Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-03-20 / 1520. szám
1948. március 20. ti bK MUNKÁS 7 oldal Száz esztendő “Kisértet járja be Európát'— a kommunizmus kisértete.” Száz évvel ezelőtt hangzottak el ezen szavak Marx Károly és Engels Frigyes Kommunista Kiáltványának bevezető szavai. “Szent hajszára szövetkeztek a kisértet ellen vén Európának összes hatalmai: a pápa és a cár, Matternich és Guziot, a francia radikálisok és a német rendőrök.” Száz esztendő ugyan a világ- történelemben, a korszakok és társadalmak változásában, nem nagy idő, ellenben harcokból, szenvedésekből, amely azon időben kialakuló proletárságnak jutott osztályrészül, igen hosz- szu, ha tekintetbe vesszük, hogy mindezeknek jó része elkerülhető lett volna, ha megértették és végrehajtották volna a kiáltvány záró sorait, amely igy hangzik: “Világ proletárjai egyesüljetek!” Nagyon sok esemény zajlott le ezen száz év alatt. Koronák hullottak a porba, országok semmisültek meg, mások alakultak, kormányformák jöttek és mentek és különböző formákban háborúk seperték végig a világ különböző részeit, melyek az utóbbi évtizedekben olyan méretet öltöttek, hogy csaknem az egész földtekére kiterjedtek, végtelen pusztulást, leírhatatlan nyomort hagyva a nyomukban. Láttuk ezen száz év alatt a termelőeszközök fokozatos kifejlődését, a kezdetleges kézi ipartól egészen automatikus modem gépekig. A kis műhelyek helyét hatalmas gyártelepek foglalták el', melyekben százszorosán meggyorsított tömegtermelés, folyik. A technika igen hatalmas kifejlődése ma már lehetővé teszi a szükségleti cikkek olyan bőséges előállítását, hogy az egész emberiség teljes jólétben, boldogságban élhetne a világ minden részében, mert a közlekedési eszközök is annyira kifejlődtek, hogy a távolságok úgyszólván eltűntek, ma csak órákat 'vesz igénybe, hogy eljussunk odá, ahova azelőtt csak hetek, hónapok alatt érhettünk el. Száz évvel ezelőtt a világ különböző részeiben történt eseményekről csak későn, hetek, hónapok múlva értesülhettek a távolabb élő népek, ma már a hír- szolgálat csodás kifejlettsége lehetővé teszi azt is, hogy saját füleinkkel hallhatjuk már úgyszólván abban a percben, amikor valami történik valahol. Ez csak igen rövid összefoglalása a változásoknak, melyekről hatalmas könyveket lehetne Írni, mert csaknem minden változott, még a kizsákmányolás módszerei is változtak. Csupán egyben nem történt változás. Nem történt meg az a társadalmi forradalom, 'amely megszüntette volna az osztályharcot és ezáltal lehetetlenné téve egyik embernek vagy ember csoportnak, a másik csoport kizsákmányolását, elnyomását. Nem alakult meg az uj osztálynélküli, vagyis szocialista társadalom, amely esedékes, sőt már az utóbbi néhány évtizedben igen is égető életkérdéssé vált azon osztály részére, amelyet a fejlődő kapitalizmus létrehozott, a bérmunkás osztály részére. Pedig a Kommunista Kiáltvány éppen ezért Íródott meg. Nagyon szeretnék tartalmából több részletet közölni, mert nagyon sok alap-igazság van benne. Tudományos megállapítások, tények, melyek ma száz év múlva is éppen olyan időszerűek mint akkor voltak. Ámbár vannak benne részletek, amelyek az idővel, a viszonyok változásával már elavultak, amit maguk a szerzők is elismertek még 1872- ben, a német kiadáshoz irt bevezetésben. Marx és Engels tudományos vizsgálat tárgyává tették és társadalmi tudásuk alkalmazásával kiszámították, hogy hová fog a kapitalizmus fejlődni és hogy amikor elér egy bizonyos fokot, pusztulnia kell. Éles előrelátásra vall, ahogyan magyarázzák a gépek fejlődését s azoknak viszonyait a proletárokra nézve és hogy végeredményben milyen következményei lesznek az ipari válságokra. Ezeket mondják: “A túltermelés járványa. A társadalom hirtelen a pillanatnyi vadság valamelyes állapotába sülyed vissza. Mintha csak fölfalta volna az összes élelmiszereket valami éhínség, valami általános irtó háború. Az ipar, a kereskedelem, mintha csak megsemmisült volna és mindez miért? Azért, mert túlsók a civilizációja, túlsók az élelmiszere, túl sok az ipara, túlsók a kereskedelme.” “Azok a fegyverek, amiknek segítségével a burzsoázia a hűbériséget földre teperte, most Viszont rátámadnak magára a burzsoáziára. A burzsoázia azonban nem csak a halálát hozó fegyvereket kovácsolta, hanem megszülte azokat a férfiakat is, akik ezen fegyvereket fogják forgatni — a modern munkásokat, a proletárokat.” írásaikból kitűnik, hogy ők bíztak abban, hogy a munkások ezen fegyvereket használni fogják és pedig még a mai idők előtt, tehát már meg kellett volna történni és nem történt meg. Ők is csalódtak a munkásosztályban. Engels ezeket Írja 1890 május 1-én Londonban: “Mert ma amikor én e sorokat irom, az európai és amerikai proletárság hadiszemlét tart első Ízben mozgósított csapatain,_ egységes hadseregként mozgósítva, egy zászló alatt és egy legközelebbi cél érdekében.” “És a mai napnak jelenetei majd megnyitják az egész világ kapitalistáinak és födesurainak szemeit, hogy manapság az egész világ proletárjai valóban egyesültek. Bár mellettem állhatna Marx, hogy ezt szinről- szinre láthassa.” Milyen nagy csalódás. Rudas László ezt Írja az előszavában: “A sors megkímélte Engelst attól, hogy alkalma legyen a május elsejei tüntetések további sorsát figyelemmel kisérhetni.” És mi még hozzátehetjük, hogy vájjon mit szólna, ha meglátná azt, hogy milyen május elseje van ma, különösen itt Amerikában, a világ legfejlettebb ipari országában, ahol mennyországot lehetne a földre varázsolni 24 (óra alatt, mert itt meg van minden hozzá, hogyan egyesültek itt a proletárok? Jó hogy nem adatott ezen két nagy forradalmárnak mathuzsa 1 e m i életkor. Mit láthatnának itt most? “Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól. A proletároknak e társadalmi rendben lánczaikon kívül nincs mit el veszteniök. Nyerhetnek cserébe egy egész világot.” Ezen szavak állnak a kiáltvány befejező szavai előtt. És most ugorjunk át 100 évet. A mai napokban azt láthatjuk, hogy épen az áll mint akkor. A kommunizmus kisértetéről hallunk mindenütt. A lapok, a rádió, a szószék szövetkeztek szent hajszára, de most nem csak a vén Európáról van szó, hanem az egész világról, csak most az ellenfél vezetője Amerika. A pápa ma is a régihez híven teljesiti hivatását az uralkodó osztály iránt, a cár ugyan eltűnt azóta, a vihar elsöpörte, Matternich és Guirot szerepét Churchill és De Gaulle töltik be a francia radikálisok (ezek radikálisoknak nevezték magukat, ámbár kétes elemekből verődtek össze, egyrésze úgynevezett radikális burzsoáziából) helyét az angol munkás szót használó, vagyis becsmérlő Labor kormány tölti be. A német rendőrök helyett, ott most mások tartanak fenn “rendet” és Németország, ahol legelőször várták a szocializmu megvalós i t á s á t, nemzeti vagy álszocializmus áldozata lett. Azok már nem is igen számítanak olyan értelemben, hogy sorsuk irányításába beleszólhatnának. De tény az, hogy az uralkodó osztályok reszketnek, sejtik, hogy óráik megvannak számlálva, attól függ létezésük, hogy meddig sikerül nekik a munkásosztályt széttagoltan tartani. Itt még megjegyezzük, hogy Marx és Engels a kommunista nevet azért adták a mozgalmuknak, hogy megkülönböztessék a többféle szocialista szót használó álmozgalmaktói. A valódi osztályharcon nyugvó forradalmi szocializmust értették alatta, ami ugyancsak egy az igazi kommunizmussal. Hogy meddig sikerül a reakciónak még elodázni a társadalmi változást, nem tudjuk. Hogy a mai kommunista nevet viselő mozgalom mennyiben szándékszik s menynyiben sikerül idő múltán tiszta szocializmust megvalósítani azon esetben, ha nem sikerül a tőkés osztálynak egy esetleges újabb háborúval megakadályozni ebben, korai volna tárgyalni. Ellenben ehez a világ összmun- kásságára van szükség, mert a munkásság felszabadítása csak saját müve lehet, nem várhatnak messiásokra és amig a világ egyik részének proletáriátu- sa együtt retteg, fél a tőkésekkel együtt a kommunizmustól, mert ilyen propagandát szívnak magukba és jóváhagyják a háborús készülődést, addig veszélyben az emberiség. A szocializmust nem lehet helyenként sikeresen megvalósítani, mert állandó veszély fenyegeti kívülről mindaddig, amig a proletárság nemzetközileg nem szervezkedik. Hogy mennyire párhuzamos a helyzet az ezelőtt száz évivel, talán nem lesz érdektelen idézni még néhány sort a kiáltványból, amely igy szól: “Akad-e ellenzéki párt, melynek uralmon levő ellenfelei nem vetették szemére kommunista voltát.” Ugyan igy van ma, bárki bármiféle módon ellenzi a nagytőke vagy az őket képviselő kormány cselekedeteit, vagy megkritizálja politikájukat, igazságtalan cselekvéseiket, vagy a munkásság érdekében szót emel, azt mindjárt kommunistának bélyegzik. Dacára, hogy az ellető nem is tudja, mi az, igy akarják megfélemlíteni és feltétlen engedelmességre kényszeríteni. Ma már a Wallace-féle harmadik párti mozgalmat is kommunistaság- gal vádolják. Azt mondják amerikai kommunista párt csak éppen nem fogták rá, hogy Moszkvából van irányítva. így akarják a szavazókat elriasztani, ami valószínű bizonyos mértékben sikerül is. A kommunista kiáltványt úgyszólván minden civilizált nyelvre lefordították, amelyben volt jó és rossz is, mert sokszor próbálták meghamisítani. Például az örmény fordításról úgy emlékszik meg Engels, mint egy csodabogárról és azt mondja, a francia volt a legjobb. Sok esetben az értelmét, értékét akarták elvenni a hamis fordítások által, de mindennek dacára a világ forradalmi munkásságának nélkülözhetetlen utmuta tóként szolgai generációkon keresztül. Egyes szavai, idézetei már átlag annyira ismertek, használtak, hogy nem is kutatják sokan, hogy honnan ered. Ha göröngyös is a felszabadulás útja és hosszadalmas Marx és Engels szelleme mindig kell, hogy útmutató fáklyául szolgáljon a siller magaslatán. Amikor az 1848-as időket méltatjuk, amikor az egyenlőség, testvériség, szabadság jelszavak végigzugtak vén Európán, ezen harcok előhírnökei voltak az igazi felszabadulásnak, melyet még meg kell vívni. Nem szabad megfeledkeznünk ezen két nagy emberről és azok mestermüvéről. Ha ünnepelni akarunk, azt az ő általuk propagált szellemben tegyük, ellensúlyozva a sok hamis ünneplést, mert magyar Amerikában azok is ünnepük ma 1848-at, akik a szabadságot úgy értelmezik, hogy az az urakat és papokat illeti és az ilyen időket sírják vissza és akadályokat gördítenek a fejlődés útjába. Akroni Proli A FELESÉG-VERÉS HATÁRA LAKE SUCCESS, N, Y. — A.z Egyesült Nemzetek “Economic and Social Council” bizottságának gyűlésén A. P. Bossusov, orosz delegátus megemlítette, hogy Alabama államban a törvény megtiltja a férjnek, hogy a feleségét két incsnél vastagabb bottal verje el. “Ha ez igy van az egyik államban, akkor milyen vastag botot használhatnak a férjek a gyarmatokon?” —• kérdezte az orosz delegátus. Pierre Ordonneu francia delegátus megjegyezte, hogy Franciaországban a férj még a virág szirmokkal sem verheti meg a feleségét.
