Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-01-31 / 1513. szám
tí oldal b E H íVl l v t\ A 1948. január 31. Válasz egy hazai levélre Az óhazából érkező levelek mondhatjuk, hogy mind megegyeznek, vagyis egyformák egy tekintetben és pedig abban, hogy mind rossz helyzetről, nehéz megélhetési viszonyokról, nélkülözésekről írnak. De igen nagy a különbség köztük, amikor ezen helyzet okait és okozóit próbálják magyarázni. Több levél átolvasása után melyeket magunk és ismerőseink kaptak odaát élő rokonaiktól, testvéreiktől, akik dacára, hogy szoros rokonságban vannak velünk, mégis legtöbb esetben ismeretlenek előttünk, mert az amerikai magyarok túlnyomó része, már olyan régen kivándorolt ide, hogy saját testvéreiről is csak levelezés utján tudja megállapítani, hogy kik is lehetnek, milyen emberek lettek belőlük, mikor felnőttek, mert még kis gyermek korukban búcsúztunk el tőlük. Arra a megállapításra jutottunk, hogy a leveleknek a fent említett része attól függ, hogy az Írójának milyen a világnézete, mert csakis úgy tudja a helyzetet megbírálni amennyire ért hozzá és itt tudjuk azután meg, hogy rokonaink közül melyik haladott a korral és az élet keserves iskoláján keresztül, mennyire fejlesztette ki társadalmi tudását, amely aztán kompetensé teszi arra, hogy helyes bírálatot mondjon mikor azt kell megállapítania, hogy kik és mik az okai ezen áldatlan társadalmi nyavalyának és ugyanakkor a megoldást egy jobb és szebb jövő érdekében és helyes irányban próbálja megvalósítani és ennek érdekében dolgozik. Ugyancsak megtudjuk, hogy melyik lett maradi, aki nem tudta magát kiszabadítani az évezredes tudatlanságon alapuló szolgalelküség babonás pókhálójából. Melyik szívta még ezenkívül magába a fajvédő Horthy korszak alatt a gyűlölködés horogkeresztes, leventés nyilas fasiszta mérget. Mert sajnos ilyen is sok akad közöttük. galmakat, hogy méltók legyenek az örökséghez. Egyesítsd magasabb céllal a gyárakban, a mezőkön őket. Védd meg őket az önző érdekek szolgálatától. Védd meg vezéreit a hatalmi vágytól. Vezesd őket a közérdekek szolgálatában. “Segítsd a munkásságot minden országban, hogy vált- válhoz állva harcoljanak az igazságért, békéért, a nemzetek között. Mentsd meg őket az önző nemzetiségtől. Adj nekik szélesebb látókört, egy világkormányzat megalakításához, igazságot, szabadságot mindenkinek. “Biztosítsd a munkásság részére azt az okosságot, hogy keresse a világbékét és bőséget szervezkedése által visszatartani a gyűlölettől, erőszakoskodásoktóí, beleépíteni a közös társadalmi rendszerbe azon szellemi értéket, melyek életképessé teszik azt. “Hozd össze az összes munkásokat. a szellemi, kézierővel dolgozókat, egy világra kiterjedő testvériségben, közelebbi társaságban Te veled ó isten! mindnyájunknak az atyja. Amen. Olvastunk mind a három kategóriába tartozó egyénektől leveleket. Olvastunk értelmeset, melynek Írója őszintén és értelmesen bírálja meg a helyzetet és nem nyugszik bele, hanem küzd és fáradozik annak érdekében, amiről gondolja, hogy egy jobb jövőhöz vezet. Olvastunk olyanokat is, melyeknek Írója mindenkit szid, átkoz, mint a nyomorúság okozóját, csak éppen azokat nem, akik egyedül bűnösök ebben. És mit tesznek ezek a megoldás érdekében? Láttam egy levelet, melynek írója a segítséget felülről várja és ezeket mondja: “Bizony nem tehetünk egyebet, mint feltekintünk az égre és felkiáltunk Uram segíts rajtunk, mert elpusztulunk.” Bármennyire sajnáljuk is ezeket a