Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-07-10 / 1536. szám

1948. julius 10 BÉRMUNKÁS 7 oldal Jegyezd meG Ajánlja: St. Visi, Az angol-amerikai hajóstár­sulatok azt követelik, hogy a Dunát tegyék nemzetközivé, hogy azon szabadon lehessen közlekedni minden ország hajó­jának. Ezzel szembe gutaütés kerülgeti őket, amikor az oro­szok a Dardanellák nemzetközi­vé tevését, vagy azon gyakorolt kontrol osztozkodásában való résztvételt követelnek. A Taft-Hartley munkáselle­nes törvény szerint, ha egy üzemben a munkásokat lesza­vaztatják afelől, hogy akarnak- e uniont vagy nem, minden nem szavazott munkást a union elle­ni szavazatnak akarják számí­tani. Milyen jó volna ezt átvin­ni a politikában is, minden oly egyént, aki nem szavazott, a je­löltek elleni szavazatnak kellene venni. Milyen sok bukott politi­kus volna a déli államokban . . . O. John Rogge, aki az igaz­ságügyi minisztérium egyik se­gédügyésze volt és a nácik, fa­siszták elleni vizsgálatokat is vezette, azt a vádat emelte J. Parnell Thomas ellen, hogy a Ku Klux Klánnak volt tagja, erre sem Thomas, sem politikus társai nem adnak sem tagadó választ, sem vizsgálatot nem akarnak erre vonatkozólag meg­ejteni. Ez a Mr. Parnell Thomas az amerikai ellenességet vizsgál- já meg, a K.K.K. szemüvegén keresztül. Dr. Jean Pa jus, aki gazdasági [T á r c a[ Egy ember, kettő és három Irta: SZOLNOKI ANDRÁS Amikor az emberfia kivá­lasztja asszonyát és megnősül: megkettőzi magát; amikor gyer­meke születik: megháromszoroz­za az életét. Régóta szorít ennek az átmenetnek a gondja; most megpróbálom leimi. Cserépkályhát rakatt u n k. Naphosszat nézte a kedves azt, hogy emelkedik a fehér készség a sarokban. Aztán elkészült a mester a munkával s visszama­radt utána dézsa, veder, agyag; olyan lett a szobánk, mintha ön­ön lucskába kívánna tovahajóz­ni. A mester elment, a kedves megvetett — mint évek óta — a szelíd zugolyban. Másnap alig várta, hogy eltűnjek, cepekedett a holmikkal, felsurolta a padlót, tüntette a sokujjnyi port. Leg­végül gömbölyű hasát maga előtt tologatva, lefelé indult a pincébe. Kis kosárban felhordta a fát és befütött. Ebből lett a baj. Késő délután ott leltem a széken ülve, nagyokat szuszog­va. — Gyere — mondta —, sies­sünk, megvesszük a pelenkák- kát. tanácsadója volt az amerikai megszálló vezetőségnek Német­országban, azt a. kijelentést tet­te, hogy a német iparok vezeté­sében és tulajdonosai mind azok maradtak, akik a nácikkal együtt dolgoztak. Még a luxem­burgi acélműveket is éppen azon náci iparmágnások vezetik, akik a háború előtti kartelben azt beszervezték. Ne Ítéld meg a mások csele­kedeteit, amig nem vizsgálod az indító okokat, melyből ezen cse­lekedetek erednek. Akkor nem esel káros tévedésbe. A tőkés lapok nagy szeren­cséjére a két politikai párt cir­kusza között, most újabb szen­zációt a Tito ügyben képesek feltalálni a cirkuszt kedvelő ol­vasó közönségnek. E szerint akarnának egy véres nagy via­dalt elősegíteni az európai kom­munista pártok között. De úgy látszik, hogy a “hangyaturást tekintették hegynek”. Junius 29-én a Wall Streeten a börze nagy esést mutatott 1-4 pont között esett legtöbb ipari részvénynek az ára. Csodálkoz­nak, nem tudják megérteni azt, hogy leheteséges, amikor itthon rémségesen nagy hasznot haj­tanak ugyan ezen gyárak, üze­mek. Azt magyarázzák, hogy