Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-06-12 / 1532. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1948. junius 12. középosztály temetése sincs arra, hogy a legélesebben szembe ne forduljunk vele. Magyarország dolgozói, munkások, parasztok, a haladó értelmiség, szinte csodálatos erőfeszítést tesznek, hogy a Hor- thy-nyilas banditák által lerombolt országot felépítsék. Akkor nem tűrhetik el, hogy a római pápa és az amerikai monopol tőke által irányított reakció a csuha mögé bújva, gátolja a magyar nép hősies erőfeszítését. Hisszük és tudjuk, hogy a magyar népi demokrácia nem hagyja magát megállítani a szocializmus felé vezető utón és legázolják azokat, akik ennek az útjában állnak, még akkor is, ha az Magyarország hercegprímása. VOLT VÖRÖS KATONA HAZUGSÁGAI Mikor Amerikába érkezett, akkor fél kézzel verte mellét Perey Géza, hogy ő az 1919-es forradalom idején vörös katona volt, nagyon büszke volt erre és gyakran hangsúlyozta azt, hogy még eljön az idő, amikor a magyar munkásság újra hatalomra jön és leszámol a grófi-papi uralommal. Két tárgya volt a gyűlöletének, a grófok és a papok. A volt vörös katona, jól jósolt, a magyar nép tényleg uralomra jutott és leszámolt a grófokkal és folyik a papság uralmának a felszámolása is. De amig a magyar nép eljutott oda, ahová olyan hőn óhajtotta Perey Géza vörös katona, addig Perey ur is nagyot haladt. A volt vörös katona, papfaló, atheista Pereyből a legmocskosabb hazugságokkal telitett katholikus lapnak, a “Jó Pásztorinak a szerkesztő tulajdonosa lett. A lapnak csak névleges szerkesztője Perey, a tulaj donképe- ni szerkesztő a hírhedt chicagói náci lap az “Otthon” volt tulajdonosa Szegedy László, akinél hazugabb, ferditőbb alakja nincsen az amerikai magyar újságírásnak, amely pedig igazán nem kényes arra, hogy csak a hazugságot Írja. Szinte óvatosan vigyáz ez a Szegedy arra, hogy egy igaz szót le ne Írjon. Még borzadok a gondolattól, hogy 'ennek a lapnak az olvasói milyen alacsony szellemi nívón lehetnek, hogy beveszik Perey-Szegedy ocs- mány hazugságait. Jellemző erre a társaságra, hogy a hazugság mennyire vérükké vált a következőkben is: A “Jó Pásztort” a nyomdával együtt 28 ezer dollárért vette meg Perey. Most egy nagy zsebmetszést óhajtanak vágni az olvasókon. Azt kérik, hogy az olvasók fizessék ki a “morgicsot”. Nem annyit amennyi van a nyomdán, hanem 32 ezer dollárt óhajtanak bezsebelni az elködö- sitett agyú olvasóiktól. Perey-Szegedy együttes nem ellenfelünk, mert az írásaik, hazugságaik olyan bután alacsony nivójuak, hogy aki azt elhiszi, az olyan elmaradott, hogy azt mi úgy sem tudnánk kivezetni a sötétségből, amelybe botorkálnak, de nem mulaszthatjuk el azt, hogy ennek a hazugság gyártó kompániának a zsebmetszését be ne mutassuk egy pár sorral. A magyar (Vi.) Vannak, akik mint valami kedves rokonukat siratják a magyar középosztályt, mely a dögrovásra került, ahová való volt. Ezek között van Békessy Imre a clevelandi Szabadság, “Öhazai Őrszeme” — tudósítója. Amig mások csak azért mondanak jót a halottról, mert halottról csak jót szoktak mondani, Békessy szeretetből mondja, sőt sokszor ismétli, hogy “önhibájukon kívül” kerültek a dögrovásra. Ez már olyan hamis állítás, hogy kollegája Nógrádi másnap egy elég jól megirt cikkben ellenkezik vele. Nógrádi temetni hajlandó, de siratni nem. És mi is úgy vagyunk velük. Azonban a polgári lapokban nemirhatnák meg az egész igazságot, mert éppen ilyen magukat középosztálynak beképzelt urak birtokolják és a haszon, az ekzisztencia attól függ, hogy tovább is hűségesen szolgálják ki az igazi uriosztályt, a munkáltatókat. Mi eddig csak azt hittük, hogy az uriosztály, a nagykutyák kerültek dögrovásra és hogy a középosztálynak csúfolt bérmunkások, tintakulik, hivatalnokok és hajcsároknak megjött az eszük és vissza olvadnak a munkásosztályba, amelyhez igazán tartoznak. De ugylátszik inkább öngyilkosságra hajlamosabbak, minthogy az általuk lenézett termelő osztályhoz tudnának csatlakozni. ÚRHATNÁMOK Ezek a magukat külön osztálynak sorozó úrhatnámok, legtöbbször munkás szülők gyermekei voltak és igy nem csak az osztályt tagadták meg, mely ellen fordultak, hanem sokszor saját szüleiket és testvéreiket is. Vakbuzgón köpködték őket, amikor arra alkalmat nyertek. Mint hűséges szolgák, nyalták az igazi uraik kezeit, a grófok, bárók, bankárok, gyárosok nem voltak kényszerítve, hogy a munkássággal vesződjenek, harcoljanak, alkudozzanak. Mindég voltak hűséges cselédjeik, akiket a közép polcra helyeztek és megtették nekik ezt a szolgálatot. Az irodaszolgától a gazdatisztig, a művezetőktől lefelé a csendőr őrmesterig, mind magasabbnak, különállónak tekintette magát a munkásságnál és egymással versenyeztek azok leveretésére, kizsákmányolására. Azonban minden nemzetnél, igy a magyaroknál is akadtak, akik nem igen szívesen nyalták mestereik kezeit, hanem igyekeztek a népet szolgálni, feljebb emelni, tanítani, szervezni, hogy a népdemokráciát, a munkásság felszabadítását előbbre vigyék. így ha ezeket félhivatalosan a közposztályhoz is sorozták, de mindég a nép között maradtak, azokkal együtt éreztek, együtt dolgoztak. Ezek nem semmisültek meg, ezek vezérei lettek az uj rendszernek, elfoglalták méltó helyeiket, a munkásság mebecsülése és tisztelete mellett, beleolvadtak a munkásosztályba, a termelők, építők, hősök sorai közé. Ezt kellett volna meglátni az “Őrszemnek”, ha a barátaiért hulló könnyei el nem homályo- sitják a szemeit, mert Dinnyés, Tildy, Ortutay és sok más in- tellektuel megtalálta a helyét az uj rendszerben, nem kellett nekik elpusztulni, csak elhelyezkedni az uj sorakozásnál és rendszerben. Ezek és sok előbbrelátó elfogadta az uj életet, az öngyilkosság helyett. Azt is láthatta volna és akkor nem merte volna leírni, hogy “önhibájukon kívül”, hogy legtöbben, akik öngyilkosságot választanak, a pusztulást éppen azért választják azt, mert még most is annyira gyűlölik a munkásosztályt és az uj rendszert, hogy inkább öngyilkosok. Meg azt is, hogy legnagyobb része nagyon hűségesen szolgálta a Horthy rendszert és a nácikat és éppen azért nem engednek nekik most is, hogy uralmon maradhassanak, sőt mint bélSzülőhelye Munkás Otthonának küldesse a Bérmunkást. Egy évre $2.50. poklosokat távoltartják a munkásosztálytól őket, az uj társadalom serdülő testétől nehogy azt is megfertőzzék. A közposztálynak nevezett árulók, mindenütt a munkásság ellen fordultak és az osztályharcban leginkább velük kellett a munkásságnak harcot vívni, tőlük nem férhettünk az igazi zsarnokokhoz, urakhoz, a nagy kutyákhoz, hogy azokon üssünk vagy rúgjunk egyet. Mindég az utunkat állták, amint a hivatalokban is nehéz volt ezen hűséges hivatalonokokn keresztül a feljebbvalóhoz jutni, úgy az osztályharcban is nem férhettünk az igazi urakhoz, csak ezen középen állók holttestein keresztül. És éppen ezen középosztály kiáltozta a “feszítsd meg-et” minden olyan intellektuel