Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-03-20 / 1520. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948.,március 20. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. > ........................ Előfizetési árak: Egy évre .....................$2.00 Félévre ........................... ICO Egyes szám ára ........ 5c Csomagon rendelésnél 3c Elöfizfetés külföldre vagy K Subscription Rates: i/ne Year ............ $2.00 Six Months _________ 1.00 Single Copy _________ 5c Bundle Orders _______ 3c iba egész évre............... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A tettek számítanak New Yorkból jövő hírek szerint Tom C. Clark igazságügyminiszter rendeletére a szövetségi rendőrség letartóztatta a “Für and Leather Workers Union” (szűcs és bőrmunkások szervezete) egyik tisztviselőjét, Irving Potasht, akit deportálási célzattal Ellis Islandra vittek. Potasht, aki évtizedek óta igen tevékeny szerepet vitt a szűcs és bőripari munkások megszervezésében, azzal vádolják, hogy tagja a kommunista pártnak és azért deportálni akarják, miután nem amerikai állampolgár. Hirt kapunk továbbá arról, hogy úgy Potasht, mint a már előzőleg hasonló vád alapján letartóztatott szakszervezeti tisztviselőket még bond ellenében sem engedig szabadlábra addig, amíg a bíróság eldönti, hogy vájjon valóban deportálhatók-e? Éppen ezért az elfogottak már “éhségsztrájkot” is kezdtek. Most már kétségtelen, hogy Clark igazságügyminiszter pontosan követni akarja hírhedt elődjének, Palmemek a terroriszti- kus módszereit. Letartóztat és bond kiszabása nélkül fogvatartat olyan embereket, akik 20-30 vagy annál is több éve élnek ebben az országban, dolgoztak az iparokban, a kereskedelemben, vagy töltöttek be bizonyos funkciókat az eddig TÖRVÉNYES MUNKÁSSZERVEZETEKBEN. Mégis Clark ezen embereket olyan módon tartja fogva, mintha valamilyen veszedelmes rablógyilkosok volnának, akiktől szabadságunkat, vagyonúnkat vágj7 életünket kellene féltenünk. Mint a legveszedelmesebb gonosztevőket tartja őket fogva, noha soha eddig még az Egyesült Államok legfőbb bírósága nem mondotta ki, hogy vájjon a íkommunista pártban való tagság elég ok-e a deportálásra. Az első ilyen pör már folyamatban van. A Supreme Courtnak alkalma lesz eldönteni, hogy vájjon azon törvények, vagy bizonyos törvényeknek olyan magyarázata, hogy a politikai felfogás miatt valakit deportálhatnak, összeegyeztethe- tő-e az amerikai alkotmánnyal? Amig ezt a kérdést a legfelsőbb bíróság el nem dönti, addig még az is nagyon kétséges, hogy az elfogottak, — még a fenálló törvények értelmében is, követtek-e el egyáltalán valami bűnt? A magát liberálisnak nevező igazságügyminiszter azonban mégis úgy bánik az elfogottakkal, mintha halálos nagy bűnt követtek volna el és mintha az ily bűntényben már el is Ítélték volna őket. Clark nem csak vádol, hanem mindjárt büntet is. Ez egyrészről az amerikai törvényeknek, az amerikai alkotmánynak a felrúgása, másrészrőL pedig olyan terror uralom bevezetése, amit eddig, a Palmer korszakot leszámítva csak a totalitär államokban tapasztaltunk. Ezeket a dolgokat látva vájjon vehetjük-e komolyan Truman elnöknek a polgári jogok kiterjesztésére vonatkozó üzenetét? Vehetjük-e másnak, mint üres, megtévesztő beszédnek, amikor azt látjuk, hogy olyan igazságügyminisztert nevezett ki és tart állásban, aki a legelemibb polgárjogainkat, az emberi jogokat ily durván rúgja fel? , Mi már megtanultuk a múltból, hogy a szénpenhangzó szavak mit sem érnek; a tettek számítanak. Reméljük, hogj7 Amerika népe is nem a szavakat, hanem a tetteket veszi figyelembe! A véres olaj A jóhiszemű emberek vüágszerte nagy megdöbbenéssel figyelik a palesztinai eseményeket, ahonnan a napi hírek naponként fokozódó ártatlan embertömegek“ kipusztitásáról számolnak be. Fokozza ezt a megdöbbenést az a tény, hogy az Egyesült Államok kormánya, noha legnagyobb mértékben felelős Palesztina kettéosztásáért, az utóbbi időben egyetlen határozott lépést sem tett. a borzalmas vérengzések megakadályozására. Az Egyesült Nemzetek határozata értelmében az angolok május 15-én kivonulnak Palesztinából s a haderő visszavonását máris megkezdték. Ez alkalmat ád a mesterségesen felbőszített araboknak, hogy naponként újabb és újabb támadásokat intézzenek a zsidók ellen, akiket teljesen ki akarnak irtani. És mindezek dacára az Egyesült Nemzetek gyűlésén az amerikai delegátusok úgy viselkednek, mintha minden érdeklődést elveszítettek volna a palesztinai kérdéssel kapcsolatban. Végre már az oroszok sem állhatták meg szó nélkül ezt a szabotálásnak is beillő huza-vonát és az orosz delegáció vezetője, Audrey Gromyko ajánlatot tett, hogy az öt nagyhatalom sürgősen hozzon valamilyen határozatot a palesztinai rend fentartásá- ra. E sorok írása idején még nem tudjuk, hogy mi lesz Gromyko ajánlatának az eredménye, azonban a napokban olyan dolgok kerültek napfényre, amelyek megmagyarázzák, hogy az utóbbi időkben miért mutatnak olj'an lagymatag viselkedést az amerikai hivatalos körök az annyira égető palesztinai kérdéssel szemben. Ezen mgyarázatot a jelenleg Arábiában időző Robert Miller, a United Press hírszolgáltató vállalat riporterének egyik üzenetében találjuk meg. Miller, miután újból felsorolja a már mások által is megemlített azon tényeket, hogy Saud Arabia homokrengetege alatt fekszenek a világ leggazdagabb olajtelepei, a geológusok számításai szerint több mint 25 billió hordó olajat lehet majd onnan kitermelni, de jelenleg még csak napi 300.000 hordónyit vesz ki az a négy amerikai olajtársaság, amely ARAMCO név alatt szerepel, hozzáteszi, hogy ezen olajtársaságok megígérték a koncessziót adó Ibn Saud arab királynak, hogy befolyásukat felhasználják az amerikai hivatalos köröknél az arab soviniszta érdekek mellett, vagyis Palesztina felosztása ellen. Ez a négy olajtársaság, — Texaco, Standard OU of California Standard Oil of New Jersey és Socony, — Amerika legnagyobb vállalatai közé tartoznak, szerves összeköttetésben állnak csaknem minden más nagyobb amerikai iparvállalattal. így nem csoda, ha valóban be tudták váltani Ígéretüket és befolyásolták az amúgy is nündig csak a nagytőkések érdekeit néző amerikai hivatalos köröket. Miller még azt is felemüti, hogy7 ARAMCA 23 centet fizet az araboknak egy hordó olajért, amelyen óriási profitot csinálnak, midőn több mint dollárjával adják el az amerikai tengerészeinek, még akkor is, ha számos más költséget fizetnek is. Az ARAMCO által számított túlságos nagy profitharácsolásról már sok szó esett a kongresszusi vizsgálatoknál is. A profitharácsoló olajtársaságok attól tartanak, hogy Ibn Saud király a most felcsigázott arab soviniszta érzelmek hatása alatt visszavonja a koncessziót, azért Ígérték meg neki, hogy befolyásolni fogják az amerikai hivatalos köröket és a történtek azt bizonyítják, hogy Ígéretüket be is váltották. Nehogy azonban Ibn Saud még többet követeljen, éppen mostanában odarendeltek három amerikai hadihajót, a 27.000 tonnás Valley Forge repülőgép szállítót két desztrójer kíséretében, amelyek “barátságos” figyelmeztetést jelentenek a kapzsi királynak, hogy a koncessziók megvonására ne is gondoljon. íme, az olajon szerzett porfit fontosabb, mint ezer meg ezer ember élete, fontosabb, mini a jövő békéje. Az eddig fekete olaj, most már a vér, — a kiontott embervér szagától bűzlik! Máriapócsi Szüzmária A hazájukat évtizedekkel ezelőtt elhagyó és azóta itt elöregedett amerikai “jámbor” vallásos magyarok hazai emlékei között nem utolsó helyet foglal el a Máriapócsi Szüzmária; jobban mondva az a Mária szobor, amelyik a nagy bucsujárás idején könnyezett. Még jól emlékszünk az üy bucsujárásokra, amikor messze vidékről nagy csapatokba verődve zarándokoltak a liivők, leginkább asszonyok, hogy7 megbámulják a köhnyező Szüzmáriát és a szobor elé és mögé dobott krajcárkákkal meg hatosokkal igyekeztek enyhíteni a nagy fájdalmát, hogy ne sírjon olyan keservesen. A búcsú járó tömegek tudatlansága és vallásos elfogultsága oly nagymérvű volt, hogy még csak gondolni sem mertek arra, hogy a szobor könnyezése mögött talán a kolostor szerzeteseinek valamilyen csalafintasága lappang. A jámbor, szelíd, ártatlan lelkek képesek lettek volna kitépni füvestől annak a nyelvét, aki ilyesmit mert volna mondani. így inkább mi is elhittük, hogy a Szüzmária valóban a mi bűneinket siratja és a bünbocsánatért a krajcárokkal, de ha volt, akkor inkább hatosokkal kellett áldoznunk, hogy a kolostort fentar- tó szentéletü szerzetesek kényelmesen élhessenek. Testi épségünket féltve soha sem kutattuk, hogy honnan is erednek a Máriapócsi Szüzmária könnyei. Talán örök titok maradt volna számunkra, ha a mostanában érkezett magyarországi lapokban rá nem bukkanunk arra a hírre, mely megadja a választ erre az évtizedes misztikus kérdésre. A magyarországi lapok ugyanis elmondják, hogy a pénzügyőrség nagy mennyiségű szeszt, pálinkát, dohányt, dohányfeldolgozó gépeket talált a máriapócsi kolostorban. A szentatyák ugyanis titkos pálinkafőzéssel, pálinka árusítással és dohány csempészettel foglalkoztak ,de nem csak mostanában, hanem már régidő óta. Az egyik újsághírben ezt olvastuk: A pénzügyigazgatóság közegei a nagymennyiségű szeszt, a dohányt és a dohányfeldolgozó gépeket lefoglalták, az iratokat pedig a pénzügyminisztériumhoz terjesztették Jjel, amelynek döntésétől függ, hogy a feketéző kolostor ügye bűnvádi útra kerül-e, vagy csupán pénzbüntetéssel usszák meg a barátok a súlyos jövedéki kihágást? Nem tudjuk, hogy vájjon csak pénzbírságot, vagy börtönt kapnak-e a “szent” barátok, de már ez nem is érdekel bennünket. Minket csak az érdekel, hogy végre a pénzügyőrök razziája alapján megtudtuk, hogy miért is könnyezik olyan keservesen a Máriapócsi Szüzmária? Bizonyára a sok szesz meg a nikotin szaga facsarta ki a könnyeket bánatos szemeiből? Avagy talán azt siratta, hogy habár csak kő-formában is egy
