Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-10-16 / 1549. szám

1948. október 16. BÉRMUNKÁS 7 oldal HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL — SZEMELVÉNYEK AZ Ó-HAZAI LAPOKBÓL — Az üvegtextilről Mind gyakrabban hallunk az olyan mü-anyagokról, melyek az eddig rendelkezésünkre álló és általunk ismert anyagokat pótolni hivatottak. Ezek között az anyagok között emlegetik helytelenül az üvegtextilt is. Az­ért helytelenül, mert az üveg­textil nem mü-anyag, hanem tiszta üveg, csak számunkra az eddigi használatban megszokott alakjától eltérő változatban. MI IS HÁT ÉS HOGYAN KÉSZÜL AZ ÜVEG­TEXTIL? A hevités által folyékonnyá tett üveget 5-8 ezred miliméter vékony szállá nyújtja, majd több szálat (50-100) összeso­dorva, készül az üvegfonál, mely szövésre alkalmas. Magyaror­szágon az üvegszövést eddig nem ismerték, de külföldön már igen szép eredményeket értek el. Az üvegtextil, különösen az elektromos iparban kerül fel- használásra, ahol az elektromo­torok. tranformátorok és dina­mók szigeteléseire kiválóan al­kalmas. Ugyan olyan vastagsá­gú más szigetelő anyagokkal szemben, sokkal jobb szigetelő­nek bizonyul s igy jelentős meg­takarítást érnek el vele. Nedvszivó hatása nincs és igy más szigetelő anyagokkal ellen­kezőleg a levegő páratartalmá­val szemben is érzéketlenebb. Nem gyúlékony, éghetetlen és csak 600-700 foknál kezd olvad­ni. Különösen ez a tulajdonsága jelentős a szigetelők terén, mert az elektromotoroknál és trans- formátoroknál egyik igen gya­kori jelenség a felmelegedés, mely a szigetelő anyagok elége­tésével a motor vagy transfor- mátor teljes tönkremenését von­ja maga után. S ha mind ezen jó tulajdonságait tekintjük, az eddig ismert szigetelő anyagok­kal szemben jóval olcsóbb. De mint import cikk számunkra na­gyon drága és ez az oka annak, hogy dacára a fenti jó tulajdon­ságainak Magyarországon még ezideig nem nagyon ismerik. Ez természetes az elektromos iparunk fejlődésének hátrányá­ra lenne, mivel gyártmányaink tökéletesség szempontjából el­maradnának a külföldi mögött. Azonban mind eddig is, úgy most budapesti Üvegszigetelő Anyagok gyára, többek között az övegtextil gyártást is célul tűzte ki és azt meg is valósítot­ta. Az Üvegszigetelő Anyagok gyára, úttörő ezen a téren. így természetesen, mint minden kez­deményezésnél, úgy itt is óriási akadályokat és nehézségeket kellett leküzdeni. MEGOLDOTT PROBLÉMÁK Gondoljunk arra, hogy az üvegtextil szövésről még leírá­sok vagy szakkönyvek sem áll­nak rendelkezésünkre, sőt a kül­földi gyárak mint titkot őrzik ezt. Üvegszövő szakembereink nem voltak és csak a selyemszö­vésnél ismert és használt gépek álltak rendelkezésünkre. De ezek dacára megindult a kísérletezés. Ez tényleg a szó legszorosabb értelmében vett kísérlet volt, mert előbb az üvegfonál tulaj­donságaival kellett megismer­kedni, mely merőben ellenkezik a selyemmel. Mig a selyemfonál rugalmas és nyúlik, addig az üvegfonál egyáltalán nem nyú­lik és merev. Két üvegfonál egy­mást keresztezve vagy dörzsöl­ve igen könnyen szakad, illetve törik, a szakadt szálak pedig csomóval nem köthetők össze. Aki már selyemszövőgépet lá­tott üzemben, az tudja, hogy még a rugalmas selyemfonálnál is gyakori a szakadás, pedig a müselyemfonál készítése elég tökéletes, mig az üvegfonálé meglehetősen kezdeti stádium­ban van. Mivel az üvegtextil il­letve szövet is egy méter széles­ségben készül és a több ezer fo­nál között jelentős számú sza­kadás adódik, erre is megoldást kellett találni. Ezen probléma megoldása a gyár vegyészmér­nökére hárult, kinek sikerült is egy olyan ragasztóanyagot ösz- szeállitania, mely pillanatok alatt szárad, a fonál vastagsá­gát csak lényegtelenül befolyá­solja, továbbra is hajlékony ma­rad és savak nem oldják. Ez utóbbi különösen fontos, mert az üvegszövetet nemcsak szigetelőanyagnak, de különbö­ző savak szűrésére is felhasznál­ják, mivel az üveget a savak igen kis mértékben támadják meg. De a vegyész után a technikus is megoldotta a problémát és a selyemszövőgépen végzett áta­lakítás, újabb elmés alkatrészek felszerelésével sikerült az első 10 méter hibátlan üvegszövetet előállítani, amit a Nemzetközi Vásáron már igen sokan meg­csodáltak. Hoászu és küzdelmes volt az ut idáig, de megmutattuk, hogy a magyar munkás semmiben sem marad el a külföldi mögött. Bár az üvegtextil és készítése már nem uj dolog, nálunk ezt mégegyszer fel kellett találni. Serkentette a kísérletezőket, hogy az üzem minden osztálya, minden dolgozója és értelmisé­gei egyaránt bekapcsolódtak ál­landó érdeklődéseikkel a nehéz munkába. Az üzem még alig 1 éves múlt­ra tekinthet csak vissza és igy súlyos anyagi gondot okozott a kísérlettel eltöltött minden perc, úgy munkabérben, mint a kísér­letekkel velejáró hulladékanya­gokban. A dolgozók is tisztában voltak azzal, hogy az inproduk­tiv munka nem tarthat sokáig és igy aránylag elég hamar si­került is az utolsó probléma le­küzdése. A kezdeti sikerek láttá­ra felcsillanó szemek már boldo­gan mosolyognak, mert az üveg­szövet gyártásával most már párhuzamosan halad az üveg- szalag-gyártás is. Nemsokára az első 500 méter üvegszövetet és az első 10.000 méter üveg­szalag elkészültét ünnepelhetik a gyár dolgozói. Úgy érezzük, hogy egy mun­kaversenyen vett részt az üze­münk, azt meg is nyerte, mert hathatósan járult hozzá az élet­színvonal emeléséhez, mert egy uj iparágat és ezzel munkaalkal­mat teremtett hazánkban. Nem kell az üvegtextilért drága kül­földi valutát adni s az igy meg­takarított összeggel jelentősen járulunk hozzá Magyarország újjáépítéséhez. (Üvegipari Munkás) TÁRCA FIRHANG JULIA SZERENCSÉJE Irta: Fodor József — Azt éppen nem lehet mon­dani, hogy nem vagyok vagyo­nos, — mondotta Zöld Pál, a költő, miközben kitörölte az álom nyomait a szeméből, mint ahogy letöröljük a szürkés ham­vat a kékes szilváról. — Ha el­gondolom, — folytatta — enyim az egész hó a Hargitáról, meg az összes többi hegyekről. Ha úgy tetszik, hordóba rakhatom a vi­zet a Marosból vagy akár a Fe­ketetengerből és elvihetem ha­za. Elindulhatok az országúton fel és le, tetszés szerint nézhe­tem a földeket, házakat, mint enyimeket, még ha nincsenek is rám írva. Nyelhetem a nőket szemmel az utcán, még ha nem is a nevemet viselik; de hát min­dig a tiéd a nő, aki a nevedet viseli? Tulajdonképpen, — magya­rázta Zöld Pál — enyim az egész világ. Fölmehetek a holdba, bir­tokba vehetném az egészet; csak azon múlik jelenleg, hogy éppen nem tudok odautazni, de a tulajdonjogot élvezhetem nyu­godtan. Enyimek a jó falatok a boltokban: hazavihetem vala­mennyit, ha akarom, csakhogy éppen most nincs pénzem hozzá; de hát ettől eltekintve, mind az enyimek, — fejezte be Zöld Pál barátom. Azonközben abban te­vékenykedett, hogy nadrágun­kat felhúzza. Nadrágunkat mondtam, mert a nadrág nem volt csak az övé, hanem az enyém is volt, lévén kettőnknek egy nadrágja. Minden nap má­sik volt a soron és mikor az egy­ik felhúzta, a másik ágyba ma­radt. Zöld Pál, a költő fölhúzta a nadrágunkat. Utána fölvette in­günket. Hogy félreértés ne es­sék, ingünk egy vakító plaszt- ronból állott, amit Zöld Pál e pil­lanatban ügyesen ráalkalmazott meztelen testére. Azután porcel- lánfényes kemény gallért vett föl és felkötötte a közös nyak­kendőt, majd felöltötte egyetlen kabátunkat és fütyörészve, elra­gadtatással nézett végig magán. — Tulajdonképpen nincs iga­zad, öregem — mondtam Zöld Pálnak, miközben fülöltem az ágyban. Mert a világon találha­tó összes havak fele engem illet, éppúgy, mint a nadrág, a plaszt- ron és a. kabát fele is. Azt is jog­talanul mondod, hogy az egész viz a tiéd, a nők és a holdbéli birtokok. Megállapodásunk sze­rint minden közösbe megy. Ha egy hordó vizet viszel a Maros­ból, a következő hordó az enyém ha nagyot nyelsz a kirakatból az üvegen át, enyém a következő nyelés, — fejeztem be nehezte- lően. Zöld Pál rámnézett ártatlan szemével és nagylelkűen vála­szolta: — Drága öregem, csak nem képzeled, hogy meg akar­lak rövidíteni. Inkább lemondok a javadra egy nagy részről, csak hogy bebizonyítsam, mennyire szent nekem a barátság. Megha­tódva nyújtottam feléje a keze­met; — Nem fogadhatom el, ba­rátom, tőled ezt az áldozatot. Ami a tiéd, az a tiéd, Pál, — mondtam komolyan. Melegen ke­zet ráztunk, aztán Zöld Pál a gomblyukába tűzte közös papir- virágunkat és eltávozott, közös foglalkozásunkra. Foglalkozásunk abból állott, hogy fölváltva teljesítettünk Firhang Júliánál szolgálatot. Firhang Júliának kalapüzletev volt egy zugutcában. Ö mindösz- sze ötvenéves lehetett, mi húsz­évesek voltunk. Naponként hol egyikünk, hol a másikunk állí­tott be a kalapüzletbe, elvitt ide, vagy oda egy női kalapot, vagy ott őgyelgett a boltban és szó­val tartotta Firhang Júliát. Jú­lia örökös étvágytalanságról pa­naszkodott és óriási ebédjét mindig megosztotta velünk. Fir­hang Júliát valódi idealizmussal szerettük. Szenvedélyünk abban nyilvánult meg, hogy egyikünk mindig a másikat dicsérte nála. Ami pedig a kis kosztot illeti: mint nemrég leszerelt ifjú kato­nák és titkos költők, úgy érez­tük. hogy vérünk hullatása és az emberiségért való irói mun­kánk révén rászolgáltunk erre a kis köztámogatásra. De meg mint mondom, kalapokat is szál­lítottunk. _ Firhang Julia persze nem egy­szer kérdezte, hogy miért nem lehet minket soha együtt látni. Találmányon dolgozunk és egyi­künknek mindig ott kell lennie, — mondottam és hunyoritottam egyet: hogy erről pedig senki­nek egy szót sem. Julia olyan komolyan vette a dolgot, hogy­ha a boltban voltunk és idegen jött, csak suttogott, amikor hoz­zánk beszélt. Az ördög résen van. Julián egy napon nyugtalanságot vet­tem észre. Este, üzlet után, be- lémkarolt és mindenféle sötét utcákon át vezetett. Egy sarkon csak megáll: — Azért hoztalak ide, hogy ne lásd, az arcom mennyire lángol — mondta. Meghökkenve hátráltam. Ő utá­nam ; — Tudod, hogy minek hív­nak engem a városban ? Kéksza- kállnak! — lihegte Julia. Füty- tyentettem egyet: — Hü a min- denti! ez nem szép elnevezés. És miért hívnak úgy? — kérdez­tem. — Hát azért... — és erre elkezd bőgni, ahogy mondom. — Azt mondják rólam, nyögi ki, hogy két vőlegényem van egy­szerre. — ő ugyanis bemutatott minket vevőknek, mint vőlegé­nyeket, hol egyikünket, hol má­sikunkat. Ugyanazoknak felvált­va mind a kettőnket. — El kell dönteni a dolgot, hogy mit esi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents