Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-01-31 / 1513. szám

Drágulnak az élelmiszerek

HETI KRÓNIKA

MIBE KERÜL AZ ÁTLAGOS CSALÁD SZERÉNY ELTARTÁSA? — A KONGRESSZUSI VIZSGÁLATOK EREDMÉNYTELENEK. — FEKETE PIACCAL FENYEGTŐZNEK A HUSTRÖSZT URAI

a statisztikai hivatal vezetője terjesztette a kongresszusi bizottság elé. Az iroda által említett “átlagos család” alatt a dolgozó apát, a házimunkát végző anyát és két kiskorú gyermeket értenek.'Az ily család tisztességes eltartására évenként 3,004 dollártól 3,459 dollárig van szükség, aszerint, hogy a család melyik városban lakik. A statisztikai iroda által figyelt 34 város közül New Orleansban volt a legolcsóbb és Washingtonban a legdrágább a megélhetés.

SZERÉNY ÉLETMÓD

Commissioner Clauge nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a fenti összeg nem jelent pazar életmódot, hanem csak szerény életszínvonalat, amit “amerikai standardnak” nevezhetünk. Az ily családnak a jelenlegi árak mellett 1000-1100 dollárt kell költeni évente az élelemre, hogy kellő táplálkozást nyerjenek. Ez körülbelül heti 20 dollárnak felel meg. A statisztikai iroda családi költségvetésében beszámították a szövetségi és állami meg helyi adókat is, amelyeket részben levonnak a családfő keresetéből, részben pedig más utón kell megfizetni. Ezen adatok szerint az átlagos amerikai családapának heti 60-66 dollárt kell keresnie a szerény életstandard fentartására.

Ez a heti 60-66 dolláros kereset azonban csak akkor lenne elegendő, ha a családapa egész éven át soha egy napot sem mulasztana a munkából. Ha betegség és más okok miatt 3 heti kereseti veszteséget számítunk, akkor ezen átlagos családapának jelenleg heti 70-71 dollárt kell keresnie, hogy a családjának a minimális “amerikai életstandardot” meg tudja adni. Márpedig köztudomású, hegy sok millióra rúg azon munkások száma, akiknek keresete messze alatta van az említett összegnek.

A PROFIT A FŐ

A szenátus bankügyi bizottsága is foglalkozott a drágaság kérdésével. Ez a bizottság tárgyalta Truman elnöknek azt a kérését, hogy az élelmiszerekre vonatkozólag az adminisztráció

valamilyen árszabályozó rendelkezési jogot kapjon. A bizottság előtt megjelenő háziasszonyok panaszkodásai nem sokat számítottak, ellenben nagy súlyt helyeztek a huströszt képviselőjének, Wilbur La Roe ügyvédnek azon kijelentésére, hogy ha a húst árszabályozás alá veszik, akkor ez a legfontosabb élelmicikk a fekete piacra kerül és ) még drágább lesz, mint most.

Érdekes, hogy amig a republikánus párti Charles W. Tobey szenátor hajlandó valamilyen részleges árszabályozásra, addig az elnök pártjához tartozó Willis Roberston szenátor hevesen ellenezte, “De ha a drágaság tovább is igy emelkedik” kiáltott fel Tobey szenátor, — “akkor tennünk kell valamit éppen úgy, mintha a fejünk felett égne a ház”. “Akkor sem lehet olajat önteni az égő házra”, — vágott vissza a demokrata szenátor.

És hiába volt minden érvelés. Hiába mutatták ki a tanuk azt, hogy a nagy huspakoló cégek soha olyan nagy profitot nem zsebeltek be, mint éppen most, az árszabályozást nem hajlandók megadni.

Noha a nagy vágóhidak tulajdonosai feketepiaci árak mellett adják a húst, mégis azzal fenyegetnek, hogy árszabályozás esetén is megtartják a profitjukat, mert a húst nem csak magas árakon, hanem feketepiac módszerrel is fogják árulni.

AZ ÁRULÓ NAGY FERENC CSAK A TEMPLOMON KERESZTÜL BESZÉLT CLE- VELANDON

A volt magyar miniszterelnök, aki amikor látta, hogy nem sikerült neki Magyarországon a demokratikus kibontakozást elgáncsolni, Svájcba, majd Amerikába szökött, a múlt héten Clevelandon járt, ahol a református papok országos konferenciát tartottak. Csak itt kapott szószéket, hogy a vallásos gyűlésre jöttek előtt az országgya- lázó beszédét elmondhassa.

Nagy Ferencet és áruló munkáját, röpiratok szétosztásával ismertették az öntudatos munkások szerte a városban.

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .

Nem akarok úgy járni mint pár héttel ezelőtt, amikor Wallace elmondta chicagói beszédét, nyomban leültem és megírtam róla véleményem, mint a hét legnagyobb eseményét. Ugyanígy kapott az alkalmon 3-4 iró- gárdista társam s igy lapunk nem csak Chicagótól New Yorkig, de New Yorktól Los Ange- lesig Wallace beszédéről irt véleményekkel volt telve. A múlt héten két nagyfontosságu beszéd hangzott el, Churchill és Bevin szájából, szerencsémre ketten beszéltek s igy nem tudtam elhatározni magam, hogy melyiket vegyem tollhegyre. így aztán saját magam többségi szavazatával döntöttem, hogy egyiket sem. Itt jutott aztán eszembe egy beszélgetés egyik barátommal a politikáról és a haza- fiságról.

