Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-02-14 / 1515. szám

2 oldal tíÉKMLNKAft 1948. február 14. Egyről-Másról ______________ELMONDJA : J. ______________ KARAKTER GYILKOSSÁG A “NEW REPUBLIC” Jan. 5- iki számában Wallace Stegner ismert novellista tollából egy cikk jelent meg “Joe Hill: The Wobblies’ Troubadour” címmel, mely minden jóérzésü emberből csak megbotránkozást váltott ki. A megbotránkozás két okból is igazolt. Az egyik, hogy Steg­ner — akinek véleményünk sze­rint egyáltalán nincs szüksége ily olcsó publicitásra — azt meg- irta és a másik, hogy a “New Republic” -— mely heti folyói­rat szeret azzal hivalkodni, hogy “az elnyomottak védelme­zője” — azt leközölte. Egyik jel­leméhez sem méltó az a hamisí­tás és karakter gyilkosság, amit elkövettek. Mivel Joe Hill történetét 33 év távlata fedi és a Bérmunkás olvasóinak csak kis százaléka is­meri azt, helyénvalónak tartom dióhéjban összefoglalni, már amennyire emlékező tehetségem és a rendelkezésemre álló ada­tok azt lehetővé teszik. JOSEPH HILSTROM (ez volt a családi neve) a svédországi Jelva városban született és csa­ládjának minden tagja — apja és fivérei — jó szervezett mun­kások voltak. Joe hajó munkás volt és többször átutazta a ten­gert Svédország és Amerika kö­zött, mig ezt megunva egy alka­lommal nem tért vissza a hajó­ra, hanem itt maradt az Egye­sült Államokban és ez az 1900- as évek elején volt. Itt hosszabb ideig, mint rak­parti munkás dolgozott a San Francisco-i kikötőkben, ahol megismerkedett az “Industrial Workers of the World” (IWW) tagjaival és tagja lett ezen for­radalmi szervezetnek. Szabad idejében verseket és munkásdalokat Írogatott és az akkor nevezetesebb események rendes újságírókon kívül Ma- | gyarországon volt 25 amerikai, : 26 angol, 27 cseh, 21 belga, 19 i francia, 20 svájci, 7 holland, 14 i osztrák, 12 jugoszláv, 4 bolgár | és ezeken kivül még egy egész csapat orosz, lengyel, norvég és svéd újságíró. Ha ennyi újság­író áthatolt a vasfüggönyön, ne csodálkozzunk azon ha ellenté­tes híreket kapunk a magyaror­szági viszonyokról. De ez igy mégis sokkal jobb, mintha egy­általán nem volnának hirek és Magyarország csakugyan vas­függönnyel volna körülzárva. Ezért érthetetlen előttem, hogy Ruszinszkóból egyáltalán nem jönnek hirek, sőt még a le­velezés is szünetel nemcsak ide az Egyesült Államokba, hanem még Magyarországba is. Azok az amerikai magyarok, akiknek ott élnek a hozzátartozóik, jogo­san zúgolódnak itt és átkozzák az orosz vasfüggöny ilyen faj­tájú hitleri jelenségeit. Az ilyes­mi többet árt a magyar nép ügyének, mint az összes hazug­ságok, százszorosán megszoroz­va, amelyeket a Magyarország­csaknem mindenikére irt egy- egy szöveget, valamely ismert dal dallamára. Mivel az IWW akkori tagságának jelentékeny százaléka vándor munkásokból állt, akik évente többször beu­tazták az országot egyik szélé­től a másikig és ezek a dalok na­gyon megkapóak voltak, rövid időn belül az egész országban ismertté lettek. Mivel Joseph Hillstrom ver­seit “Joe Hill” névvel látta el, igy ezen a néven vált ismertté nemcsak az IWW tagjai között, hanem általában a munkásmoz­galom minden árnyalatában. MIUTÁN Joe Hill, közelebb­ről megismerkedett az IWW for­radalmi elméletével, nem ma­radt meg csak “fizető” tagnak, hanem aktív résztvett a szerve­zet építésében. Erre minden ké­pessége meg volt és ő is útra kelt a többi vándormunkások ezreivel és mindig ott volt, ahol a harc a leghevesebb volt és ha nem volt, ő igyekezett szónok­lataival és rögtönzött dalaival azzá tenni. Vándorlásai közben több ipa­ri központban dolgozott, igy töb­bek között a mezőgazdaságban az aratásoknál, ut és vizerőgát építkezéseknél, az erdőirtásnál, ércbányákban, stb. Bár az IWW nem kutatja tag­jainak a “családfáját” sem pe­dig a magánéleti tevékenységei- kat — a tagsági lehetőségeknek csak egy feltétele van és pedig, hogy a belépni óhajtó bérért dolgozó munkás legyen és aki ezen feltételnek megfelel, az tag lehet szin, faj, nem, vallás és politikai felfogásra való tekin­tet nélkül — Joe Hill azonban az 1914-15-ös években világra szóló vihar központjában volt és ezek az adatok róla felszínre ve­tődtek, igy ismerjük azokat. JOE HILL az 1913-14 évek­ben Utah államban Salt Lake I ba beengedett újságírók világ- i nak engedtek. Azok akik a ma- i gyár nép sorsát a változott uj i helyzettel kapcsolatban ä szivü- | kön viselik és bizonyos össze­köttetéseik vannak, azonnal ak­cióba kellene lépniők az ilyen bajok és határozottan reakciós intézkedések orvoslására. Ne­künk Amerikában élő magyar munkásoknak kettős missziónk van és még fokozottabb mérték­ben lesz a jövőben. Az első az eddig megnyert munkásmozgal­mi tömegeket megtartani és ha csak lehetséges a kidőltek helyé­be újakat beállítani. A másik, azokat a tömegeket melyeket nem lehetett eddig és nem lesz lehetséges a jövőben megnyerni a kitűzött tudományos forradal­mi munkáscéloknak, igyekez­zünk az amerikai magyar reak­ció vaskarmaiból kiemelni és az óhazai magyar nép nagy harcá­nak támogatására bimi. Éhez azonban szükséges lesz a ma­gyar nép vezetőinek, józan és igazán demokratikus cselekvése, mellyel ezt a nagy munkát nem akadályozni, hanem elősegíteni fogják. City környékén tartózkodót': és aktiv résztvett az ércbányászok és útépítkezéseknél foglalkozta­tott munkások szervezésében. 1914 január 10-én este Hill bement egy Salt Lake City-i or­voshoz, hogy egy lőtt sebre ke­zeltesse magát, amely seb ere­detét soha fel nem fedte. Azt ugyan állította, hogy a lövést egy vetélytársától kapta, akivel egy nő miatt összeszólalkozott, de sem a nő, sem a vetélytársa kilétét el nem árulta. Hill a kezelő orvosának oda­adta a nevét és lakása címét, ami azt látszik bizonyítani, hogy nem volt oka azt eltitkol­ni, mert a lövést nem törvény­be ütköző aktivitás közben kap­ta és az orvos, mint a gyakorla­ti szabályok megkövetelik ily esetekben, jelentést tett a ren­dőrségnek, a név és cim beszol­gáltatásával. TÖRTÉNETESEN, ugyan az nap este, amikor Hill az orvos­nál volt, egy volt rendőrt, aki­nek füszerüzlete volt és annak fiát a füszerüzletben agyonlőt­ték és a tettesek elmenekültek. A fiú ugyan nem halt meg rög­tön és képes volt a menekülők után lőni, de abban nem volt biztos, hogy talált-e vagy nem. Ezt követőleg, egyéb nyom hijján a rendőrség az orvos je­lentését követte és Joe Hill-t le­tartóztatták, hogy megvizsgál­ják, hogy nem-e volt köze a fű­szeres meggyilkolásában. A Hill által szolgáltatott információval nem voltak megelégedve — a lö­vés eredetét illetőleg — és szé- lesebbkörü vizsgálatot kezdtek mindennapi tevékenysége és a múltja iránt és azt is megtud­ták, hogy Hill az IWW-nak tag­ja és szervezője. Ezt a felfedezést az elfogult hatóság és a még elfogultabb sajtó igyekezett kihasználni és már nem is kutatták, hogy Hűl­nek volt-e valami köze a gyil­kossághoz, hanem mint kétség­telen tényt tárták a nyilvános ság elé, melyszerint “az IWW szervezője ölte meg Morrison fűszerest.” / Miután az IWW-t ily módon belekeverték az ügybe, a szerve­zetnek nem volt más választása, mint felvenni a védelmet, nert nyilvánvaló volt, hogy a vádha- hatóság ezt a tényt fogja hasz­nálni és az esküdtszéki tagok­ban előítéletet kelteni a vádlott és a szervezet ellen. A TÁRGYALÁS, tényleg a legelfogultabb atmoszférában folyt le és a vádló ügyésznek oly elfogultságot sikerült kelte­ni az esküdtszék tagjaiban, hogy minden elfogadható bizo­nyíték hijján Joe Hill-t elsőfo­kú gyilkosságban bűnösnek ta­lálták, amelyért Utah államban halálbüntetés járt. A védelem az Ítéletet megfel- lebezte az állami, majd a szö­vetségi felső bíróságokhoz, de az előítélet már akkor — dacá­ra annak, hogy a szervezet csak tiz éves múltra tekintett vissza — oly nagy volt a “forradalmi IWW” ellen, hogy az uralkodó osztály és lakájaik nagyon ké­zenfekvőnek találták az ügyet gyümölcsöztetni a szervezet el­len. Amis: a fellebbezés a bírósá­gok előtt volt, úgy az amerikai, mint európai munkásszerveze­tek a tiltakozások tömegével j árasztották el az Egyesült Ál­lamok kormányát az Ítélet ellen és az ország akkori elnöke —- Woodrow Wilson — két Ízben is táviratozott Utah állam kor­mányzójának az ügy “pártatlan felülvizsgálására' ’. Ugyancsak a svéd munkás szervezetek követelésére a svéd kormány úgy a washingtoni nagykövete, mint a kerületi konzulátus utján tiltakozott az ítélet ellen, de az ércbánya bá­rók és építési vállalkozók befo­lyása alatt álló kormányzó úgy az elnöknek, mint a svéd kor­mánynak azt üzente, hogy “mind your own business” (tö­rődjetek a magatok dolgával). A ÍTÉLETET 1915 nov 19-én hajtották végre, amikor Joe Hűl maga vezényelte a “tüzejt” a meggyilkolására kirendelt fegy­veres őröknek. Életének utolsó napjaiban irta “Don’t Take My Papa Away from Me” cimü ver­sét, melyet a szervezet több más versével megzenésített és kot­tát készítetett arról. Kivégzése előtti este távira­tot küldött William D. Hay­wood, az IWW akkori közponi titkárának, melyben erélyesen figyelmeztette, hogy “Ne veszte­gessétek az időt gyászolással. SZERVEZKEDJETEK! ’ ’ Utolsó levelében kérte a szer­vezetet, hogy ne hagyják csont­jait Utah államban porladni. Ezen kívánságát a szervezet tel­jesítette és a kivégzés után Chi­cagóba szállították földi ma­radványait és a vasúti állomás­tól a Graceland temetőig a több mérföldnyi utat a munkások százezrei lepték el úgy, hogy minden más forgalom szünetelt, amig a gyászmenet a temetőbe nem ért, ahol hosszú szertartás után elhamvasztották. A gyászünnepélyen több mint tiz szónok, ugyanannyi különbö­ző nyelven méltatta Joe Hűl munkásságát és Ítélte el a “pár­tatlan igazságszolgáltat á s t” amelynek áldozatul esett. TELJESEN érthetetlen, hogy most 33 év után mi cél vezette Stegner t, Joe Hűl emlékének ily aljas beszennyezésére ? Talán fél, hogy a “boszorkány vadá­szok” őt is a “vörösek” közé so­rolják és igy akarja gazdái ke­gyét megnyerni? Stegner azt állítja, hogy för- medvényéhez az adatokat Ralph Chaplin, Fellow worker M . . ., John Holland, egy vándor gitá­ros és más “old timers” vala­mint egy “volt IWW lapszer­kesztő’ szolgáltatták és ezen “adatok” alapján Stegner meg­állapítja, hogy: Joe Hűl egy gazdag svéd törvénytelen gye­reke volt, hogy Hűl betörő volt és abból élt, hogy Hűl ölte meg a Salt Lake City-i fűszerest, mert az “old timerok” igy mon­dották neki és ő elhiszi anélkül, hogy megvizsgálta volna az ada­tokat, hogy azok megfelelnek-e a valóságnak. Ő maga, akkor még pólyásba- ba volt, ma pedig ugylátszik a kényelemhez van szokva és nem vett fáradtságot a tények meg­vizsgálására, hanem az esemé­nyeket úgy állítja be, ahogy azok céljának legjobban megfe­lelnek. “Ami Joe Hűlt illeti — mond­ja Stegner — én valószínűnek tartom, hogy része volt abban (Folytatás az 5-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents