Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-02-07 / 1514. szám

Churchill uj kiadásban HETI KRÓNIKA (Vi.) Minden újságolvasó em­lékezhet Churchillnek Fulton, Mo. beszédére, amely akkor oly nagy port vert fel, de mint időt­len gyermeket betették az “In- cubator”-ba, hogy megtartsák, megerősítsék. Most rántották elő az időtlen gyermeket és mi­lyen nagy meglepetés érte a vi­lágot. Mr. Bevin munkásvezér lett a keresztapja ezen időtlen csemetének, mely most megerő­södve, a Wall Street fővédnöke. Mr. Dulles és a börze spekuláns, kivénhedt Baruch által jobbról- balról támogatva, megint lábra akarják állítani a tory Church- hill zabi gyermekét: a szovjet ellenes fegyver-szövetséget. Majdnem két évvel ezelőtt hangzott el Churchill beszéde. A szülési vajúdása óta sokat agi­táltak, Írtak, szónokoltak ezen eszme mellett, — sajnos nagy sikerrel. A legnagyobb siker ép­pen az angol munkáspárt és ez­által a kormány megnyerése volt. Az amerikai nemzetközi bankárok már akkor testestől- lelkestől mellette voltak. De az angol, francia kormány és or­szágok nélkül elhalt volna ez a zabi gyerek. így vártak, fárad­hatatlanul dolgoztak, agitáltak, amig az angol (munkás) pártot és a kormányt megnyerik, hogy azok indítványozzák ezen fegy­ver-szövetséget a vörösök ellen. Mert nem elirás az, amikor az amerikai újságírók, rádió rik­kancsok, politikusok megírják, azt, hogy vörös ellenes lesz, vagy lenne az a fegyver-szövet­ség. Ez ugyanúgy irányulna a közép európai országok ellen, mint Oroszország vagy a Vörös Kina ellen. De ugyan akkor nyil­vánvalóvá lett, hogy ha sikerül ilyen .szövetség, akkor az egész világot két ellentétes táborra osztja és szembeállítja egymás­sal egy újabb csatasorban. Ez a célja ezen felmelegitett Churchill tervezetnek. Nagy erők dolgoznak annak megvaló­sításában. De azért még Ameri­kában is vannak józanabb eszü- ek, akik meglátják a nagy ve­szélyt és ellene vannak. Látják, amint Hitler-Mussolini Szovjet elleni szövetsége is odavezetett. JOE HILL i VÁLASZ A NEW REPUBLIC A New Yorkban megjelenő New Republic cimü liberális he­tilap január 5-iki számában bi­zonyos Wallace Stegner nevű iró hosszabb cikket irt Joe Hillről, a mártírhalált halt IWW dalköl­tőről. Ez a cikk dacára az álcá­zott szimpátiának és jóakarat­nak, tele van téves információk­kal és végeredményében nem más, mint Joe Hill emlékének a gyalázása. A szerző már magában az al­címben ezt írja: “Dalköltő és futóbetyár; forradalmár, aki harcolt az elnyomottakért, való­színűleg gyilkolt és akit ezért Utah állam ki végeztetett”. Ez a cikk Joe Hillből romantikus haj­lamú utonállót akar csinálni, aki még a rablógyilkosságra is ké­szen állt, ha pénzre volt szüksé­ge. Sőt mi több, még magát az IWW mozgalmat is úgy igyek­szik bemutatni, mintha nagyon kedvező terepnek szolgálna az általa felépített kétes jellemű egyének számára. “Az IWW éppen a jellegzetes­ségénél fogva”, — olvassuk eb­ben a cikkben, — “vonzotta ma­gához a nyugtalan vérü, nőtlen fiatalokat, a vándorlásra kész embereket s igy nagyon sok olyan embert "vettek fel soraik­ba, akiknek rendőri rekordjuk volt.” MARTIR-GYALÁZÓ CIKKÉRE A “GITÁROS” MESÉJE Dacára annak, hogy ilyen re­kordról ir, mégis a cikk összes adatait valami “gitárostól” kap­ta, aki azt állította, hogy a hi­res “Hallelujah I’m a Bum” ci­mü dalnak a szerzője. (Ennek a Ralph Chaplin által irt dalnak a szerzőségét sokan maguknak követelik.) Ez a “gitáros”, akit a szerző sehol meg nem nevez, azt mondotta, hogy Joe Hill (Hillistrom) 1911 körül Mexico- ban mint “stick-up man” (úton­álló) élt. És ennek az otromba mesének felül a cikk szerzője, noha ugyanakkor azt is megír­ja, hogy kemény, erélyes forra­dalmi és szervező munkát vég­zett Californiában a vándor­munkások között. A cikk további részéből aztán azt tudjuk meg, hogy az IWW csak “jóval később építette fel a Joe Hill legendát” s valójában nem is volt semmi összekötteté­se előzőleg ezzel a szervezettel. Még azt is le akarja tagadni, hogy Joe Hill milyen tevékeny részt vett a Utah Construction Company elleni sztrájkban 1913- ban, Bingham városban. Az a groteszk kép, amit a New Republic cikke Joe Hillról fest, arra késztette az “Indust- (Folytatás a 4-ik oldalon) ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . A lepedőbe burkolt kis élő csontváz, akit Gandhi néven is­mert az egész világ, nincs töb­bé. Egyik saját hívője revolver golyóval ontotta ki életét