Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-10-09 / 1548. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1948 OCT. 9 NO. 1548 SZÁM Tetemrehivás HÉT* KRÓNIKA (a.l.) Puskaporos levegőbe, mély lélegzetvétellel várja mindenki a nemzetközi fejleményeket. A Párisban gyülésező UN (Egyesült Nemzetek) tárgyalása a búcsú járókra emlékeztet, amikor különböző faluk legényei kerülnek össze a búcsú járó helyek korcsmájába, ahol aztán hamarosan némelyiknek boros kedve támad és közben fölharsog a harci kiálltvány: Fogjatok meg, mert másképpen mindjárt megütöm. Amikor azután a hangulatok alábbszállnak, a legénykedő, aki fél önmagától, azért kurjantotta, hogy fogjatok meg, mert arra gondolt, hátha az ellenfél is visszavág. Ugyan ilyen állapotok vannak az Egyesült Nemzetek tanácskozásánál. Mindenki legény akar lenni a csárdában, csak azzal a külömbséggel, hogy nem a borfütötte hangulat emeli a kedélyeket a kirobbanáshoz, hanem a gazdasági különbözetek. Politikáznak, de a háttérben van a két egymással ellentétes gazdasági rendszer, amely rendszerek soha össze nem egyeztethetők, még azon esetben sem, ha valahogyan látszólag a mostani tárgyalások mégis békésen fejeződnének be, amibe mi természetesen hinni nem tudunk. A berlini zárlattal kapcsolatban, hogy megértsük teljesen a dolgoknak hátterét, maga az egész Németország jövőbeni kialakulása van. A nyugatot képviselő kapitalizmus tudatában van annak, hogy Németországnak balratolódása jelenti a magánkapitalizmus teljes likvidálását Európában. Az 58 nemzet igy oszlik meg, 51-nek képviselői föltétlenül ragaszkodnak a kapitalista rendszer további fönmaradásához. A keletet képviselő 7 nemzet pedig a magántulajdonra épült kapitalizmust okozza minden társadalmi hibákért. Egymással farkasszemet nézve csak arra vigyáznak, hogy ne okozhassa senki őket az első elkövetett ballépésért. A nyugat atombombát szorongat a zsebében, Kelet pedig kommunista propagandát. Most azután, amikor egymással szemtől szembe állnak, azt szeretnék kiolvasni egymás szeméből, hogy vájjon mi is az a nagy horderejű valami, ami állandóan előnyt jelent a másikéval szemben. A nyugat kapitlistái az atombomba hatásosságában biznak, csak attól tartanak, hogy kelet is már rendelkezik vele. Azért főijük mostan olyan erélyesen itten a kémek vadászása, hogy valamennyi fogalmuk legyen, tulajdonképpen mennyi megbizható anyag sugárzott ki a nagy titokból. Mi, akik éber figyelői vagyunk a nemzetközi eseményeknek, már a kezdet kezdetén megállapítottuk, hogy a UN nem életképes és soha sem fogja betölteni azt a hivatást, hogy a világbékét biztosítsa. Több mint három év óta egyetlen egy nemzetközi kérdést sem tudtak megoldani célszerűen. Egy heti tárgyalás után csak egymást vádolták. A .kapitalista nyugatnak legjobban akkor lépnek a körmére, ha általános lefegyverezésről esik szó. Tudja és érzi a kapitalizmus, hogy csak a fegyverek biztosítják még egy ideig uralmukat. Az egyik amerikai újságíró igen találóan jegyezte meg, amikor ezt irta: “Egy néhány évvel ezelőtt a fasizmus ellen véres háborút folytattunk, ma mindenkivel szövetkezünk, hogy a kommunizmusnak útját álljuk, azért van az, hogy Németországban az amerikai zónában, 'úgy az iparok vezetése, mint a politikai gépezet 75 százaléka a náciknak kezébé van.’’ Nem akarok jóslásokba bocsátkozni, de még a jelenben a háború kitörése nem időszerű. A berlini blokád sok vitára ad okot, hiszen akár itten, vagy más kapitalista államban, hogyan lehetne elhitetni a lakossággal, hogy billiókra van szükség a hadifelszerelések gyártásánál. Meg azután hogyan is nyugodna bele a nép az állandó kötelező hadsereg tartásába? A UN semmi egyéb, mint a nemzetek vitázó egyesülete és akkor fogják majd beszüntetni, amikor egyes nemzetek meg fogják unni a nagy költségek fedezését. Ha azonban észszerűen akarjuk megállapítani, hogy a jelen 'körülmények között lehet-e világbékéről szó, azt felelhessük rá, hogy nem! Látszólag valamennyire elháríthassák a társadalmi különbözeteket, de a tényleges világbéke kérdését a jelen körülmények között megoldani nem lehet. Nem pedig azért, mert a kapitalista országok ragaszkodnak jelenlegi termelési rendszerünk megtartásához. Az amerikai kapitalizmus például azért akarja játszani az adakozó nagybácsi szerepét, hogy ezáltal saját világkereskedel(Folytatás az 5-ik oldalon) ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Egyes olvasóim annyira megszokták, hogy a Bérmunkásban kerülnek bemutatásra az idemenekült nyilas vezérek, hogy a szemünkre vetették amiért a legutóbb idelógott Sulyok nevii alakot a saját valóságában nem mutattuk be. Már már azt hittük, hogy csakugyan hibát követtünk el, amikor egy mellettünk álló másik munkás megszólalt és azt kérdezte, “hát itt van?” A gyors ütemben befutó, volt úri bitangokkal nehéz lépést tartani és népellenes torzképeiket pontos időben közzé tenni. Addig mig egy-égy nagyobb nyilas vezér érkezett be ide, talán több értelme volt rájuk csapni és az ameikai magyarság viharvert orra elé tartani őket. De a mostanában érkező minden kis tökmagot talán jobb lesz figyelmen kívül hagyni. Utóvégre a töknek formáját és tartalmát anélkül is látjuk és tudjuk, hogy minden magját külön-külön vizsgálat alá vennénk. Ezt, a most már itt is nagynak fölfujt Sulyok urat, azért mégsem lehet egészen a tökmag kategóriába beosztani, utóvégre ennek a firmának saját védjeggyel ellátott saját pártja volt, amit az amerikai szépen hangzó Liberal Party névhez hasonlóam Szabadság Pártnak nevezett el. Ahogyan itten a Liberal Partynak minden “liberalizmusa” abban nyilvánul meg, hogy a szakszervezeti bürokraták és a sárga szocialistákból még sárgábbá vedlett szocialista renegátoknak a gyüjtó helye legyen, úgy a Sulyok ur Szabadság Pártjának a célja volt, szabad propaganda és szervezkedés akkor még cérnaszálon lógó magyar népkormány megdöntésére. Majd aztán adott volna Sulyok ur Szabadság Pártja a magyar népnek olyan szabadságot, amelyhez hasonlítva az ezeréves múlt magyar szabadsága csak kismiska lett volna. Persze az ilyen szabadságot végre megelégelte a magyar nép és némely helyen, székekkel védekezett ellene. A régi nyilas rendszert burkoló Sulyok féle Szabadság Pártot kellő időben fölismerték az uj rendszer építői, melynek eredményekép most már Sulyok ur New Yorkban jártatja a száját a magyar “terrorfiuk” tízeiméiről. Hogy aztán mit beszél, hát az csak megismétlése az ideszökött fasiszta diplomás elődei rágalmainak a magyar nép jelen kormánya ellen. Az ilyen köpködést mi már ismerjük, ezért igyekszünk tisztes távolságban lenni tőlük. Az amerikai magyar reakció szánalmas áldozatai, ha az ilyen köpködésre azt gondolják, hogy esik az eső, hát erről mi igazán nem tehetünk. Az amerikai magyar társaá* életben mi évtizedek óta, mindig azon igyekeztünk, hogy az amerikai magyarságot kiemeljük a régi reakciós befolyás és gondolkodás hatása ^.lól és leginkább ha már tényleges harcossá nem tudjuk megnyerni a modern munkásmozgalomnak, legalább ne legyen annak ellensége. Ezt annál inkább kellett volna elérnünk, ‘mert az itt élő magyarságnak 95 százaléka kérges kezű bérmunkás, akiknek legnagyobb része, itt is a tejjel mézzel folyó Kanaán helyett a “speed system” testet és lelket ölő csapdájába került. Nem egyszer halljuk az óhaza látogatásból visszatérő amerikai magyaroktól, hogy habár odaát a rengeteg éhezésen és szenvedésen ment át hozzátartozója, jóval öregebb, a használt és gyűrött ruhában jobban néz ki és fiatalabbnak látszik, mint a fiatalabb és jól öltözött amerikai rokon. Évtizedekkel ezelőtt leginkább még az első világháború előtt, azért volt nagyon nehéz az amerikai magyarságot az itteni reakciótól megszabadítani, mert abban az időben a bevándorlók nagyrésze csak ideiglenesnek vélte az amerikai tartózkodását. Csak az volt a reményük, hogy pár száz dollárt összehozni és menni vissza, valami kis birtokot vásárolni az óhazában. Munkáskérdéssel egyáltalán nem kívántak foglalkozni, meg volt az itteni papjuk és lapjuk és ezeknek járszallagján forgott minden körülöttük, úgy az itt történteket, mint az óhazai ügyeket ezeknek az elgondolása szerint látta és nézte. A régi időkben például New Yorkban voltak ki és bevándorlási házak a magyarok részére és hiéna ügynökök megfogták ott a magyar bevándorlókat és azoknak az irányítása alatt voltak egész dő alatt amig Amerikában voltak. Ezek intézték a visszautazásukat, sőt még a hazai földvásárlásukat is. Amilyen nehéz volt az aránylag fiatal életerős amerikai magyarság körében akkor tért hódítani a munkás eszméknek és megnyerni őket a népi igazság oldalára, úgy annyival nehezebb
