Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-10-16 / 1549. szám
1948. október 16. BÉRMUNKÁS 6 oldaJ TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI “KELETI PROPAGANDA” Nem kell félteni a mi diplomáciánkat, feltalálják ők magukat, mint a macska mindig talpra esnek, bármilyen magasról dobják is le őket. Köztudott dolog, hogy a mi kormányunk milyen békebarát, hogy milyen szenvedélyesen szereti a békét, hogy minden áldozathozatalra kész ezért a szerelméért. Annyi atombombát gyártottunk, hogy el tudnánk vele pusztítani, a világot, annyit költünk hadifelszerelésre és a szövetségeseink hadi felkészültségére, amely összegért a világ valamennyi városában kórházakat, modern iskolákat tudnánk építeni. Semmi baj nem volna ezzel a békével, minden menne mint a karikacsapás, éppen úgy, mint a régi jó világban, amikor teljes béke volt, csak itt-ott voltak háborúk és csak minden 20-25 évben voltak olyan nagyobb ösz- szecsapások, amelyek 5-10 millió embert vettek le a kenyérfogyasztók listájáról, de azután ismét teljes díszben ragyogott a béke és az istentől rendelt kapitalista termelési rendszer. De egy idő óta nagyon nehéz életben tartani a békét és főleg a kapitalista rendszert. Európában, ott a keleti részen békétlen- kednek a népek, egyszerűen elkergetik a kapitalistákat és büszkén visszautasították azt, hogy a kormányunk irányítása alatt a Marshall terv alapján álljanak lábra. Makacsul, a saját erejükből, a tőkésektől elvett profitból álltak a talpukra, még pedig jó keményen. Ezt csinálják Ázsiában is a kínaiak, indusok és más nációk százmilliói, de mi jól tudjuk azt, hogy ezen békétlenség mögött, a szent magántulajdon támadása mögött, az oroszok állanak, ők az okozói minden bajnak. De a kormányunk nem adja fel a reményt, rendületlenül tovább harcol a békéért Jelenleg Párisba, ahol az oroszok igyekeznek zavarokat okozni, de a diplomatáink helyükön állnak és erélyesen visszautasítanak olyan békebontó ajánlatokat, amit az oroszok terjesztettek elő, mint az, hogy fokozatosan fegyverezzék le a hadseregeket, hogy elfogadják az atomellenőrzést, ha Amerika megsemmisíti az atombombáit. A mi delegátusaink átláttak a szitán és erélyesen visszautasították az ilyen békebontó ajánlatokat. Ki hallott már ilyent, hogy úgy biztosítsuk a békét, hogy lefegyverezzük a hadsereget, elpusztítsuk az atombombáinkat, a hadihajókat. Mi lenne akkor a hadigyárak profitjával, a katona és haditengerészet tisztjeivel. No, ilyen békebontás nem fog sikerülni addig, amig mi irányítjuk a Nemzetek Tanácsát, már pedig aki fizet, az parancsol. Mi pénzeljük az európai kormányokat és igy ők is úgy látják, hogy a békét csak úgy lehet biztosítani, ha minél nagyobb a hadsereg, több a repülőgép és hadihajó és minél több atombombát gyártunk. Nem ülünk föl a keleti propagandának. NEM FELEJTETTEM EL Egy olvasónk odta fel a kérdést, hogy megfeledkeztem-e arról, hogy illő módon elbúcsúzzam Csernitzky bridgeporti plébánostól, kit az ur magához szól- litott? Nem hogy elfelejtkeztem, de nem tartottam érdemesnek, hogy erről a második gyerekkorát élő, szélső reakciós papról megmelékezzem, de miután az amerikai magyar lapok, hosszú nekrológokat írnak Csernitzky nagy tudásáról, újságíró képességéről, hazafias és humanista voltáról, szinte kényszerítenek arra, hogy én is beálljak a gyászolók közzé. Hónapok óta nem foglalkoztam sem Csernitzky vei, sem a lapjával, azon egyszerű okból, mert a pap és