csakis a külföldi események és hírek miatt estek a részvények árai. Ezzel azt is mutatják, hogy milyen érzékeny és nem­A számolt pénze tenyerében kucorgott, karonfogott s elin­dultunk az esőben. Félóra múl­va meglett a pelenka, pólyácska, miegyébb s alig értünk velük haza, alig rételte össze gondo­san a paplanét, újra leült a székre. Mély lélekzet szakad fel belőle: — Azt hiszem, még beérünk a kórházba. Beértünk, de okosan építette, aki építette azt a kórházat, nem messzibre egy kőhajitásnál. Éj­félkor megérkezett a gyerek. Tulkorán köszöntött ránk a fiúcska, gondolom, éppen a dé­zsák és a nehéz anyag miatt, amelyekkel a kedves vesződött — de mégis csak itt volt már és nem tett kárt az anyjában sem. Szerényen jött, mint általában a szegények, öklömnyi vakarcs a nagyobb és büszkébb vakar­csok közt, az orvos sem sok bi­zalommal szemlélte. —Talán megmarad —- felelte kérdésemre a doktor, nyilván nem akart még jobban keseríte­ni. A kedves meg elővigyázato­san a szája elébe illesztette uj­ját, úgy súgta: — Ne szólj senkinek ... — Arra gondolt, hátha odébbáll a percnyi életecske, minek röp­penjen a hire. Azóta hárman vagyunk, a kedves a kórházi ágyon, a fiúcs­ka a melegítőben, én meg az agyagszagu szobácskábán. Éjjel ébren virrasztók és nézem a va- donat uj cserépkályhát. Néha zetközi az egész börze spekulá­ció. Reméljük sok ilyen napjuk lesz a spekuláns uraknak még. A peipingi és más nagy váro­sok diáksága és tanárai tilta­koznak az ellen, hogy a vörösök által elfoglalt és megszállva tar­tott városokat a kormány repü­lői széjjelbombázzák s sok civilt megölnek. Nem látják ezek a di­ákok és professzor urak, hogy éppen azért adtak nekik az ame­rikai urak bombázó gépeket, hogy arra használják fel, nem pedig játékszernek. Amig a Tito és a Kominform közötti nézeteltéréseket, mint szakadást szeretnék beállítani és első oldalon közük, Georgiá­ban a K.K.K. főfészkében is nagy szakadás történt a szerve­zeten belül. Ezt a hirt eldugták a hirdetések közé. Pedig Mr. Parnell Thomast ez a hir talán jobban érdekelné mint az, hogy esetleg Titoék vitatkoznak, vagy veszekednek. Ford az $1.50 centen alul ke­reső munkásoknak csak 11 cen­tes béremelést, a magasabb fize- tésüeknek, leginkább szakkép­zetteknek, akikből náluk nagy hiány van, 14 centes béremelést ígért. De az union kevesli. A Pillippini szigeten a paraszt lázadók vezérének és tagjainak megkegyelmeztek és nagy pom­pával ölelték keblükre az ottani politikusok, igy a nyílt harc 'megszűnt. Most csak azt remé­lik a parasztok, hogy megkezdik a nagybirtokok felosztását, melyért három éven keresztül harcoltak. A pénz miatt igen sok vereke­ugy érzem, felugróm és beleta- j posok a héfehér hasába, később I összeszedem magam, rendezem gondolataimat és visszahuppa­nok. Persze, gyűlölöm a gyönyö­rű kályhát és csakazértsem fü­tök belé, tehát fázom. Szokásom szerint hideg bánat és viszony­lagos éhség ellenében verseket olvasok. Például vagy százszor elmormolom kedvenc boraimat szegény Oláh Gábortól: “Álma­im délibáb vizébe húzták — Vándordaru csapatjukat,” és Oláh “a jámbor parasztjaink paraszt fia” egyszerre biztat és melegít. Lassan múlnak az órák, úgy kúsznak a verssorok után, mint a szerelmeskedő bogarak. Végre megszán és szürke ecset­jét bedugja ablakomon a hajnal. Még néhány nap és megtu­dom: tetézi-e gondjaimat és re­ménységemet a fiam, vagy be­húzza puha ölébe az anyaföld? Sorsába nyugszik az ember, ha bölcs, de nékem minden bölcses­ségem, hogy lázadó és e világ helyébe egy másik világot köve­telő vagyok. A nyitott rádió bömböl, miközben e sorokat irom: “A külügyminiszterhe­lyettesek nem egyeztek meg . .” Miről egyezkednek e pillanat­ban? Lényegében nem érdekel, önző vagyok, fiam született. Szerte a világban Kanadában Afrikában és Azerbeidzsában ugyanezt érzik a fiatal apák. Ma és holnap és holnapután, tiz év előtt és húsz év múlva egyfor­mán éreznek. A külügyminisz­terhelyettesek és nyomukban az dés történik. Most az amerikai és orosz bonyodalom vált ijesz­tővé a pénzreform miatt, me­lyet az amerikaiak meglepetés szerűen megcsináltak és szeret­nék az értéktelen jancsibankó- kat az oroszok nyakába sózni, az orosz zónában összevásárolni mindent ezen értéktelenné vált márkákkal. Persze az oroszok védekeznek és az is nagyon fáj az amerikaiaknak. Most, hogy az amerikai kong­resszus megszavazta a kényszer sorozást, nem tudják mit csinál­janak a vörösökkel. Azokat nem mernék felfegyverezni, de ugyan akkor szeretnék őket az első harcvonalba küldeni. Ha kutya- pecérnek sem lehet megtartani őket, akkor hogyan fogják ka­tonának kiképezni? Ez a 64 dol­láros találós kérdés. DRÄGASÄGI PÓTLÉKKAL JÁRULTAK A BÉRMUNKÁS FENTARTÁSÁHOZ Julius 3-ig: A. Kosár, Wheeling........... 1.00 J. Fráytak, Trenton .......... 2.00 J. Bényei, Cleveland ____ 1.00 N. N. Norwalk _________ 6.00 Geo. Shamel, Chicago___ 2.00 J. Lovrek, Cleveland ___ 2.00 J. Simicz, Chicago .............. 2.00 J. Chory, Decatur ______ 2.25 J. Kiss, Brunswick .......... 3.00 B. Gross, Nem York .......... 3.00 J. Gyurcsek, Thornville .... 1.00 Kirándulás, Cleveland ...100.00 F. Abrahám, Akron ____ 1.00 A. Buzsinszky, Toledo __ 3.00 Kirándulás, Akron ............86,00 L. Gáncs, Carolina _____10.00 Kirándulás, Brunswick ....15.00 Mrs. E. M. Kohn, Dunedin 1.00 L. Bauer, Newark ______ 1.00 P. Kunst, Chicago .......... 1.00 jigazándiak majd megfogalmaz- I zák céltudatos mondataikat, a világ alszik egyet rá, aztán ki­tör a béke vagy a háború. De mindezeken túl van a család és a cserépkályha, a gond, a sze­génység és a féltés. Apró szé- gyelnivaló, örök emberi dolgok lélegzenek a színen, a világtör­ténelem kulisszái előtt és ezek a hiúságok és hiábavalóságok ágálnak és alábuknak. Ők a mi életünk valóságos tartalma, mert ha a fene fenét eszik is, a korombéli halandó élete cserép­kályha, koraszülés, kenyérje­gyek és verssorok közé ágyazó­dik, miként a mondat vesszők és pontok közibe. Ki tudná meg­mondani: hol kezdődik az egyén lázadása és hol végződik a kö­zösségé? S ki merné tagadni, hogy e kétféle lázadás egyaránt az immanens békevágyból kelt? Aki e sorokat olvasod, azt vélheted, furfangosan kevertem bennük életünk politikai tartal- tévedsz: e hétköznapi panasztól aligha áll valami távolabb, mint a lázadás. Nézz magadba: te és ő, mi, valamennyien a békéért lázadunk fel harcrakész hatal­mak ellen. Ezt sikitja az őszi eső. kedvesünk elhagyott kabát ujja, a gyermek és szobánk fa­lán a szerencsepatkó . . . Mélységesen haragszom ma­gamra, amiért bele akartam tal­palni a cserépkályhába. A való­di tettes mindig a szegénység és a gyámoltalanság. Amitől pe­dig, ha Isten nem, az eszünk óv­jon mindanyájunkat.

Next

/
Thumbnails
Contents