szerencsétleneket, akiket ily rettenetesen sújtott a háború és annak következményei annyira legázolták őket, nem mondhatunk más egyebet, ha csak annyit tesznek, hogy az égre tekintgetnek, akkor egyszer ismét csak azt veszik észre, hogy onnét nagy bombák hullanak le és akkor csakugyan el fognak pusztulni. A nyilasoktól érkező írások szintén panaszkodnak. Sehogy sincsenek megelégedve a demokráciával. Az oroszokat mindenfélekép gyalázzák és arra is feljogosítsák magukat, hogy ezekre mondhatnak mindenféle hazugságot is, mert ez csak erkölcs. Egyik ismerősöm kapott levelet ismeretlen unokaöccsétőh szeretné ha ide kihozatná a nagybátyja. A levélben a fiú többek között igy panaszkodik: “Bizony kedves nagybácsi rossz világot érünk itt, nincs szabadság, még azért is bebörtönöznek bennünket, ha néha egy zsidót megverünk és még azt mondják, hogy fasiszták vagyunk.” íme a leventéknek egy díszpéldánya. Nem hozatnálak ki, még ha lehetne sem mert a baj az, hogy itt is sok van a te fajtádból — ez volt a nagybácsi válasza. E sorok írója is több levelet kap Magyarországból, melyekre válaszokat is kell adni. Most is ezt csinálom, de ezen esetben, mivel az érkezett levél olyan természetű, hogy érdemesnek tartom közölni olvasóinkkal, annak egyes részleteit (amelyek nem családi jellegűek) úgyszintén a választ, melyet szándékozom küldeni. Az előttem levő levél, amely nem régen érkezett, többek között ezeket tartalmazza. Most mi erópaiak én úgy érzem az újságokból és az általános felismerésekből Amerika csak azokat az európai országokat kedveli és segítik, akiknek fegyver kell a testvérharchoz, mint pl. Görögország. Itt egyszerű magyar falusi és magyar szemüvegen át az a véleményünk, hogy Amerika hagyja Európát a maga sorsára. Ha majd áru kell Amerikától, mi azt becsületes árban ellensúlyozzuk, de nem kell a feltételekhez fűzött dollár kölcsöne és fegyver segítsége azért, hogy mi testvér testvért gyilkoljunk. Most mi európaiak ezt üzenjük, hogy mi nem vagyunk a háborúsdi hívei. Európa szívesebben látja az orosz békét, mint az amerikai háborút. A levél írója olyan egyén, aki mint sok más proletár, belesodródott úgy az első, mint a második világháborúba és átszenvedte annak borzalmait. De a kettő között levő időszakban sem volt nyugta, mert azok közé tartozik, akik lázadtak és agitáltak a hortyizmus ellen, tehát azok éreztették vele haragjukat és terrorjukat, börtöneiket. (A testvérbátyja, aki egyik agilis tagja volt a mozgalomnak, áldozatul esett a Horthy pribékeknek.) Tehát érthető az, hogy mindezek után úgy mint a proletárok sok milliói, ő is vágyó- i dik a béke után, félve a gondolattól, hogy még ennyi szenvedés után is, újra bekövetkezhet egy újabb világkatasztrófa. Amikor azt Írja, hogy nem hívei a háborúsdinak az eurpaiak és nem akarnak testvért gyilkolni. Ö természetesen azokat érti alatta, akik hozzá hasonlóan gondolkoznak és a béke és fejlődés hívei, ami csak észszerű és kellene, hogy természetes is legyen. Ellenben ha. tekintetbe I vesszük, hogy a mai társadalmi ! rendszer, amely habár idejét múlta, düledezik, roskadozik, de még mindig létezik és pedig akkor lesz a legveszedelmesebb terrorisztikusabb, amikor napjai már megvannak számlálva (a szó szoros értelmében) és ezen rendszerhez pedig a háborúk hozzá vannak kötve. És a német és olasz fasizmus kudarcával még nem szűnt meg annak veszélye itt is fenyeget bennünket. De mivel minden országban másféle módon üti föl a fejét és más nevet