Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-07-10 / 1536. szám

6 oldat BÉRMUNKÁS 1948. julius 10. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL — SZEMELVÉNYEK AZ Ó-HAZAI LAPOKBÓL — A szikes talaj javitása Ha Magyarország talajtani térképét nézzük, nagy lila fol­tok tűnnek a szemünkbe. Ha el­olvassuk a jelmagyarázatot, ki­tűnik, hogy ezek a szikes tala­jok jelölésére szolgálnak. Csú­nya, nagy foltok ezek. A legutóbbi talaj térképezés alapján az országban egymillió katasztrális hold a szikes terü­let vagy teljesen terméketlen, vagy pedig csak kis termést ad. Mintegy félmillió hold ebből azonban mésszel, vagy meszes talajjal sikeresen javitható. A szikesnek az a változata ez, amelyik nem tartalmaz meszet, ellentétben a meszes-szódás szikkel, amely mésszel nem ja­vitható. Szászötven évvel ezelőtt élt Tessedik Sámuel, Magyarország és az akkori világ egyik legna­gyobb mezőgazdasági szaktudó­sa. Éppen Szarvas és Békés- szentandrás vidékén végezte tu­dományos és gyakorlati kisérle­teit, többek között éppen a szik- javitással kapcsolatban. Kuta­tásainak, kisérleteinek egyik eredménye volt a meszes-márgá- val, az n. n. “digó-földdel” való szik javítás, amely szerencsére az itteni szikes alatt nagy meny- nyiségben és jó minőségben megtalálható. Kisérleteinek tu­dományos eredményét gyakor­latban is értékesített. Az ő út­mutatásai alapján megjavított területek még ma is jól terem­nek. Békésszentandrás nagyköz­ség, 6388 lélekszámmal, 12.000 katasztrális hold határral. Eb­ből azonban 3500 hold szikes te­rület, amely vagy egyáltalán nem terem, vagy csak nagyon keveset. Ez volt a helyzet egészen mos­tanáig. Most azonban négy hatalmas gép végzi összefüggően a szikes területek megjavítását. Az egész talajjavításnak lé­MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Tisztelt Munkástársak: . Tudatom, hogy rövidesen ut- rakelek, megyek az óhazába, így a lapot ne küldjék tovább a régi cimemre, hanem küldjék el a fiamnak, Jugoszláviába a mel­lékelt cimre. “Kelet”-ről majd bővebben irok és ' egyben az anyagiakról is gondoskodni fo­gok. Távozásom alkalmából őszin­te üdvözletemet és köszönete- met küldöm a Bérmunkás Író­gárdájának és olvasótáborának, akik közé 18 évvel ezelőtt Cora, Pa. városban álltam be. Nekem azóta a Bérmunkás nagyon sok érdekes és tanulmányos olvas­mányt nyújtott. John Nemes Waskatenon, Alta, Canada T. Lefkovits Munkástárs: Mellékelten küldünk két óha­zai előfizetést és felülfizetést. Úgy mi, mint a Bérmunkás ösz- szes olvasói örömmel halljuk, hogy lapunkat milyen örömmel olvassák Magyarországon és re­méljük, hogy ott mély gyökeret fog verni. Laczkóék Sagatuck, Mich. Tisztelt Munkástársak: Nagyon szomorú levelet kap­tunk az óhazából. Kérem szíves­kedjenek beszüntetni az általam T . . . . cimre rendelt Bérmunkás küldését, mert őt, százhetven személlyel együtt kitelepítették. A hozzám küldött panaszos le­vélben azt írják, hogy csak az­ért telepitik ki őket, mert sváb származásúak és sváb nevük van. Az én rokonaim már régen elmagyarosodtak, csak a nevük sváb. Ezek nehezen dolgozó földmives munkások, akiket | erőszakkal vittek el anak idején Hitler katonáknak. Ezeket most összeszedik, de akik önként mentek, nincs bajuk s azok most a markukba röhögnek. Én nagyon csodálkozom azon, hogy valakit már a sváb neve miatt is üldözhetnek. Mi itt a különböző nyelvek dacára is megértjük egymást, mert a munkások csak egy nemzetet ismernek, — a munkásosztályt. És a Bérmunkásnak is van igen sok sváb nevű olvasója, akik hűséges tagjai a munkásosztály­nak. Nem értem tehát, milyen munkás demokrácia az, ahol a “főnácikat” futni hagyják, de összefogdossák azon földhözra­gadt szegényeket, akik éjjel­nappal dolgoznak a megélhetés­ért. G. Rauch A szerkesztő megjegyzése: Egyik régi, jó R. G. munkástár­sunktól kaptuk ezt a levelet, amit leközöltünk abban a re­ményben, hogy majd részlete­sebb információt is nyerünk ar­ra vonatkozólag, hogy milyen előzetes vizsgálat alapján állít­ják össze a kitelepülésre kény- szeritettek névsorát. Mert nem tudjuk elhinni, hogy egyeseket csupán csak német (sváb) hang­zású neveik miatt üldöznének. A tény az, hogy mi, akik 3-4 évti­zeddel azelőtt hagytuk el Ma­gyarországot, nem tudhatjuk, hogy otthonmaradt rokonaik milyen politikai felfogású em­berekké lettek. Az ilyen levelek állításait tehát tüzetesebb vizs­gálat tárgyává kell tenni s re­méljük, hogy a svábok kitelepí­tésére vonatkozólag megkapjuk a részletesebb felvilágosításo­kat. nyege az, hogy a szikes termé­ketlen feltalaj színére hat-nyolc centiméteres vastagságban me­szes altalajt tereget a gép és a kettőt szántással összekeverik. Később vegyi folyamat követ­keztében a feltalajban a szik he­lyett mész kerül, a szik lúgos hatása közömbösödik és ízzel együtt a talaj szerkezeti tulaj­donságai is megváltoznak. Szá­razságban nem annyira tömött, repedezett, eső után nem folyó- sodik el hig masszává, hanem apró-morzsás lesz. Olyan lesz a talaj vegyi és szerkezeti tulaj­donsága, amilyen a növények­nek a legmefelelőbb. A hatalmas, erős gépek iga­zán jól dolgoznak, egy nap alatt hat-hét holdot is megcsinálnak. November hónapban kb. 70 hol­dat javítottak meg. Kölcsön formájában dolgoznak a gépek. Tizenkét mázsa búza árat kell fizetni a gazdának 12 év lefor­gása alatt. Az első két év alatt nem kell fizetni .semmit, tehát 10 éven át kell fizetni évente 120 kilogramm búza árát, a minden­kori hatósági áron. De megéri, mert az idén is a már előbb megjavított földön 8—9 mázsás termés volt, mig a szikesen 3 is alig. Átlagban 5 mázsa holdan- kénti termésemelkedést lehet számítani. A kopár szik helyén rövidesen zöld vetések, virágzó fák lesznek és talán könnyebb, jobb lesz ott az élet . . . (Dózsa Népe) Pesti Humor SZIVES ÉRDEKLŐDÉS Még egyre előfordul, most is, amikor a magyar demokrácia mihamarább élete negyedik évé­be fordul, hogy hatósági űrla­pok, melyeket ki kell töltenem, a göthei Margaréta szavaival megkérdezi tőlem: Mondd és a vallás dolgáoan, hogy álsz? Legtágabbra akkor nyitom a szememet, amikor az adóhivatal teszi föl ezt a kérdést. Hogy mi­ként játszódik le a jelenet kö­zöttünk, azt hadd irom ide vers­ben. ADÓFIZETŐ ....: . ... Mindd, tisztelt adóhivatal, E kérdés tőlem mit akar? S mi szándék rejtezik mögö’.te? Hiszen most az adóalanyt, Vagyonosat s vagyontalant, Nem vallás szerint üldözöd te! Avagy csupán kiváncsi volnál S világnézetet szimatolnál, Hogy bő koszttól dali Adóhivatali Tisztviselőknek érdekes Olvasmányuk legyen, Melytől szivük repes? ADÓHIVATAL: Ne piszkáld föl begyem', S ügyünket ne vadítsd el! Én: Akkor világosíts fel! Ő: Azért vagyok fürkésze hited­nek, Mert felekezeti adód', A törvénnyel behajhatót, Föltétlenül meg kell fizetned. Éní S ha nem fizetném, ó so­vány alak? Ő: Akkor, mint állam, végrehaj­talak. Én: De hiszen azt nem te veted ki . . . Ő:Elég! elég! tessék fizetni! Én: Hogy' jössz ahhoz, hogy végrehajtsd ? Ő:A szád azért van, hogy be­tartsd ! Én: Semmi közöd ahhoz neked, Hogy én vallás-illetéket Fizetek-e vagy nem-e? Megtiltja ezt, kérlek szépen, Harmincháromféleképpen Az uj idők szelleme. Ő:Azt élvezze ivadékod, Most még vannak maradékok, Elfelejtett rubrikák És egyéb kisded hibák . . . Én: Ez mint jelenség, Képtelenség . . . És most prózában tovább: a hit nem keverhető össze az adó- rizetéssel. Az egyik lelki funk­ciója az állampolgárnak, a má­sik anyagi. Lehet, hogy én hi­szek, de nem fizetem meg még az állami adómat sem. S akkor az állam nem veszi tekintetbe a hitemet. És lehet, hogy nem hi­szek, de mégis megfizetem még a felekezeti adómat is. De ehhez sincs köze az államnak. Ez is az én dolgom és az egyházamé. Az állam ne dugja se az orrát, se a végrehajtóját közénk. Mit szólna az állam ahhoz, ha felszólítanám, hogy hajtsa be az én hátralékos honoráriumai­mat? Polgári perre utasítana. Pedig én lelkesebb hive va­gyok a mai Államnak, mint a mái Egyház. Gábor Andor Dewey kijelentette, hogy ha megválasztják elnöknek, akkor az állam pénzén többé nem él­hetnek “vörösek”. Ezt a kijelen­tést az állami csirketenyészto telepen olyan komolyan veszik, hogy máris kezdik kiirtani a “Rhode Island Red” csirkéket. Az amerikai honatyák azzal mutatták ki a munkások iránti szeretetüket, hogy olyan bírósá­gokat állítottak fel, amelyekben csupán csak munkásokat ítélnek el. Most aztán építeni fognak olyan börtönöket, amelyekbe csak munkásokat fognak zárni. — Hát kell ennél nagyobb sze­retet?! Európában nagy sztrájkhul­lám vonul végig. A munkálta­tók az amerikai példát utánoz­va a “vörös hering” mutogatás­sal próbálják meg a hullám el­simítását. A “BÉRMUNKÁST” A MAGYARORSZÁGIAKNAK A bányászok tíz napi vakáci­óját GÁNCS LAJOS munkás­társ, aki Carolina, W. Va. bá­nyáiban dolgozik arra használ­ta fel, hogy megkereste cleve­landi munkástársait és barátait. Elsősorban a Bérmunkás kiadó- hivatalát, hogy ő is helyesli az akciót, hogy minél több Bér­munkás menjen az óhazába. Ez­ért a Vas megyei Kőszeg, Szom­bathely, Sárvár, Körmend, Cel- dömök, Duka, Jánosháza, Vas­vár, Gérce és a Jugoszláviához tartozó Muraszombat községek részére egy-egy évre megrendel­te a lapot. “Hiszem, hogy a Bérmunkás olvasása a megyében hozzá fog járulni ahoz, hogy jobb gondol- kozásu embereket fogok találni, ha egyszer visszakerülök” — mondotta Gáncs munkástárs.

Next

/
Thumbnails
Contents