ellen, aki a munkásosztály mellé mert állni a múltban. Amint itten is teszik Wallace és Ickes és más liberálisok ellen, akik már nem hajlandók a nagy kutyák érdekeit szolgálni, az igazi uriosztály csatlósai, cselédei lenni. HAMIS TAN CSALÓ OSZTÁLY Elsősorban a tudományos megállapítás szerint csak két osztály van, a munkás és a munkáltató osztály. És ha a tintakulik és prostituált szeli* mi munkások ezt a tényt megtanulták volna, akkor nem volnának most dögrováson. Mert amire szükség van az nem igen pusztul el csak átalakul. Amint egy hasznavehető gépet is nem dobnak el, hanem esetleg átalakítják. A szellemi munkások, technikusok, művezetők, tanárok, mérnökök és hivatalnokocskák, mind bérmunkások. Azok is bérért dolgoznak és dolgoztak akkor is, mikor magukat uraknak tituláltatták. Cselédek voltak, szolgák, fizetett alkalmazottak. Hiába igyekeztek ezt letagadni hamis tanok, hamis osztály óvódás segítségével. Igen ők csalták a munkásságot, amikor legtagadták munkás mivoltukat, de csalták önmagukat, amikor magukat uraknak vallották. Mert még az irók is, a szellemi vezetőség, a tanárokkal egyetemben csak a prostituláltak szerepét töltötték be, azt is bérért. Sok esetben azt is nagyon szűkösen adták meg nekik az urak, a paraziták, akiknek cselédjeivé szegődtek. Csak azzal külömböztek a béresektől, hogy ők nem az ökröket, hanem a nemzet szine-javát, a fiatalságát hajtották járomba, munkára az urak birtokain, gyáraikban. Hajszolták, büntették, verték, sokszor leköpték őket, mint a béresek néha az ökröket. És hogy ezt a pusztulásra fejlődött, természet ellenes állásaikat megtarthassák, szövetkeztek a fasisztákkal, a nácikkal. A terroristáknak ők voltak a “keretlegényei”. Ők szolgáltatták Prónay, Héjas, Francia Kis Mihályokat, valamint Hitlereket, Szálasi, Endrey és más hóhérokat csak azért, hogy mesterségesen kiépített, hazugságra épült középosztályi mivoltukat tovább is megtarthassák. Ahol még a régi rendszer létezik, mint itt Amerikában is, láthatjuk, hogy a munkásságnak és a szocialista törekvéseknek legádázabb ellenségei és az ő hűséges és odaadó támogatásuk nélkül a tőkés rendszer, a munkáltató osztály nem sokáig létezhetne. LECKE Nagyon jó volna, ha a közép- osztálynak csúfolt, mesterségesen felépített és fentartott úrhatnámok csoportja tanulna a magyar középosztály sorsán, no meg a más országok középosztályának sorsán, ahol már nem osztályuralom, hanem népuralom létesült. Ahol igyekeznek az osztályokat megszüntetni ezáltal az osztályharcot, a csatározásokat az osztályok között, amelynek csak egy maroknyi (Amerikában csak 60 család) veszi hagy hasznát. Mert egy tudományos, közös termelési rendszerben a magukat felsőbb polcra helyezett csoportok is békében, tiszteletben és sokkal jobban élhetnének most az osztályharc folyamán, mint a tőkésosztály csatlósai élnek. Ha tovább is életüket, erejüket, tudásukat a tőkés rendszer megvédésére áldozzák, akkor bizony éppen olyan sors lesz az osztályrészük, mint azoknak az öngyilkosságot követő magyar középosztálynak, melyet sokan siratnak most, vagyis: PUSZTULÁS. Sőt az osztályharcban, mint előharcosok a tőkés rendszer védelmében, a legnagyobb csapásokat ők fogják fel és igy biztosabban elpusztulnak, ha nem a harcok idején, akkor utána. Az uj társadalom újjászervezésénél, mint szükségtelen, sőt káros anyag, nem lesznek megfelelők, a tudományos és a nép érdekeit szolgáló uj társadalmi rendszer épületében. Meg kell tanulni ezeknek az
