Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-10-16 / 1549. szám

1948. október 16. BÉRMUNKÁS 6 oldaJ TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI “KELETI PROPAGANDA” Nem kell félteni a mi diplomá­ciánkat, feltalálják ők magukat, mint a macska mindig talpra es­nek, bármilyen magasról dob­ják is le őket. Köztudott dolog, hogy a mi kormányunk milyen békebarát, hogy milyen szenvedélyesen sze­reti a békét, hogy minden áldo­zathozatalra kész ezért a szerel­méért. Annyi atombombát gyár­tottunk, hogy el tudnánk vele pusztítani, a világot, annyit köl­tünk hadifelszerelésre és a szö­vetségeseink hadi felkészültsé­gére, amely összegért a világ va­lamennyi városában kórháza­kat, modern iskolákat tudnánk építeni. Semmi baj nem volna ezzel a békével, minden menne mint a karikacsapás, éppen úgy, mint a régi jó világban, amikor teljes béke volt, csak itt-ott voltak háborúk és csak minden 20-25 évben voltak olyan nagyobb ösz- szecsapások, amelyek 5-10 mil­lió embert vettek le a kenyérfo­gyasztók listájáról, de azután ismét teljes díszben ragyogott a béke és az istentől rendelt kapi­talista termelési rendszer. De egy idő óta nagyon nehéz életben tartani a békét és főleg a kapitalista rendszert. Európá­ban, ott a keleti részen békétlen- kednek a népek, egyszerűen el­kergetik a kapitalistákat és büszkén visszautasították azt, hogy a kormányunk irányítása alatt a Marshall terv alapján áll­janak lábra. Makacsul, a saját erejükből, a tőkésektől elvett profitból álltak a talpukra, még pedig jó keményen. Ezt csinál­ják Ázsiában is a kínaiak, indu­sok és más nációk százmilliói, de mi jól tudjuk azt, hogy ezen bé­kétlenség mögött, a szent ma­gántulajdon támadása mögött, az oroszok állanak, ők az okozói minden bajnak. De a kormányunk nem adja fel a reményt, rendületlenül to­vább harcol a békéért Jelenleg Párisba, ahol az oroszok igye­keznek zavarokat okozni, de a diplomatáink helyükön állnak és erélyesen visszautasítanak olyan békebontó ajánlatokat, amit az oroszok terjesztettek elő, mint az, hogy fokozatosan fegyverez­zék le a hadseregeket, hogy el­fogadják az atomellenőrzést, ha Amerika megsemmisíti az atom­bombáit. A mi delegátusaink átláttak a szitán és erélyesen visszautasí­tották az ilyen békebontó aján­latokat. Ki hallott már ilyent, hogy úgy biztosítsuk a békét, hogy le­fegyverezzük a hadsereget, el­pusztítsuk az atombombáinkat, a hadihajókat. Mi lenne akkor a hadigyárak profitjával, a kato­na és haditengerészet tisztjeivel. No, ilyen békebontás nem fog sikerülni addig, amig mi irányít­juk a Nemzetek Tanácsát, már pedig aki fizet, az parancsol. Mi pénzeljük az európai kormányo­kat és igy ők is úgy látják, hogy a békét csak úgy lehet biztosí­tani, ha minél nagyobb a hadse­reg, több a repülőgép és hadiha­jó és minél több atombombát gyártunk. Nem ülünk föl a ke­leti propagandának. NEM FELEJTETTEM EL Egy olvasónk odta fel a kér­dést, hogy megfeledkeztem-e arról, hogy illő módon elbúcsúz­zam Csernitzky bridgeporti plé­bánostól, kit az ur magához szól- litott? Nem hogy elfelejtkeztem, de nem tartottam érdemesnek, hogy erről a második gyerekko­rát élő, szélső reakciós papról megmelékezzem, de miután az amerikai magyar lapok, hosszú nekrológokat írnak Csernitzky nagy tudásáról, újságíró képes­ségéről, hazafias és humanista voltáról, szinte kényszerítenek arra, hogy én is beálljak a gyá­szolók közzé. Hónapok óta nem foglalkoz­tam sem Csernitzky vei, sem a lapjával, azon egyszerű okból, mert a pap és a lapja szakított nem csak a legelemibb újságírói tisztességgel, hogy csak az iga­zat szabad írni, de azzal a sza­bállyal is, hogy úgy hazudj, hogy annak a valószínűsége le­galább fennálljon. Prostituált újságírásnak a fenti szabályát oly mértékben rúgta fel a bridgeporti papiros, hogy azt csak azzal lehetett ma­gyarázni, hogy ez a vén pap már elvesztette a magyar nép elleni gyűlöletébe a valószínűség mér­tékét úgy, hogy a hazugságai már annyira gyerekesek, bután bornirtak voltak, hogy figye­lembe sem volt érdemes venni, mert aki a bridgeporti förmed- vény hazugságait elhiszi, az oly alacsony nívón áll, hogy azt meggyőzni képtelenség és nem is érdemes. Rév. Csernitzkynek nem kel­lett hosszú utat tennie, hogy egy hatéves gyerek intelligen­ciájáig sülyedjen le. Sok papot ismertem meg a mozgalmi éle­temben, sokkal álltam szembe, de tudatlanabb, rosszakartubb és gyülölködőbbet egyet sem találtam Csernitzkynél. írni nem tudott, de mindenbe beleütötte az orrát, olyan hozzá nem értéssel, hogy az már ne­vetséges volt. Papi prédikációi is inkább megütötték a kocsmai kortes nívóját, mint a krisztusi hitvallást. Hazafisága kimerült a császári-királyi rendszer imá­datában, a más népek gyűlöleté­ben és gunyolásában, “Tót nem ember”, “büdös oláh”, “vad rác” voltak témái a gyatra vic­ceinek, nem krisztusi szeretet, hanem a soviniszta gyűlölet fü­tötte ezt az embert amig élt, so­ha semmi jelét nem adta az. em­berszeretetnek, önző és kapzsi volt, egyáltalán nem aszkéta, hanem hasa, az istene volt. Az emberek, különösen a val­lási mákonyba elhódított embe­rek az istent saját képmásukra alkossák meg. Elhiszik a papja­iknak, hogy az isten megveszte­gethető, ha a papjai részére bő­ségesen adakoznak. Hogy sok beszéddel elszédithető, befolyá­solható, azért kell sokat imád­kozni, sőt az imák elmondására, ebben a szakmában képzett em­bereket kell felfogadnia, kik he­lyettük imádkoznak, igyekeznek az urat febolvásolni. Ennek a fajta istennek méltó papja volt Csernitzky. De aki az isteni esz­mét egy magasabb ethikai ala­pon képzeli el, akinek az isteni eszme az igazságosságot, az em- berszeretetet jelenti, annak sem­mi közössége nem volt Csernitz­ky atyával. Ha van egy ilyen isten, úgy kétségtelen, hogy a bridgeporti pap nem hárfás az Ur jobbján, hanem vígan puhul a forró olaj­jal telt katlanba, amely alatt a hasonszőrű szaktársai szítják a tüzet. Mert már a nagy magyar költő megmondta, hogy A pokolnak fele sőt felénél több pappal van tele. KEGYELEM OSZTÁS Sok borzalmas rémregényt is megszégyenítő történetet olvas­tunk, amikor a náci koncentrá­ciós táborok parancsnokainak az amerikai hadbíróság előtti tárgyalásán szereplő tanúinak a vallomását hozták a lapok. A sok száz és ezer fenevad rémtettei közt is feltűnt egy ná­ci szajha förtelmessége, kinek a főbűne a bíróság előtt az volt, hogy a megölt emberek tetovált bőreit gyűjtötte. Ez a ringyó nem úgy gyűjtöt­te, hogy a saját ronda testére tetöváltatta volna, nem ez az emberszörnyeteg, ki másként is főkutya volt a táborban, az újonnan érkezett szerencsétlen rabokat, zsidókat, kényszermun­kára fogott lengyeleket, orosz hadifoglyokat, levetkőztette és akinek testén olyan tetoválást talált, amely megtetszett neki, azt egyszerűen agyonlőtte, meg- nyuzatta és a bőréből dísztár­gyakat, lámpaernyőt,, erszényt, hamutálcát, stb. készíttetett, vagy legyilkolt csecsemők kopo­nyáját huzattá be, mert ott a tetoválás “jól érvényesült”. Ezt a bestiát a bíróság élet­fogytiglani f egyházra Ítélte, csak azért nem akasztófára, mert a fogságba is másállapotba került. Mostanában jött egy hir, ..mely,óriási felháborodást kel­tett, amelj- hir azt jelenti, hogy ezt a büntetést 4 évre szállítot­ták le, úgy hogy ez a szörny rö­videsen szabadlábra fog kerülni. Politikusok vizsgálják, hogy mi volt ezen kegyelemnek az oka, holott ők nagyon jól tud­ják, hogy ez a kegyelem teljesen beleilleszkedik az amerikai kül­politika terveibe. Bizony a mi kormányunk, kü­lönösen a had vezetőségünk, úgy megbánta mint a kutya, ame­lyik kilencet kölykezik, hogy a nácikat olyan nagyon megver­tük, ha akkor nem akartunk volna feltétel nélküli megadást, hanem leültünk volna szépen tárgyalni Hitlerrel, akkor ma a náci hadsereg nagyszerűen fel­használható lenne az oroszok el­len. De felakarjuk használni és meg akarjuk békéltetni a még élő nácikat, ha már az eddig fel­akasztottakat feltámasz tani nem tudjuk, legalább azoknak kegyelmezzünk, akiket már ha­lálra Ítéltünk, de az Ítéletet még nem hajtották végre. Mert erről szól a másik nóta, hogy a buch- enwaldi koncentrációs tábor 130 elitéit hóhérának. — kik közül sok halálra lett Ítélve — az Íté­leteit miként a tetovált bőröket gyűjtőnek leszállítsák. Betyárból lesz a legjobb pan­dúr, elve alapján, a bitófa alól szabadult banditák nagyon al­kalmasak lesznek arra, hogy a Hitler alatt szerzett gyakorlatu­kat a kommunistákon mutassák ki. És még valami, ami kormá­nyunk és hadvezetőségünk “vé­delmi” háborúra készül és ezek az urak ma megdöbbenve lát­ják, hogy ők precedenst terem­tettek, amikor a Hitler fő és al- vezéreit halálra Ítéltették mint háborús bűnösöket. Mit jelent­het ez? azt, hogy jöhet olyan idő, amikor a fenti példára hi­vatkozva, más országokban is felelősségre vonják azokat, akik háborúba taszítják egy ország népét. Mikor a tárgyalásoknál a né­met ipar uraira került a sor, ak­kor a jövőbe néző amerikai tő­kések közbeléptek és megmen­tették a német kollegáikat a jól megérdemelt bitófától. A háború előkészítői, pénzelői és hasoznélvezői, igy fellettek mentve, vagy nevetséges tessék- lássék büntetést kaptak. Ez a kegyelmes büntetés le­szállítás, a nagy ipar urainak a felmentése, szorosan kapcsoló­dik az imperialista politikába, de a példa már előttünk van és kellő tisztelettel figyelmeztet­hessük a világ háborús uszitóit, jó lesz ha felfigyelnek arra, hogy mi volt a sorsuk a német, olasz, magyar, román kollegáik­nak és ha gondolnak a mi Pető­fink ama versére, amelyben azt Írja a francia forradalmi esemé­nyekre célozva: “Hát ti nagy uraim hogy vagytok Nem viszket-e a nyakatok?” MAGYAR KÖZTÁRSASÁG FŐ­KONZULÁTUSA — CLEVE­LAND, OHIO A Magyar Köztársaság Kor­mánya a Magyar Közlöny 1948 évi szeptember hó 2. számában megjelent 9080/1948. Korm. számú rendeletében felhívta a magyar állampolgárokat, hogy jugoszláviai vagyontárgyaikat, jogaikat és érdekeiket, valamint kötelezettségeiket jelentsék be. Az Amerikai Egyesült Álla­mok Arizona, California, Colo­rado, Idaho, Illinois, Indiana, Iowa, Kansas, Michigan, Minne­sota, Missouri, Montana, Neb­raska, Nevada, New Mexico, North Dakota, Ohio, Oregon, South Dakota, Utah, Washing­ton, Wisconsin és Wyoming ál­lamaiban élő magyar állampol­gárok fenti bejelentéséiket a clevelandi m. főkonzulátusnál (1037 Guardian Building, Cleve­land 14, Ohio) díjmentesen kap­ható nyomtatványokon eszközöl­hetik, 1948 évi október hó 31-ig. Kiváló tisztelettel: Marik Pál főkonzul. ÁlljonMindenkiMunkába szerezzen uj előfizetőt!

Next

/
Thumbnails
Contents