a lapja szakított nem csak a legelemibb újságírói tisztességgel, hogy csak az igazat szabad írni, de azzal a szabállyal is, hogy úgy hazudj, hogy annak a valószínűsége legalább fennálljon. Prostituált újságírásnak a fenti szabályát oly mértékben rúgta fel a bridgeporti papiros, hogy azt csak azzal lehetett magyarázni, hogy ez a vén pap már elvesztette a magyar nép elleni gyűlöletébe a valószínűség mértékét úgy, hogy a hazugságai már annyira gyerekesek, bután bornirtak voltak, hogy figyelembe sem volt érdemes venni, mert aki a bridgeporti förmed- vény hazugságait elhiszi, az oly alacsony nívón áll, hogy azt meggyőzni képtelenség és nem is érdemes. Rév. Csernitzkynek nem kellett hosszú utat tennie, hogy egy hatéves gyerek intelligenciájáig sülyedjen le. Sok papot ismertem meg a mozgalmi életemben, sokkal álltam szembe, de tudatlanabb, rosszakartubb és gyülölködőbbet egyet sem találtam Csernitzkynél. írni nem tudott, de mindenbe beleütötte az orrát, olyan hozzá nem értéssel, hogy az már nevetséges volt. Papi prédikációi is inkább megütötték a kocsmai kortes nívóját, mint a krisztusi hitvallást. Hazafisága kimerült a császári-királyi rendszer imádatában, a más népek gyűlöletében és gunyolásában, “Tót nem ember”, “büdös oláh”, “vad rác” voltak témái a gyatra vicceinek, nem krisztusi szeretet, hanem a soviniszta gyűlölet fütötte ezt az embert amig élt, soha semmi jelét nem adta az. emberszeretetnek, önző és kapzsi volt, egyáltalán nem aszkéta, hanem hasa, az istene volt. Az emberek, különösen a vallási mákonyba elhódított emberek az istent saját képmásukra alkossák meg. Elhiszik a papjaiknak, hogy az isten megvesztegethető, ha a papjai részére bőségesen adakoznak. Hogy sok beszéddel elszédithető, befolyásolható, azért kell sokat imádkozni, sőt az imák elmondására, ebben a szakmában képzett embereket kell felfogadnia, kik helyettük imádkoznak, igyekeznek az urat febolvásolni. Ennek a fajta istennek méltó papja volt Csernitzky. De aki az isteni eszmét egy magasabb ethikai alapon képzeli el, akinek az isteni eszme az igazságosságot, az em- berszeretetet jelenti, annak semmi közössége nem volt Csernitzky atyával. Ha van egy ilyen isten, úgy kétségtelen, hogy a bridgeporti pap nem hárfás az Ur jobbján, hanem vígan puhul a forró olajjal telt katlanba, amely alatt a hasonszőrű szaktársai szítják a tüzet. Mert már a nagy magyar költő megmondta, hogy A pokolnak fele sőt felénél több pappal van tele. KEGYELEM OSZTÁS Sok borzalmas rémregényt is megszégyenítő történetet olvastunk, amikor a náci koncentrációs táborok parancsnokainak az amerikai hadbíróság előtti tárgyalásán szereplő tanúinak a vallomását hozták a lapok. A sok száz és ezer fenevad rémtettei közt is feltűnt egy náci szajha förtelmessége, kinek a főbűne a bíróság előtt az volt, hogy a megölt emberek tetovált bőreit gyűjtötte. Ez a ringyó nem úgy gyűjtötte, hogy a saját ronda testére tetöváltatta volna, nem ez az emberszörnyeteg, ki másként is főkutya volt a táborban, az újonnan érkezett szerencsétlen rabokat, zsidókat, kényszermunkára fogott lengyeleket, orosz hadifoglyokat, levetkőztette és akinek testén olyan tetoválást talált, amely megtetszett neki, azt egyszerűen agyonlőtte, meg- nyuzatta és a bőréből dísztárgyakat, lámpaernyőt,, erszényt, hamutálcát, stb. készíttetett, vagy legyilkolt csecsemők koponyáját huzattá be, mert ott a tetoválás “jól érvényesült”. Ezt a bestiát a bíróság életfogytiglani