Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-06-19 / 1533. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXV. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1948 JUNE 19

NO. 1533 SZÄM

Amerikai Idegen Légió

Az amerikai kongresszus rövid vita után megszavazta a hadsereg és a légierő fejlesztésére szolgáló 6,509,939,000 dollárt kitevő újabb költségvetést. Ezzel az összeggel most már az Egyesült Államok az 1948-49-es pénzügyi évben több mint 13 billió dollárt fog költeni háborús célokra. Béke évben soha egyetlen ország sem költött még csak megköze- *-----------------------------------------litőleg sem ilyen nagy összeget hadicélokra.

Ez a hallatlan nagy hadikiadás természetes következménye a “beszélj a békéről, de készülj háborúra” jelszón alapuló amerikai külügyi politikának. Az a béke, amit nem az érdekelt felek közös megegyezése hoz létre valójában nem más, mint az erősebb fél akaratának rákény- szeritése a gyengébbre. Az ilyen béke fentartására kell a nagy hadsereg, de az ilyen béke nagyon költséges.

Viszont az amerikai tőke jelenlegi erőszakos terjeszkedésének útját csak az ilyen “fegyveres béke” szolgálhatja. Azért kellenek a költséges hadibázisok, hogy a Standard Oil, U.S. Steel, DuPoint, General Motors és egyéb hasonló nagy cégek külföldi befektetéseit biztosítsák.

Az uj költségvetés egyik tétele felhatalmazza a hadsereget az 50,000 emberből álló “idegen légió” felállítására. Ez a “nagyszerű” eszme Henry Cabot Lodge republikánus szenátortól származik, aki azt állítja, hogy az európai menekültek között igen sokan akadnak olyanok, akik készséggel állnának majd be az amerikai hadseregbe, az amerikai államforma, az amerikai életmód védelmére. Köztudomású, hogy ez a vörösfaló szenátor a fasiszta menekültekre gondolt, akiket most az amerikai tőke védelmére akarnak felfegyverezni.

Hogy valóban erről van szó, mutatja az is, hogy azon javaslatban, amelyet a költségvetés keretén belül fogadtak el, tisztán megjelölték, hogy az amerikai idegen légió tagjait csak a külföldi amerikai bázisokon lehessen használni. A jelenkezők ötévi szolgálatra kötelezik magukat és ha azután még mindig életben maradnak, avagy marad belőlük valami, akkor polgárjogot kaphatnak és bejöhetnek az Egyesült Államokba.

Igazán nagyon lélekemelő és példamutató dolog is lesz, hogy a nemrégen még Amerika ellen harcoló náci vitézek hősi módon áldozzák fel életüket a Rockefeller, a Morgan, DuPont, Pew és hasonló nagynevű amerikai családok gazdasági érdekeinek védelmében!

Az “Amerikai Idegen Légió”

felállításáról' szóló hirt Csaknem elhallgatták az amerikai lapok, csupán a költségvetés adatainak felsorolásánál említették meg. Úgy tartják, hogy ez részben katonai titok, részben pedig olyasmi, amit örömmel vesznek tudomásul az amerikai szülők, mert a legveszedelmesebb katonai posztokra igy nem az ő fiaik kerülnek.

És lehet, hogy ebben igazuk is van, mert rendesen az ilyen külföldi csapatokat használják fel az úgynevezett határ-incidenseknél. így lehet, hogy csak alkalmat akarnak adni a hirtelen amerikai barátokká vált náciknak, hogy hősi halált haljanak az amerikai olajtársaságok profitjának a védelmében, másszóval, az amerikai demokráciáért.

HETI KRÓNIKA

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .

A választási lárma kezd olyan lendületet ölteni, hogy minden más világesemény eltörpül mögötte. Pedig még nem értünk be a választási kampányok közepébe sem, hát elképzelhetjük, hogy mi lesz akkor, ha majd a végefelé fogunk közeledni. Hiába, a néptömegek nagy része nem tanult a múltból és valahogyan úgy néz ki a helyzet, hogy leginkább azok a tömegek képezik a politikai vaklárma lényegét, melyek minden időben mint félretolt statiszták kerültek le a politikai színpadról. Az ilyen történelmi példák á szavazó tömegek szemeik előtt lebeghetnek úgy a rég, mint a közelmúlt eseményeiből, ha ugyan a szavazó tömegek a saját szemeikkel néznének és saját fejeikkel a saját érdekükben gondolkodnának. Ilyesmire azonban még jó sok ideig nem sok remény lehet és a néptömegek a sok poliA szabad kereskedelem

(Vi) Hogy milyen mély ellentétek vannak a kapitalista rendszerben, vagy az általuk hirdetett “Free Enterprise” szabad kereskedelemben, nagyon fényesen bizonyítja a Detroit melletti Ecorseban történt és mostan vizsgálat alatt levő eset. A fekete piac és a világ egyik legnagyobb trösztje között.

Ecorse Michigan államban egyike azon kisebb városoknak, melyeket a nagyipar ural sokszor elég szemtelenül. Két nagy gyára van, de egy tröszté. A United States Steel tröszt nehezedik erre a kis városra és zsebében tartja annak politikusait. Mindég feltudták nem csak a város vezetőségét, hanem az üzletembereket is használni a munkások ellen, amikor azok szervezkedni akartak, vagy sztrájkba kényszerültek.

Hogy miért lehetséges ez a fonák helyzet, hogy a munkásokból élősködő üzletemberek, politikusok a munkás ellen és a messzeségben levő korporáció urai mellé állnak? Ezen kutya- hűségre adja meg a választ az alábbi eset, mely nagyon sok ily TRÖSZT által uralt városra, járásra és néha egész államra is kiterjed. Ez nem kis dolog, ámbár sokan nem jutnak a felismerésében egészen eddig és az újság olvasásban sem. Mostan a kongresszusban vizsgálják, de

ottan semmit sem fognak tenni.

Az ecorsei polgármester és egynéhány benfentes, Wayne Sheet Steel néven kompániát alakítottak és nagyon kevés befektetéssel, több százezer dollár hasznot csináltak azáltal, hogy a U.S. Steel tröszttől az első osztályú acélt 85 dollárért, de sok esetben elsőosztályu acélt mint második osztályút bélyegeztettek le és 55-60 dollárokért vettek át és adtak el 210-220 dollárokért a fekete piacon.

így akadtak, akiknek nem tetszett ez a helyzet, leginkább azon áldozatoknak, akiknek 220 dollárokat kellett fizetni egy tonna acélért, melynek a rendes ára csak 85 dollár volna, igy feljelentették őket. így került a kongresszusi vizsgáló bizottság elé az Ecorse polgármesterének vezetése alatt álló banda. Amig a rendes kereskedők, gyárosok nem kaptak acélt a gyártól, Mr. William W. Voisine, polgármester ur annyit kapott, amennyit csak eltudott helyezni a fekete piacon, direkt a gyártól.

Persze a sóhivatalt, illetve a kongresszust nem érdekli, hogy ki mennyi hasznot vág zsebre és azok nem is tehetnének semmit, még ha akarnának sem, csak az adóhivatal fülelt fel, a nagy ösz(Folytatás a 8-ik oldalon)

tikai csalódás után még inkább belemélyednek a politika nyaka- tekert ügyébe, semhogy kiábránduljanak belőle.

Mint ahogyan a múltban szokták mondán, most jön az igazi, ez a választás fogja meghatározni a nép összeségének a sorsát. Nincs olyan mézes-mázos ígéret, mely a választási időben, akár az egyik vagy a másik politikai párt platformjáról a választó polgárok fülébe ne csengene. Ami változás történt a nagy választási lármában, hogy a párt politikusok püffögtető frázisait, a unió vezérek fölkapták s ma már nagyon nehéz megállapítani, hogy vájjon a szakszervezeteknek a célja, a munka ügyekben kivívni előnyöket a tagság részére, avagy kizárólag csak azért léteznek a lönféle szakszervezetek, hogy hol az egyik vagy másik párt jelölt részére a szavazó tömegeket beszállítsák. Ami pedig végtelenül sajnálatos, hogy egyes szakszervezetek a politikai téren is a vezéreik útmutatása szerint haladnak, vagyis a tagság többsége a szavazatával oda áll ahová a vezére mondja, vagy parancsolja.

A szakszervezeti tagság félrevezetésének az utóbbi években a legújabb módja, hogy a szak- szervezetek úgyszólván saját házi politikai pártot alakítanak, mellyel aztán mint saját párt jelöltjüket irídorszálják valamelyik pártpolitikust, akit aztán mint a szakszervezet barátját állítják oda, akire úgyszólván kötelessége minden szakszervezeti tagnak rászavazni. Különösen virágzásnak indult ez a taktika a női szabók szervezetében New Yorkban, ahol a szabó union által alakított Liberal Partyt egyszerűen Dubinszky Pártnak ismerik. Ezt a pártot tulajdonképpen azért alakították a szabó union vezérei, mert nem akartak bentmaradni az American Labor Partyban, ahol bizonyos vezetői szerepek kommunisták kezében voltak szétosztva.

Ez nekik nem tetszett, hát egyszerűen kivonultak onnét és a New York városban mintegy 120 ezer taglétszámot számláló szakszervezeti tagnak, mintha csak a kolompos után marsoló birkaseregről lenne szó, kiadták a jelszót, gyertek utánunk! A gyártelepeket elárasztják a business agentek, akik nem az iparban uralkodó bajokról és zava(Folytatás a 7-ik oldalon)

%

/ÍVü ri\i