Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-06-19 / 1533. szám

BÉRMUNKÁS 1948. junius 19.

2 oldal

Egyről-Másról

ELMONDJA: J. Z.

A SOVINIZMUS ÁTKA

AZ EGY generáció életében két borzalmas világháborút átszenvedett európai országok lakosságának mind nagyobb százaléka kezdi felismerni, hogy az elvakult sovinizmus mily veszedelmeket tartalmaz az emberiségre és mindnagyobb energiával igyekeznek megszüntetni ezt az átkos veszedelmet.

Amig azonban az ott élők minden lehetőt elkövetnek ezen veszedelem elhárítására, azon országok ideszakadt ivadékai, akik a régi vad sovinizmus eszméit a mai napig megtartották, ahelyett, hogy igyekeznének minden lehető módon segiteni az ottaniak törekvését a biztonság és a jólét megalapozására, a megértés helyett a gyűlöletet, a biztonság helyett háborúra izgatnak, persze innen a biztos távlatból, nem törődve azzal, hogy szüleik, testvéreik, véreik életbiztonságát kockáztatják odaát, ha törekvéseik valóra válik.

Ily törekvések itt Amerikában minden nemzetiségi berkekben megtalálhatók és különösen hangosak azon országok leszármazottai között, amelyek a kelet európai érdekszférába tartoznak, mint magyar, csehszlovák, lengyel stb. országok, amelyeket általában itten az “iron curtain” (vasfüggöny) mögötti országoknak számitanak. Ezen országokból az amerikai közvélemény nem kap megbízható kedvező híreket, nem mintha nem volna mód azokat megszerezni s közvetíteni, hanem mert az igazság megismerése ellenkezik az itteni hivatalos felfogással és a hírszolgálat vagy elhallgatja azokat, vagy nyakateker- ten tárják a közvélemény elé, hogy a gyűlöletet fenntartsák és lehetőleg fokozzák.

Ezen gyűlölet terjesztő hadjáratban nagy szerepük van a minden nemzetiség között feltalálható egyesületeknek, amelyeket a soviniszta eszméktől átitatott papok, vezérek és általában a népen élősködő piócák irányítanak, mint a mi magyar berkeinkben is ismert “Magyar Szövetség”.

Hasonló alakulatok minden nemzetiség között működnek és miután a “Magyar Szövetség” káros, gyűlöletet szító működését ismerjük és határozottan tudjuk, hogy nem magyarországi testvéreink érdekeit szolgálják, könnyen megérthetjük az amerikai lengyelek között működő hasonló célú alakulat káros munkáját, melyet alább bemutatunk annak bizonyítására, hogy céljaik és eszközeik menynyire hasonlók a magyarokéhoz és milyen nagy veszélyt jelentenek mindkét ország lakosságára.

AZ AMERIKAI lengyelek között a “magyar szövetség” szellemet a “Polish American Congress” terjeszti, amely alakulat a közelmúlt napokban tartotta évi konvenciój át Philadelphiaban.

És éppen úgy mint ahogy a magyar szövetségben, ebben a lengyel szövetségben összpontosul az amerikai lengyel reakció — papok, politikusok, üzletemberek, egyleti vezetők és mindazok, akik a régi jobbágy rendszert akarják, visszaállítani Lengyelországban — munkálkodása.

Dacára annak, hogy ezen a lengyel összejövetelen résztvevőket még élő szálak fűzik a Lengyelországban élőkhöz, kiknek jövője, jóléte nagyban függ attól, hogy a letünőben levő rendszer soha többé lábra ne állhasson, az itteni lengyelek minden eszközt felhasználnak, hogy az uj rendszer előhaladá- sát akadályozzák és egy újabb háború árán is a régi rendszert szeretnék visszaállítani ottani testvéreik nyakára.

Az itteni lengyelek — éppen úgy mint a magyarok — követelik a “független Lengyelország” visszaállítását, ami a grófi, papi, csendőruralmat jelenti az ottaniaknak, mert szerintük a jelen rendszer “állandóan veszélyezteti a világbékét”.

