Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-02-07 / 1514. szám
1948. január 7. BÉRMUNKÁS 3 oldal M unka Közben _________________(gb) ROVATA ___________ A KÖLCSÖNÖS FÉLREÉRTÉS OKAI A nem régiben Oroszországban járt John Steinbeck, kiváló . amerikai iró utijegyzeteit mostanában közlik az amerikai nagy lapok. Steinbecket nagyon meglepte hogy az oroszoknak milyen ferde fogalmaik vannak, az amerikaiakról és általában az amerikai viszonyokról. Úgy találta, hogy az átlagos orosz munkás éppen olyan keveset tud az amerikai viszonyokról, mint az amerikai átlagos munkás az oroszok felől. Sőt mondhatjuk azt is, hogy ha semmit sem tudnának egymásról, akkor a kölcsönös tudásuk tökéletesebb volna, mert tudásban is van “minusz”, vagyis olyasmi, ami éppen az ellenkezőt jelenti. És ez a hamis információ, amit előbb le kell rombolni. mielőtt az igazi tényeket megismerve valamilyen tudásraktárt halmozhatunk össze. Egészen olyasmi ez is, mint amikor az eladósodott embernek előbb az adósságait kell (vagy legalább is kellene) kifizetni, mielőtt azt mondhatná, hogy már saját vagyona is van. UJ KERESETI MÓD Hogy az amerikai munkásságnak helytelen fogalmai vannak a Szovjet Unióról és mindenről ami ma a Szovjet befolyás alá került kelet-európai országokban történik, azt köny- nyen megérthetjük, mert jól tudjuk, hogy a kizsákmányolás jogát védő amerikai tőkések nagyon nagy összegeket áldoznak az amerikai nép félrevezetésére. Ezer és ezer amerikai iró, újságíró, rádió kommentátor, pap, tanár, művész, stb. él pusztán csak abból, hogy a Szovjet Uni- ont és mindazt, ami az orosz uj gazdasági és politikai iránnyal kapcsolatos gyalázzák és ellenszenvessé tegyék. Az ily nagymérvű propagandának aztán meg is van az eredménye. Ez az eredmény az, hogy a Szovjet Unióról mindent rosszul tud az átlagos amerikai. Az utóbbi időben az oroszok is kezdik visszaadni a kölcsönt. Steinbeck többször rámutat az ilyen hibás információra. Azonban azt is tudjuk, hogy a Szovjet Unióban vagy a szovjet befolyás alá került országokban az irók, újságírók és egyéb közvélemény informálok nem élnek az ily hamis informálásokból és ha mégis hibás képet festenek az amerikai viszonyokról, -annak leginkább a túlságos érzékenységük az oka. Ezt a feltevést bizonyítják a magyarországi lapok és a Magyarországból jövő levelek is. Az amerikai munkáslapok, sőt még a liberális lapok is cikkeket írnak arról, hogy az amerikai uralkodóosztály milyen vehemens támadást intéz mostanában a népszabadságjogok ellen. Ennek a támadásnak egyik részét képezik a deportálási eljárások, az Un-American aktivitások után kutató kongresszusi bizottság munkája, a munkásellenes törvények hozása s számos más hasonló dolgok. A szovjet és egyéb európai lapok átveszik az ily dolgokról szóló cikkeket, még esetleg nagyítanak is rajtuk és az eredmény az, hogy a szovjet munkás hiedelme szerint az amerikai munkás végtelenül elnyomott, kizsákmányolt, minden jogoktól megfosztott bérrabszolga. HIBÁS ÉRTELMEZÉS Misem természetesebb tehát, hogy igen sok esetben nagyon sajnálkoznak felettünk. A jelenlegi nagy propaganda hatása alatt összetévesztik a “kísérletet” az “eredménnyel”. Vagyis amikor mi arról Írunk, hogy az amerikai