján fogják pörbe. A Civil Liberties Union ellenezte ezt a rendeletet azon az alapon, hogy hiszen eddig is minden közalkalmazottnak esküt kell tenni s annak kibővítésére semmi szükség sincs., Dewey kormányzó a kortesbeszédeiben nem említette a nép bajairól, mert mint mondja, azokat úgyis mindenki tudja és minek még emlékeztetni is rájuk?! HETI KRÓNIKA (Folytatás a 1-sö oldalról)
