Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-03-06 / 1518. szám
4 oldal B G K M I A K A ft 1948. március 6. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ...................$2.00 Félévre .......................... 100 Egyes szám ára ........... 5c Gsomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: isne Year ......_..............$2.00 Six Months ............... 1.00 Single Copy _____— 6c Bundle Orders _______ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ............... $2.50 ‘Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még aem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás nivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Ki a reakciós? Verik a nagydobot, szól a cintányér, pufognak a rakéták, — megnyílt a politikai nagy cirkusz, ránkszakadt az elnökválasztási kampány. Akármerre megyünk, mindenütt csak kortesbeszédeket hallunk, de még otthonainkban sem hagynak békén, mert amint bekapcsoljuk a rádiót, a hirdetések közötti időszakokat kortesbeszédek töltik ki. Ilyen kortesbeszédet mondott Truman elnök is Washingtonban a demokrata párt évi Jefferson-Jackson banketjén, ahol a republikánusokat REAKCIÓSOKNAK nevezte. Miután ezt a “reakciós” szót eddig csak a kommunisták használták, elvárjuk, hogy a Thomas képviselő által vezetett “Un-American Activities” bizottság Truman elnökre is kifogja sütni, hogy felcsapott kommunistának. Az amerikai sajtó valóban nagy szenzáció gyanánt tárta fel az elnöknek ezt a kijelentését, aminőhöz hasonlót polgári pártokhoz tartozó politikusoktól eddig még nem hallottak. Az okokat kutató és magyarázó kommentátorok úgy vélik, hogy ennek a kirohanásnak okát abban a nagy győzelemben kell keresni, amit a Wallace által támogatott képviselőjelölt nyert a múlt héten New Yorkban, a Bronx városrészben. Ez a váratlanul nagy győzelem annyira megzavarta a demokratákat, hogy most már a radikálisok szótárához folyamodnak a liberális szavazók megnyerésére. Nem tudjuk, hogy helyes-e ez a magyarázat, vagy sem. Azt azonban tudjuk, hogy Truman elnök nem úgy értelmezi a “reakciós” fogadalmat, mint mi azt általában értjük; még csak nem is úgy, ahogyan például Henry Wallace értelmezi. Wallace szerint ma a szegény emberek, — akiket a “common men” név alatt csoportosít, — harcolnak a gazdag kiváltságosak ellen, szerinte tehát a haladás, a progress, ezen átlagos emberek életszínvonalának az emelését jelenti. Ebből következik, hogy ami azt akadályozza, az reakciós. Márpedig Truman elnök ugyanabban a beszédében, amelyben a republikánusokat reakciósoknak nevezte, ezt is mondotta: Az üzletvilág vezetői között találunk egy kis csoportot, amelyik meg van győződve arról, hogy a mi liberális adminisztrációnk ellenségesen viselkedik velük szemben. Hogy mennyire tévednek, azt bizonyítják a számok. Azok a számok, amelyek mutatják, hogy a korporációk tiszta haszna, az adók levonása után 1933-ban 400 millió dollár volt, de 1940-ben a könyveik már 6 és fél billió dollárt mutattak a fekete oldalon (veszteség) ... És most, 1947-ben már megnit 17 billió hasznot mutathatnak ki még az adók kifizetése után is. Ha azon üzletemberek ezt a rekordot nézik, akkor ugyvélem, még tovább ilyen “ellenségeskedést” kívánnak, íme igy van! Az a Truman elnök, aki reakciósoknak nevezi politikai ellenfeleit a másik percben már azzal dicsekszik, hogy az ő adminisztrációja alatt az amerikai kizsákmányolok egy része, a nagy korporációk tulajdonosai csupán a legutolsó évben 17 billió dollárt zsebeltek el. Ha a Truman adminisztráció ennyire segítette a nagy korporációkat és ezzel a segítséggel még el is dicsekszenek, akkor szerény véleményünk szerint Truman elnök semmi joggal sem nevezheti a republikánusokat reakciósnak, ha azt a szót az általában elfogadott értelemben veszi. Eszünk ágában sincs a republikánusok védelme, mert hiszen azok sem cselekedtek volna másképpen, ha a kormány gyeplőjét ők tartanák a kezükben, de azt megállapíthatjuk, hogy a nagy korporációk ily lelkes támogatása nem ad jogot Truman elnöknek arra, hogy másokat nevezzen reakciósnak. A háborús uszitók érvelése san írták ezt a cikket, noha nem valószínű, hogy az oroszok figyelembe veszik, mert jól tudják, hogy abban az esetben a háborús uszitók másféle okokat keresnének. És ahol mindenáron veszekedni akarnak, ott hamar megtalálják a veszekedés okait. Ezt már a kisgyermekeknek is tanítják a bárány és farkas meséjével, amikor a folyó felső részén ivó farkas azzal vádolja a bárányt, hogy felzavarja a vizét, amiért büntetés jár. A háborús uszitók is hamar találnának okot, hogy miért kell a már mindjobban felgyülemlő atombombákat az oroszok kiirtására használni. így például Pearson kolumnista ép mostanában leplezte le, hogy a boszorkányüldöző “Un-American Activities Committee” nevű kongresszusi bizottság, amelynek csak a belü- gyekhez volna hozzászólása, most azt vizsgálja, hogy a görög guerilla harcosokat segitik-e idegen nemzetiségűek. Ez a bizottság ugyanis azt állítja, hogy az oroszok a görög szabadságharcosok segítségére nemzetközi brigádot szerveztek éppen úgy, mint tették azt a spanyol szabadságharc alkalmával. A bizottság nyilatkozataiból kitűnik, hogy az ilyen akció manapság “amerikaiatlan”. A kongresszusi kiküldetés alapján túlzó hatalmat magukhoz ragadó pár képviselő azt akarja elhitetni Amerika népével, hogy bizonyos kormányok elleni támadás a világ bármelyik részében “Amerika ellenes”. Viszont ezzel szemben támogatást nyújtanak bizonyos kormányok elleni áskálódásnak. Azon kormányok „ellen, ameljeket nem kedvelnek, nem csak szabad a fegyveres felkelés, hanem még elő is segítik. Ilyen körülmények között nem sokat számit, hogy az oroszok, vagy az orosz befolyás alá került országok népei és kormányai mit csinálnak. A háborús uszító amerikai csoport feltétlenül uralni akarja az egész világot, politikailag, gazdaságilag és katonailag, mert csak az ily hatalom biztosíthatja úgy a küí- mint a belföldi teljes méretű korlátlan kizsákmányolást. Ezért látjuk, hogy a háborús uszitók nem veszik észre, hogy gyakran szinte gyerekes érveket használnak elvakultságukban. Annál fontosabb azonban, hogy az amerikai munkásság vegye észre, hogy a háborús uszítás okait nem a külföldön, hanem itt, az Egyesült Államokban kell keresniök. Miután még nem írták alá az összes békeszerződéseket, igy csak részleges békében élünk, mindössze Görögországban, Ki- nában, Palesztinában és Indiában folyik a háború. Valószínű, hogy ha majd aláírják az összes békeszerződéseket és teljes béke lesz, akkor majd mindenütt verekedni fognak. Truman elnök, aki állítólag igen jól zongorázik, nem a zenészeket, hanem az amerikai festőket kritizálta meg igen élesen a multkorában. Most meg Sztálin, aki igen jól fest (jövőt az oroszoknak), festők helyett az orosz zeneszerzők hátához kol- lintotta a kritika furkóját. — Hát még mi lesz majd akkor, ha mind a két államfő a saját művészetének terén jelentkezik?! A United Press hire szerint a Görögországba küldött amerikai katonatisztek keservesen panaszkodnak, hogy nem kapnak elég jó kávét, whiskit, sőt még poker-kártyát sem. — Hát érdemes akkor a görög szabadságért harcolni?! DRAGASÄGI PÓTLÉKKAL JÁRULTAK A BÉRMUNKÁS FENTARTÁSÁHOZ 1948 február 29-ig: J. Dénes, Detroit '_______ 2.00 St. Gecső. Garfield ......... 5.00 Geo. Kuhn, Cleveland___ 1.50 F. L. Menyhért, San Diego 1.00 J. Fazekas, Elmhurst ........ 1.00 Jos. Ágoston, Toledo ___ 1.00 K. Pintér, Phila .................. 1.00 L. Máté, Chicago_______ 3.00 H. Lőwy, Fell Lake....... 1.00 J. Schmutzer, Toledo ___ 2.00 A. Sisko, Kanada ______ 3.00 J. Horváth, Bridgeport .... 1.00 G. Vajda, Fairfield ......... 1.00 L. Lovász, Bridgeport___ 1.00 A. Medvegy, Bridgeport .... 1.00 J. Kish, Fairfield ....................75 J. Németh, Chicago_____ 2.00 L. Gold, Hot Springs ___ 4.00 J. Szalay, Detroit_______ 2.00 F. Zsámár, Phila ............ 2.00 A. L. Szász, Chicago ___ 5.50 D. Zakor, Coraopolis____ 1.00 J. Bényei, Cleveland ____ 1.00 D. Kövi, Cleveland ........ 2.00 J. Kineses, Cleveland .......... 3.00 V. Major, Cleveland ......... 7.00 R. Deutsch, Miami ...........15.00 M. Kaczibán, Cleveland .... 1.00 A gyakran liberális hangokat hallató Christian Science Monitor nevű amerikai újság egyik Írója felveti a kérdést, hogy mi történne a háborús uszitókkal, ha az oroszok hirtelen pálfordulással hajlandók lennének csatlakozni a Marshall tervhez és általában nagy kooperációt mutatnának az Egyesült Nemzetek gyűlésein is. Éz az iró úgy képzeli, hogy annál nagyobb szerencsétlenség nem érhetné a háborús uszitókat, mert akkor egyszerűen kiesne a talaj a lábuk alól s be kellene fejezni háborús propagandájukat. Lehet, hogy a Christian Science Monitor szerkesztői célzatoELVINY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található » dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket <trade unions) képtelenné teszik arra. hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba heoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olvkép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai he- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi ieiszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A RfiR. RENDSZERREL^ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend- ízért. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor * bérrendszer már elnnsztHlt. Az ipari szervezkedés-**' sr zí tárRnda'rw ónHiülz tneanj-'lon* Haltra*
