Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-06-12 / 1532. szám
1948. junius 12. BÉRMUNKÁS 7 oldal A nevelés fontossága (a.l.) Nevetséges együgyüségre vall, amikor a szocializmust a fasizmussal egy kategóriába sorozzák. Ilyen és ehhez hasonló csodabogarat, csak azokkal lehet elhitetni, akiknek társadalmi tudásuk a nullával egyenlő. Társadalmi tudást csak azok szereznek maguknak, akik éber figyelői a végbemenő eseményeknek. Kapitalista felfogás szerint a társadalomban nincsenek osztály ozódások. Különösen itt az Egyesült Államokban szokás-mondás, hogy itten mindenkinek módjában van a meggazdagodás lehetősége. “Erre azzal felelhetünk, hogy a hollónak a tolla fekete, de nagy ritkán van fehér is.” A társadalmi osztályozódást természetesen a gazdasági különbözetek hozzák létre. Hogy a magántulajdon rendszerében vannak gazdagok és szegények, azt mindenki elismeri és még hozzá természetesnek is tartják. Ahol tehát gazdagok és szegények vannak ott már osztálykülömbözetekről beszélhetünk. Természetesen a kapitalista rendszerben is megtanítják a gyermekeket Írni olvasni, sőt még arra is, hogy ez a rendszer a legjobb és ezt a rendszert ha kell életükkel és védelmezzék meg. Nem tudja bizonyítani senki, hogy ha csak felületes nevelést adunk a fiatalságnak, hogy azzal bármiképpen elősegítjük a társadalmi fejlődést. A második világháborúnak célja lett volna a fasizmus likvidálása. Milliók pusztultak el anélkül, hogy tényleg tudták volna miért. A tényleges ismeretek hiányában az embereket olyasmire lehet rávenni, ami érdekeikkel teljesen ellenkező. Azért nagyon fontos, mindenki részére a helyes tanitás. Az ember nem csak azért él, hogy egyen, mert ha csak éppen azt teszi, egyenrangú az állatokkal. Sajnos, de ma nagyon sok ilyen ember van a társada7 lomban. Sokak nem saját hibájukból, mások nemtörődömségből, sokakat pedig a mai rendszer igy nevelt. Tudatosan adnak a mai rendszerbe ilyen nevelést, mert a tudatlan tömegek mindig a legjobb védelmezői a rendszernek. Háborúkat is csak azért lehet folytatni, mert azok, akik ténylegesen áldozatai lesznek, nincsen- nek tudatában annak, hogy tulajdonképpen mi is van annak hátterébe. Ha a második világháború idejében azokkal a( katonákkal akik a fasizmus ellen harcoltak, nem csak a katonai szakképzettséget, hanem a fasizmus lényegét is megtanították volna, akkor azok ma külömbséget tudnának tenni a különböző társadalmi elméletek között. Korántsem lehetne olyan könnyen, különösen az itteni átlagos emberekkel elhitetni, hogy a fasizmus, meg a szocializmus azonos. Azoknak, akik a szocialista elmélet alapján akarják a társadalmat újjáépíteni, felülmúlhatatlan energiával kell hozzáfogni a munkásosztály tanításához. Kettős feladat vár azokra, akik ezt a munkát végezni akarják. Tudatában annak, hogy a kapitalista osztály tanítása, rendszere kizárólag arra irányul, elég munkaerőt nevelni a termelés folytatásához a gazdasági téren, társadalmi, vagy ha talán igazibb jelzővel akarjuk megemlíteni, politikai téren hátvédet biztosítani a kapitalista rendszer dicsőítésére és aktiv védelmére. Ezzel kapcsolatban a munkásosztály nevelése szocialista szempontból, tényeket tartalmazza az igazságnak. Ezen igazságokat tartalmazó tények első sorban a mai társadalom összetételének alapos ismertetése, amely ismeretek által a munkások fölismerik önmagukat, ezzel kapcsolatban azt a tényt, hogy a termelésben résztvevők a leghasznosabb tagjai az emberi társadalomnak. Ma, amikor a kiváltságos osztály uralmától már a feltörekvő proletáriátus kezd megcsömörödni és a mainál egy minden tekintetben jobb és igazságosabb rendszert akar megvalósítani. A kapitalizmus ezt a törekvést minden rendelkezésére álló eszközzel igyekszik megakadályozni. A mai rendszernek legerősebb támaszát képezi a munkásoknak az a rétege, kik még nem ismerték fel osztályhelyzetüket. Ilyen helyeken aztán nagyfontosságu szerepet kell betölteni a szervezés mellett az osztálytudatra való nevelésnek. A szocializmus megvalósításáért küzdőknek teljes tudatában kell lenni a gyakorlati szocializmus alapvető tényezőivel. Ahol már a munkásosztály utat tört magának a szocialista rendszer kiépítéséhez, ott még sokkal fontosabb szerep vár a nevelésre, hogy azután minden termelő munkás, legyen földművelő vagy más ipari munkás, tudniuk keil, hogy az egész társadalmi jólét biztosítása, csak a termelő erők fokozatos összmüködésétől függ. Éppen úgy mint magában a kapitalista rendszerben, az ösz- szes iparok szoros összefüggésben vannak egymással. Egy szocialista társadalomban ezt a viszonyt még sokkal szorosabb kapocscsal kell összefogni. Egy újjáépített szocialista társadalomban a régi rend káros tanítása és mindent a múltra emlékeztető eljárásokat a modern társadalmi viszonyoknak megfelelőleg újakkal kell helyettesíteni. A szocialista rendszer a mainál egy sokkal jobban megszervezett, az összesség érdekeit egyformán kell, hogy szolgálja. Azért azután arra kell fektetni a fősulyt, hogy minden tagja ennek az újonnan kialakuló rendszernek tudja is a ráháruló kötelességet. A termelő erők megszervezése ebben az esetben nagyfontosságu szerepet tölt be. Hogy azután a szervezés munkája minden tekintetben megfeleljen társadalmi követelményének, magában a szervezetekben szocialista nevelést kell adni a tagságnak, hogy tényleg ne csak olvasni vagy Írni tanuljon meg mindenki, hanem tudja kötelességét, társadalmi teendőjét a ráeső munka elvégzésénél. Az Egyesült Államok gazdasági szervezetei, ha ugyan taglétszámban talán milliókat is számlálnak, de az osztálytudat szempontjából még mindég erősségét képezik a fenálló és kizsákmányolásra épült kapitalista rendszernek. Az itteni gazdasági szervezetekben, — az IWW-n kívül — sohasem folyt szocialista nevelés, hiszen nem is állítottak soha végleges célkitűzést a munkásosztály felszabadításának érdekébe. Nem a tagság hibája, hanem a vezetőségé, akik kényelmes és jól fizetett állásukkal megvannak elégedve és nem látják szükségesnek a társadalom újjáépítését. Ott, ahol a kapitalizmus már nem minden tekintetben uralja a társadalmat, egy igazi szocialista rendszer csak úgy valósulhat meg, ha maguk a munkások szervezeteikben osztálytudtos nevelést kapnak, hogy ténylegesen betölthessék a rájuk eső hivatásukat. HETI KRÓNIKA (Folytatás az 1-ső oldalról) úrhatnámoknak, hogy két urat nem lehet szolgálni, vagy nyíltan odaadással harcolnak azért az uj társadalmi rendszerért, melyben nekik is megfelelő, sőt vezető szerep fog jutni, vagy harcolnak a tőkés rendszerért és azzal együtt fognak elpusztulni. Mert azt az “Őrszemnek” és minden kéturat szolgálni akarónak meg kell látnia, hogy az öreg rendszer pusztult el és maga alá temeti azokat, akik nem tudnak alkalmazkodni, nem menekültek a romok alól. Akiknek a szerelmük még most is olyan nagy a régi rendszer, a tőkések iránt, hogy inkább velük pusztulnak, minthogy tévtana- ikból, átkos