Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-02-14 / 1515. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS x OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Host Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1948 FEB. 14 NO. 1515 SZÁM A negyvennyolcasok [-í ' V.' ■' -C.V-/ HETI KRÓNIKA Jó ideig Amerikában igen nagy tiszteletben részesítették a “negyvennyolcasokat”. Negyvennyolcasoknak nevezték azon len­gyeleket, németeket, osztrákokat, cseheket, de leginkább a magya­rokat, akik résztvettek az 1948-as európai forradalmakban és a forradalmi megmozdulások leverése után kénytelenek voltak ha­zájukból elmenekülni. Ezen szabadsághősök közül igen sokan ak­kor idejöttek, a “szabadság hazájába” (leszámítva a színes népe­ket) , ahol menedéket találtak. Szép idők voltak azok, amikor erős emberek szemében könny csordult látván, hogy Amerikában nemzetiségre való tekintet nél­kül milyen szívesen fogadták a negyvennyolcasokat és gyermeke­iket, amikor 1849-ben a véres feudalizmus újra diadalt aratott az Európában fejét felütő szabadság felett. Amerikában akkor még élt a pionér szellem s a városokat nem töltötték meg a mások mun­kájából élő paraziták. Becsületes és bátor férfiak és nők ezrei tör­tettek a nyugat felé, hogy ott uj életet kezdjenek. Mondják, hogy a történelem megismétli önmagát. Talán az­ért látjuk, hogy most megint nagy előszeretettel fogadják a negy­vennyolcasokat. De azért valami különbséget mégis csak látha­tunk, mert amig az 1848-asok a szabadság védelmezői közül kerül­tek ki, addig az 1948-asok a szabadságot eltipró fasiszták utódai. Ma is jönnek ide nagy számmal lengyelek, oroszok, románok, de különösen magyarok, akiket megint nagy előszeretettel fogadnak. A különbség még abban is nyilvánul, hogy amig az 1848-aso- kat az amerikai nép és a hivatalos körök egyforma örömmel üd­vözölték, addig az 1949-es “vendégeket” csak a hivatalos körök fogadiák és támogatják. Az európai történelem egyik legfénvlőbb korszaka 1848, amelyet még 1849 brutális vérfürdői sem tudtak elhomályosítani, 1848 ma is a szabadság eszméjét szimbolizálja. A száz évvel ezelőtti szabadságmozgalmakat Franciaország­ban indították meg. Ez a mozgalom leginkább a katholikus király­ság ellen irányult. Kispolgárok ezrei harcoltak a királyi csapatok ellen, múzeumokból szedték össze a puskákat és a nyomdákban használt ólomból készítettek golyókat, úgy harcoltak. A francia földön felgyújtott láng átragadt Poroszországra, Ausztriára, majd Magyarországra. De eljutott olasz földre is, sőt még Svájcban is világított. A zsarnokok mindenfelé menekültek, vagy elbújtak. Ez a szabadságmozgalom alapjában rengette meg az európai zsarnok királyi uralmakat s úgy látszott, hogy a demokrácia diadalra jut. Ekkor azonban útra keltek a sötét cári uralom hadai és legá­zolták a szabadság fiatal hajtásait. Egy év alatt elveszett minden, újból a reakció tobzódott Európa szerte, a szabadság híveinek pe­dig menekülni kellett. De azt az évet, 1848—t, a szabadságszerető népek ma is tisztelettel említik és az amerikaiak büszkék arra, hogy egy századdal ezelőtt az elődeik milyen nagy szeretettel fo­gadták az 1848-asokat. De vájjon mit Szólnak majd az utódok ? Vájjon büszkék lesz­nek-e arra, hogy az amerikai kormány milyen nagy szeretettel fo­gadja és támogatja az 1948-asokat, azokat, akik politikai utódai az 1849-es szabadságtipróknak ? Mert a világ nagyot változott a száz esztendő alatt. Most Európában a szabadság hívei győztek és a reakció lovagja menekülnek minden irányban. És Amerika is na­gyot változott, mert amig a demokrácia hívei előtt elzárja az utat, addig nyílt ajtókkal várja a szabadság ellenségeit, az 1948-asokat, akik valójában az 1849-es reakció utódai. Mi úgy látjuk, hogy amig a történelem itélőszéke dicséretet mondott Amerikának az 1848-as menekültek befogadásáért, addig mélyen el fogja ítélni az 1948-as reakciós menekültek befogadá­sát, pártolását és segítését. (Freeman) Újabb harc a piacokért (Vi.) A Marshall terv és a Churchill-Bevin fegyverszövet­sége ellen legnagyobb csapást mérték a franciák azon határo­zatukkal, hogy leszállítják a kivitelre szánt áruknak az ára­it. Ezzel megindították a ver­senyt, a harcot a piacokért, mely leginkább az angol-ameri­kai tőkéseket érinti. A sok ta­lálgatás, magyarázás mellett, most minden nap, leginkább az amerikai börzén nyilvánul meg, hogy nagy hatással volt ezen cselekedet az egész világpiacra. Amiatt