Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-02-14 / 1515. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS x OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Host Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1948 FEB. 14 NO. 1515 SZÁM A negyvennyolcasok [-í ' V.' ■' -C.V-/ HETI KRÓNIKA Jó ideig Amerikában igen nagy tiszteletben részesítették a “negyvennyolcasokat”. Negyvennyolcasoknak nevezték azon lengyeleket, németeket, osztrákokat, cseheket, de leginkább a magyarokat, akik résztvettek az 1948-as európai forradalmakban és a forradalmi megmozdulások leverése után kénytelenek voltak hazájukból elmenekülni. Ezen szabadsághősök közül igen sokan akkor idejöttek, a “szabadság hazájába” (leszámítva a színes népeket) , ahol menedéket találtak. Szép idők voltak azok, amikor erős emberek szemében könny csordult látván, hogy Amerikában nemzetiségre való tekintet nélkül milyen szívesen fogadták a negyvennyolcasokat és gyermekeiket, amikor 1849-ben a véres feudalizmus újra diadalt aratott az Európában fejét felütő szabadság felett. Amerikában akkor még élt a pionér szellem s a városokat nem töltötték meg a mások munkájából élő paraziták. Becsületes és bátor férfiak és nők ezrei törtettek a nyugat felé, hogy ott uj életet kezdjenek. Mondják, hogy a történelem megismétli önmagát. Talán azért látjuk, hogy most megint nagy előszeretettel fogadják a negyvennyolcasokat. De azért valami különbséget mégis csak láthatunk, mert amig az 1848-asok a szabadság védelmezői közül kerültek ki, addig az 1948-asok a szabadságot eltipró fasiszták utódai. Ma is jönnek ide nagy számmal lengyelek, oroszok, románok, de különösen magyarok, akiket megint nagy előszeretettel fogadnak. A különbség még abban is nyilvánul, hogy amig az 1848-aso- kat az amerikai nép és a hivatalos körök egyforma örömmel üdvözölték, addig az 1949-es “vendégeket” csak a hivatalos körök fogadiák és támogatják. Az európai történelem egyik legfénvlőbb korszaka 1848, amelyet még 1849 brutális vérfürdői sem tudtak elhomályosítani, 1848 ma is a szabadság eszméjét szimbolizálja. A száz évvel ezelőtti szabadságmozgalmakat Franciaországban indították meg. Ez a mozgalom leginkább a katholikus királyság ellen irányult. Kispolgárok ezrei harcoltak a királyi csapatok ellen, múzeumokból szedték össze a puskákat és a nyomdákban használt ólomból készítettek golyókat, úgy harcoltak. A francia földön felgyújtott láng átragadt Poroszországra, Ausztriára, majd Magyarországra. De eljutott olasz földre is, sőt még Svájcban is világított. A zsarnokok mindenfelé menekültek, vagy elbújtak. Ez a szabadságmozgalom alapjában rengette meg az európai zsarnok királyi uralmakat s úgy látszott, hogy a demokrácia diadalra jut. Ekkor azonban útra keltek a sötét cári uralom hadai és legázolták a szabadság fiatal hajtásait. Egy év alatt elveszett minden, újból a reakció tobzódott Európa szerte, a szabadság híveinek pedig menekülni kellett. De azt az évet, 1848—t, a szabadságszerető népek ma is tisztelettel említik és az amerikaiak büszkék arra, hogy egy századdal ezelőtt az elődeik milyen nagy szeretettel fogadták az 1848-asokat. De vájjon mit Szólnak majd az utódok ? Vájjon büszkék lesznek-e arra, hogy az amerikai kormány milyen nagy szeretettel fogadja és támogatja az 1948-asokat, azokat, akik politikai utódai az 1849-es szabadságtipróknak ? Mert a világ nagyot változott a száz esztendő alatt. Most Európában a szabadság hívei győztek és a reakció lovagja menekülnek minden irányban. És Amerika is nagyot változott, mert amig a demokrácia hívei előtt elzárja az utat, addig nyílt ajtókkal várja a szabadság ellenségeit, az 1948-asokat, akik valójában az 1849-es reakció utódai. Mi úgy látjuk, hogy amig a történelem itélőszéke dicséretet mondott Amerikának az 1848-as menekültek befogadásáért, addig mélyen el fogja ítélni az 1948-as reakciós menekültek befogadását, pártolását és segítését. (Freeman) Újabb harc a piacokért (Vi.) A Marshall terv és a Churchill-Bevin fegyverszövetsége ellen legnagyobb csapást mérték a franciák azon határozatukkal, hogy leszállítják a kivitelre szánt áruknak az árait. Ezzel megindították a versenyt, a harcot a piacokért, mely leginkább az angol-amerikai tőkéseket érinti. A sok találgatás, magyarázás mellett, most minden nap, leginkább az amerikai börzén nyilvánul meg, hogy nagy hatással volt ezen cselekedet az egész világpiacra. Amiatt kapálództak ellene az angolok, az amerikaiak és az amerikaiak által uralt “World Bank”. (Folytatás a 6-ik oldalon) ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Azok a régi amerikás magya- gyar munkások, akik hosszú évtizedek óta a munkásmozgalomban élték itt le társadalmi életüket, talán soha nem gondoltak arra, hogy öreg napjaikra fognak legtöbbet beszélni arról a szülőföldről, melyet ifjú korukban elhagytak. Mert akárhogyan is vesszük és bármenynyire is iparkodunk bizonyítani, hogy mi elsősorban nemzetköziek vagyunk és ilyen alapon a nemzeti válaszfalak ledöntésével akarjuk a világ dolgozóit egyesíteni, valahogy egymagában az a tény, hogy 30-40 év után még mindig legszívesebben magyarul Írunk vagy beszélünk inkább ránk illik, hogy ha már nemzetközieknek valljuk magunkat, mi inkább nemzetközi magyarok, mint nemzetközi amerikaiak vagyunk. Vagy talán igy- is mondhatnánk, hogy nem vagyunk jó nemzetköziek, mert megmaradtunk anyanyelvűnk mellett ily hosszú évek múltán is. Pedig különösen az a kis csoport magyar munkás, akik pl. az IWW ipari szervezeteibe csatlakoztak, bátran vallhatják magukat benszülött amerikaiaknak akár csak az indiánok. Mert minden amerikai munkásmozgalomnak alapja külföldre és elsősorban Európába nyúlik vissza, úgy a szakszervezetek, -mint az összes politikai pártokat beleértve. Egyedül az IWW mint nemzetközi munkásmozgalom, nevezhető benszülött amerikai munkásmozgalomnak. A Bérmunkás 35 esztendő (alatt szakadatlanul ezen mozgalmat szolgálja, az IWW alapelvét minden számában olvasói elé tárja. Ezen hosszú idő alatt mindig az volt a cél, hogy az amerikai magyarság munkás tömegei közül mindig többet és többet nyerjünk meg az IWW céljainak, hogy a tőkés kizsákmányolás ellen a mindennapi harcot, valamint a végcélért szolgáló küzdelmet minél sikeresebben folytathassa. Ez a mozgalom vajmi keveset foglalkozott a magyar ügyekkel s nagyon helyesen mindig az volt a főcél, hogy az itteni nagy munkásharcokat segítse s tényleges részeseivé váljon. Ez a cél azonban mindig kevesebb és kevesebb eredménnyel járt és lassult le, olyan arányban, ahogyan az amerikai magyar munkásság az elöregedési stádium lépcsőfokára lépett.' Nincs mit tagadni, azt mindnyájan tudjuk, hogy a 60 év körüli embereknek és különösen olyanoknak, akik egész életükön át a munkásmozgalmon kívül álltak, már hiába mondjuk, hogy munkástárs jöjjön harcolni a táborunkba. Ezek az emberek pihenni akarnak, a munkaerejük nagyrésze az amerikai speed rendszer által már ki van sajtolva belőlük, legtöbbjük külön- fajta orvosi kezelés iránt sokkal jobban érdeklődik mint bármilyen világesemény, avagy a munkásmozgalom bármilyen színes leírása iránt. Persze azok a munkásharcosok, akik a munkásmozgalomban őszültek vagy kopaszodtak meg, lelkileg és szellemileg ugyanolyan, sőt talán még nagyobb erővel vannak ott mint ifjú korukban, de a gyakorlati munka, tüzláng fénye már nem csillog úgy mint a múltban. így aztán akár amerikai magyarok, akár magyar nemzetköziek, akár IWW harcosoknak tartjuk magunkat, mint öreg amerikások, az öreg korban találkoztunk, vagy találkozni fogunk. És itt van aztán annak a magyarázata, hogy különösen az odaát történt változások folytán az amerikai magyarság legtöbbet a magyarországi helyzetről beszél és az ott történő eseményekkel foglalkozik. Ha idő- közöként találkozunk barátainkkal nem az az első kérdés, hogy van és hogy van a család, hanem kapott e levelet, mit Írnak hazulról. Egyesek úgy beszélnek a faluból kapott hírekről, mintha csak tegnapelőtt érkeztek volna ide és az a kis 40 év körüli időszak amit itt eltöltöt- tek, mintha csak rövidke átmeneti pillanatok lettek volna. Persze mindenki a saját levele szerint bírálja a helyzetet és minden levélíró a saját egyéni meglátása és érdeke szerint Írja és küldi leveleit. Ez aztán az a körülmény ami szükségessé teszi, akár akarjuk akár nem, hogy a magyarországi eseményekkel mi is a kelleténél többet foglalkozzunk. Az amerikai magyarság egy olyan propaganda káoszba került, melyből nehéz kiemelni, mert az egyszerű beleszólás, vagy az egyik vagy a másik oldalra való billenés vádjait idézi elő. így pl. ha azt írjuk, hogy Magyarországon még sincs vasfüggöny, ez már elég arra, hogy az orosz oldalra való részrehajlás vádját dobják fejünkhöz. Itt van előttem egy hivatalos kimutatás, mely szerint 1947-ben a r