következményeiből, levonták volna a tanulságokat. Ezek a középosztályosok, középutasok a legnagyobb akadályai az uj rendszer kialakulásának minden országban és bizony a munkásság és azok az intellektuelek, akik már belátják, hogy a régi rendszer rothadt nyavalyás és segítenek egy újat, jobbat építeni, ha kell erőszakkal fogják őket félredobni a haladás utjából. Mennyivel könnyebb volna az uj rendszert építeni, mennyivel jobbá lehetne azt építeni, ha ezek az úrhatnámok, képzett egyének, tanítók, irók, művezetők, mérnökök ahelyett hogy ellene harcolnak, azt segítenék építeni? Mennyivel több energia az építésre lenne fordítva, a rombolás és a harc helyett? Mennyivel több értékes intellek- tuel menekülne meg a pusztulástól, az öngyilkosságtól és hasznos tagjaivá válnának az uj rendszernek ? Mi munkások, akiknek nagyon sok harcunk volt ezekkel a középosztályosokkal, örömmel veszünk részt a temetésen, de sírni nem tudunk. Azt azonban amit a Népszava adásvételével végbe visznek, nem lehet szó nélkül hagyni, mert lekicsinylik az amerikai összmagyarság értelmi nívóját és úgy kezelik az amerikai magyarságot, mintha még mindig a régi “zöld” korszakban volnának. Sőt mi több, az egyszerű és közönséges megánvállalko- záshoz az egyleti tagságot akarják, a vezetőségen keresztül sorba állítani, egyelőre az egyéni presztízs szimboliumával, ami később mint a múlt történelmét ismerjük az egyleti kassza megkönnyítéséhez vezet. Azért állítanak uj figurákat az ünneplési pódiumra, mert a régiek bizony nagyon lejárták magukat és a régi amerikás magyarok még emlékeznek a múltak gyűjtési akcióira, melyek elsősorban az Amerikai Magyar Népszavára nem hagytak olyan emléket, amit büszkén fitogtatni lehetne. Vegyék hát tudomásul tisztelt uj Népszava figurák, hogy az amerikai magyarság egy bizonyos része már kinőtt a régi gyerekcipőből, melyben a nagy újságíró vezéreik arra vezették amerre akarták. Hiába csúsztatják Nadányit lefelé és Pfeif- fert fölfelé, egy hang jön ki azokból, mint ahogyan a Népszavából is a régi reakciós hang jön, ne beszéljenek hát uj színről, mert a régi királyi és földesúri szagtól most még jobban büzlenek, mint a régi időkben. Nem mindenkit lehet már “kommunista” terrorral megtéveszteni még akkor sem, ha egyáltalán nem hive a kommunista elveknek. Utóvégre jönnek a cenzúra nélküli levelek az óhazából mindenkinek, az átküldött szeretet csomagokat és pénzeket pontosan kézbesítik, a jelen pillanatban már jó néhányszáz amerikai magyar van odaát Magyarországon mint vendég, a vasfüggönyön keresztül, mig néhány ezer útra készen áll átmenni. Hát nem gondolják önök azt, hogy ezek között azért mégis lesznek olyanok is, akik Pfeiffer óbégatását saj át szemeik tapasztalata által megcáfolni fogják? Ne csináljanak hát olyan nagyhangú ünnepségeket, mert az még nem növeli a 90 ezer dolláros befektetést. Várjanak egy kicsit mondjuk úgy 5 évig, majd meglátják, a 90 ezer dollárból talán csak egy koporsóra való marad meg, melybe beletemethetik az Amerikai Magyar Népszavát, saját gyászvitézi mivoltukkal egyetemben. Mert nekünk amerikai magyaroknak egy nagy szerencsénk azért mégis csak van. Még pedig az, hogy a Népszava uj vezérei későn értek ide. A következő néhány év nagy változásokat fog hozni az amerikai magyarság elöregedési folyamatában. így hát csak tervezgessenek a meglógott és ittrekedt reakciósok. Mi már tudjuk és ők majd tudni fogják, hogy Amerika a reménység és csalódás országa.