annak az embernek, akit milliók szent­nek és istennek képzeltek, fana­tikus hittel, még a földet is csó­kolták ahová Gandhi lépett. Még talán soha nem volt a világ- történelemben egyetlen ember sem, akinek annyi sok mülió hű­séges követője lett volna, erő­szakos vagy diktatórikus rá- kényszerités nélkül, mint őneki. Még Krisztusnak sem, abban az időben, sőt ma sem. Gandhi­nak több követője van most a halála idejében, mint az összes krisztusi tanokra alapított val­lásoknak együttvéve kétezer évvel később Krisztus halála után. Gandhi élete annyira vál­tozatos és színes, hogy nincs oly detektív regény, mely izgatóbb olvasmányt jelentene, dacára annak, hogy Gandhi egész életét az emberi testvérszeretet és a béke hirdetésére szentelte. 13 éves korában már megnő­sült mint iskolás gyermek, 19 éves korában érkezett London­ba ügyvédi tanulmányainak az elvégzésére. 17 éven át mint ügyvéd praktizált J)él-Afriká­ban és ott érlelődött meg benne, hogy India szabadsága csak úgy jöhet létre ha a kasztokra fara­gott vallási gyűlöletet a testvéri szeretet gyakorlásával helyette­sítik. Közben aztán ő maga is vallásos hivő lett és követői már ötét imádták. Százmilliós töme­gek voltak igy mögötte és igy Gandhi személye egyidőben ko­moly veszélyt jelentett az angol imperializmusra. Vagy tizenhat- szőr volt börtönben, egyidőben több mint két évig egyhuzam­ban, amikor az angol urak kény­telenek voltak a hindu lázadók nyomásának engedni és szaba­don bocsátották. (Az Amerikai Magy. Népszava és tintakuli társaik a hasonló népharcosokat börtöntöltelék névvel szokták il­letni). Egyidőben a börtönből egyenesen a londoni királyi pa­lotába vitték konferenciára, amikor nagy föltünést keltett azzal, hogy kecskéjét is magá­val vitte. Számos esetben az angol el­nyomás ellen éhségsztrájkkal tiltakozott. Rémülettel • gondol­tak az angol urak arra, ha egy ilyen sztrájkban Gandhi elpusz­tult volna. így minden esetben, amikor Gandhi már közel állt az éh-halálhoz, kompromissziumra léptek vele. Gandhi ereje nőttön nőtt, követőinek száma milliók­kal növekedett. Ezért a külön­féle vallási kasztok papjai félté- kenykedtek rá s igy Gandhi esz­méje a vallási megértés helyett, az állandó vallási villongásokat jelentette. Százával gyilkolták egymást a vallási hívők, persze legtöbbnyire az angol uraknak a keze játszott közre, már úgy ahogyan az indiai gazdasági ér­dekeiknek megfelelő volt. Álta­lános volt az a vélemény, hogy csakis India függetlensége szün­tetheti meg a vallási villongáso­kat. Az angol imperializmus le­gyöngülve hajlandónak mutat­kozott olyan tessék-lássék füg­getlenséget adni Indiának, amit a ihult év augusztus 15-én vég­rehajtottak. De az angol judás kéz továbbra is ott maradt Indi­ában. Az angol uralkodók jól vi­gyáztak arra, hogy a vallási lá­zadások továbbra is állandó je­lenségek legyenek, igy Indiából két független államot faragtak. Az egyik a Union of India, mely­ben nagy többségben a hinduk vannak, mig a másik Pakistan ahol többségben a moslemok vannak. A proklamálás napi" megindultak a lázadások, ame­lyek már inkább háborúnak mi­nősíthetők. A pakistáni részben a moslemok elkezdték gyilkolni a hindukat és az ahhoz hasonló sikhs vallásuakat, mig az indiai részen a hinduk és sikhsek gyil­kolták a moslemokat. Az áldoza­tok száma százezrekre rúg és nincs olyan nap, hogy a nép vé­re ne folyna midnegyik oldalon. Ezért aztán menekülnek azok, akik tudnak és a megbízható je­lentések szerint, a világtörténe­lem legnagyobb népvándorlása van folyamatban, mert már ed­dig is több mint 8 millió ember hagyta el szülőföldjét s százmér­földeket gyalogolva szökdösnek át a határon, az egyik külön vá­laszfallal fölállított országból a másikba. így aztán Gandhit alapos csa­lódás érte, mert az angol judás- kéz kijátszotta és az indiai füg­getlenség a testvéri megértés helyett még gyűlöletesebb vallá­si gyilkolásokat eredményezett. Ennek csillapítására ismét éh­ségsztrájkkal hívta föl a hívők és az illetékes helyen levő hatal­mi embereket és ezt az éhség- sztrájkot röviddel azelőtt hagy­ta félbe, mielőtt az újabb béké­ért való imádkozás alatt, a gyil­kos golyó eltalálta. A leadott jelentések szerint, midőn Gand­hit a gyilkos golyó eltalálta, a homlokához tette a kezét, ami a hindu vallás szerint azt jelenti, hogy gyilkosának megbocsát. HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1^48 NO. 1514 SZÁM

Next

/
Thumbnails
Contents