Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-10-16 / 1549. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1948. október 16. Mi a külömbség? (a.l.) Mint minden választások előtt, most is nagy a lárma. Természetesen az Ígéretekben nincsen hiány, mert hiszen minden politikai pp.rt az ígéreteken alapszik. Az utóbbi néhány évben a választások alkalmával, mindig napirendre kerül a vöröshering. Az a nagy agtiáció, amit az itteni nagytőke kifejt a népek megfélemlítésére nem más, csak saját osztályérdekeinek további biztosítására történik. Hogy azután miért keverik a kortes beszédekbe állandóan a vörös mumust, csak azért van, mert tudják, hogy ezzel lehet a politikailag tudatlan amerikai tömegeket izgalomba tartani. A józan szemlélő tudja az itteni szavazóknak, társadalmi téren való elmaradottságát és azért nem ütközik meg azon, ha a politikusok állandóan használják a vörösökkel való ijesztgetést. Az amerikai átlagos ember, beleértve a munkások nagy tömegét, csak azért fél annyira a szocialista eszméktől, mert fogalmuk sincsen róla. Ez azután igen jó ütőkártya a reakciós politikusok részére, hogy bármelyik haladó gondolkozásu ellenfelére ráüsse a vörös jelzőt. Mi soha nem fektettünk nagy súlyt a politikai választásokra, csak azon csodálkozunk, hogy az itteni szavazók, értve alattá a munkásokat, akiknek ezen politikai választások semilyen l^rsdalmi előnyöket nem biztosítanak. Az egésznek csak annyi lényege van, hogy a kapitalizmus osztályintézményeibe esetleg személyi változások történnek. Azért tesszük fel azt a kérdést, hogy mi a külömbség. Állítsuk példának az összes itteni pártokat és azután mondjunk Ítéletet, hogy tulajdonképpen, milyen kedvezményeket remélhet az itteni munkásság. Az itteni összes politikai pártok, amelyeknek ma jelöltjei a hivatalokra pályáznak, mind, egytől egyik hive a magántulajdon rendszerének, tehát a kapitalizmusnak támogatói. A munkások szavazatai tehát, igyekeznek továbbra jóváhagyni a kapitalizmus osztályintézményeit. Itten az Egyesült Államokban a szocialista párt nem jöhet számításba. Erre sokan azt a választ adják, ha majd a szocialista szavazatok révén szocialista adminisztrációt fogunk választani, akkor a munkások szavazatai nem fognak kár- baveszni. A gyakorlati tapasztalataink ezen a téren azt bizonyítják, hogy a szocialista jelző még nem jelent társadalmi változást, de még közelebb sem hoz bennünket a szocializmushoz. Azért azután közömbösek maradunk, még a nagy lárma dacára is a választásokkal kapcsolatban. Azonban az itteni munkásszervezetekben valahogyan sokkal nagyobb gondot fordítanak a jelenlegi választásokra, mint bármikor a múltban. Az AFL vezetősége Truman elnök mellett foglalt állást. Ugyan igy cselekedett a CIO központi vezetősége is azzal a kivétellel, hogy néhány ipari csoport Henry Wallace mellett korteskedik. A “munkás” vezérek azt a Trumant indorszálják, aki a vasutas munkások sztrájkja ellen tiltóparancsot adott ki. Ugyan ezt cselekedte a bányászok sztrájkjával szemben, már két Ízben. Hogy azután az ország határán kívül mennyire igyekeznek a reakciót szolgálni a görögországi példa a legjobb, ahol az úgyszólván fasiz- ta kormányt pénzelik a nép érdekei ellen. Ebben a külügyi politikában a republikánus párt jelöltjével teljesen egy húrom pendülnek. De, hogy is lehet csodálkozni azon, amikor az angolországi “szocialista, vagy munkás” kormány