Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-06-26 / 1534. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. junius 26. \ BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...................$2.00 One Year ........ $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ____ 1.00 Egyes szám ára ........... 5e Single Copy __________ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ............... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio taturája a munkások felett. Még tisztábban szólva, a kizsákmányolok diktatúrája a kizsákmányoltak felett. A Goldsborough kormányzatot a munkásságnak széttagoltsága teszi lehetővé. A nagy tömeget képező munkások felett csak azért gyakorolhat ilyen diktatúrát a kisszámú munkáltató osztály, mert a munkások úgy szervezkedtek, hogy az ily bérharcok esetén egyik csoport segíti letörni a másiknak a harcát. És végre ezért a diktatúráért, amit most legjobban épen a szakszervezetek éreznek, maguk ezen munkásszervezetek vezérei a felelősek, mert elmulasztották osztálytudatra nevelni tagjaikat. Most fizetnek a múltban elkövetett bűnnek is beillő mulasztásaikért. A legsajnálatra méltóbb dolog az, hogy a fizetést nem a vezéreken, hanem az összmunkásságon hajtják be. ^Uájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még *em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE >42 A hazafias vasutbárók A háború alatt, sőt még azután is az újságok oldalas hirdetései tudatták velünk, hogy az amerikai vasutak milyen nagy szolgálatot fejtettek ki a háború sikere érdekében. Tudomásul vettük tehát, hogy a vasutak ily rendkivüli erőkifejtése nélkül biztosan elvesztettük volna a háborút és ma már Hitler amerikai ügynökei rendelkeznének velünk. Ezen elsőrendű nagy hazafias cselekedetért természetesen az érdem nem az élettelen talpfáknak, síneknek, kocsiknak, loko- mobiloknak, épületeknem meg a sok-sok másféle vagyonnak, hanem a vasutvolanalakat biró, azokat irányitó tulajdonosoknak jár ki. Ezen vasutbárók és managerek hazafias felbuzdulásukban mindent nagyobb és hatásosabb mértékben csináltak, MÉG A VITELDÍJAK SZEDÉSÉT IS. Ezt természetesen nem tették bele a saját magukat dicsőítő hirdetésekbe s most is csak úgy került nyüvánosságra, hogy a kormány számvizsgálói rájöttek. A számvizsgálók adatai alapján aztán most a kormány perbe fogta a Southern Pacific (SP) vasútvonalat, mert csupán egy tételnél 2,225,000 dollárral számított többet a rendes rátánál. A vádirart szerrint ez a vasúttársaság 22,277 kocsirakomány cementet szállított San Jose város melletti cementgyárból a Shasta Dam építéséhez s a viteldijnál két és egynegyed millióval csalta meg a kormányt. Bizonyára nem rosszakaratból, hanem csak hazafias felbuzdulásból. És Ralph Lowery ügyész a Bureau of Reclamation tisztviselője, aki a szövetségi kormányt képviseli ebben a pörben, azt állítja, hogy a többi vasútvonalak is hasonlóan cselekedtek, hogy a többi vasutbárókat is áthatotta ugyanaz a hazafias szellem, amelynek nem tudtak ellenállni és a rendes rátán felül számítottak a kormánynak. Ez a pör csak az első a sok közül, amelyet a kormány mint precedens, vagyis “minta” ügyet vitt a bíróság elé. Lowery ügyész állítása szerint az ország összes úgynevezett “első osztályú” nagy vasútvonalai bűnösek a nagymérvű csalásban. íme igy fest a vasutbárók hazafisága. Babérkoszorúkat követelnek, amikor börtön járna nekik. Goldsborough kormányzat Amerikában a tőke és a munka viszonyának megszabásánál mindnagyobb szerepet adnak az eddig teljesen ismeretlenség homályából elővett A. Allan Goldsborough kerületi szövetségi bírónak. Mihelyt valami nagyszabású sztrájk előtt állnak a munkások, előrántják ezt a Goldsborough bírót, aki eltütja a munkásokat a sztrájktól. Ezt a módszert alkalmazták sikeresen már két Ízben is a bányászok sztrájkjának megakadályozására, amikor a tiltóparancsnak azonnal nem engedelmeskedő John L. Lewist és a bányászok szervezetét hatalmas pénzbírsággal sújtották. Most, midőn a vasúti munkások sztrájkkal akarták támogatni a bérköveteléseiket, megint előrántották Goldsborough bírót, aki kiadta a tiltóparancsot és a vasúti sztrájk elmaradt. Sőt már bejelenteték azt is, hogy hasonló tiltóparanccsal fogják megakadályozni a készülő hajós sztrájkot is. Ez a formula már annyira megszokottá váük, hogy a jelenlegi kormányzási rendszerünket, amelynek legfontosabb része a tőke és a munka viszonyának a szabályozása bátran Goldboro- ugh kormányzásnak is nevezhetjük. Miután a Taft-Hartley munkásellenes törvény eltiltja az olyan sztrájkot, amely a “public” (közösség) érdeke ellen irányul, a sztrájkot eltiltó rendelet kiadható minden olyan esetben, ahol a biró véleménye szerint a “public” érdeke számításba vehető. A mai modern, komplikált iparok idejében ezt minden sztrájkra ki lehet mondani. így minden sztrájkra ki lehet mondani a bírói letiltást is. Ez a Goldsborough korpiányzat tehát valójában azt jelenti, hogy a munkásoknak bérharcaik esetén el kell fogadniok a munkáltatók feltételeit, mert hszen a törvény értelmében munkában kell maradniok, nem harcolhatnak a követeléseikért. A Goldsborough kormányzat, — amelyet esetleg más névre hallgató biró is gyakorolhat, — az osztályuralom kifejezője, a munkáltatók dikA nagy cirkusz A polgári parlamentárizmus szigorú bírálói, akik azt állítják, hogy az amerikai képviseleti rendszer nem a nép, hanem csak a kisszámú kiváltságos osztály érdekeit szolgálja, most joggal kiáltanak fel: “Ugy-e mi is ezt mondottuk!” Mert most ennek a rendszernek a felesküdt védelmezője, Harry Truman, az Egyesült Államok elnöke is ugyanezt hirdette a 8000 mérföldet kitevő kőrútján tartott beszédeiben. Pedig Harry Trumanra már igazán nem lehet rányomni a “vörös” vagy “kommunista” bélyeget, mint azokra, akik alapos érvekkel és tényekkel támogatták azt az állítást , hogy Amerikában a parlamentáris rendszert az uralkodóosztály kisajátította saját érdekeinek a védelmére és a nép elnyomására. A modern demokráciának mintául szolgáló amerikai kormányforma három ágból szövődik eggyé. Ennek elseje a törvényhozó testület, amelyet a két házból álló (szenátus és a képviselőház) kongresszus alkot. Itt hozzák a törvényeket, amelyeket a vérehajtó közeg, — az elnök, — a miniszterei és egyéb kormány- hivatalok segélyével gyakorlatba érvény esít. A törvények magyarázása a kormányzat harmadik ágának, a bíróságnak keretébe tartozik. A kormányzás ezen három kormányzási faktor együttes működéséből áll. Időközönként azonban ellentétek támadnak közöttük, mint jelenleg is, és akkor a kormányzásban beálló zavarokért egymást okolják. Most például Traman elnök egymásután sorolta fel azon tényeket, melyek bizonyítják, hogy a jelenlegi kongAz Ipari Szervezkedés eszméjét a Bérmunkás elvitte az óhazába is. Szülőhelye Munkás Otthonának küldesse a Bérmunkást. Egy évre $2.50. » resszus nem a nép, hanem csak kiváltságos gazdagok érdekeinek megfelelő törvényeket hozott, a népjóléti törvényjavaslatokat pedig mind eltusolta. Truman elnök azonban elfelejtett rámutatni arra, hogy a képviselőket és szenátorokat mindkét nagy pártban még a jelölések előtt kiválasztják. A bankárok és a gyárosok fizetik a választási költségeket és végre ugyanezen nagytőkések adnak melléjük tanácsadókat, akiket az úgynevezett “lobby” törvényben már el ismertek. És végül sok esetben maguk a törvényhozók is nagy anyagi érdekeltséggel bírnak oly kizsákmányoló iparvállalatokban, amelyek védelmére törvényeket hoznak. Tanúi voltunk az utóbbi időkben annak a szinte szemérmetlen, kérkedő vakmerőségnek, amivel a hontyák a már előzőleg hozott népjóléti törvények megszorítása felett dobzódtak. És láttuk, hogy milyen egykedvűséggel siklottak el a társadalmi biztosítás kiterjesztésének ajánlata felett, mintha csak mondották volna, hogy most már nem félnek a választásoktól sem, mert hiszen azt már előzőleg elintézik. Az elnökválasztási kampánnyal kapcsolatban kiderült, hogy a még magát liberális színben feltüntető Harold Stassent is a bankárok és iparbárók serege támogatta sok százezer dollárral. Ebből a pénzből, amit a törvény értelmében ugyan be kell jelenteni, de nem kell részletesen elszámolni vele, a jelölt megfizeti, — méghozzá alaposan, — a saját szolgálatait is. Másszóval egy-egy ilyen választási kampány alatt már maga a jelöltségre aspiráló is igen nagy összegeket keres. Ha Stassen már nem is nyeri el a jelöltséget, de a kampányon már eddig is többet keresett, mint száz meg száz hasznos munkát végző tisztességes munkásember együttesen keresne egész évi nehéz munkával. Nem kell tehát csodálkozni azon, hogy ez a Stassen meg a többiek, a városi tanácsosoktól kezdve a szenátorokon és a képviselőkön át fel az elnökig, mind azoknak kegyét keresik, akiktől az ilyen nagy jövedelmet kapják. Az amerikai parlamentáris rendszer odafejlődött, hogy ma már nem sokat törődnek a szavazók megnyeresevel, mert a gazdagok a kiváltságaik védelméről gon- doskodnak már a jelöltek kiválasztásánál. Maga a választási kampány igy nem egyéb nagy cirkusznál. A sajtó, a radio es minden egyéb a közönséget informáló orgánum ?®S«t a cirkuszi lármában, fúj ják a trombitákat, ütik a nagydobot, töme°g!)nke,lt meg hajba ÍS kapnak’ — hadd mulassa ki magát a ... Ennek» nagy cirkusznak egy-egy köröndjeit képezik a politikai partok konvenciói, ahol megalkotják a szépenhangzó pártprogramot, — platformot, mint itt mondják, — amelyet a választások után azonnal sutbadobnak és arról soha többé nem hallunk. ügylatszik, hogy az amerikai nép még mindig élvezi ezt a cir- uszt es így csak onmagat okolhatja, ha túlságos nagy árat fizet erre.
