Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-10-02 / 1547. szám

1948. október 2. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI MÉG EGY HLYEN GYŐZELEM Pár héten keresztül nagy cik­kekben harangozták be lapjaink azt, hogy a görög kormánycsa­patok hatalmas offenzivát kezd­tek a felkelők ellen. Azután nap- nap után jelentették a győzel­meket, hogy végül bejelenthes­sék, hogy a Markos felkelőit tel­jesen megsemmisítették, csak egy kis része tudott átmenekül­ni Albániába. Ezt az örömhírt nagyban ki­használták a lapok, a rádió, még- az elnökünk is örömének adott kifejezést, személyes érdeméül tudva be, hisz az ő Truman Dok­trínája volt az, amely ezt a győ­zelmet lehetővé tette. A Truman Doktrína, nem valami elméletet jelentett, hanem pénzt, töménte­len pénzt, ágyút, repülőgépet, hadihajót, mindent ami ehez a fontos győzelemhez szükséges volt. A lapok veregették Uncle Sam vállát, hogy ime megmen­tettük a demokráciát, ünnepel­ték a hős hadsereget és a kitű­nő amerikai szakértőket, kik a hadjárat terveit kidolgozták. Utána mély hallgatás követ­kezett, egy szót se írtak többet a “demokrácia győzelméről”. Mi nem nagyon hittünk a győzelem elsöprő voltában. Nagyon gya­núsnak találtuk a nagy hallga­tást is, mig végre kiderült az ok, egy rövidke eldugott hírben amelyben szép csendesen tud­tunkra adják, hogy a “szétvert” “megsemmisített” felkelők “ha­talmas erőket vontak össze és áttörték a kormánycsapatok vonalát és gyors ütemben halad­nak előre.” Mi, akik a legnagyobb szim­pátiával figyeltük a görög nép szabadságharcát és megvetéssel a fasiszta-monarchista kormány tömeggyilkosságait, még egy ily győzelmet kívánunk a demokra­tikus görög uralkodó osztály­nak és a korrupt királyának, az­után majd rövidesen Amerika népének lesz szerencséje vendé­gül látni a görög királyt és a kormányát, kik majd belépnek abba a nemzetközi koalícióba, amelybe a Nagy Ferencék és a többi elkergetett fékerek tartoz­nak. Ez Amerikának is olcsóbb lenne, mert csak pár tucat lé- hiitőt kell eltartani, mig most az egész görög uralkodó osztály tartja Uncle Samet fejőstehené­nek, amelynek csak vöröst kell emlegetni, már folyósítva is van a sok millió dollár. SZOCIALIZMUS ANGOL SZÓSSZAL Angliába azért van nyomorú­ság, mert ott szocialista kor­mány van, a tőke nem érzi biz­tonságban magát és nem mer befektetéseket csinálni — mond­ja egy polgári közgazdasági “szakértő”. Angliában is munkás kor­mány van, ott is köztulajdonba vettek sok alap-ipart, de azért ott nem szabnak ki “normát”, hogy mennyit kell egy munkás­nak termelni, nincs speed-up, ott sztrájkolhatnak a munkások, ha elégedetlenek a munkaviszo­nyokkal, nem úgy mint a népi demokráciának csúfolt államok­ban, ahol se sztrájk jog, se sza­badság nincsen, ahol a munkást hajszolják, még arra is rákény­szerítik, hogy vasárnap ingyen dolgozzon a roham brigádok­ban — mondja a “bal’’-oldali forradalmi szakértő. Természetes, hogy mind a két “szakértő” ostoba, tudatlan fa­jankó, kit nem a hozzáértés, ha­nem a feneketlen gyűlölet irá­nyit. Angliában nincs szocializmus. “Őfelsége kormánya” ugyan munkáspárti tagokból áll, de akiknek annyi közük van a szo­cializmushoz, mint a két szak­értőnek a társadalom tudomány­hoz. Francia és Olaszországban nincs szocializmus, nincs szoci­alista kormány, de éppen olyan mint Angliában. Ennek nem a “szocialista” kormány, nem az “államosítás”, hanem a magát túlélő kapitalizmus az oka, amely már nem bírja teljesíteni a hivatását és minden Marshall terv injekció dacára