Vájjon milyen világbékét akarnak? Amely egy generáció életében két borzalmas világháborút hozott úgy a lengyelek, mint a többi európai országok lakóinak nyakára? Vagy a világbékét szolgálja azon követelésük, hogy Amerikai “szakítsa meg a diplomáciai összeköttetést mindazon országokkal, amelyek Oroszország irányítása alatt vannak — tehát Lengyel- országgal is — és azon országok képviselőit deportálják az Egyesült Államokból”.

Amig az itteni lengyelek szerint is a Marshall Terv szükséges, de nem elegendő az európai viszályok kiegyenlítésére, hanem feltétlen szükséges az erős katonai felkészülés. Követelik, hogy az Egyesült Államok vonja vissza az Oroszországgal kötött megállapodást a jelen lengyel határokra vonatkozólag és miután a jelen lengyel kormánnyal szakítanak, ismerjék el az Angliában alakult “ideiglenes lengyel kormányt” Lengyelország hivatalos képviselőjéül.

AZ ITTENI lengyelek szerint tehát a jelen lengyel kormány “veszélyezteti a világbékét” és azt állítják anélkül, hogy a valóságról meggyőződnének, vagy ha ismerik azt, pimaszul elhallgatják, vagy letagadják.

Erre bizonyítékul a “Wall Street Journal” lengyelországi tudósítóját idézzük és hogy tévedés ne essék, megjegyezzük, hogy a “Wall Street Journal” nem valami “kommunista zsol- don élő lap”, hanem az amerikai financiális körök hivatalos lapja. Azonban mint ilyen, ritkán kerül az átlagos újságolvasó kezébe — nem is erre van szánva — hanem, hogy az üzleti világ irányitói informálja a világ minden részén végbemenő eseményekről.

Éppen ezért információi megbízhatók, azokat azonban a nép

butítását szolgáló polgári sajtó nem veszi át, sem pedig a gyűlöletet terjesztő soviniszta reakciósok.

A “Wall Street Journal” lengyelországi tudósítója szerint a lengyel iparok teljesítő képessége ma 20 százalékkal magasabb, mint a háború előtt volt és a fémipar ma kétszeresét termeli a háború előttinek.”

Ez a tény még a Journal tudósítója szerint sem megvetendő teljesítmény egy olyan országban, amelyet a németek csaknem teljesen leromboltak.

De nézzük csak mennyiben veszélyezteti azt a bizonyos nem létező “viágbékét” a jelen lengyelországi kormány.

A lengyelek és csehek — akik a Journal tudósítója szerint is — mindig halálos ellenségei voltak egymásnak a “keresztény kormányrendszer” alatt, ma szinte az őrületig kooperálnak egymással a “kommunista rendszer” megvalósításáért.

Amikor “szabadok” voltak minden idejüket az ostoba határkérdések feletti veszekedéssel töltötték és egymást ké telték. Ma azonban nagy igyekezettel egyesitik ipari forrásaikat egy hatalmas gazdasági egységgé, amely hatásosságában felülmúlja a gazdag Ruhr vidéket.

Egy kiejthetetlen nevű városban a lengyel oldalon a két ország elhatározta egy 120.000 kilowatt erejű villanyfejlesztő telep létesítését. A lengyelek végzik az építési munkákat és a csehek látják el transformerek és dinamókkal. A fejlesztett áramot 50-60 százalék arányban osztja meg a két ország egymás között.

A régi gyűlölet a két ország között teljesen eltűnőben van. Ezt nagyban elősegíti egy állandó lengyel-cseh gazdasági bizottság, melynek hivatása szinkronizálni az ipari termelést. Ez a bizottság megállapodott egy közös standard létrehozásában, amely lehetővé teszi az ipari gépezetek részeinek kölcsönös kicserélését. Már eddig is a csehek 50 lengyel és a lengyelek 14 cseh standardot vettek át egymástól.

