Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-06-12 / 1532. szám
1948. június 12. BÉRMU NKÄ S 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZÖSÉGI ÖTSZÁZ OLVASÓ A Bérmunkást jó volna, amúgy régi módon, pergament papírra nyomni, hogy mint egy magyarországi olvasó munkástárs írja, mind az ötszáz munkástársa elolvashassa a neki járó Bérmunkást. Ez a munkástárs egyik budapesti taxi cab vállalatnál dolgozik, ahol 500 munkás van alkalmazva. Mikor elolvasta a Bérmunkást, akkor sorra olvassák mindaddig, amig az el nem ron- gyolódik, akkor a fali újságra szegezik, hogy a többi munkás is olvashassa. De az a fali újság nem dolgozik jól, mert csak az egyik felét lehet egyszerre olvasni. Ezen úgy segítünk, hogy még egy lapot küldünk, hogy igy a vállalat minden munkása olvashassa. De Magyarországon száz és száz vállalat és sok száz szervezet van, amelynek a dolgozói mind szívesen olvasnák a lapunkat. A kiadóhivatalunknak nincsen módjában, hogy a nagy igényeket kielégítse, erre csak az olvasóink közreműködésével lennénk képesek. Minden Magyarországba menő Bérmunkást átlag — mint azt a levelekből megállapíthassuk — százan olvassák el. Most folyik egy akció, amelynek a célja, hogy minél több Bérmunkást küldhessünk Magyarországra, elősegítve azt a nagy átalakulást, amely ma odahaza folyamatban van. Mi azt hisszük, hogy tekintettel a nyári időre, minden magyar plézen keresztül vihető volna az, hogy miként a clevelandiak, az ottani olvasóink is rendeznének amolyan családi kirándulás félét erre a nemes célra. Egy ilyen összejövetel, amelyen a régi munkástársak, barátok kellemesen szórakoznak, egyben mód lenne arra, hogy elősegítsék a lapunk Magyarországra való küldését. Industrial Workers of the World (Világ Ipari Munkásai) szervezet azt tanítja, hogy ezen forradalmi átalakulás végeredményében elvezet bennünket az IPARI DEMOKRÁCIÁHOZ. Ez az ut a legrövidebb és a legkevesebb áldozatot követelő lessz, ha már most, a régi rendszer keretein belül építjük az uj társadalmi rendszer vázát, az ipari szervezeteket, amelyek képesek lesznek átvenni a termelés irányítását úgy, hogy abból a profit motívumot kiküszöböljék. A Bérmunkás minden sora a forradalmi ipari unionizmus eszméjét szolgálja. Ezért ezen eszme hívei készek arra, hogy midőn valaki előfizet két dollárt a lapra, a saját zsebükből pótolják a különbözeted Teszik ezt abban a reményben, hogy amikor az uj olvasó már megszereti a lapunkat, megérti a forradalmi ipari unionizmus eszméjét, osztály tudatossá válik, beáll az IPARI DEMOKRÁCIA katonái A legkisebb összejövetel is alkalmas arra, hogy 10-15 uj lap indítást eredményezzen, hogy mind több és több magyar kézbe kerüljön az Ipari Unionizmus lapja a Bérmunkás. BŰVÖS SZÉKBE Az utóbbi időben Göndör Háry Ferenc, felcsapott a demokrácia keresztes lovagjának. A mai magyar rendszerrel szemben védi a demokráciát, természetesen, miután minden zsák megtalálja a maga foltját, igy más lovagok is a magyar munkássággal akarják megvédeni a demokráciát, a szabadságot. Ilyen szolidáris legény újabban Major Henrik is, aki szintén megírta levelét imigyen: “Telefon forradalmak voltak Magyarországunkon Ferikém. Letelefonáltak az országba, hogy most Károlyi van, utána a Kun s harmadszor Horthy Miki. Ahogy jöttek, mindig őket rajzoltam, mint ahogy mindenki más őket rajzolta. Elvhüek csak zsebükben mutattak fügét az ádáz kormányoknak, nem akartak belehalni abba, hogy ellenállnak. Jobb szerették életüket, mint mások elveit.” Ezek az “elvhü” barátok a méltó Göndör foltok, akiket nem érdemes foglalkozni, de Göndör elvtársat be kell ültetnem Karinthy Bűvös székébe, hogy lássuk mi is van az ő lovagi küzdelmei mögött. Göndör Háry Ferenc napóleoni pózba vágva magát az őt bámuló pártucat szatócs és egyébb kispolgár hivő előtt szónokolni kezd. Minden második szava “Én”. Én a Tisza ölő, én a Kun Béla nagy ellenfele. Én a Horthy elszánt ellensége. így dicsekszik mig el nem szédülve az öndicséret bűzétől, bele nem ül a Bűvös Székbe, ahol igy folytassa. Amikor mint ifjú újságíró meglátva, hogy a szenzációhajhászó nagy leleplezők, Nádas Sándor, Garai Manó, milyen nagy feltűnést csinálnak a hetilapjaikkal, én is megindítottam “Az Ember”t. Szenzációsan felfújt cikkeimmel sikerült megtalálnom azt az olvasó tábort, amely mások piszkának a tur- kálásába éli ki magát. Ez az üzlet kitünően jövedelmezett volna, ha közbe nem jön a háború, a forradalmak, amelyek tönkretették azt a nagyszerű kávéházi életet, amelyben én és hasonszőrű újságíró társaim oly jól éreztük magunkat. A jobboldali szocdemek védelme alatt sikeresen mentettem meg egy csomó ellenforradalmárt a forradalmi törvényszék elől. Az én és társaim mahináci- ójának nem kis része volt a forradalom bukásában. Azt hittük, hogy a proletár forradalom után mi jövünk, a jobboldali csocdemek. De tévedtünk, mert három nap alatt egy tucat csendőrrel elkergetett bennünket az ellenforradalom. Bécsbe kellett szaladnom, hol újra kiadtam a lapomat, amely a fehér terror rémségeinek a le- hozásával évekig jól jövedelmezett, amig Horthyék nem törvényesítették terror uralmukat, Payer és Vanczák elvtársak közreműködésével. Amerikába vándorolva a lapommal együtt, nem volt köny- nyü a megélhetés, pedig megpróbáltam mindent. Voltam szocdem, ölelkeztem Himlerrel, Eckhardtal. Alapítottunk MaA magyar dolgozók most készülnek szervezeteiket átformálni. Ebben segítségükre szolgál a Bérmunkás. gyár Szövetséget. Hirdettem a revíziót, tárgyaltam Perényi báróval, de semmi sem sikerült, az éhes eszkimóktól nem jutottam fókához. A Hitlerizmus egy kissé beütött, szenzációsan, amúgy Göndör módra feltálalva a gazságokat, sikerült egy uj olvasótábort szerezni azokból, akiknek a hozzátartozóit a nyilas-náci banditák irtották. A háború befejezése után ugyláttam elérkezett az én időm. Otthon a munkásság kezébe került a hatalom, nosza hozzáfogtam, vertem mellettük a nagy dobot. Látva, hogy az oroszok befolyása milyen nagy Európára, Magyarországra, odaálltam s hangoztattam: “az oroszoknak véren szerzett jogaik vannak, ahoz, hogy Magyarország és közép Európa átformálását irányítsák. Szónokoltam a kommunistákkal, üdvözöltem Rákosit, Szakasitsot. Várva vártam, hogy egyszer csak jön a nagy pecsétes levél, amelyben a magyar kormány az érdemeimre való hivatkozással hazahív, valami nagy pozícióba helyez, vagy legalább is valami kitüntetést ad, amelyet itt kamatoztathatok. Még csak annyit sem tett, hogy díszvendégnek hivott volna haza. Mi értelme van igy annak, hogy én tovább dicsér jem Ráko- siékat, a szovjeteket, Titót, Gro- zát, még elvesztem a kispolgári olvasóimat is, akik miután otthon már nem ölik a zsidókat, megint Hirthyt szeretnék uralmon látni. Meg itt van a folyton emlegetett terv, amely szerint az amerikai kormány finanszírozná az európai ellenforradalmat, talán itt esik le valami. Lám Himler kollegám már megint bent van a titkos szolgálatban, talán ő nem felejti el a kenyeres pajtását. Hátra arcot csináltam. Nekem Magyarországon úgy sem terem babér, én örökös emigráns leszek, ha csak az amerikai atombomba nem tör utat hazafelé, ha ezt az utat most még a nagy ferencek, varga bálák, pfeif erek el nem torlaszolják előlem. Kezdődjön az uj szenzáció, működjön a göndöri fantázia, amely olyan förtelmes hazugságokat tálal fel a mai magyar rendszer ellen, hogy a Chernitz- ky-Kukla-Róbert Oszkárok csak kismiskák hozzám képest. Annyi sok pálfordulás után, amelyet én könnyedén megcsináltam, ez is könnyen ment és ki tudja, hátha valami leesik érte, hisz a dollár sokkal jobb volna, mint a forint, amelynek színét sem láttam eddig. ÁLL A HARC! A harcos klerikálizmus, amelyet Rómából dirigálnak, nem hajlandó egyezségre a tulenge- dekeny magyar kormánnyal, a HeP1 demokráciával. Az egyház főpapjai a Habsburg királyságot óhajtják visszaállítani, az ezerholdasok, papok és a nagytőke uralmával. A kormány békítő lépésére, szemtelenül durva támadással, válaszoltak, a hercegprímás és ®gyes püspökök. Kiközösítéssel fenyegetik meg azokat a tanítókét, tanárokat, akik az iskolák államosítását szorgalmazzák, kik állami tankönyveket használnak. Hogy ez nem puszta fe- nyenyegetés, azt a bakonykuti plébánosnak az egyházból való kiközösítése és más katholikus egyesületi vezetők üldözése mutatja. De a főpapság romboló, szabotáló akciója és a népi demokráciával együtt dolgozók üldözése oly felháborodást váltott ki a magyar tömegekből, hogy a kormány is feladta azt a reményét, hogy meg tud egyezni az egyházzal és most eltökélt szán- déka, hogy az egyház minden ellenzese dacára is keresztülviszi az államosítást és a legteljesebb védelmet ad minden olyan egyházi funkcionárusnak, papnak, tanítónak, akit az egyház elbocsájt, vagy üldöz. Az egyház tamadása nem csak a szervezett munkásokat háborította fel, hanem a katholikus egyházi szervezetek tucatjai tiltakoznak a hercegprímás provokációja ellen. Mi is hajlandók vagyunk elismerni azt, hogy a vallási hovatartozás mindenkinek a lelküs- mereti ügye, bár tisztában vagyunk azzal is, hogy egy erősen vallásos ember, ki az egyház — bármilyen egyház — befolyása alatt áll, nehezen érhető el a munkásmozgalom számá- ra, de viszont, amikor az egyház papjai, a hívekre való befolyásukat arra használják fel, hogy politikailag befolyásolják, hogy egy haladó rendszer ellen izgatják, akkor már az egyház lesik- lott a vallás teréről és semmi ok közé és ha teheti, már nem csak a saját 4 centjét adja lapunkért, hanem megfizeti azt a különbö- zetet is, amivel a lap előállítása többe kerül. Ez az oka annak, hogy mint az előző években, úgy most is kérjük olvasóinkat, hogy előfizetéseikkel egyetemben, tehetségük szerint adják meg a DRÁGASÁGI PÓTLÉKOT IS. Különösen fontos ez most, amikor Magyarországba szóló nagyszámú rendelést kapunk, ahol rendkívül nagy érdeklődéssel és szeretettel fogadják lapunkat. De mint minden előfizetésnél, úgy itt is áll, hogy a különbözetet pótolnunk kell. Tudjuk, hogy a Bérmunkás gárdája mint eddig, úgy most is eleget fog tenni a kérésünknek és meg fogjuk kapni azt a drágasági pótlékot, amely lehetővé teszi, hogy a forradalmi ipari unionizmus eszméjét egyre szélesbülő körben hirdethessük. Bérmunkás Lapbizottsága
