Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-02-14 / 1515. szám
2 oldal tíÉKMLNKAft 1948. február 14. Egyről-Másról ______________ELMONDJA : J. ______________ KARAKTER GYILKOSSÁG A “NEW REPUBLIC” Jan. 5- iki számában Wallace Stegner ismert novellista tollából egy cikk jelent meg “Joe Hill: The Wobblies’ Troubadour” címmel, mely minden jóérzésü emberből csak megbotránkozást váltott ki. A megbotránkozás két okból is igazolt. Az egyik, hogy Stegner — akinek véleményünk szerint egyáltalán nincs szüksége ily olcsó publicitásra — azt meg- irta és a másik, hogy a “New Republic” -— mely heti folyóirat szeret azzal hivalkodni, hogy “az elnyomottak védelmezője” — azt leközölte. Egyik jelleméhez sem méltó az a hamisítás és karakter gyilkosság, amit elkövettek. Mivel Joe Hill történetét 33 év távlata fedi és a Bérmunkás olvasóinak csak kis százaléka ismeri azt, helyénvalónak tartom dióhéjban összefoglalni, már amennyire emlékező tehetségem és a rendelkezésemre álló adatok azt lehetővé teszik. JOSEPH HILSTROM (ez volt a családi neve) a svédországi Jelva városban született és családjának minden tagja — apja és fivérei — jó szervezett munkások voltak. Joe hajó munkás volt és többször átutazta a tengert Svédország és Amerika között, mig ezt megunva egy alkalommal nem tért vissza a hajóra, hanem itt maradt az Egyesült Államokban és ez az 1900- as évek elején volt. Itt hosszabb ideig, mint rakparti munkás dolgozott a San Francisco-i kikötőkben, ahol megismerkedett az “Industrial Workers of the World” (IWW) tagjaival és tagja lett ezen forradalmi szervezetnek. Szabad idejében verseket és munkásdalokat Írogatott és az akkor nevezetesebb események rendes újságírókon kívül Ma- | gyarországon volt 25 amerikai, : 26 angol, 27 cseh, 21 belga, 19 i francia, 20 svájci, 7 holland, 14 i osztrák, 12 jugoszláv, 4 bolgár | és ezeken kivül még egy egész csapat orosz, lengyel, norvég és svéd újságíró. Ha ennyi újságíró áthatolt a vasfüggönyön, ne csodálkozzunk azon ha ellentétes híreket kapunk a magyarországi viszonyokról. De ez igy mégis sokkal jobb, mintha egyáltalán nem volnának hirek és Magyarország csakugyan vasfüggönnyel volna körülzárva. Ezért érthetetlen előttem, hogy Ruszinszkóból egyáltalán nem jönnek hirek, sőt még a levelezés is szünetel nemcsak ide az Egyesült Államokba, hanem még Magyarországba is. Azok az amerikai magyarok, akiknek ott élnek a hozzátartozóik, jogosan zúgolódnak itt és átkozzák az orosz vasfüggöny ilyen fajtájú hitleri jelenségeit. Az ilyesmi többet árt a magyar nép ügyének, mint az összes hazugságok, százszorosán megszorozva, amelyeket a Magyarországcsaknem mindenikére irt egy- egy szöveget, valamely ismert dal dallamára. Mivel az IWW akkori tagságának jelentékeny százaléka vándor munkásokból állt, akik évente többször beutazták az országot egyik szélétől a másikig és ezek a dalok nagyon megkapóak voltak, rövid időn belül az egész országban ismertté lettek. Mivel Joseph Hillstrom verseit “Joe Hill” névvel látta el, igy ezen a néven vált ismertté nemcsak az IWW tagjai között, hanem általában a munkásmozgalom minden árnyalatában. MIUTÁN Joe Hill, közelebbről megismerkedett az IWW forradalmi elméletével, nem maradt meg csak “fizető” tagnak, hanem aktív résztvett a szervezet építésében. Erre minden képessége meg volt és ő is útra kelt a többi vándormunkások ezreivel és mindig ott volt, ahol a harc a leghevesebb volt és ha nem volt, ő igyekezett szónoklataival és rögtönzött dalaival azzá tenni. Vándorlásai közben több ipari központban dolgozott, igy többek között a mezőgazdaságban az aratásoknál, ut és vizerőgát építkezéseknél, az erdőirtásnál, ércbányákban, stb. Bár az IWW nem kutatja tagjainak a “családfáját” sem pedig a magánéleti tevékenységei- kat — a tagsági lehetőségeknek csak egy feltétele van és pedig, hogy a belépni óhajtó bérért dolgozó munkás legyen és aki ezen feltételnek megfelel, az tag lehet szin, faj, nem, vallás és politikai felfogásra való tekintet nélkül — Joe Hill azonban az 1914-15-ös években világra szóló vihar központjában volt és ezek az adatok róla felszínre vetődtek, igy ismerjük azokat. JOE HILL az 1913-14 években Utah államban Salt Lake I ba beengedett újságírók világ- i nak engedtek. Azok akik a ma- i gyár nép sorsát a változott uj i helyzettel kapcsolatban ä szivü- | kön viselik és bizonyos összeköttetéseik vannak, azonnal akcióba kellene lépniők az ilyen bajok és határozottan reakciós intézkedések orvoslására. Nekünk Amerikában élő magyar munkásoknak kettős missziónk van és még fokozottabb mértékben lesz a jövőben. Az első az eddig megnyert munkásmozgalmi tömegeket megtartani és ha csak lehetséges a kidőltek helyébe újakat beállítani. A másik, azokat a tömegeket melyeket nem lehetett eddig és nem lesz lehetséges a jövőben megnyerni a kitűzött tudományos forradalmi munkáscéloknak, igyekezzünk az amerikai magyar reakció vaskarmaiból kiemelni és az óhazai magyar nép nagy harcának támogatására bimi. Éhez azonban szükséges lesz a magyar nép vezetőinek, józan és igazán demokratikus cselekvése, mellyel ezt a nagy munkát nem akadályozni, hanem elősegíteni fogják. City környékén tartózkodót': és aktiv résztvett az ércbányászok és útépítkezéseknél foglalkoztatott munkások szervezésében. 1914 január 10-én este Hill bement egy Salt Lake City-i orvoshoz, hogy egy lőtt sebre kezeltesse magát, amely seb eredetét soha fel nem fedte. Azt ugyan állította, hogy a lövést egy vetélytársától kapta, akivel egy nő miatt összeszólalkozott, de sem a nő, sem a vetélytársa kilétét el nem árulta. Hill a kezelő orvosának odaadta a nevét és lakása címét, ami azt látszik bizonyítani, hogy nem volt oka azt eltitkolni, mert a lövést nem törvénybe ütköző aktivitás közben kapta és az orvos, mint a gyakorlati szabályok megkövetelik ily esetekben, jelentést tett a rendőrségnek, a név és cim beszolgáltatásával. TÖRTÉNETESEN, ugyan az nap este, amikor Hill az orvosnál volt, egy volt rendőrt, akinek füszerüzlete volt és annak fiát a füszerüzletben agyonlőtték és a tettesek elmenekültek. A fiú ugyan nem halt meg rögtön és képes volt a menekülők után lőni, de abban nem volt biztos, hogy talált-e vagy nem. Ezt követőleg, egyéb nyom hijján a rendőrség az orvos jelentését követte és Joe Hill-t letartóztatták, hogy megvizsgálják, hogy nem-e volt köze a fűszeres meggyilkolásában. A Hill által szolgáltatott információval nem voltak megelégedve — a lövés eredetét illetőleg — és szé- lesebbkörü vizsgálatot kezdtek mindennapi tevékenysége és a múltja iránt és azt is megtudták, hogy Hill az IWW-nak tagja és szervezője. Ezt a felfedezést az elfogult hatóság és a még elfogultabb sajtó igyekezett kihasználni és már nem is kutatták, hogy Hűlnek volt-e valami köze a gyilkossághoz, hanem mint kétségtelen tényt tárták a nyilvános ság elé, melyszerint “az IWW szervezője ölte meg Morrison fűszerest.” / Miután az IWW-t ily módon belekeverték az ügybe, a szervezetnek nem volt más választása, mint felvenni a védelmet, nert nyilvánvaló volt, hogy a vádha- hatóság ezt a tényt fogja használni és az esküdtszéki tagokban előítéletet kelteni a vádlott és a szervezet ellen. A TÁRGYALÁS, tényleg a legelfogultabb atmoszférában folyt le és a vádló ügyésznek oly elfogultságot sikerült kelteni az esküdtszék tagjaiban, hogy minden elfogadható bizonyíték hijján Joe Hill-t elsőfokú gyilkosságban bűnösnek találták, amelyért Utah államban halálbüntetés járt. A védelem az Ítéletet megfel- lebezte az állami, majd a szövetségi felső bíróságokhoz, de az előítélet már akkor — dacára annak, hogy a szervezet csak tiz éves múltra tekintett vissza — oly nagy volt a “forradalmi IWW” ellen, hogy az uralkodó osztály és lakájaik nagyon kézenfekvőnek találták az ügyet gyümölcsöztetni a szervezet ellen. Amis: a fellebbezés a bíróságok előtt volt, úgy az amerikai, mint európai munkásszervezetek a tiltakozások tömegével j árasztották el az Egyesült Államok kormányát az Ítélet ellen és az ország akkori elnöke —- Woodrow Wilson — két Ízben is táviratozott Utah állam kormányzójának az ügy “pártatlan felülvizsgálására' ’. Ugyancsak a svéd munkás szervezetek követelésére a svéd kormány úgy a washingtoni nagykövete, mint a kerületi konzulátus utján tiltakozott az ítélet ellen, de az ércbánya bárók és építési vállalkozók befolyása alatt álló kormányzó úgy az elnöknek, mint a svéd kormánynak azt üzente, hogy “mind your own business” (törődjetek a magatok dolgával). A ÍTÉLETET 1915 nov 19-én hajtották végre, amikor Joe Hűl maga vezényelte a “tüzejt” a meggyilkolására kirendelt fegyveres őröknek. Életének utolsó napjaiban irta “Don’t Take My Papa Away from Me” cimü versét, melyet a szervezet több más versével megzenésített és kottát készítetett arról. Kivégzése előtti este táviratot küldött William D. Haywood, az IWW akkori közponi titkárának, melyben erélyesen figyelmeztette, hogy “Ne vesztegessétek az időt gyászolással. SZERVEZKEDJETEK! ’ ’ Utolsó levelében kérte a szervezetet, hogy ne hagyják csontjait Utah államban porladni. Ezen kívánságát a szervezet teljesítette és a kivégzés után Chicagóba szállították földi maradványait és a vasúti állomástól a Graceland temetőig a több mérföldnyi utat a munkások százezrei lepték el úgy, hogy minden más forgalom szünetelt, amig a gyászmenet a temetőbe nem ért, ahol hosszú szertartás után elhamvasztották. A gyászünnepélyen több mint tiz szónok, ugyanannyi különböző nyelven méltatta Joe Hűl munkásságát és Ítélte el a “pártatlan igazságszolgáltat á s t” amelynek áldozatul esett. TELJESEN érthetetlen, hogy most 33 év után mi cél vezette Stegner t, Joe Hűl emlékének ily aljas beszennyezésére ? Talán fél, hogy a “boszorkány vadászok” őt is a “vörösek” közé sorolják és igy akarja gazdái kegyét megnyerni? Stegner azt állítja, hogy för- medvényéhez az adatokat Ralph Chaplin, Fellow worker M . . ., John Holland, egy vándor gitáros és más “old timers” valamint egy “volt IWW lapszerkesztő’ szolgáltatták és ezen “adatok” alapján Stegner megállapítja, hogy: Joe Hűl egy gazdag svéd törvénytelen gyereke volt, hogy Hűl betörő volt és abból élt, hogy Hűl ölte meg a Salt Lake City-i fűszerest, mert az “old timerok” igy mondották neki és ő elhiszi anélkül, hogy megvizsgálta volna az adatokat, hogy azok megfelelnek-e a valóságnak. Ő maga, akkor még pólyásba- ba volt, ma pedig ugylátszik a kényelemhez van szokva és nem vett fáradtságot a tények megvizsgálására, hanem az eseményeket úgy állítja be, ahogy azok céljának legjobban megfelelnek. “Ami Joe Hűlt illeti — mondja Stegner — én valószínűnek tartom, hogy része volt abban (Folytatás az 5-ik oldalon)