csak az itteninek nyomdokán halad ebben a kérdésben. Azért kérdezzük azután mi, hogy mi a külömbség. A név elnevezés sohasem változtat a lényegen. John L. Lewis, a bányászok szervezetének elnöke ugyan nyíltan kijött Truman ellen, de mostanig még nem indorszált másik elnökjelöltet, de ha személyes hiúságát talán a republikánus párt megkörnyékezi, hat egészen biztosra vehetjük, hogy nagy kortesbeszédet fog tartani Deweynak megválasztása érdekébe. A jelenlegi politikai választások az itteni munkásmozgalomba is sok veszekedésekre adnak okot, mert azokat a szervezeteket, amelyek Wallacet, a harmadik párt jelöltjét támogatják, ha éppen nem is ezen ürügy alatt, hanem, hogy kommunisták vagy azokkal szimpatizálók, már a képviselőház munkaügyi bizottsága is ezen ürügy alatt vizsgálatot indított azoknak vezetősége ellen. A munkásszervezetekben befurakodott besúgók most nagyon jó szolgálatot tesznek a kapitalizmus részére. És ezt a munkáltatók most nagyszerűen ki is használják a munkásszervezetek szétrombolására. A vörös mumussal kapcsolatban, amit a jelen választásoknál használnak ki, már több helyen eredményeket is értek el. Mil- waukeeba 9 szervezet vezetőségét kizártak a CIO-hoz tartozó automobil munkások szervezetéből azzal a megindokolással, hogy kommunisták vagy azokkal szimpatizálók. Természetesen azután azok a nagy “munkásvezérek”, akik nem akarnak kegyvesztettjei lenni a kapitalizmusnak, maguk adják ki a parancsot, hogy távoltartsátok a szervezetektől azokat, \akik vörösek, vagy azokkal szimpatizálnak, hogy azután minden tekintetben továbbra is jó fiuk maradjanak. Azért van aztán szükség arra, hogy a kapitalisták pártjának valamelyik jelöltjét indorszálják. A munkásosztálynak már végre meg kell, hogy tanulja, ha bármilyen előnyöket akarnak biztosítani, azt saját maguknak kell kiharcolni az osztályszervezeteiken keresztül. Mi a külömbség, hogy kik ülnek az ország kormány gépezeténél ? mert amig a munkások nem kapják meg munkájuknak teljes gyümölcsét, addig mindig harcot kell folytatni a társadalmi javak birtoklásáért. HETI KRÓNIKA (Folytatás a 1-sö oldalról) nösök elitélését. így aztán elárulta azt,‘ami a kulisszák mögött történt, nem hogy valami nagy hévvel lett volna intézve a náci bűnösök méltó büntetése, hanem ellenkezőleg inkább futni engedték őket. Most már Hitler bátran előléphetne ha élne és az angol parlament kedves vendégkép fogadnák őt. Churchill volna az első, aki meleg kézszo- ritással fogadná. Siránkozik azon, hogy nem hagytunk nagyobb hadsereget Németországban, mintha csak azt mondaná, milyen jó volna most, ha akarunk valami tényleges akciót, nem kellene a szállítással bíbelődni. Ilyen kitételekkel van tömve Churchill egész beszéde, melyekre még a közeljövőben kifogunk térni. De már azt tisztán láthatjuk, hogy a hidegháború vége felé közeledünk, mely után az ut vagy a világtörténelem legborzalmasabb embergyilkolásához vezet, vagy pedig a közös megegyezés alapján a békéhez. Churchillék a háború útját választották, most csak az a kérdés, mi lesz a világ népeinek a válasza. Mi nem egyszer hangoztattuk az elmúlt háború idején, hogy elsősorban azért fontos a nácizmus letörése, hogy a kapitalista uralmak alatt alkalmat kapjunk arra, hogy fölépítsük harci erőnket, a kapitalizmus ellen. hogy megakadályozni tudjuk azt, hogy mégegyszer ilyen borzalom az emberiségre zúduljon. A munkástömegek nem reagáltak olyan mértékben figyelmeztetésünkre és szervezkedési fölhívásunkra, hogy az egy uj háború megakadályozására elégKaptuk az alábbi felhívást a magyarországi Vörösker észt központjából: FELHÍVÁS a KÜLFÖLDÖN ÉLŐ DEMOKRATIKUS MAGYAROKHOZ! Amint külföldön élő honfitársaink tudják, nemrégen Magyar országon államosították az ösz- szes iskolákat és ezzel megszűnik az az évszázados igazságtalanság, mely a tanulást anyagi feltételekhez kötötte. A demokratikus magyar állam, minden gyermek részére egyformán hozzáférhetővé teszi a tanulást, az általános iskolákban minden gyermek ingyen járhat és ingyen tankönyvekkel is látják el az ifjúság nagyrészét. És még egyet nyújt az iskola ma Magyarországon a gyermekeknek. A tudást a szó igazi értelmében. Jólehet, a múlt rendszerben irni-olvasni megtanultak a tehetősebbek, a jómódúak technikai szakoktatást meglehetősen jót kaptak, de történelmünket, a magyarok szabadságharcait és múltjának legszebb szakaszait meghamisítva kapták, és ezzel tudás helyett az ifjúságnak még ez a kiváltságos rétege is tudatlanságot, szolgaságra nevelést kapott. Most a társadalom is örömmel mozdult meg a szándékosan is elhanyagolt, de a háború álséges volna. így tehát a náci kérdéssel és a háború kérdésével ott vagyunk, ahol voltunk. Churchill beszéde talán mégis fölrázza az alvó tömegek egyré- szét és meglátják azt, hogy a veszély sokkal nagyobb, mint ahogyan eddig gondolták. Ha igy lenne, Churchillék nagyon csalódnának, mert a béke egyszerű hangja szebben csengene, mint a háború mellett ékeskedő beszéd. POLITIKAI HUMOR Dewey, aki dicsekszik azzal, hogy milyen kitűnő farmer, a körútja alkalmával egy gyümölcsöst is megtekintett, ahol egy félig elszáradt fa előtt elhaladva megjegyezte: — Ezt a fát még meg lehet menteni, csak jól meg kell nyesni s pár font műtrágyát kell alászórni. Azonban jövőre még akkor sem lesz rajta alma. — No lám, milyen nagy szakértő a kormányzó, — jegyezte meg az egyik igazi farmer, — már most tudja, hogy jövőre nem lesz alma ezen a cseresznyefán. Ha az ember ezt a Deweyt hallgatja, akkor azt hiszi, hogy novemberben az amerikai szavazók Dewey meg Stalin között fognak választani. A republikánus elnökjelölt nem habozik rámutatni, hogy mennyit szenved a nép a nagy drágaság miatt — Oroszországiban. tál megrongált iskolák helyrehozatalához. Maga a Magyar Vöröskereszt 150 iskolát hoz rendbe, 10.000 tanszer és egészség- ügyi typuscsomagot, 1.000 drb. ruhát és 500 pár cipőt oszt ki az általa patronált iskolákban. De hasonló mértékben veszik ki részüket az akcióból a többi társadalmi szervezetek is. Ez a mozgalom azonban nem ér véget, az iskolák és az iskolás gyermekek patronálása tovább folyik. És most felhívást intézünk külföldi honfitársainkhoz: kapcsolódjanak bele, vegyenek részt ebben a hatalmas * társadalmi megmozdulásban. Gyűjtéseik eredményét juttassák el a Magyar Vöröskereszten keresztül a magyar iskolásgyermekeknek, a magyar jövendőnek. A külföldön élő demokratikus magyarság, a felszabadulás óta, nem egyszer tanujelét adta hazaszeretetének és áldozatkészségének és biztosak vagyunk benne, hogy a demokratikus magyar haza eredményeit, ujjáépü- lését látva, hazafias érzésük csak erősbödik és a messze távolban is tovább dolgoznak a magyar nép szociális felemelkedése érdekében. Magyar Vösörkesezt Központja Kárász Győző ügyvezető igazgató Budapest, VIII. Baross u. 15.