kapálództak ellene az angolok, az amerikaiak és az amerikaiak által uralt “World Bank”. (Folytatás a 6-ik oldalon) ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Azok a régi amerikás magya- gyar munkások, akik hosszú év­tizedek óta a munkásmozgalom­ban élték itt le társadalmi éle­tüket, talán soha nem gondol­tak arra, hogy öreg napjaikra fognak legtöbbet beszélni arról a szülőföldről, melyet ifjú ko­rukban elhagytak. Mert akár­hogyan is vesszük és bármeny­nyire is iparkodunk bizonyítani, hogy mi elsősorban nemzetközi­ek vagyunk és ilyen alapon a nemzeti válaszfalak ledöntésé­vel akarjuk a világ dolgozóit egyesíteni, valahogy egymagá­ban az a tény, hogy 30-40 év után még mindig legszívesebben magyarul Írunk vagy beszélünk inkább ránk illik, hogy ha már nemzetközieknek valljuk ma­gunkat, mi inkább nemzetközi magyarok, mint nemzetközi amerikaiak vagyunk. Vagy ta­lán igy- is mondhatnánk, hogy nem vagyunk jó nemzetköziek, mert megmaradtunk anyanyel­vűnk mellett ily hosszú évek múltán is. Pedig különösen az a kis cso­port magyar munkás, akik pl. az IWW ipari szervezeteibe csat­lakoztak, bátran vallhatják ma­gukat benszülött amerikaiak­nak akár csak az indiánok. Mert minden amerikai munkásmozga­lomnak alapja külföldre és első­sorban Európába nyúlik vissza, úgy a szakszervezetek, -mint az összes politikai pártokat bele­értve. Egyedül az IWW mint nemzetközi munkásmozgalom, nevezhető benszülött amerikai munkásmozgalomnak. A Bér­munkás 35 esztendő (alatt szaka­datlanul ezen mozgalmat szol­gálja, az IWW alapelvét minden számában olvasói elé tárja. Ezen hosszú idő alatt mindig az volt a cél, hogy az amerikai ma­gyarság munkás tömegei közül mindig többet és többet nyer­jünk meg az IWW céljainak, hogy a tőkés kizsákmányolás el­len a mindennapi harcot, vala­mint a végcélért szolgáló küz­delmet minél sikeresebben foly­tathassa. Ez a mozgalom vajmi keveset foglalkozott a magyar ügyekkel s nagyon helyesen mindig az volt a főcél, hogy az itteni nagy munkásharcokat se­gítse s tényleges részeseivé vál­jon. Ez a cél azonban mindig keve­sebb és kevesebb eredménnyel járt és lassult le, olyan arány­ban, ahogyan az amerikai ma­gyar munkásság az elöregedési stádium lépcsőfokára lépett.' Nincs mit tagadni, azt mindnyá­jan tudjuk, hogy a 60 év körüli embereknek és különösen olya­noknak, akik egész életükön át a munkásmozgalmon kívül áll­tak, már hiába mondjuk, hogy munkástárs jöjjön harcolni a táborunkba. Ezek az emberek pihenni akarnak, a munkaere­jük nagyrésze az amerikai speed rendszer által már ki van sajtol­va belőlük, legtöbbjük külön- fajta orvosi kezelés iránt sokkal jobban érdeklődik mint bármi­lyen világesemény, avagy a munkásmozgalom bármilyen szí­nes leírása iránt. Persze azok a munkásharcosok, akik a mun­kásmozgalomban őszültek vagy kopaszodtak meg, lelkileg és szellemileg ugyanolyan, sőt ta­lán még nagyobb erővel vannak ott mint ifjú korukban, de a gyakorlati munka, tüzláng fénye már nem csillog úgy mint a múltban. így aztán akár ameri­kai magyarok, akár magyar nemzetköziek, akár IWW harco­soknak tartjuk magunkat, mint öreg amerikások, az öreg kor­ban találkoztunk, vagy találkoz­ni fogunk. És itt van aztán annak a ma­gyarázata, hogy különösen az odaát történt változások foly­tán az amerikai magyarság leg­többet a magyarországi helyzet­ről beszél és az ott történő ese­ményekkel foglalkozik. Ha idő- közöként találkozunk barátaink­kal nem az az első kérdés, hogy van és hogy van a család, ha­nem kapott e levelet, mit Írnak hazulról. Egyesek úgy beszél­nek a faluból kapott hírekről, mintha csak tegnapelőtt érkez­tek volna ide és az a kis 40 év körüli időszak amit itt eltöltöt- tek, mintha csak rövidke átme­neti pillanatok lettek volna. Per­sze mindenki a saját levele sze­rint bírálja a helyzetet és min­den levélíró a saját egyéni meg­látása és érdeke szerint Írja és küldi leveleit. Ez aztán az a kö­rülmény ami szükségessé teszi, akár akarjuk akár nem, hogy a magyarországi eseményekkel mi is a kelleténél többet foglalkoz­zunk. Az amerikai magyarság egy olyan propaganda káoszba került, melyből nehéz kiemelni, mert az egyszerű beleszólás, vagy az egyik vagy a másik ol­dalra való billenés vádjait idézi elő. így pl. ha azt írjuk, hogy Ma­gyarországon még sincs vasfüg­göny, ez már elég arra, hogy az orosz oldalra való részrehajlás vádját dobják fejünkhöz. Itt van előttem egy hivatalos kimu­tatás, mely szerint 1947-ben a r

Next

/
Thumbnails
Contents