Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-06-12 / 1532. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM NO. 1532 SZÁM A görög szövetségesek HETIKRONIKA Az amerikai kereskedelmi sajtó dacára Drew Pearson, ne­ves washingtoni rovatiró lelep­lezésének, nagyon letompitotta azt a hirt, amely értesítette a világot, hogy Görögországban borzalmas módon meggyilkolták George Polk amerikai ujságirót. Polk összekötözött, köves zsák­kal megterhelt és fején lősebet mutató holttestét Szalonika öb­léből halászták ki. Kétségtelen, hogy ha egy amerikai polgárt az orosz befolyás alatt álló or­szágok valamelyikében gyilkol­tak volna meg ily szörnyű mó­don, akkor az amerikai lapok már az atombombával való meg­torlásért üvöltenének. A bestiális gyilkosságot azon­ban hü “szövetségeseink” és pártfogoltjaink, a görögök kö­vették el, akiknek segélyezésére már eddig legalább 850 millió dollárt költött Amerika és akik még mindig hajlandók elfogad­ni pár száz millió dollárt, most talán már jutalom gyanánt a Polk meggyilkolásáért. Drew Pearson egész nyíltan a görögországi jobboldali politiku­sokat, — szóval a “szövetsége­seinket” — vádolja a borzalmas gyilkossággal, méghozzá nem minden ok nélkül. A meggyilkolt Polk ugyanis igen jó barátja volt Pearsonnak, aki röviddel az ellene elkövetett orvgyilkos­ság előtt hosszú levelet irt neki. Pearson most leközölte ezt a bi­zalmas levelet és abból meglepő dolgokat tudtunk meg. Polk levele elmondja, hogy Görögországban a jobboldali po­litikusok rémuralmat tartanak fenn a csalásaik eltakarására. A csalás vagy “graft” az ameri­kai támogatás körül forog, ame­lyek nagyrésze eltűnik a tiszt­viselők kezeiben. Ez olyan nyil­vánvaló, hogy a Görögországba küldött amerikai újságírók leg­többje azonnal meglátja. Ezen újságírókban van elég bátorság, hogy megírják a dolgot, de a lapjaik nem igen közük, vagy ha közlik is, nagyon letompit- ják. Azonban már az ilyen tudósí­tások miatt is üldözőbe fogják azon újságírókat, akik dicséret helyett kritizálni is mernek. Polk felemlíti levelében, hogy milyen akadályokat helyeznek útjába, hogy elkedvtelenitsék és rábírják az ország elhagyására. De ugyanígy bántak Constanti­ne Argyis, Ray Daniell, Homer Bigart és más újságírókkal is, akik meg merték írni, hogy a Constantine Tsaldaris külügy­miniszter vezetése alatt álló szél­ső jobboldali “Néppárt” üldözi azon újságírókat, akik kritizál­ni merik a kormány elnyomó in­tézkedéseit, avagy akik a nagy­mérvű graftelést szóvá merik tenni. Polk, miután leírja, hogy miként igyekeztek neki minél több kellemetlenséget okozni a kormányközegek, igy folytatta: “Az amerikai újságírók ellen kétoldalú támadást intéz a szél­ső jobb oldal. Először nyilváno­san denunciálják őket, hogy rosszakaratuak, akik félre akar­ják vezetni a külföldet, másod­szor pedig mindenféle ‘hivatalos ügyekben’ zaklatják őket, hogy i az újságírói munkára képtele­nek legyenek. Miután most már igen sok olyan újság van itt, akik kritizáló tudósításokat kül­denek, ködös módon fenyeget­nek, értésükre adták, hogy az ily írások miatt még valakinek majd nagy baja támad.” Szegény George Polk, nem gondolta, hogy éppen ő lesz az, akinek az igazság megírásáért “baja támad”, — irta Pearson abban a rovatban, amelyben a görög Tsaldaris pártot vádolja meg a gyilkossággal. íme igy fizetnek “szövetsége­seink” a sok-sok millió dollár­ért, amit az amerikai adófizető­kön hajtanak be. Hiába, az ilyen Tsaldaris féle demoráciáért meg kell fizetni, egyszer dollárokkal, máskor pedig ártatlan emberek életével. TILTAKOZIK WASHINGTON — Carroll Reece, a republikánus országos bizottság elnöke tiltakozott az ellen, hogy Truman “közpénzek­ből” utazik kampánykörutra. Az utilköltséget a kongresszus által utazásra megszavazott ösz- szegből fedezik. AKI MEGELÉGEDETT LEHET NEW YORK — Walter Win­ched az ismert rádiókommen­tátor a heti 15 perces beszédeire most kötött uj szerződést az American Broadcasting Com­panyval 1949 évre. A fizetés 520.000 dollár. Sem Taft-Hart- ley, sem Goldborough biró nem volt jelen a szerződés megköté­sénél. NEM LESZ TELEFON- SZTRÁJK NEW YORK — 23 ezer tele­fon alkalmazott számára írták alá az uj szerződést az unió és a társaságok megbízottai, amely tartalmazza a bérjavitásokat is. ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Még ha nem is akarnék, ak­kor is muszáj volna foglalkoz­nom azzal a nagy garral behir­detett Amerikai Magyar Nép­szava “uj kezekbe” való átcsem- pészésének ügyével. Az ilyen régi árunak, melyet az üzleti vi­lágban “bóvli” néven ismernek, újból való elárusitása, eszembe juttat egy állítólagos megtör­tént esetet, melyről a régi világ­ban, amikor az amerikai ma­gyarság zöme, még “zöld” volt, sokat beszéltek. Abban az idő­ben, a magyar szellemi métely mellett a pálinka és egyéb áru­cikkek eladása volt a foglalko­zása a Magyarországból ide me­nekült naplopóknak, akik sémi­től sem irtóznak annyira, mint egy tisztességes napi munka el­végzésétől. Tény az is, hogy azokban az időkben az amerikai magyar munkások átlagos napi keresete 2-3 dollár között moz­gott, hát nem valami dicsőség volt ennyi fizetésért izzadni. Az azonban a legnagyobb szégyen volt, hogy ilyen keservesen meg­keresett dollárokat az angol nyelvet nem ismerő magyarok­tól, magyar ügynökök különfé­le csalási módon elszedték. Ennek egyik módja volt, a mérték utáni ruhakészités mű­velete, melyet a kisebb magyar­lakta falvakban és telepeken gyakoroltak. Egy nap beállítot­tak a magyar házakba ügynö­kök, kirakták a legszebb szöve­teket az asztalra, melyekből mérték szerint a legolcsóbban ajánlották a ruhakészitést. Rá­beszélés után fölvettek akármi­lyen csekély előleget, melynek ellenében otthagyták a szövetet. Másnap aztán jött a szabó, aki pontosan megvette a mértéket, összepakolta a szövetet és elvit­te. Persze még ma is várják ezek a megrendelt ruhát. Az ügynökök' aztán átmentek ugyanazon szövetekkel más te­lepekre és sokáig igy működtek. Szinte hihetetlen, hogy ilyen ki­csinyes módon használták ki a verejtékesen dolgozó amerikai magyarok egy bizonyos rétegét, de az ehez hasonló gyakori ese­tekről még ma is beszélnek a régi amerikás magyarok. A régi Amerikai Magyar Nép­szava “uj kezekbe” való átvéte­le sok tekintetben hasonlítható az ilyen művelethez. Még talán az anyag is, habár itt papírról van szó, kérdés azonban, hogy a szövetet áruló ügynökök finom szövete nem papírból volt? A mértékvétel is csaknem ugyan­az csak annyi különbséggel, hogy azok a csalók melbőséget mértek, az Amerikai Magyar Népszava “agybőséget” mér, ha ugyan szó lehet ilyesmiről, akik a Népszava olvasók hűséges tá­borához tartoznak. Egyszóval a régi módon újra be vannak csap­va azok, akik elhiszik azt, hogy most valami rendkívüli újat fog­nak kapni az Amerikai Magyar Népszavával. Rég örök álmait alvó Berkó D. Géza megfordul sírjában, arra a hazugság ordi- tozásra, melyet a Népszava uj ügynökei visznek végbe. Ti csir­kefogók, hogy meritek befeketí­teni az én múltamat, gondolja magában, uj irányról beszéltek s ugyanazon az útvonalon vagy­tok ahol én voltam harminc év előtt. Én Ferenc Jóskát és Hor- thyt behunyt szemmel követtem csak akkor nyitottam ki szeme­imet, amikor az elég sovány szubvenciót, utólag kézhez kap­tam és meg kellett olvasnom. Ti ebben a kérdésben is jobb hely­zetben vagytok, nektek nem kel­lett várni, mig szubvenciót kap­tok, ti hoztatok magatoknak bőven, mellyel az én általam év­tizedeken garasokból fölépített Népszavát egyszerre elnyelni képesek voltatok. Nem tudjuk és egyáltalán nem is érdekel bennünket, de úgy hallottuk, hogy az Ameri­kai Magyar Népszavát az uj tu­lajdonosok 90 ezer dollárért vá­sárolták meg. Ezeknek az élén Eckhardt Tibor áll, az “ébredő magyarok” fővezére és az első numerus clausus zsidó üldözési törvény szerzője.' Sok mindent tudtunk jóval előbb, erről az adásvételi alkudozásról, melyről hónapokkal ezelőtt ugyanezen a helyen említést tettünk, mege­lőzve minden más magyar újsá­got. Arra azonban nem gondol­tunk, hogy néhány ember tőke- befektetését. mellyel egyénileg akarnak tollasodni, egyszerűen az amerikai magyarság nyaká­ba, mint valami ünnepséget akarják besózni. Ugyanezen idő­ben vásárolták meg egy nagy amerikai újság vállalatot, ott azonban egyszerűen bejelentet­ték, hogy tulajdonos változás történt és ehez még Truman el­nök sem irt üdvözlő köszöntőt. Lehet, hogy azért, mert nem kértek tőle, utóvégre most vá­lasztási év van és az ilyen cse­kélységeket visszautasítani, nem valami jó kampány cégér volna. (Folytatás a 7-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents