Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-06-12 / 1532. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM NO. 1532 SZÁM A görög szövetségesek HETIKRONIKA Az amerikai kereskedelmi sajtó dacára Drew Pearson, neves washingtoni rovatiró leleplezésének, nagyon letompitotta azt a hirt, amely értesítette a világot, hogy Görögországban borzalmas módon meggyilkolták George Polk amerikai ujságirót. Polk összekötözött, köves zsákkal megterhelt és fején lősebet mutató holttestét Szalonika öbléből halászták ki. Kétségtelen, hogy ha egy amerikai polgárt az orosz befolyás alatt álló országok valamelyikében gyilkoltak volna meg ily szörnyű módon, akkor az amerikai lapok már az atombombával való megtorlásért üvöltenének. A bestiális gyilkosságot azonban hü “szövetségeseink” és pártfogoltjaink, a görögök követték el, akiknek segélyezésére már eddig legalább 850 millió dollárt költött Amerika és akik még mindig hajlandók elfogadni pár száz millió dollárt, most talán már jutalom gyanánt a Polk meggyilkolásáért. Drew Pearson egész nyíltan a görögországi jobboldali politikusokat, — szóval a “szövetségeseinket” — vádolja a borzalmas gyilkossággal, méghozzá nem minden ok nélkül. A meggyilkolt Polk ugyanis igen jó barátja volt Pearsonnak, aki röviddel az ellene elkövetett orvgyilkosság előtt hosszú levelet irt neki. Pearson most leközölte ezt a bizalmas levelet és abból meglepő dolgokat tudtunk meg. Polk levele elmondja, hogy Görögországban a jobboldali politikusok rémuralmat tartanak fenn a csalásaik eltakarására. A csalás vagy “graft” az amerikai támogatás körül forog, amelyek nagyrésze eltűnik a tisztviselők kezeiben. Ez olyan nyilvánvaló, hogy a Görögországba küldött amerikai újságírók legtöbbje azonnal meglátja. Ezen újságírókban van elég bátorság, hogy megírják a dolgot, de a lapjaik nem igen közük, vagy ha közlik is, nagyon letompit- ják. Azonban már az ilyen tudósítások miatt is üldözőbe fogják azon újságírókat, akik dicséret helyett kritizálni is mernek. Polk felemlíti levelében, hogy milyen akadályokat helyeznek útjába, hogy elkedvtelenitsék és rábírják az ország elhagyására. De ugyanígy bántak Constantine Argyis, Ray Daniell, Homer Bigart és más újságírókkal is, akik meg merték írni, hogy a Constantine Tsaldaris külügyminiszter vezetése alatt álló szélső jobboldali “Néppárt” üldözi azon újságírókat, akik kritizálni merik a kormány elnyomó intézkedéseit, avagy akik a nagymérvű graftelést szóvá merik tenni. Polk, miután leírja, hogy miként igyekeztek neki minél több kellemetlenséget okozni a kormányközegek, igy folytatta: “Az amerikai újságírók ellen kétoldalú támadást intéz a szélső jobb oldal. Először nyilvánosan denunciálják őket, hogy rosszakaratuak, akik félre akarják vezetni a külföldet, másodszor pedig mindenféle ‘hivatalos ügyekben’ zaklatják őket, hogy i az újságírói munkára képtelenek legyenek. Miután most már igen sok olyan újság van itt, akik kritizáló tudósításokat küldenek, ködös módon fenyegetnek, értésükre adták, hogy az ily írások miatt még valakinek majd nagy baja támad.” Szegény George Polk, nem gondolta, hogy éppen ő lesz az, akinek az igazság megírásáért “baja támad”, — irta Pearson abban a rovatban, amelyben a görög Tsaldaris pártot vádolja meg a gyilkossággal. íme igy fizetnek “szövetségeseink” a sok-sok millió dollárért, amit az amerikai adófizetőkön hajtanak be. Hiába, az ilyen Tsaldaris féle demoráciáért meg kell fizetni, egyszer dollárokkal, máskor pedig ártatlan emberek életével. TILTAKOZIK WASHINGTON — Carroll Reece, a republikánus országos bizottság elnöke tiltakozott az ellen, hogy Truman “közpénzekből” utazik kampánykörutra. Az utilköltséget a kongresszus által utazásra megszavazott ösz- szegből fedezik. AKI MEGELÉGEDETT LEHET NEW YORK — Walter Winched az ismert rádiókommentátor a heti 15 perces beszédeire most kötött uj szerződést az American Broadcasting Companyval 1949 évre. A fizetés 520.000 dollár. Sem Taft-Hart- ley, sem Goldborough biró nem volt jelen a szerződés megkötésénél. NEM LESZ TELEFON- SZTRÁJK NEW YORK — 23 ezer telefon alkalmazott számára írták alá az uj szerződést az unió és a társaságok megbízottai, amely tartalmazza a bérjavitásokat is. ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Még ha nem is akarnék, akkor is muszáj volna foglalkoznom azzal a nagy garral behirdetett Amerikai Magyar Népszava “uj kezekbe” való átcsem- pészésének ügyével. Az ilyen régi árunak, melyet az üzleti világban “bóvli” néven ismernek, újból való elárusitása, eszembe juttat egy állítólagos megtörtént esetet, melyről a régi világban, amikor az amerikai magyarság zöme, még “zöld” volt, sokat beszéltek. Abban az időben, a magyar szellemi métely mellett a pálinka és egyéb árucikkek eladása volt a foglalkozása a Magyarországból ide menekült naplopóknak, akik sémitől sem irtóznak annyira, mint egy tisztességes napi munka elvégzésétől. Tény az is, hogy azokban az időkben az amerikai magyar munkások átlagos napi keresete 2-3 dollár között mozgott, hát nem valami dicsőség volt ennyi fizetésért izzadni. Az azonban a legnagyobb szégyen volt, hogy ilyen keservesen megkeresett dollárokat az angol nyelvet nem ismerő magyaroktól, magyar ügynökök különféle csalási módon elszedték. Ennek egyik módja volt, a mérték utáni ruhakészités művelete, melyet a kisebb magyarlakta falvakban és telepeken gyakoroltak. Egy nap beállítottak a magyar házakba ügynökök, kirakták a legszebb szöveteket az asztalra, melyekből mérték szerint a legolcsóbban ajánlották a ruhakészitést. Rábeszélés után fölvettek akármilyen csekély előleget, melynek ellenében otthagyták a szövetet. Másnap aztán jött a szabó, aki pontosan megvette a mértéket, összepakolta a szövetet és elvitte. Persze még ma is várják ezek a megrendelt ruhát. Az ügynökök' aztán átmentek ugyanazon szövetekkel más telepekre és sokáig igy működtek. Szinte hihetetlen, hogy ilyen kicsinyes módon használták ki a verejtékesen dolgozó amerikai magyarok egy bizonyos rétegét, de az ehez hasonló gyakori esetekről még ma is beszélnek a régi amerikás magyarok. A régi Amerikai Magyar Népszava “uj kezekbe” való átvétele sok tekintetben hasonlítható az ilyen művelethez. Még talán az anyag is, habár itt papírról van szó, kérdés azonban, hogy a szövetet áruló ügynökök finom szövete nem papírból volt? A mértékvétel is csaknem ugyanaz csak annyi különbséggel, hogy azok a csalók melbőséget mértek, az Amerikai Magyar Népszava “agybőséget” mér, ha ugyan szó lehet ilyesmiről, akik a Népszava olvasók hűséges táborához tartoznak. Egyszóval a régi módon újra be vannak csapva azok, akik elhiszik azt, hogy most valami rendkívüli újat fognak kapni az Amerikai Magyar Népszavával. Rég örök álmait alvó Berkó D. Géza megfordul sírjában, arra a hazugság ordi- tozásra, melyet a Népszava uj ügynökei visznek végbe. Ti csirkefogók, hogy meritek befeketíteni az én múltamat, gondolja magában, uj irányról beszéltek s ugyanazon az útvonalon vagytok ahol én voltam harminc év előtt. Én Ferenc Jóskát és Hor- thyt behunyt szemmel követtem csak akkor nyitottam ki szemeimet, amikor az elég sovány szubvenciót, utólag kézhez kaptam és meg kellett olvasnom. Ti ebben a kérdésben is jobb helyzetben vagytok, nektek nem kellett várni, mig szubvenciót kaptok, ti hoztatok magatoknak bőven, mellyel az én általam évtizedeken garasokból fölépített Népszavát egyszerre elnyelni képesek voltatok. Nem tudjuk és egyáltalán nem is érdekel bennünket, de úgy hallottuk, hogy az Amerikai Magyar Népszavát az uj tulajdonosok 90 ezer dollárért vásárolták meg. Ezeknek az élén Eckhardt Tibor áll, az “ébredő magyarok” fővezére és az első numerus clausus zsidó üldözési törvény szerzője.' Sok mindent tudtunk jóval előbb, erről az adásvételi alkudozásról, melyről hónapokkal ezelőtt ugyanezen a helyen említést tettünk, megelőzve minden más magyar újságot. Arra azonban nem gondoltunk, hogy néhány ember tőke- befektetését. mellyel egyénileg akarnak tollasodni, egyszerűen az amerikai magyarság nyakába, mint valami ünnepséget akarják besózni. Ugyanezen időben vásárolták meg egy nagy amerikai újság vállalatot, ott azonban egyszerűen bejelentették, hogy tulajdonos változás történt és ehez még Truman elnök sem irt üdvözlő köszöntőt. Lehet, hogy azért, mert nem kértek tőle, utóvégre most választási év van és az ilyen csekélységeket visszautasítani, nem valami jó kampány cégér volna. (Folytatás a 7-ik oldalon)