f egyházra Ítélte, csak azért nem akasztófára, mert a fogságba is másállapotba került. Mostanában jött egy hir, ..mely,óriási felháborodást keltett, amelj- hir azt jelenti, hogy ezt a büntetést 4 évre szállították le, úgy hogy ez a szörny rövidesen szabadlábra fog kerülni. Politikusok vizsgálják, hogy mi volt ezen kegyelemnek az oka, holott ők nagyon jól tudják, hogy ez a kegyelem teljesen beleilleszkedik az amerikai külpolitika terveibe. Bizony a mi kormányunk, különösen a had vezetőségünk, úgy megbánta mint a kutya, amelyik kilencet kölykezik, hogy a nácikat olyan nagyon megvertük, ha akkor nem akartunk volna feltétel nélküli megadást, hanem leültünk volna szépen tárgyalni Hitlerrel, akkor ma a náci hadsereg nagyszerűen felhasználható lenne az oroszok ellen. De felakarjuk használni és meg akarjuk békéltetni a még élő nácikat, ha már az eddig felakasztottakat feltámasz tani nem tudjuk, legalább azoknak kegyelmezzünk, akiket már halálra Ítéltünk, de az Ítéletet még nem hajtották végre. Mert erről szól a másik nóta, hogy a buch- enwaldi koncentrációs tábor 130 elitéit hóhérának. — kik közül sok halálra lett Ítélve — az Ítéleteit miként a tetovált bőröket gyűjtőnek leszállítsák. Betyárból lesz a legjobb pandúr, elve alapján, a bitófa alól szabadult banditák nagyon alkalmasak lesznek arra, hogy a Hitler alatt szerzett gyakorlatukat a kommunistákon mutassák ki. És még valami, ami kormányunk és hadvezetőségünk “védelmi” háborúra készül és ezek az urak ma megdöbbenve látják, hogy ők precedenst teremtettek, amikor a Hitler fő és al- vezéreit halálra Ítéltették mint háborús bűnösöket. Mit jelenthet ez? azt, hogy jöhet olyan idő, amikor a fenti példára hivatkozva, más országokban is felelősségre vonják azokat, akik háborúba taszítják egy ország népét. Mikor a tárgyalásoknál a német ipar uraira került a sor, akkor a jövőbe néző amerikai tőkések közbeléptek és megmentették a német kollegáikat a jól megérdemelt bitófától. A háború előkészítői, pénzelői és hasoznélvezői, igy fellettek mentve, vagy nevetséges tessék- lássék büntetést kaptak. Ez a kegyelmes büntetés leszállítás, a nagy ipar urainak a felmentése, szorosan kapcsolódik az imperialista politikába, de a példa már előttünk van és kellő tisztelettel figyelmeztethessük a világ háborús uszitóit, jó lesz ha felfigyelnek arra, hogy mi volt a sorsuk a német, olasz, magyar, román kollegáiknak és ha gondolnak a mi Petőfink ama versére, amelyben azt Írja a francia forradalmi eseményekre célozva: “Hát ti nagy uraim hogy vagytok Nem viszket-e a nyakatok?” MAGYAR KÖZTÁRSASÁG FŐKONZULÁTUSA — CLEVELAND, OHIO A Magyar Köztársaság Kormánya a Magyar Közlöny 1948 évi szeptember hó 2. számában megjelent 9080/1948. Korm. számú rendeletében felhívta a magyar állampolgárokat, hogy jugoszláviai vagyontárgyaikat, jogaikat és érdekeiket, valamint kötelezettségeiket jelentsék be. Az Amerikai Egyesült Államok Arizona, California, Colorado, Idaho, Illinois, Indiana, Iowa, Kansas, Michigan, Minnesota, Missouri, Montana, Nebraska, Nevada, New Mexico, North Dakota, Ohio, Oregon, South Dakota, Utah, Washington, Wisconsin és Wyoming államaiban élő magyar állampolgárok fenti bejelentéséiket a clevelandi m. főkonzulátusnál (1037 Guardian Building, Cleveland 14, Ohio) díjmentesen kapható nyomtatványokon eszközölhetik, 1948 évi október hó 31-ig. Kiváló tisztelettel: Marik Pál főkonzul. ÁlljonMindenkiMunkába szerezzen uj előfizetőt!
