Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-06-19 / 1533. szám
1948. junius 19. BÉRMUNKÁS 3 oldal Munka Közben ______________ (gb) ROVATA_______________ A CALIFORNIAI ZÖLDSÉGARU Szerte Amerikában, még a legkisebb városokban is, a fűszeres boltot meg a mészárszéket magábanfoglaló “market üzletekben” megtaláljuk a zöldségárus kirakatát is, ahol az év minden szakában válogathatunk a szebbnél-szebb saláta, sárgarépa, cékla, celery, spenót, zöldbab, borsó, káposzta és a soksok más kitűnő főzelékek között. Csak nagyritkán történik, hogy a főzelékfélében hiány mutatkozik. A vásárlásnál nem az áruhiány, hanem inkább a vásárlást végző háziasszony erszényének szűkös volta szabja meg a korlátozó határt, mert az árak bizony elég borsosak, ami nem csoda, ha meggondoljuk, hogy az Amerikában igy piacra dobott zöldségárunak közel az egvharmadát California államban termelik. A californiai zöldségfélének nagy hire van egész Amerikában, már csak azért is, mert a piacokat elárasztják vele már akkor, amikor a keleti államokban még csak szántják azon földeket, amelyekben az ilyen növényeket termelni fogják. A californiai zöldségárunak legnagyobb részét az állam közepén végighúzódó “Central Valley” nevű fensikon termelik. Pedig nem is olyan régen, csak félszázaddal ezelőtt, ezen a vidéken alig termett meg valami. Elhagyott, kietlen homokos pusztaság volt ez a terület, ahol csak a téli szezonban esik némi eső, ami nem elegendő a növényzet fentartására. A számos “californiai rush” egyre nagyobb néptömegeket vonzott ide a keleti államokból, ami magával hozta, hogy vízről is gondoskodniok kellett. Lassanként kezdték felfogni a hegyekről lefolyó vizeket, majd egyre jobb és jobb mély kutakat fúrtak, kiépítették a nagy irri- gáló (öntöző) rendszereiket, megtanulták hogyan kell használni a vizet gazdaságosan és észszerűen és ezeknek eredménye az lett, hogy a félszázaddal ezelőtti értéktelen, ijesztő sivatagot valóságos paradicsomkertté változtatták át. SZTRÁJKOLÓ FARMMUNKÁSOK Persze ez nem ment ilyen simán, mint ahogyan itt pár szóban elmondottam. Nagyon sok izzadtságba, könnybe és vérbe került, amig a hajdani holdanként féldollárjával árult földek értékét felverték a mai 2000 dollárig. Mert az igen dúsan termő irrigált földek ilyen értéket képviselnek. És ezen értékes földek. — engedve a nagyipar vastörvényének, — egyre kevesebb és kevesebb kézbe koncentrálódik. Erre a tényre rávilágítottak azon események, amelyek felszínre kerültek a legnagyobb ilyen zöldségtermelő farmon, a Di Giorgie 8000 holdas (acre) ranchen már a múlt október hava óta folyó sztrájkkal kapcsolatban. A Di Giorgie ranch már tulajdonképpen nem is farm, hanem valóságos zöldségtermelő “gyár”. Ebben a “gyárban” most 1100 munkás sztrájkol, akik az AFL-hez tartozó National Farm Labor Unionban szervezkedtek. A munkáltató, Joseph Di Giorgie, nagyon élesen ellenzi munkásainak szervezkedését, erőszakos módszereket használ s bérencei már rálőttek és súlyosan megsebesítették az egyik munkás szervezőt. California államban úgy, mint a többi államokban is a még 1841-ben elfogadott “Homestead Act” törvény 160 acre-ben szabja meg az egy család részére megszerezhető földet. Ezt a törvényt különböző módszerekkel már régen kijátszották. Most azonban Californiaban újra alkalmazták az irrigációra vonatkozólag, vagyis igy korlátozzák azon vízmennyiséget, amit a közösség tulajdonát képező vízmüvekből adnak. A nagyföldbirtokosokat természetesen ez korlátozza a terjeszkedésben és azért nagy harcot indítottak ezen intézkedés eltörlésére. A POLITIKAI FRONT Ennek a harcnak az élén áll a Di Giorgie érdekeltség, amelyet híven szolgál a demokrata párthoz tartozó Sheridan Downey szenátor, aki igy ennek a nagy földbirtok érdekeltségnek a politikai frontját képezi. California államban tehát ma újból vita tárgyává lett, hogy vájjon a kis avagy a nagy farmok szolgálják-e jobban az állam érdekét? Di Giorgie és társai rámutatnak, hogy a kitünően felszerelt nagy farmokon mennyivel olcsóbban lehet megtermelni a zöldségfélét (és minden mást), mint a szegényes kis farmokon. Ezzel szemben viszont azt látjuk, hogy a gyáriüzemmé átalakított földmivelés- nél a környék lakossága elszegényedik, földönfutó, nélkülöző, végletekig kiuzsorázott proletárokká lesznek. Szenátor Downey könyvet ir arról, hogy a “szabadversenyben” milyen szépen lehet boldogulni. És erre éppen barátját, Di Giorgiet említi meg. A szenátor az 1100 sztrájkoló munkást nem látja, csak a sokszoros milliomossá lett Di Giorgiet meg a hozzá hasonlóan meggazdagodott pár nagybirtokost. Mert a földművelés gyárosi- tása, amit itt most műszóval “finance farming” név alatt említenek, ami annyit jelent, hogy a tulajdonos, (rendesen a bank utján) nagy összegeket fektet a vállalatba, amelyből tehát megfelelő kamatot, vagyis profitot akar huzni. Ez nem csak nagy vagyont, de ugyanakkor nagy nyomort is eredményez. Amikor a déli és délnyugati államok földnélküli részes-farmerjai hi- rülvették, hogy a californiai irrigált farmokon sok munkaalkalom kínálkozik, igen nagy számmal vándoroltak erre a vidékre, nem számítva, hogy ott már az előbb odacsőditett japán, kínai és mexikói munkások tömegeit találják. ÉHBÉREKET FIZETNEK A munkakeresők nagy tömege aztán annyira leverte a munkabéreket, hogy abból megélni nem lehetett. De azonkívül a munkásoknak állandóan vándorolni kellett a munka után, amely szenzónonként haladt felfelé délről északra, majd újból vissza, aszerint, hogy melyik zöldségféle, vagy gyümölcs érik be a szedésre. Mert a betakarítás adja a legtöbb munkát. A szántást, vetést, kultiválást hatalmas gépekkel, tehát kevés emberi munkával végzik. A termés betakarítására, a pakolásra, üvegelésre, kannázásra még ma is igen sok ember kell. Ezek aztán a szó szoros értelmében “mezei proletárokká” lettek. A “mezei proletár” sorsa még ma sem irigylésre méltó, amit bizonyít az a számos sztrájk, amit mostanában vívnak helyzetük javítására. A National Citizen’s Committee által kiküldött bizottság jelentése szerint: “A financ-farmerságnak kedvez a nagy munkanélküliség, amely leszorítja a munkabéreket. De azonkívül élesztik a munkások között a fajgyűlöletet, ami akadályozza a szervezkedést. Ezen vándormunkások a “négy szabadság” helyett a “négy félelmet” kapják. Ezek: félelem egymástól a munkaalkalomért, félelem az elégtelen bérek miatt, félelem a munkanélküliségtől, félelem a kétségbeeséstől”. És ezt az állapotot aztán még tetőzi az a brutális fasiszta módszer, amit az elégedetlenkedő, a szervezkedni merő munkásokkal szemben alkalmaznak, mint látjuk azt a Di Giorgie sztrájknál is. a fény és árnyoldal Megemlítésre érdemes még, hogy a termőföldek ily centralizálását csaknem azonos érvekkel ellenzik és