A két ország között az egység mind nagyobb területekre terjed ki. így például többek között a folyami hajózást mindkét ország közösen építi. A lengyelek építik a folyami hajókat és a csehek látják el azokat gépezetekkel — a Journal tudósítója szerint.

A kölcsönös munkálkodás természetesen mindkét ország lakosságának nagy előnyére van és ennek révén Csehszlovákia történetében először jutott kivezető úthoz a tengerre. Ez úgy szabad utat nyitott Csehszlová- jött létre, hogy Lengyelország kiának a stettini kikötőhöz az Oder folyón át, melynek ellenében Csehszlovákia segít újjáépíteni ezt a lerombolt német kikötőt.

A FENTIEKBŐL Ítélve köny- nyen megállapíthatjuk, hogy e két ország között sohasem volt nagyobb biztosíték a békére, mint a jelenben van, habár még csak a kezdet kezdetén vannak. És hasonló kooperáció van folyamatban nem csak Lengyelország és Csehszlovákia között,

hanem a többi kelet európai országok között is.

Amig a múltban emlékezet óta a Balkán mindig “Európa puskaporos hordójaként” volt ismeretes, addig ma a legörven- detesebb együttműködés jeleit látjuk a kelet európai országok között. Ma nem az ostoba határkérdések felett veszekednek, hanem nyersanyag források és kész áruk kicserélésével segítik egymást és minden ország arra törekszik, hogy a lakosság túlnyomó többségét — a munkásnépet — mennél jobb életszínvonalhoz juttassák. Ma nem az a cél, hogy egyik ország a másik rovására terjeszkedjen, hanem közös erővel rakják le az alapjait az örök béke biztonságának.

Ezt persze az itteni soviniszta reakciósok, sem magyarok, sem lengyelek, sem pedig a többi nemzetiségiek nem akarják meglátni és ma is, mint évtizedek óta mindig, a gyűlöletet terjesztik a saját nemzetiségi köreikben a többi nemzetiségek ellen. A “nemzeti függetlenség” és a “béke biztosítása” jelszavakkal a gyűlölet és háborús hisztériát hintik.

SAJNOS a sovinizmus letűnésének és a nemzetköziség kialakulásának nem csak itt, hanem odaát is sok ellensége van. Ez természetes is a kapitalista osztály érdekéből. Mert ha a sovinizmus elpusztul és a helyét a nemzetköziség foglalja el, mivel fogják a gyűlöletet fenntartani a munkásosztály között? Ha a munkásság minden országban felismeri, hogy az ország határain túl levő országok munkássága nem az igazi ellenség, lehetetlen lesz őket egymás ellen háborúba küldeni egymás legyil- kolására.

És ezt igyekszik megakadályozni a kizsákmányoló osztály és ehhez használja fel eszközül nem csak a soviniszta reakciósokat, hanem a “liberális”, sőt “szocialista” reakciósokat is, akik egy tónusba ordítják a sovinisztákkal, hogy ott “kommunista diktatúra” van.

Lehetséges, sőt bizonyos az, hogy a nemzetköziség kialakulásának ellenségeit minden országban igyekeznek “ártalmatlanná” tenni bármilyen jelmezben tündökölnek is, de elvégre a szószátyárkodás ideje lejárt és a tettek ideje elérkezett. Mert ha ismét kesztyűs kézzel kezelik őket, mint az első világháború után, csak idő kérdése, hogy ismét erőre kapjanak és visszaállítsák azokat az állapotokat, amelyeknek szemtanúi voltunk és amelynek a következménye volt a borzalmas második világháború.

Ennek pedig nem szabad megismétlődni és ezt csakis a sovinizmus kiirtásával és a nemzetközi eszme köztudatba plántálá- sával lehet megakadályozni. És ha ennek gyakorlati megvalósítására “diktatúrára” van szükség, hát legyen diktatúra. Amig az a lakosság túlnyomó többségének — a munkásosztálynak — javát, jobblétét és életbiztonságát szolgálja, csak a kizsákmányoló osztály és azok elvakult zsoldosai ellenezhetik azt.