is, roham­léptekkel közeledik a pusztulás­hoz. Bevinék nem köztulajdon­ba vették az iparok egy részét, hanem jó pénzen megvették a bányákat, a közlekedési és más közszükségleti vállalatokat. Az állam nem csinált “barga- in”-t a kisajátítással, mert a vásár tuldrága volt, a bányák rossz állapotban, maradi rabló- gazdálkodás miatt versenykép­telenek voltak, nem csak az európai, daraz amerikai szénnel is. A közlekedési vállalatok is a háborús lerongyolódás állapotá­ban voltak. Nagy befektetésre lett volna szükség, hogy hasz­nálható állapotba kerüljenek, így nagyon jól jártak a részvé­nyesek, hogy a bizonytalan pro­fit helyett, biztos értékű, jó ka­matozású, állami bondokat kap­tak, amelyeket eladhatnak, örökbe hagyhatnak, ugyan úgy, mint a részvényeket, vagy más állami bondokat. Az angol “szocialista” állam­ban, csak a kormány és a par­lament többsége “szocialista”, de a politikájuk éppen olyan, mint Churchillé, úgy bel- mint külpolitikában. Őfelsége és az egész pereputya a helyén van, éppen úgy, mint ahogy az egész adminisztráció és a végrehajtó hatalom, a rendőrség, katona­ság is ugyanaz, amely Churchill alatt ült a helyén és éppen olyan ‘szocialista” kormányzatot ad, mint Churchill idején. Természetes, hogy az angol munkásság most is éppen úgy ki van zsákmányolva, mint an­nak előtte, csak az a külömbség, hogy most a tőkés, nem közvet­lenül, hanem közvetve veszi el az értéktöbbletet. Természetes, hogy az angol munkás semmifé­le közösséget nem érez Bevin- éjckel, természetes az is, hogy sztrájkol, amely sztrájkot vi­szont Attlee rendőrei, katonái kíméletlenül törik le, mint a konzervatív kormány tette, amelynek félni kellett az akkor még ellenzéki Munkáspárt kriti­kájától, de most az ellenzék he­lyesli a sztrájk letörést éppen úgy, mint az imperialista politi­kát, amely soha nem volt szé­gyenletesebb, mint éppen ma. Öntudatos munkás csak mo­solyog a jobb és “bal” oldali tu­dálékosokon és tudja, hogy Angliában majd akkor lesz szo­cializmus, vagy a szocializmus felé való nagy lépés, ha a ter­melő eszközöket társadalmosit- ja, a régi rendszer államgépeze­tét széttöri és a termelés és szétosztás irányítását a dolgozó nép megbízottai fogják végezni. De amikor ezt a lépést megte­szi az angol munkásosztály, ak­kor úgy a jobb, mint a “bal”-ol- dali szakértők is, mint az uj idők kerékkötői a rendszerrel együtt fognak megsemmisülni. EGÉSZSÉGÜGY Egy nép jólétét, biztonsági érzését, hogy nem kell rettegnie a holnap bizonytalanságától, kulturális nívóját legjobban ki­fejezi az egészségügyi állapota. Valamikor a “régi jóidőkben”, amikor még Ferenc Jóska ural­kodott a magyar népen, az egész világon hiresek voltunk, hogy nálunk legnagyobb a halálozási, tudőbetegségi, halvaszületési arány. Ezt a kétes hírnevet a 25 éves Horthy uralom még fo­kozta. Most jelent meg Budapest Népmozgalmi Statisz t i k á j a, amely élénken illusztrálja azt a nagy külömbséget, ami a Fe­renc Jóskás—Horthy éra és a Népi Demokrácia között van. A kimutatásból kitetszik, hogy Magyarország fővárosa egyike a világ legegészségesebb, legbiz­tonságosabb városainak. Ami Budapestre vonatkozik, az áll többé-kevésbé az egész ország­ra. Figyeljük meg az alábbi szá­mokat : NfiPMOZGALOM I. félév Lakosság filveszületés lélekszám ezrelék 1938 ...... 1,110.970 5.848 10.7 1945 ...... 907.774 8.241 19.2 1946 ...... 1,030.047 7.929 15.5 1947 ...... 1,053.787 8.695 16^3 1948 ...... 1,073.444 8.848 16.5 Természetes Halálozás szaporodás Csecsemő ezrelék ezrelék halandóság 6.707 12.3 — 1.6 486 10.4% 32.026 76.0 —56.8 2,386 28.9% 8.626 16.0 — 0.5 831 11.1% 6.006 11.2 — 5.1 813 9.3% 5.328 9.9 — 6.6 640 7.2% Ebből látjuk, hogy a Horthy éra béke esztendejébe minden ezer lakos közül 12.3 halt meg, ez a szám az 1945-ös borzalmas évben 76 halál esett 1000 lakos­ra, de 1948 első felében már csak 9.9, de ez a javulás mutat­kozik az egész vonalon, amig 1929-től állandóan nagyobb volt a halálozás száma, mint a szü­letéseké, tehát állandó fogyás volt, addig 1948 első felében 35.20-al volt nagyobb a születé­sek száma, mint a halálozásoké. 1938-ban 12.779 volt a házassá­gok száma, 1948-ban 13.050. Nem csak több gyermek szü­letik és kevesebb hal meg, mint 1938-ban, de sokkal több házas­ságban van 2 vagy több gyer­mek, mint a Horthy éra idején. Mig 1938-ban minden száz újszü­löttből csak 23 volt a második gyermek, addig 1948-ban iriár 31, ez az egyke rendszer felszá­molását jelenti. Még feltűnőbb a munkás ke­rületek egészségügyének a ja­vulása, amelyet Horthyék elha­nyagoltak, amig az átlagos ja­vulás 25-30 százalékot mutat ki, addig a legelhanyagoltabb proli kerületekben 75-90 százalékos javulás mutatható ki. A rendszer fokozatos figyel­me, hogy a nép egészégügyét és kultúráját emelje, nagy segít­séget kap azzal, hogy a nép bí­zik a rendszer fenmaradásában és aktivan kapcsolódik be an­nak az intézkedéseibe. De a vidék sem az már ami a múltban volt. Az uj egészségü­gyi politika gyors ütemben mu­tatja az eredményeit. így példa­képpen megemlítjük a tatai já­rást, ahol 1945-ben minden ezer csecsemő közül meghalt 19, 1946-ban 11, 1947-ben 8 és fél, mig 1948 első felében valamics­kével több mint 5. Természetesen még rengeteg a tennivaló. Kevés a kórház, az orvos, az ápoló, de a régi grófi, földesúri kastélyok nagyon meg­felelők kórházak, üdülők, gyer­mek otthonok céljaira és a kor­mányzat siet is azt igénybe ven­ni. Az egyetemek, a kollégiu­mok, a tanfolyamok majd meg­oldják ezt a kérdést is. Akár tetszik az ellenforradal­mi társaságnak akár nem, a ma­gyar nép világosan látja a kü­lömbséget a régi rendszer és az uj rendszer között, éppen ezért, nagyon reménytelen a fasiszta uraméknak az a reménye, hogy még visszakerülnek a magyar nép nyakára. TANDÍJ PROLI! Nekem az a gyengém, hogy tiszta szívből örülni tudok an­nak, ha egy munkás ember ol­vas, tanul, igyekszik helyrepó­tolni azt, amit az iskola nem adott meg. Fokozott ez az örö­möm, ha azt látom, hogy egy munkás azért tanul, hogy máso­kat taníthasson. Sajnos itt Ame­rikában ritkán adódik alkalom arra, hogy ezt az örömet meg­szerezzem magamnak. Nagyon meglennék elégedve ha Amerika 60 millió dolgozója közül any- nyian tanulnának, mint a kis 10 millió lakosú Magyarországon, ahol nem csak a munkás intéz­mények, de az állam is elősegíti, hogy polgárai kiképezzék ma­gukat a társadalomtudományok­ban. A múlt héten a falu ébredésé­ről írtam, ma egy pár sort a ma­gyar városi dolgozók tanulási vágyáról. Nem beszélve a Népi Kollégiumokról, az egyetemek­ről, katonai akadémiáról, fel­sőbb ipari és mezőgazdasági tan­folyamokról, amelyeknek a hall­gatói túlnyomó részben ipari és földműves ifjakból kerül ki. De ez a tanulási láz megvan a gyár robotosai között is, eltekintve a párt és szakszervezetek által rendszeresen tartott előadások­tól legjobban megmutatja ezt az állandó jellegű tanfolya­mok, szemináriumok és azok hallgatói számának a folytonos emelkedése. Az elmúlt hónapok­ban megháromszorozódott a magasabb tanfolyamok, szemi­náriumok száma, 1638-ról 4936-

Next

/
Thumbnails
Contents