Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-01-31 / 1513. szám
1948. január 31. BÉRMUNKÁS 7 oldal Amit előre tudtunk j (a.l.) Most, hogy a nagyon sokat hangoztatott harmadik párt ténylegesen megalakult, minden kertelés nélkül megmondhatjuk, hogy a CIO-ban a belső harcok kezdetét vették. A vörösek elleni propaganda már a múlt ősszel sok veszekedésre adott okot a CIO szervezeteiben. A fő kolomposok legtöbbje ádáz harcot kezdett a baloldali ellenzéknek a vezetőségből való (eltávolítására. Nagy volt az öröm és lelkesedés, amikor a legtöbb szervezetben sikerült is a baloldali vezetőség eltávolítása. Természetesen a kapitalista sajtó örömének adott kifejezést. Sokan a hiszékenyek közül azt gondolták, hogy a Taft-Hart- ley rabszolga törvények, nagyméretű cselekvésre fogják kényszeríteni, úgy az AFL mint a CIO-t. Mi, akik már a gyakorlatból ismerjük mind a két szervezet összetételét és azoknak díszes vezéreit, egy pülanatra sem haboztunk megállapítani, hogy mindaddig, amig nem maga a tagság lesz tényleges irányitója saját szervezetének, a munkások osztályérdekei mindig csak másodrendüek fognak maradni. Ezek az állapotok tényleg bekövetkeztek, sőt a harmadik politikai párt megalakulásakor valósággal nagyarányú harcok központjává tették a CIO-t. Az újonnan megalakult politikai párt nem szocialista és nem is kommunista, csak egyszerűen polgári liberális elemek, akik sem a republikánus, sem a demokrata pártot nem tartják hivatottnak a nép érdekeinek képviseletére. Akik valóságban nem ismerik az itteni szavazók visszamaradottságát, azt gondolnák, hogy a nagy drágaság, lakáshiány miatt és nagyon sok más okból kifolyólag az amerikai nép uj irányt választ és elsöpri a régi reakciót. Nem csak, hogy a régimódi polgári elemek, hanem a radikális munkásszervezetnek nevezett CIO-ban is nagy harcok folynak a harmadik párt ellen. Már előre látott dolog, hogy a legközelebbi választások valósággal kortes tanyává fogják tenni a CIO szervezeteit. Megtudnánk érteni — habár sohasem hittünk abba, hogy a munkások ereje a politikai pártokon keresztül érvényesülhet —- ha a jelen alkalomkor arról volna szó, hogy ténylegesen, kimondottan munkás jelölteket támogatnak. Néhány hónap választ el bennünket, amikor ismét megtörtént eseményekkel fogjuk alátámasztani állításainkat, hogy a politikai pártok korteskedései nagyméretű szakadásokat idézhetnek elő a munkások gazdasági szervezeteiben. E sorok írásakor a CIO központi végrehajtó tanácsa gyülése- zik és az első két napi tárgyalás eredményeképpen megírhatjuk, hogy a vezetőség 35 és 11 arányban határozottan elvetette a harmadik párt támogatását. Ugyan akkor, ugyan olyan számarányban a Marshall tervezet mellett szavaztak, amely tervezetnek kimondottan az a célja, hogy a kapitalizmust az egész földtekén amerikai dollárokkal tartsák valahogyan életben. Hát az amerikai munkásosztály mit várhat olyan szervezetektől, amelyek kimondottan a kapitalizmus megmentését szorgalmazzák az egész vonalon. Vájjon hol van a munkás öntudat- Az ilyen szervezkedési formával számithatja-e az amerikai munkásság, hogy valamikor is felszabadulhat a bérrendszer alól? A jelenleg végbemenő politikai harcok a CIO-ban az 1908-as harcokra emlékeztetnek, amelynek az IWW volt a szintere, éppen úgy mint ma a CIO-ba, úgy akkor az IWW-t akarták a különböző szocialista pártok kortestanyává alakítani és azon a konvención történt, hogy az IWW többsége elhatározta, higy hivatalosan megszakít minden közösséget a létező politikai pártokkal. Akkor történt meg az az eset, hogy a politikusok kimutatták foguk fehérét, hogy nem akarnak olyan munkásszervezetet hatalommal látni, amely hivatásának megfelelőleg a munkások felszabadítását tűzte ki célul, a munkások által. Mi már akkor tudtuk, hogy bármely oldalról jön az agitáció, egy gazdasági szervezetbe a politikára vonatkozólag, sohasem találhat általános megegyezésre, mert a munkásokat legkönnyebben gazdasági érdekeik szerint lehet szervezni, mert mindannyian kizsákmányolt munkások vagyunk. Gazdasági érdekeink mindig azonosak maradnak amig a kapitalizmus létezni fog. De a politikai téren nem lehet ilyen egyirányú vonal mellé sorakoztatni az embereket. Mindig azt tartottuk, hogy a munkásoknak egy ténylegesen forradalmi szervezetet kell kiépíteni, mert csak akkor tarthatunk ténylegesen számot a munkásosztály erejéről. Akiket az osztályharc helyett azzal a jelszóval szerveztek be, hogy “Tisztességes munkáért, tisztességes fizetést”, azok csak mindenkor azon vívmányokért küzdhetnek. A feltörekvő proletá- riátus harca egy igen komoly célkitűzés. Nem lehet csak hangzatos jelszavakkal győzelemre vinni. “A munkásosztálynak nincsen veszíteni valója, a rabláncai helyett egy egész világot nyerhet.” De, hogy rabláncait a munkásosztály lerázhassa, okvetlen az osztályharc alapján kell, hogy szervezkedjen. Az amerikai munkás- mzgalomnak habár számarányban