Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-03-20 / 1520. szám

6 oldal BÉRMUNKA? 1948. március 20. Levél a Szerkesztőhöz K. Munkástárs! Ma újra szakadék szélére került az emberiség, a pusztuló ka­pitalizmus egy háborúval készül megmenteni a hatalmát. A há­ború, amely talán az egész emberi civilizációt rántsa a végveszly- be, a küszöbön van. Minden embernek hát kötelessége, hogy a ve­szettül folyó gyűlölet uszítás ellen felvegye a küzdelmet. Ezt a szerepet viszi a Bérmunkás is, amikor erejét állítsa szembe a gyűlölet, a hazugság orkánjával. Szerény tehetségemmel szeretnék az áldozatkész Írógárda közé állni, ha méltónak találja az írásomat arra, hogy a Bérmunkás hasábjain helyt kapok. Ha nem üti meg a mértéket és az elgondolásaim a papírkosár­ba kerülnek, akkor se fogom Önt diktátornak nevezni, ami ma nem is nagyon megszégyenítő megnevezés. Munkástársi üdvözlettel, Mezőségi Ferencz Utica, N. Y. ezt a gazdasági versenyt előidé­zi, tehát ennek a rendszernek megváltoztatásával szüntethető meg az imperializmus. A háború szenvedésein ke­resztülment népek, mindenütt oly irányú törekvést mutatnak, amelyeknek a célja a nagytőke hatalmának a megtörése, a ter­melésnek a profit harácsolok kezeiből való kivétele és állami tulajdonba és irányításba való vétele. Ez korántsem szocializ- ipus, még kevésbé diktatúra, mégis a még oly hatalmas ame­rikai tőkés uralmi rendszer, minden eszközt jónak talál ar­ra, hogy ezt a törekvést, ame­lyet diktatúrának, orosz impe­rializmusnak nevez, megsemmi­sítse és helyébe a maga kapita­lista demokráciáját kénySzerit­DEMOKRÄCIA — DIKTATÚRA A tények meggyőzőbben hat­nak az emberekre, mint egy ha­lom elmélet. Ma ha a lapokat ol­vassuk, hatalmas cikkek igye­keznek meggyőzni bennünket, hogy a demokrácia újra veszély­ben van és nekünk a kötelessé­günk megmenteni azt. A “régi jó idők”-ben ha impe­rialista törekvései voltak vala­mely nagyhatalomnak, uj gyar­matokra vágyott, akkor a ke­reszténységet akarta importálni az “elmaradt” országokba, ma a demokráciánk az import cikk, amelyet minden eszközzel rá­akarnak kényszeríteni az áldo­zatul kiszemelt népekre. A hittérítőt bizonyos idő múl­tán rendszeresen követte a had­sereg a kereszténység védelmé­re, ma már ott tartunk, hogy a töméntelen milliókkal bélelt de­mokráciánkat, amelyet a népek nem akarnak elfogadni, fegy­verrel is rájuk akarják kénysze­ríteni. Ma már mind hangosab­ban hirdetik azt, hogy ezeknek a népeknek a “szadaságát” min­den eszközzel, még atombom­bával is biztosítani kell. A VÉRTENGER UTÁN A rettenetes világháború, amelyben annyi millió ember pusztult el, minden gondolkodó ember szerint kell, hogy olyan változást hozzon az emberi tár­sadalomba, amely lehetetlenné teszi azt, hogy egy uj, minden eddiginél borzalmasabb háború szakadjon ránk. Természetes, hogy ez a válto­zás csak oly irány lehet, amely a háború okát, a gazdasági ver­senyt kiküszöböli. A kapitalista gazdasági rendszer az, amely hez, aki bemutatja őt “Uncle Sam”-nak, sértődött történelmi adósának. Végül is, Dr. Kernért is bei­dézhetik még a J. Parnell Tho­mas un-american bizottsága elé, ha tanácsai révén az oroszok meggondolják a dolgot és sem­mit sem reszkíroznak többé, de az ég verje meg, akkor meg az lesz a baj, hogy nem lesz kelet­je a vörös heringnek, holott most, milyen sokan veszik és minden amerikai újságban sze­dik tele hálóval, közben vígan dobálják az adófizetők dollár­jainak billióit érdemtelen nem­zetek