Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-06-12 / 1532. szám

8 oldal 1948. junius 12. * BÉRMUNKÁS Jegyezd meG _______________Ajánlja: St. Yisi, A Marshall tervezet összegé­nek egy ötödrészét cigarettára, dohányra fordítsák csak azért, hogy az amerikai dohánytrust kezéről jó drágán levegyék a do­hány felesleget. Egy billió dol­lárt kell az európai munkások­nak elfüstölni, hogy az ameri­kaiaknak jó drágán eladhassák a dohányt itten, nehogy a kíná­lat lerontsa az árakat. Ez a ka- pitalisztikus gazdaságtan. De ugylátszik, hogy a képvi­selő urak is megrettentek ezen rémségesen nagy összegtől, me­lyet az éhes európai munkásság­gal akarnak elfüstöltetni, igy 25 százalékkal lejebb akarják vágni a Marshall terv költsége­it. A General Electrik munkások is legalább azt a 11 centes mun­kabér javitást kérik, melyet a General Motors munkásainak megadtak. Ez egész természe­tes, hiszen mind a két TRUST a Wall Street birtoka. Ezt is jól megmondta a colo­radói szenátor Millikin “George Marshall olyanformán viselke­dik a kongresszussal szemben, mint az olyan katonákkal szem­ben szokott, akik nem fényesí­tették ki a csizmáját elég fé­nyesre”. Miért ne? Marshall egész életében katonákat kép­zett, vezényelt, mindenható ge­nerális csak is úgy tud beszélni. “Amerika Hangja” megint bajba került, mert megmondta az igazságnak a jobbik felét, azt hogy “Hatramck körül van vé­ve Detroit által, de független és lengyel polgármestere és bírója van”. Éhez azt is hozzátehette volna, hogy az egész államban legkorruptabb adminisztrációja van. Minden második évben nagy leleplezések vannak emi­att. De hát még az igazság felé­nek a megmondásáért, is elcsa­uással fenyegetik a szegény tin­takulikat, hát ha az egész igaz­ságot megmondták volna betör­nék a fejeiket. Figyeljétek a nagy amerikai lapokat, hogy milyen szép keve­sen gondolják, hogy Truman meghallgatásra érdemeset tud­na mondani. No meg hogy más­nap is ugyanazt mondaná, vagy kétséges, hogy betartaná amit Ígér. Azt mondják, hogy több ja­pán tud irni-olvasni, mint ame­rikai. Mégis azokat nevezik bar­bároknak. Detroitban olyan politikust keresnek, — de nehezen talál­nak — aki képes volna 15.000 ülőhelyre jegyeket eladni egy Vandenberg politikai gyűlésre, amint azt a Wallace gyűlésre el­adták. Csak az angolok és született ostobák tagadják, hogy Palesz­tinában háború van. Chiangék azt jelentik nagy ijedten, hogy a vörösök általá­nos offenzivára készülnek az egész vonalon. A Jangtzi folyó­tól északnak mindenfelé. Az angolok egyszerre nagyon jószivüek lettek. Az Egyesült Nemzetek nyomására visszavon­tak 25 angol tisztet a palesztinai harci frontról és visszaküldték őket Trans-Jordánba újabb had­sereg kiképzésére. És mostan ezen újabb hadsereg kiképzésé­re kértek és kaptak négyhetet az UN tanácsától. Amig a Pápa imádkoztát a rossz bőrben levő munkások fel­javításáért, hogy erősebben bír­janak huzni a járomban, a mun­kásoknak egy nagyobb része már harcol, tanul, hogy tanít­hasson egy uj, jobb rendszer ki­építéséért, ahol nem rossz bőr­ben levő igavonóknak fogjak a munkásokat tekinteni. Hoffmann, a Marshall terv végrehajtója azt reméli, hogy az isten is a kapitalizmus olda­lán lesz és igy megtudják men­teni Németországot a szocializ­mustól. Mint kapitalista rend­szert újjáépíthetik. Szép társas viszony, az istent is hajlandók a Wall Streethez társnak befo­gadni. 105 Amerikában élő orosz gyermeket kénytelenek lesznek Tisztelt Munkástársak: Bocsássanak meg, hogy igy elmaradtam a hátralékommal a lapra és a naptár árával, amely­re most mellékelten küldök hat dollárt. Mégegyszer köszönöm szives türelmüket. A lappal nagyon meg vagyok elégedve, olyan magas nívójú, hogy párját még nem láttam és nincs is kerek nagy Ameriká­ban. J. Dolgos South Bend, Ind. (Az alábbi levelet nem mi kaptuk, hanem egyik olvasónk, aki eljuttatta hozzánk.) Kedves Schuberték: A postakártyát megkaptam. Nem tudom, hogy melyikük vá­lasztotta, de annyit mondok, hogy gusztusosán választott. Csak örülni tudok annak, hogy arrafelé a Wallace gyűlések oly jól sikerülnek. Azt kérdik, hogy hogyan szeretem a Bérmun­kást? Hát a Bérmunkás Írógár­dája előtt le kell, hogy emeli ük a kalapot a fejünkről. A ma­Az óhazában élő barátai ré­szére is küldesse a Bérmunkást. Egy évre $2.50. gyarnyelvü munkások sok hálá­val tartoznak a Bérmunkás író­gárdájának. A jelenlegi Bérmu- kás olyan lap, amelyből csak tanulni lehet és mondhatom, hogy sokat vészit az a munkás, aki ezt a lapot nem olvassa. Nincs az a professzor, aki job­ban megtudná magyarázni a munkásság tévedéseit, mint pél­dául a legutóbbi Bérmunkásban megjelent “A tudatlanság átka” cimü cikk. Egyszóval, a Bérmunkás oly utón halad, amelyet nekünk, munkásoknak követni kell, ha fel akarunk szabadulni. Mindnyájukat őszinte barát­sággal üdvözli Szabó János Trenton, N. J. Az East Chicago, Ind.-ban la­kó Siket Gyula munkástárs a napokban személyes ügyben ra- pott levelet a Magyarok Világ- szövetségétől, amelyből a Bér­munkásra vonatkozó részt itt adjuk: “Köszönettel igazoljuk ápri­lis 26-án kelt b. sorait. A Bér­munkás cikkét érdeklődéssel ol­vastuk. Ugyancsak köszönettel hazaküldeni iskoláztatás miatt, mert itten nem engednek nekik iskolát fentartani ezen gyerme­kek részére, akiknek a szülei itt dolgoznak a szovjetek részére, mint a múltban tették. A zsidókat megint becsapták, azt hitték, hogy az Egyesült Nemzetek igazán akartak egy fegyverszünetet. Amig ők be­szüntették a tüzet, az arabok vígan lövöldöztek. És akkor ki­sült, hogy csak három-négy nap múlva akarják a gyilkolást be­szüntetni, ha akkor megtudná­nak egyezni. nyugtatjuk a megküldött nap­tárt. Elnézését kérjük, hogy csak most köszönjük meg, ab­ban a hiszemben voltunk, hogy már egy Ízben nyugtattuk. Ha a szerkesztőségnek van még feles­leges példánya, küldessen belőle néhányat címünkre. Ha módjá­ban van, kérje meg a szerkesz­tőséget arra is, küldjenek a régi háború alatt és háború előtt megjelent naptárakból is. A ré­gi Magyarországra ezeket a nyomtatványokat nem engedték be, érdekelne bennünket, hogy mit írtak azelőtt.” A vándorlás, amely pár esz­tendőre a keletről north Califor- niába vitt, azon célból, hogy ott élem le a még hátralévő időmet nem úgy sikerült, részben mert ott még a keletinél is olcsóbb munkaerőt használnak a tömeg- termelésnél, meg az éghajlat sem kedvezett a szervezetem­nek, amiért vissza kerültem Passaic környékére. Úgy ott, mint itt figyelve az embereket, különösen a munkásmozgalom megnyilvánulásaiban, jo b b a n megerősödött bennem a meg­győződés, hogy a bátraké a jö­vő. Ezekből persze kevés van, a nagy többség a maga helyzeté­ért különböző kifogásokkal ki­búvik a harcból, a fiatalság meg nem veszi komolyan az élete, a jövője elleni kapitalista táma­dásokat. Mindez azt igazolja, hogy sok tanítás van még előttünk, ami­nek végzéséhez újabb erőt ad az, hogy tengerentúl a szervez­kedés az ipari formára alakul át, hogy szolgálhassa az ország valamennyi dolgozója érdekeit; Ennek a mozgalomnak az erősö­désével mindgyakrabban hal­lunk majd a régi nagyságok le­tűnéséről, akikért nem is kell könnyet hullatnunk. A. Ráfi Lodi T. Lefkovits munkástárs: Azt hiszem, hogy már ideje, hogy írjak pár sort önöknek, mert a lapom már március else­jén lejárt, de eddig igen el vol­tam foglalva. Mellékelve küldök- 7 dollár 25 centet az előfizetés­re, a négy naptárért és a drága­sága pótlékra. A naptárra csak azt a megjegyzést tehetem, hogy az már jobb nem is lehet. James Asztalos Philadelphia, Pa. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található » dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. £ két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegitik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend- *zert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is. hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalma uerkezetét építi ük u régi társadalom keretein belül MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI

Next

/
Thumbnails
Contents