visel, hogy a nép észre ne vegye a veszélyt. Itt valószínű csak “demokrácia” vagy ha- J sonló neve lesz. Ha ezeket tekintetbe vesszük bármennyire szeretnék is a levél írójának biztató, megnyugtató választ adni, ez lehetetlen, mert a világ politikai és gazdasági eseményei az ellenkezőjét bizonyítják. Mik ezek a tényezők, cselszövések rugói, amelyek akadályozzák a béke lehetőségeit. Ezekre részletesen kifogunk térni. Akroni proli HÍREK magyarorszagbol — KŐVÁRI MIHÁLY TUDÓSÍTÁSA — KIVÉGZETT NYILASOK A népbiróság többnapos tárgyalás után hirdetett Ítéletet Bőhm József tartalékos hadnagy, munkásszázad parancsnok ügyében. Bőhm kegyetlenül bánt beosztottjaival, ütötte-ver- te őket, elvonta élelmezésüket, úgyhogy a szenvedések következtében számosán elpusztultak. A népbiróság kötéláltali halálra ítélte. Az elitéit kegyelmet kért, a kegyelmi kérvényt azonban elutasították s igy Bőhmöt még aznap este kivégezték. Kozma Andor fasiszta kémel- háritó százados parancsnokot, kegyetlenkedések és gyilkosságok vezetőjét a népbiróság kötéláltali halálra Ítélte, amit az elitélten azonnal végrehajtottak. A FŐVÁROS GYERMEKOTTHONAINAK UJ NEVEI ni. Azonban védekezése összeomlott és miután a köztársasági elnök kegyelemre méltónak nem találta, Rédert kivégezték. TOVÁBB ÁRAD A TISZA A főváros gyermekotthonai a centenáris esztendőben uj nevet kapnak. A hűvösvölgyi gyermekotthont, melyet a felszabadulás utáni hónapokban a Vörös Hadsereg tartott fenn, Vo- rosilov marsairól nevezik el. Az óvodás gyermekotthon Móra Ferenc, az Alapítványi Ifjúmunkás Otthon Dózsa György, a József„fiuotthon Vasvári Pál, a Klotild leányotthon Költői Anna. A Bajza uccai leányotthon Hámán Kató, a Szondy uccai fiuotthon Táncsis Mihály, a fóti gyermekotthon, mely a második magyar köztársaság elnökének kástélyában létesült, Károlyi Mihály nevét viseli a jövőben. KIVÉGZETT TÖMEGGYILKOS A népbiróság még 1945-ben halálra Ítélte Réder Józsefet, aki a Városház utca 14 szám alatti nyilasház egyik véreskezü pribékje volt. Többeket személyesen végzett ki, másokat a beosztottjaival lövetett agyon. Réder újra perfelvételt kért és ártatlanságát akarta beigazolBereg és Szatmár megye magyar részén tovább árad a Tisza. A hetek óta tartő árvíz hatalmas területet öntött el számos községgel eggyütt. Újabban még ki kellett üríteni Tiszabecs, Milota és Tiszakóród községeket. Az árvíz olyan gyorsan és hirtelen jött, hogy a lakosság csak a legszükségesebb holmiját tudta megmenteni. Az elöntött terület vetése teljesen tönkrement, a lakosság baromfi, juh és ló állományának nagy része elpusztult. Eddig 12.000 ember vált hajléktalanná és 400 ház omlott össze. A katonaságon kívül maga a lakosság, az odavezényelt közmunkások és a két munkáspárt gárdistái csónakokon és tutajokon mentik a lakosságot és annak megmenthető ingóságait. Az egész magyar társadalom megmozdult az árvíz kórosultak megsegítésére. A Gazdasági Főtanács 100.000 forintot utalt ki, a főváros 50.000 forintot juttatott erre a célra, a Szociáldemokrata Párt 10.000 ennek a pártnak a nőmozgalma pedig 300.000 forintot gyűjtött eddig össze. Ezenkívül a Vöröskereszt és a főváros társadalompolitikai ügyosztálya nagymennyiségű ruhaneművel, bakanccsal, szappannal, takaróval és főleg élelemmel látja el az árvíz sújtotta lakosságot. HIDAVATÄS A közlekedésügyi miniszter jelenlétében adták át a forgalomnak az újonnan megépített szeghalmi berettyóhidat. A 90 méter hosszú hidat Szabadságaidnak nevezték el