korumpálása céljára. Lám Dr. Condon még csak ennyit sem tett és mégis megjárta, az ő jó-intelmü szavai még bajba sodorhatják őtet is. se. Valami nagy bajának kell, hogy legyen ennek a mi demok­ráciánknak s ennél sokkal jobb­nak és elfogadhatóbbnak kell lennie az “orosz diktatúrának”, hogy dacára a töméntelen milli­óknak, amelyet ráadásul kíná­lunk a demokráciánknak, az európai és ázsiai népek mégis a “diktatúrát”, a “rabszolgasá­got” válasszák. A nagy hangú beszédeknél többet mondanak a tények, me­lyeknek a világánál megláthat­juk, hogy mi a különbség a két gazdasági rendszer között és igy megérthetjük azt is, hogy miért kell majd fegyverrel, atombom­bával kényszeríteni a makacs- kodó népeket, hogy a demokrá­ciát fogadják el alapul az életük módjának. EZ A DEMOKRÁCIA Truman elnökünk elrendelte, hogy a titkosrendőrség vizsgál­jon felül minden állami alkalma­zottat, hogy azok loyálisak-e a mai rendszerhez. Akiről ez , a titkosrendőrség azt állapítja meg, hogy “kom­munista” azt minden kihallga­tás, a védekezés lehetősége nél­kül elbocsájátják az állásából. A gyakorlat azt igazolja, hogy az FBI szerint mindenki “kommu­nista”, aki nem republikánus, vagy demokrata párti szavazó. Ez a “demokrácia”. Magyarországon, Csehszlová­kiában és a többi “diktatúra” alatt nyögő országokban, a pár­tokból alakult bíróságok vizs­gálják felül a régi állami hiva­talnokok múltját, nyilvános tár­gyalásokon, a teljes védelem megengedésével és elbocsájtás, vagy megrendszabályozás ese­tén a fellebbezés jogával. Ez “diktatúra”. Francia és Oloszországban koalíciós pártokból alakult kor­mányok vezetik az ügyeket, i mindkét helyen a kommunisták voltak a legerősebb pártok. Amerika nyomására, mind a két országban kizárták a kormány­ból a baloldali pártokat és jobb oldali kormányzatok alakultak, amelyek rögtön megtisztító :ták a hivatalokat a radikálisoktól. Jutalmul számtalan milliókat, hadihajókat és friendship train- en szállított élelmiszereket küld­tünk ajándéka. Ez- “demokrá­cia”. Magyarországon és Csehszlo­vákiában is koalíciós kormány­zatok voltak, melyekben a j >bb- oldali pártok, a mi segítségün­ket kilátásba helyezésével kato­nai puccsra készültek, mire a többségben levő baloldali pá tok nem csak a kommunisták, szoci­alisták, de polgári pártok is ki­szorították a jobboldali, külföld­del paktáló tagjait a kormány­zatból. Híveiket eltávolították a vezető állásokból, de továbbra is parlamentáris alapon kormá­nyoznak. Jutalmul a mi kormá­nyunk megtagad tőlük minden kölcsönt és a már megszavazott kölcsönök folyósítását is be­szüntették. Ez a két példa is mutatja, hogy semmi különbség nincs, a két módszer között, illetve c sak annyi, hogy a jobboldal a kapi­talista rendszer korlátlan ural­máért, mig a baloldal az egész nép uralmáért cselekszik. I / VÉR, SZOLGASÁG ÉS KORRUPCIÓ Ezek még a sokat emlegetett jelszavak, ezeket is a tények tiszta világításánál lássuk meg igazán, hogy melyik oldalon vannak a fenti jelszavak. Görögország a legjobb pél­dakép, nem ellenséges, hanem szövetséges ország, amelynek a népe már kétizben kergette el a rothadt, korrupt királyi hazat és alakult át köztársasággá Szövetséges mivolta dacára, a háború után ottmaradt az angol hadsereg, amelynek az égisze, anyagi és fegyveres támogatá­sával, megindult a harc a köz­társaság megdöntéséért, az el­kergetett király visszakozásá­ért. De hiába voltak a tömeg mészárlások, a deportálások hi­ába kergették polgárháborúba az országot, a nép gyűlölte nem csak a királyi heréket, de az őket visszahozó angolokat is. Mikor már az angolok tehe­tetlenek voltak, akkor léptünk közbe mi. A mi szabad, demok­ratikus köztársaságunk, 300 millió dollárt, rengeteg hadia­nyagot, katonai szakértőket küldtünk. Az eredmény egy év után, hogy a 300 millió elfogyott és a szabadságharcosok megtízsze­reződtek. Ezt nem csak polgári újságírók, hanem az elnökünk is megállapítja és újabb száz­milliókat, még több hadianyagot kér. Hogy ezt simán megszavaz­zák a honatyáink, nyomatékül beérkezett a görög kormány je­lentése, hogy hány ezer emliert deportáltak és hogy az overtime dolgozó hadbíróságok csak feb­ruár hónapban 151 embert Ítél­tek halálra és az ítéleteket vég­re is hajtották. Ugyan ez a helyzet Kínában is. Oda is szállítjuk a százmillió­kat, a hadianyagot, de ugyan akkor a szabadságharcosok folyton szaporodnak és újabb területeket hódítanak meg. Ugyan akkor a polgári újság­írók és hivatalos kiküldöttek je­lentik, hogy az általunk támo­gatott kormányok a küldött se­gélyt ellopják és a fekete pia­con adják el. Hogy az egész kor­mányrendszer fenékig rothadt, korrupt, hogy csak a nép nagy­részének a kiirtása árán tart­hatná fenn a miáltalunk óhaj­tott és remélt “demokráciát”. Ez a “demokrácia”. Ugyan akkor Magyarorszá­gon, Csehországban teljesen vértelenül ment keresztül a vál­tozás, akik fellázadnak a kor­mányzat ellen, rendes polgári bíróságok elé kerülnek. De ami lényeges, nem csak a fent- emlitett két országban, de álta­lában az úgynevezett demokra­tikus országokban, a termelés folyton esik, a nép közöm­bössé válik, a vezetői után ko- rumpálódik, segélyre vár, addig a “diktatórikus” országok, a polgári lapok jelentése szerint, hihetetlen energiáról tesznek tanúságot. A földművesek a köztük felosztott földet nagy szeretettel és hozzáértéssel mű­velik meg, a föld hozama emel­kedik vele együtt az uj tulajdo­nosok életnívója is. Ugyanez a jelenség az állami kezelésbe vett gyárak és bá­nyáknál is a termelés folyton fokozódik, az életnívó állandó­an javul, az újjáépítés meglepő­en halad előre. A fenti képekből nyilvánvaló, hogy a háborudulta népek, bil­liókkal bélelve, nem akarják a mi demokráciánkat. Ők egy uj demokráciát akarnak és ezt minden akadályokon keresztül meg is valósítsák. Ettől sem a dollárral, sem az atombombával eltántorítani őket nem lehet. Ez a demokrácia útja. Ha a mi kormányunk nem a Wall Street, az imperialisztikus nagytőke szolgája, hanem tény­leg a demokrácia alapján állana, úgy szabad, u^at kellene enged­nie arra, hogy a világ népei sa­ját akaratuk szerint építsék fel a jövőjüket, miként ők sem akarják nekünk előírni azt, hogy mi melyik utón haladjunk. Európai és ázsiai népek elin­dultak egy utón, amelyről mi visszatéríteni nem tudjuk, mint a görög-kinai példa mutatja, sem pénzzel, sem fegyverrel, te­hát az észszerüség is azt paran­csolja, hogy hagyjuk őket a maguk ut ján. De a tőkét nem az észszerüség, hanem a profit hajtsa imperialisztikus kalan­dokba. Rohan a saját vesztébe, de ha meg nem fékezik, magá­val ránhatja a pusztulásba az egész világot. Mezőségi A posta-hatóság megkívánja, hogy ott, ahol a város zónákra van osztva, a lakosság a ZÓNA SZÁMÁT TÜNTESSE FEL A LEVELEIN hogy az ilyen he­lyekre MENŐ levelekre is nem­csak a hozzánk küldött levele­iken, de MINDEN LEVELÜ­KÖN jelezzék a város mellett a zóna számot. Ezzel gyorsítják a posta forgalmát.

Next

/
Thumbnails
Contents