Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-01-17 / 1511. szám
1948. január 17. BÉRMUNKÁS 6 oldat KÉRDÉSEK HÁBORÚ MINT TESTVÉRHARC Idáig az előrehaladott munkások — szocialisták, kommunisták és szindikalisták — között folyó harcot neveztem testvérharcnak. Magától értetődik, hogy minél közelebb áll két csoport egymáshoz elméletben, elvifelfogásban és gazdasági érdekben, annál jogosultabb testvérharcnak nevezni a köztük folyó frakció harcot. Ha az IWW-on belül folyik frakció harc, úgy az a legszűkebb értelemben vett testvérharc. Az IWW és a Szocialista Párt közötti harc csak tágabb értelemben vett testvérharc. E cikkem fő “kérdése” az, hogy ki lehet-e tágítani a “testvérharc” fogalmát a különböző nemzetek között folyó háborúkra? Csak azok a testvérek, akik osztálytársak, mondjuk munkástársak ? Vagy csak azok testvérek, akik elvtársak, mondjuk szocialisták vagy szindikalisták? Vagy csak azok a testvérek, akik ugyanegy anyától és apától születtek? Avagy lehet-e testvérnek tekinteni minden embertársat, bármilyen nemzetiségűt, bármilyen vallásut, bármilyen társadalmi osztályút? Én úgy vélem, hogy a “testvé- riség”-nek, vagyis a szoros együvé tartozásnak a fogalma is a gazdasági érdek alapján épül fel. A család gazdasági érdekét, minden más családdal szemben meg kell védeni, — bár a testvérek marakodhatnak a “jus- son . A nemzet érdekét meg kell védeni más nemzetekkel szemben, — bár a nemzeten belül érdek ellentétes csoportra oszlik a népesség. A szocialisták elmélete szerint az országnak és a világnak a munkásosztálya harcban áll az ország és a világ munkáltató osztályával szemben a gazdasági érdekének a védelmében — de idáig még inkább a NEMZETI, mint az OSZTÄLYI érdeket szolgálták, ahol választani kellett. Erről bővebben egy külön cikkben fogok imi. Egyelőre csak azt akarom hangsúlyozni, hogy inkább a nemzeti, mint az osztályi érdeküket tartották “létérdeküknek”. Hát a gazdasági érdeket a végértelemben létérdeknek is lesiet nevezni, amennyiben a gazdasági viszonyoktól függ, hogy milyen élete van a családnak, nemzetnek vagy osztálynak. De a létérdeket nem csak a gazdasági körülmények biztosítják vagy veszélyeztetik. A létérdeket vagy magát a létet veszélyeztetheti egy árvíz, egy földrengés vagy egy üstökössel való összeütközés. VAGY EGY HÁBORÚ! Minél általánosabb a veszély a létre, másszóval minél több család vagy nemzet vagy osztály élete van kockára téve, annál szükségesebb mindenkinek a kooperációja a veszély elhárítására. És annál könnyebb azt a kooperációt megkapni. Egy sülyedő hajón nem kérdik egymástól az emberek, hogy milyen vallásuak, milyen nemzetiségűek vagy melyik osztályhoz tartoznak. Először meg kell menteni az életet, aztán folytathatjuk a harcot egymás ellen vallási, nemzeti vagy osztály alapon. A HÁBORÚ A szocialisták a militarizmus és a háború ellen foglaltak állást eleitől kezdve. Nem csak azért, mert a Tiz Parancsolat-ban meg van irva, hogy “Ne Ölj!” Nem csak azért, mert a biblia azt mondja, hogy “szeresd felebarátodat mint ön magadat”. Hanem főleg azért, mert a háborúkban elsősorban a munkások élete van kockára téve és a háború költségeit a munkások izzadják ki az életszínvonaluk rovására. Ámde a háborúban használt pusztító és öldöklő eszközök fejlődése olyan mértékű volt már az utolsó háborúban, hogy a civil lakosság, beleértve valamennyi osztályt, szintén veszélyben látta vagyonát és életét. Cikkiráshoz — jobban mondva ollózáshoz — soha nem jött kapóbbra valami, mint ehhez a cikkhez a Bérmunkás Naptár egyik cikke Geréb Józseftől a “Béke vagy Háború” cim alatt. Legjobban szeretném, ha a szerkesztőség az egészet leközölné e számban és igy jobban lenne megírva az, amit én mondani akarok. . Két idézetet nem mulaszthatok el a cikkből: “Annyi bizonyos, hogy ha kitör a harmadik világháború, amelyben alkalmazni fogják a szakértők által jelzett borzalmas fegyvereket, akkor annak a munkásosztály esik majd áldozatul első sorban. Hiszen láthatjuk, hogy már most, amikor még csak uszítanak a háborúra, milyen munkásellenes lett mind a két nagy politikai párt jelezve, hogy a háborús hisztéria alatt a munkásokat megfosztanák a szabadságjogaiktól.” Továbbá: “ ... ha a munkásság figyelembe veszi Einstein intelmét, hogy az uj háborúban az atombomba és hasonló bozalmas fegyverek ellen nincs más védekezési mód, mint maga a BÉKE, amit a Ennek a századnak az elején, amikor a magyar munkások is nagy tömegekben érkeztek ebbe az országba, a nagyobb ipari központokban letelepedett szakmunkások, hazai módra megalakították a maguk kis szak- szervezeteit. A legaktívabbak és a leghosszabb életűek New Yorkban a Vas és Fémunkások valamint a Bádogosok egyesületei voltak. Az előbbinél ismerkedtünk meg Láng Dezsővel, aki fiatalos energiával dolgozott az egyesületben szaktársai érdekében. Amikor megismerkedett a Népakarat, majd a Bérmunkással idejét áldozatosan megosztotta az IWW érdekében is. Még az első háború előtt visz- szahajózott Budapestre, pár hónapra hire jött, hogy szolgálatra behívták az osztrák-magyar haditengerészethez. Ezután csak a proletárdiktatúra rövid életében hallottunk Láng Dezsőről, mint a csepeli körzet bizalmijáról. Lapunk olvasója Mészöly Ferenc munkástárs, aki Láng Dezső legmeghittebb barátai közé tartozott, a napokban egy levelet küldött hozzánk, amit Láng Dezső fia küldött neki, amely 1945 november 21-én lett irva. Még ma is van a Bérmunkásnak több olvasója, akik ismerték Láng Dezsőt és az ő munkásságát és velünk együtt meg- illetődéssel veszik, hogy ez a szebb jövőjéért fáradhatatlanul dobogó szív, a cél előtt szűnt meg dolgozni. > “Hosszú hallgatás után végre most életjelt adhatok magunkról. Levelemet sajnos szomorú hírrel kell kezdenem. Drága jó édesapám ez év február 23-án meghalt. Kötelességemnek érzem ezt közölni Mészöly bácsival, mert megboldogult édesapám elbeszéléseiből tudom, hogy milyen erős és őszinte baráti szálak fűzték őt a Mészöly családhoz. Én utoljára 1944 szeptemberben találkoztam vele. Mint1 nemzetek közötti egyességgel biztosíthatunk, akkor képes lesz a háború megakadályozására.” Lehetséges a háborút megka- dályozni? Azt a háborút, amelyben a szakértő tudósok szerint nem kizárt dolog az összemberi- ség kipusztitása sem, osztályi, faji és nemzeti különbség nélkül. A szakértők egyik állítása szerint a ma még “kezdetleges” atombombákkal egy ellenséges hatalom egy éjjen keresztül negyven millió amerikait tudna elpusztítani. Amerika ugyanannyit tudna más országban levő nagy városok lakosságából megsemmisíteni. A két “ellenség” elpusztított lakosság között bizonyára volna testvérünk, nem csak mint embertárs, hanem mint munkás sőt elvtárs is. Hogyan lehet ezt a pusztítást megakadályozni ? Majd tárgyaljuk Einstein és mások véleményét erről a kérdésről a legközelebbi alkalommal. katona utaztam keresztül Budapesten és akkor az egész család kijött hozzám a pályaudvarra. Szegény akkor már nagyon meg volt törve. Az állandó éjjelnappali munka az ő korában már igen nehezére esett. A nácik uralomra jutása idegileg is megtörte. Még igy is emberfeletti küzdelmet folytatott. Mikor a háború Harasztihoz ért és menekülniük kellett, naponta kétszer- háromszor megtette a 20 km.- es utat, hogy szerezzen valami ennivalót. Ebben aztán fizikailag is belebetegedett. Budapest két hónapos ostroma alatt csak ritkán jutott rendes táplálékhoz, vizet hóból olvasztottak, orvos nem volt. így feküdt gyomorbetegen és még csak az óvhelyre se tudott lemenni. Már Budapest felszabadu- dulása után, február 23-án gyomra átfuródott. Ez nem lett volna nagyon veszélyes, de akkor még orvost vagy kórházi kezelést nem lehetett kapni. így halt meg szegény édesapám a magyar demokrácia születésekor, amiért egész életében küzdött, annak az eredményét már nem tudta megélni.” KÖSZÖNET mindazoknak, akik FAY VILMOS férjem elhalálozásakor fájdalmamban osztoztak, ravatalára virágot helyeztek, temetésén résztvettek. Úgyszintén Gulyás János munkástársnak szép búcsúztatójáért. Az esz m é é r t, amelyért férjem lelkesedett, úgy én, mint családom tovább fog küzdeni. Akron, O. január 5. Mrs. Margaret Fay és családja LAPKEZELŐ MUKÁSTARSAK akikhez 5-10 naptárokat küldtünk és azokból még megmaradt, kérjük, hogy küldjék azokat VISSZA, mert rendeléseink vannak rájuk. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található * dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kövesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakaervezeteket «'trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogv bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztesseges napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra - kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor g bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel sv »> társadaW szerkezetét éoUüik u wvi (Y.) Láng Dezső fejfájára