Ugyanis a magyar ügyekről beszélgettünk s a barátom véleménye rólam, hogy letértem a marxizmus útjáról akkor, amikor a 48-as bizottsághoz csatlakoztam és a Kossuth-Petőfi nemzeti eszméket a marxista nemzetköziség fölé helyeztem. Mert abból nem lehet titkot csinálni, hogy a 48-as bizottság mögött elsősorban a “Magyar Jövő” áll, mely újság most nagyobb magyar hazafi mint a régi idők bármelyik nemzetiszinü pántlikás diszmagyarja. Ha úgy fölületesen bíráljuk a barátom véleményét tökéletesen igaza van. Ha azonban bírálat alá vesszük a marxizmust, vagy inkább azokat akik a marxizmussal takaróznak, akkor nagyon, de nagyon távol áll ez a megállapítás az igazságtól.

Első sorban szögezzük le, hogy a marxizmus hirdetése nem okvetlen képvisel nemzetköziséget s még kevésbbé osztályharcos jelleget. Nem kell erre a múltak bizonyítékait fölsorakoztatni, csak egy pillantást kell vetni a mai angol munkáskormányra, akiknek képviselői ma is nagybüszkén a marxizmus hűséges követőinek tartják magukat. Odajutottunk a marxizmussal, mint a bibliával. A bibliában jelképeit egy istent százfélekép imádják. Mindegyik a saját vallását képzeli a biblia hűséges követőinek. Egyébként a fenti vélemény, amit vádaskodásnak is lehet minősíteni, nem uj dolog ellenem és azok ellen, akik a magyarországi változásban a marxizmustól eltérő álláspontra helyezkedtek. Viszont van egy munkástársunk, akit bátran nevezhetünk itt Amerikában a marxizmus magyarnyelvű legképzettebb ismerőjének,

aki pontos marxi idézetekkel igazolni tudja, hogy a Bérmunkás ily irányú bekapcsolódása a magyar ügyekbe, mint amit folytat, a tiszta marxizmus követése. S mivel az IWW ipari szervezete, az igazi demokráciának oly széleskörű megtestesítője, mely tagjainak a legteljesebb egyéni szabadságot biztosítja, igy ha akarom jogom van ismét a saját magam többségi szavazatával dönteni e kérdésben.

De az utóbbi időben (sajnos elég későn) arra jöttem rá, hogy nem érdemes különösen magunk között az elméleti kérdések fölött vitatkozni. Habár a munkásmozgalomnak legfontosabb tényezője az elméleti kérdés, ugyanolyan fontos annak gyakorlati megoldása. Vissza- emlékszek arra az időre, amikor kézzel lábbal kapálóztam az ellen, hogy a munkás összejöveteleken és mulatságokon szeszes italt mérjünk. Ma csak mosolygok e mellék kérdésen, mely akkor előttem a legfontosabb kérdés volt. Letagadhatatlan tény az, hogy az amerikai minden irányú munkássajtónak a megjelenéséhez nagyban hozzájárult, sőt még talán azt is mondhatom, hogy életkérdése volt, hogy hány gallon bort adtak el egy-egv mulatságon. Akár ellentétben volt a szocialista munkáseszmékkel, vagy részben eltérés volt azoktól, nagyrészben ennek köszönhető, hogy 30 év után még mindig van munkássajtó.

Ugyanígy visszagondolva a 25 évi színpadi működésemre a munkásmozgalom más ügyei mellett, a súgás, rendezés, sok esetben a szinjátszáz is, még sem lett belőlem színész. Ne féljen hát senki, soha nem lesz belőlem olyan értelemben 48-as hazafi, mint ami alatt a régi 48-as hazafiságot érettünk, mely nem volt egyéb mint a kossuthi népszabadsági eszmék kisajátítása az uralkodó osztály által a néptömegek hazafias köntösbe burkolt kihasználására és félrevezetésére. Habár ez ellen folytattunk harcot, de nem olyan intenziven mint az elméleti viták kérdésénél és még megközelítőleg sem olyan hévvel és gyűlölettel, mint a különféle munkás- mozgalmi irányzatok közötti különbségek elintézésénél.

S közben mi történt. Az amerikai magyarság nagy tömegei szabadjára voltak engedve a régi földesúri bitangok majd később a Horthy betyárok szabad prédájának, akik olyan elméleti

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio

OF THE WORLD under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXV^VFOLYAJT™" CLEVELAND, 1 NO. 1513 SZÁM

WASHINGTON — Az amerikai drágaság egyre emelkedik. A “Bureau of Labor Statistics” adatai szerint az utolsó 22 hónap alatt a drágaság annyira emelkedett, hogy az átlagos munkáscsaládnak 450 dollárral kell többet költeni az évi megélhetésre. Ezen összeg legnagyobb részét az élelmiszerekre kell költeni. Ezen adatokat Ewan Clansrue *----------------------------------------