advokálják. Lássátok, — mondják a centralizálás hívei, — csak az igy összpontosított nagy farmokon lehet olyan gazdaságosan termel-- ni, hogy haszon mellett küldhetjük a termelvényt az ország bármely részébe, sőt még az ország határain túl is. Kimutatják, hányszor több grossz-jövedelmet hajtanak a centralizált nagy farmok, mint az ugyanolyan területi számos ki farm. A nagy jövedelemből aztán jut bőven a városnak, a megyének, sőt az államnak is, — teszik hozzá. De sietnek kijelenteni, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a tőkének biztosítják a szabad vállalkozást. Ezzel szemben az ellenzői kimutatják, hogy a proletárrá zül- lesztett farm-munkások nagy nyomor közepette élnek. A nagy farmok csak a tulajdonosoknak és a manageréknek hajtanak nagy hasznot, de nem a munkásoknak. Ez a csoport azzal érvel, hogy a centralizálás csak akkor volna hasznos a munkásságra, ha az igy nyert profitból részesednének. Másszóval ha a nagy farmokat a dolgozók nem CSALÁDI KIRÁNDULÁS AKRONBAN! Szervezetünk tagjai és a Bérmunkás olvasói junius 20-án tartják első nyári kirándulásukat a Farkas munkástárs szép kerthelyiségében. Reggel szalonna sütés, később társasjátékok és egyéb szórakozások. Jó ételek és hűsítőkről gondoskodva van. Felhívjuk lapunk olvasóit és barátait, hogy ezen kiránduláson jelenjenek meg mert a bevételből megindítjuk a Bérmunkás küldését sok olyan magyar- országi szervezetnek, akik azt kérték tőlünk és nehezen várják a Bérmunkás számait, amit egymás kezéből kapkodva, a legnagyobb érdeklődéssel olvasnak. Tegyünk eleget otthon maradt és tanulni vágyó munkástestvéreink kérésének és jelenjünk meg junius 20-án, még azok is, akik ritkán szokták ezt tenni. A nemes cél megérdemli ezt a kis fáradtságot. Útirány: A South Arlington utón a Krumray Roadig. Itt balra térni és fél milera a baloldalon van a hely, fehér ház a fronton. Jelzőtábla is lesz kitéve. A szép és jó ügy iránt érdeklődők találkozni fognak junius 20-án. Tisztelettel a Bizottság csak kollektiv módon dolgoznák, hanem bírnák is. A kollektiv munkát kihasználó, abból nagy hasznot látó bankár-farmerok azonban erről hallani sem akarnak. AHOL A BÁNYÁSZOK BIZTONSÁGA NEM FONTOS WASHINGTON — Hat bányász halálát okozta Dante, Va.-ában a bányatető beomlása. Az eset egyik képviselőt emlékeztetett arra, hogy a bányászok biztonságosabb munkáját célzó javaslat a centraliai bányaszerencsétlenséget köv e t ő napokban került a ház elé, melynek letárgyalására mind a mai napig nem volt ideje a képviselőknek. A bányászok már megtanulhatnák, hogy néhány órai vakációzással többre jutnak, mint a washingtoni kilincseléssel. FREE ENTERPRIZE Az A "& P nagy lánc élelmiszer üzleti vállalat most tette közzé multévi üzleti forgalmát, amely 2545 millió dollár volt az döbbeni év 1909 millió dollárjával szemben. A tiszta haszon 40 millió dollár. A Standard Oil of New Jersey ez év első felében 210 millió dollár tiszta hasznot könyvelt el. Oly nagy az olajszükséglet — mondotta a társaság elnöke, hogy a termelésnek és a profitnak emelkedése várható. A korporációk ilyen hangú jelentései egész hasábokat foglalna el a Bérmunkásban, a hivatalos körök a legjobb jelenségnek tartják ezt, de ha e nagy hasznokat megteremtő munkások a puszta létfentartásukra 5 cent javítást kérnek, mint az ország ellenségeit igyekszenek a közvéleménynek ellenszenvessé tenni.