milliókat számolnak, de az IWW-n kívül, egy sem áll ténylegesen az osztályharc alapján. Mindazoknak, akik már annyiszor csatlakoztak úgy az AFL, mint a CIO-ban, hogy belülről való fúrással az amerikai munkások harcias szervezetévé tegyék és az mostanáig mindig kudarccal végződött, fogjanak velünk kezet és segítsenek közösen felépíteni az amerikai forradalmi munkások egyetlen reményét az IWW-t. Jegyezd meG _______________Ajánlja: St. Visi, Az amerikai civilizáció terjesztői közül Stratman Armstead alabamai katona, kalapácscsal agyonvert négy japánt. Most ezt a hőst törvényszék elé állítják és Stratman ezen csodálkozik, hiszen ha otthon agyonverték a négereket, nem volt semmi bántódásuk. Szerintük a japán még nagyobb ellenség volt, mint a néger. Január 11-ikén végződő héten, 284 millió dollárral kevesebb volt a pénzforgalom, mint a megelőző héten. Ez a pénzforgalom állandóan esik, dacára a magasabb áraknak. Útban vagyunk a Hoover prosperitás felé. Az amerikai uraknak nagyon megtetszettek a magyar fajlovak, melyeket először a nácik, aztán az amerikaiak loptak el. Most azokat megakarják tartani, mint hadizsákmányt. Görögországban még az amerikai urak is, olyan kormány kontrolt akarnak bevezetni, melyet otthon az elnök is rendőr- állami intézkedéseknek bélyegzett. “Rómában úgy kell viselkedni, mint a rómaiak.” A francia kormány is erősen tiltakozik az ellen, hogy a nyugati angol-amerikai zónákat egyesítsék és ehez nem kérték a franciák beleegyezését sem. Hát a gazda nem kérdezi a cselédet, mit és hogyan akar. Most nagy harc folyik a nyugati és keleti hódítók között, hogy ha már külön nyugati Németország van, akkor nincsen szükség a berlini közös végrehajtó bizottságra, igy az orq- szok akarják, hogy az angolamerikai csapatok és vezérek hagyják el Berlint. Azt hiszem minden ország népe örömmel látná, ha az adószedők, végrehajtók kimennének sztrájkba. Ez az öröm még eddig csak az olasz népet érte. Ez bizonyítja a kormány gyengeségét is, mert leghűségesebb cselédei a kormányoknak, az adószedők, végrehajtók szoktak lenni. Olaszországban már azok sem tartoznak kutyahüséggel a kormányhoz. Párisban a középutasok egységes pártot akarnak szervezni, nagy veszélyben vannak, jobb- ról-balról ütik őket. Olyan veszélyben vannak, mint az olyan utas, aki az amerikai országút közepén akar gyalogolni. Ha az európai forrongásokat, az otthonok fűtésére letudnák csapolni, akkor nem volna didergő nép egész Európában. De azt már lecsapolni nem lehet, igy kényszerítve lesznek, hogy rendes fűtőanyagot szerezzenek be, ha nem most hát majd a jövőre. Ezt a célt szolgálja a forrongás. Az amerikai lapok nagy győzelemnek tartják, hogy Francia- országban a radikális szocialista párt (amely reakciós) vezére Herriot lett megválasztva első alelnöknek, a kommunista párt jelöltje helyett. Ez a álradikális szocialista párt, a negyedik helyen áll szavazatok mennyiségében, a kommunista párt meg első helyen. Ezt nevezik demokratikus győzelemnek az amerikai lapok. Magyarországról panaszos levelek jönnek, hogy csak barna lisztet, (whole wheat) kapnak. Nem tudják, hogy ezáltal a búza legjobb részét nekik adják, nem a disznóknak, mint itten, ahol annyira kifinomitják a lisztet, hogy a tápanyag legnagyobb részét kiveszik belőle és az állatoknak adják. A politikusok mégis okosan csinálnák, ha hetenként legalább két-három napot tojás nélküli nappá nyilvánítanának. Akkor nyugodtabban szónokolhatnának, ígérgethetnének a politikai platformokról, nem dobálnák meg őket tojásokkal, legalább a tojás nélküli napokon. Egy leközlésre érdemes ima (Vi.) Ha az alább közölt imához hasonlókat mondanának a papok mindenfelé, akkor sokkal jobb barátságban volnánk velük és esetleg gyakrabban közölnénk belőlük. De mivel ez olyan ritka dolog, mint pokolban a hó, igy mint újdonságot lehet ezt leközölni. Ugyanis a Georgia állami Hapeville-ben, ahol egy Ford gyárat áldattak meg a tulajdonosai és ügynökei, az áldást mondó pap, Warren Candler Budd, methodista pap a következő imát mondta, mely nagy feltűnést és kritikát vont magára, nagyra meresztve nemcsak a vezetőség, de még a munkások szemeit is. “Oh istenem; Te vagy a 'nagy teremtő, a mester munkás. Te megnyilatkoztattad magadat Jézusban az ácsban, akinek a feltört keze örök bizonyíték a munka tekintélyéről. “Mi érezzük a Te jelenlétedet a tömegek előretörésében, akik felébresztett önbizalommal, mint isten gyermekei évszázadok óta levetve a rabszolgaság és zsellérség rabláncait, most is egy nagyobb szabadság hajnala elé tekint. “Mi dicsőítünk Tégedet azon bátor lelkekért, akik az utat mutatták, akik merték feláldozni még gyermekeik kenyerét is egy szervezett munkálkodásban, hogy az összesség jobblétét elősegítsék, akik önzetlen önfeláldozásaik miatt kilettek tagadva a társadalomból, elszenvedtek börtönöket, feláldozták az életüket, mint a mártírok az ügyért. “Te segítsd a munkásmoz-