tőkés osztály milyen nagy támadást indit ellenünk, már úgy veszik, mintha ez a támadás eredménnyel járt volna és többé már semmi szabadságunk sincs. Igen tisztán láthatjuk például ezt a felfogást egy hazai levélben, amit egyik munkástársunk Mátészalkáról kapott olyan embertől, akinek már jár a Bérmunkás. Ebben a levélben többek között ezeket olvashatjuk: Mi, magyar munkások, akik már a hatalom részesei vagyunk, nem ülhetünk ölhetett kézzel a győzelem felett. Meg kell még birkóznunk a belső ellenséggel, az ellenforradalommal; azokkal, akik vissza akarják venni a néptől a földet, a gyárakat, — szóval a termelőeszközöket. De mi résen vagyunk és nem engedünk egy jottányit sem a jogainkból. törhetetlenül haladunk a dolgozók szocialista állama felé, amelynek megvalósulása már csak idő kérdése. Nagyon örülök, hogy az amerikai elvtársak felkeresnek bennünket soraikkal és bátorítanak, holott nekik lenne szükség a bátorításra. A reakció mai hazája Amerika, ahol a munkáselnyomást ott kezdik, ahol Hitler abbahagyta. Mi azonban bízunk az amerikai dolgozók töretlen ellenállásában és győzelmükben. A Bérmunkást köszönettel nyugtázom. Csodálkozom rajta, milyen “bolsevik” kiállással és éleslátásával viszi a munkásosztály harcát. Nagy élmény a számomra amikor megjön. Ez a kis szimbólum is egyesit bennünket, hogy az óceán másik oldalával az ideális kapcson kívül összekössön bennünket közös harcunkban. MÉG NEM TARTUNK OTT Noha köszönettel vesszük a szép és lelkesítő sorokat, meg kell jegyeznünk, hogy az a feltevés, miszerint itt. Amerikában már olyan munkás elnyomás lenne, mint amilyet Hitler abbahagyott, még túlzásnak is i nagy. Ezzel szemben a tény az. j hogy az amerikai munkás az ■ utóbbi évekig nagymérvű gazdasági előnyöket és politikai szabadságot élvezett, amelyet most az amerikai tőkések szeretnének megnyirbálni. A hangsúlyt itt a “szerenének” szóra kell helyeznünk, ami azt jelenti, hogy eddig még nem értek célt. Azonban egészen természetes, hogy a munkáslapok. — köztük a Bérmunkás is, a szó szoros értelmében félreverjük a harangot, hogy az amerikai munkássággal megismertessük a veszélyt és a támadás visszaverését szorgalmazzuk. Mi sem bizonyítja jobban, hogy eddig még itt nincsenek Hitler állapotok, mint a Bérmunkás harcias cikkei, amiket nem csak a Hitler- államokban nem Írhatnánk, hanem valószínűleg még a Szovjet Unióban sem, sőt talán Magyar- országon sem. ha a kormányközegeket olyan élesen támadnánk mint itt teszik a munkáslapok, még akkor sem, ha az ily támadások csak a színtiszta igazságon alapszanak is. De az is érthető, hogy az ilyen szabadságot szeretnénk megtartani és késhegyik menő harccal fogjuk védeni. Mindezek dacára jobban szeretnénk, ha az európai és az amerikai munkásság tökéletesebben ismerné egymás sorsát, egymás helyzetét és problémáit. Különösen kívánatos lenne ez a tényeknek megfelelő ismeret most, amikor a mindkét irányú (dicsérő és gya- lázó) információt az ellentétek mesterséges növelésére használjuk fel, ami könnyen a mindannyiunkra végzetes harmadik világháborúhoz vezethet. FÉLREÉRTIK A Bérmunkás az Industrial Workers of the World (Világ Ipari Munkásai) munkásszervezetnek a lapja. Ez a szervezet olyan gazdasági rendszer felépítésit hirdeti, amelyben a termelőeszközök a munkások kezeibe kerülnek és igy azokkal szabadon rendelkezve a profit kizárásával termelhetik meg az élethez szükséges összes javakat. Ez egyben a mai tőkés termelési rendszer megváltoztatását is jelenti. Természetes tehát, hogy a Bérmunkás állandóan bírálja azt a termelési rendszert, amelyet hibásnak és idejétmúltnak tekintünk. Az ily bíráló cikkek töltik ki lapunk túlnyomó részét és igy feltételezhető, hogy azokból az arra hajlamosak esetleg hibás képet alkotnak maguknak az amerikai munkások helyzetére vonatkozólag. És amit igy írunk a Bérmunkásról, ugyanez áll száz és száz más munkáslapra is. De valószínűleg ugyanilyen szellemben szólnak az amerikai munkások által jelenleg külföldre küldött levelek is. Éppen azért irom ezeket a sorokat, hogy lehetőleg ne adjunk hibás képet az amerikai viszonyokról, mert az nem hogy segítene, hanem inkább csak árt. A tőkés termelési rendszerben úgyis elég kivetnivalót találunk minden nagyítás nélkül is. Meg lehetnénk elégedve, ha a világ munkássága csak a merő igazságot ismerné meg erről a kizsákmányoló rendszerről. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Tisztelt Lefkovits Munkástárs:.. Mellékeltem küldöm a naptár árát. Részben már átolvastam és úgy találom, hogy ezt a gyönyörű tartalmú naptárt a munkástársak sokáig fogják olvasni. Sajnos, én csak egy órát olvashatok naponta, mert már 71 éves vagyok és a szemeim igen gyöngék, a nagy tűz a munkánál kihúzta belőlük az erőt. Köszönöm a munkástársaknak azt a fáradtságot, amit a naptárba fektettek és az uj év alkalmából erőt kívánok további munkájukhoz. Peter Matis Pittsburgh, Pa. Tisztelt Munkástársak: Itt küldöm az öt dollárról szóló utalványt, amelyet az előző levelembe elfelejtettem beletenni. De én igy vagyok, már kezdek mindent elfelejteni. Karácsony előtt megkaptam a naptárt. Ä szép irodalmat igazán nagyon köszönöm és nagyon köszönöm, hogy nem felejtettek el. Mary Mayer Philadelphia. Pa. Tisztelt szerkesztőség: Tudatom- hogy a részemre küldött naptárt megkaptam, amelyet nagyon szépen köszönök. A naptár nagyon meglepett, mert alig hittem, hogy ily becses könyvet fogok kapni. Emeric Gyurica Rosendale, Alta. Can. Tisztelt Lapbizottság: Megkaptam a Bérmunkás Naptárát, amit igazán nagyon értékesnek találtam. John Weidinger Easton, Pa. Tisztelt Lefkovits Munkástárs: Mellékelten küldök 3 dollárt a naptárért. A naptár, mint mindig, úgy most is igazán kitűnő. John Horvath Chicago, RÍ. Tisztelt Lefkovits Munkástárs: Itt küldöm a beígért két dollárt a naptárért és a hozzájárulást a naptár költségeihez. Ezen kis fölösleggel az Írógárdának a naptárért járó dicséretet akarjuk tolmácsolni. P. Molnár Los Angeles, Cal. Tisztel Munkástársak: A naptárt megkaptam, meg vagyok elégedve vele, igen jól van összeállítva. Bocsássanak meg. hogy eddig nem tudtam beküldeni az előfizetést, de igen sok kiadásom volt. Most. hogy kaptam a gyárban egy kis bonuszt, mellékelem az előfizetést, a naptár árát és egy dollárt az osztályharc foglyainak a támogatására. Noha nincsenek hozzátartozóim otthon, én a Bérmunkás minden számát haza- küldőm a feleségem rokonainak. Frank Bleier Bridgeport, Conn.
