Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-01-10 / 1510. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1948. január 10. Sok még a tennivalónk, de elvégezzük! Irta: HUNYA ISTVÁN Dolgozó parasztságunk nagy feladatnak még csak a közepe táján tart. De a kishitüek, a félrevezetettek is már látják, hogy nem csak a mezsgyekarók vannak leverve, hanem egyre rohamosabb ütemben kapják meg az uj birtokosok a telekkönyvi kivonatot, látják azt, hogy a demokrácia erős alapokra van lerakva. Látják — hiába itt minden ellenpropaganda — a demokrácia fejlődik, erősödik, hiszen minden birtoklevél kiadása egy-egy védő fegyver az uj gazdák kezében. És most már, mikor dolgozó parasztságunk teljesen magáénak érzi a földet, merjen valaki az ellen még csak szóban is próbálkozni! De jaj annak is, aki demokráciánk ellen mer akár beszélni vagy cselekedni! Mert ha még nem is ért fel népünk az értelem kellő magaslatára, de azt már érti, mert hiszen a múlt urai megtanították rá, hogy ebben az országban azé a hatalom jelentős része akié a föld. A föld az övé, tehát az övé a hatalom jelentős része is. A másik része pedig az ő testvéreié és harci társáé, az ipari dolgozóké és a haladó értelmiségieké. És mikor az uj kisbirtokos kezébe veszi a telekkönyvi kivonatot ez a tudat úgy sugárzik a szemeiből, mintha világgá is kiáltaná, hogy vegyék ezt tudomásul, mindazok, akik ebben kételkedtek és hitvány propagandájukkal _ el akarták itt gáncsolni a haladást. Láttuk ezt a szemekből hatalmas erővel kisugárzó büszke tudatot 23-án Endrődön, amikor 340 volt nincstelennek osztották ki a birtoklevelet. De láttuk ezt az ország sok-sok más helyén is. A telekkönyvezéssel azonban még mindig nincs elintézve az a nagy feladat, mely dolgozó parasztságunkra hárul. A földet most már, amikor telekkönyvi- leg is megkapták, hasznositani- ok kell és pedig nemcsak saját, hanem egész népünk javára is sokkal jobban, mint eddig. Fokozatosan ahogy azt egyelőre a hároméves terv előírja, át kell térnünk a szokottnál célszerűbb és okvetlen szükséges, belterjes gazdálkodásra. Az pedig parasztságunktól nem csak több munkát kíván, de sokkal több szaktudást is. Azzal a szaktudással, mellyel ezidőszerint rendelkezik kisparasztságunk, talán kilencvenöt százaléka csakis a nálunk eddig szokásos külterjes gazdálkodást lehetne folytatni. De ennél a külterjes módszernél nem maradhatunk meg azért, mert nem találhatnánk meg benne először is a szükséges munkalehetőséget, másodszor pedig a múltnál emberie- sebb megélhetést. Minden földmives tudja, hat, nyolc hold földön a régi szemesgabonatermesztési módszerrel egy család még akkor is, ha az csupán a férj és feleségből, azaz két munkaképes tagból áll egész éven át nem találhat magának elegendő munkát. A földhöz juttatott családoknak kilencven százaléka pedig nem két tagból, hanem négy-hat, sőt több tagból is állnak. Ilyen nagyszámú családok, még ha nem is kapták a családtagok után járó többletet, amennyiben a termelési módszeren nem váltaztatnak, az év legnagyobb részében kénytelenek lesznek saját portájukon kívül munkaalkalmat keresni, mert különben képtelenek lennének rendesen élni. Ha azonban mind az uj, mind a régi kisbirtokos megérti az idők szavát és már most, amikor elvégezte az őszi szántást Ha elvégezted az őszi szántás-vetés s egyéb munkád, iratkozz be tanfolyamra, ahol megtanulod majd a belterjes gazdálkodást. Jó gazda úgy lesz belőled, ha a termelés módszerét már szakszerűen ismered. és vetést, hozzáfog a tanfolyamon — amit minden községben meg lehet szervezni, — vagy pedig a népszerű mezőgazdasági szakkönyvek olvasásával a tanuláshoz, akkor maga is rájön arra, hogy 8—10 holdon akár négy-öt, sőt több tagú család is talál magának jövedelmező munkát és ezáltal nyugodt jólétet. A közösségnek pedig megad élelmet, ipari és gyógynövényt és minden szükségletből ‘annyit, amennyit csak szorgos munkájával termelni tud. És ami még igen fontos mindenki számára: nem kell neki hetekre, hónapokra elszakadni a családjától távoli munkaterületre és nem kiséri soha el nem maradó árnyként a mindig terhes gond; vájjon lesz-e jó munka, tisztességes bér, mert, kis földjét, szakszerűen művelve, megtalálja számítását. Nemcsak az uj, de még a régi kisbirtokosaink is csak akkor tudják meg, hogy még mennyi kincs, mennyi • érték rejlik áldott jó földjükben, ha majd a mai kultúránknak és szükségletünknek megfelelően kezdik azt megművelni. Akkor látják azt, hogy a verejtékcseppek, amiket munkájuk közben hullatnak a cukorrépára, mákra és egyéb olyan konyhakerti, ipari, vagy gyógynövényekre, melytől eddig — mivel nem ismerték kereskedelmi hasznosságát, — húzódtak, hogy hogy válik majd a munka forintja, három-négyszeres, sőt többszörös haszonná, nem úgy, mint a primitiv gabonatermesztésnél. Tudjuk, kissé nehéz lesz megmaradni kapott kis főijén azoknak, akik mindig vándorkubikosok, napszámosok voltak. Láttuk ezt már az utóbbi két évben is. Jó részük, mert hiszen tény, hogy a nincstelenség is ösztökélte, csak a feleségére bízta, hogy szántássá fel, vettesse be a kapott földet, ő pedig mint azelőtt fogta talyigáját, vagy más szerszámját és ment összeszokott társaival keresni olyan munkát, ahol hetenként megkapta érte a bért. Ebből az következett, hogy a férfi h^ nem talált állandó munkára, akkor jár- kálással, vagy munkavárással elfecsérelte a napokat, felesége pedig képtelen volt a távoli földet úgy munkáltatni, vagy munkálni, ahogy kellett volna és igy természetesen a föld alig termett valamit. Ennek az állapotnak, most már amikor arra se lehet hivatkozni, hogy hátha még kicserélik a földem, mert megkapták a birtoklevelet, véget kell vetni. Van még elég földhöz nem juttatott kubikos, napszámos, akik továbbra is kényszerülve lesznek bérmunkát végezni. Akik földet kaptak, most már próbálják meg átvenni és munkájukkal termékenyebbé tenni azt És meg fognak győződni róla, hogy ha azt az erőt amit bérmunkába adják, sokkal több hasznot kapnak belőle, mint a bérből. És még valami, amit nem szabad elfeledni egyetlenegy uj földhözjutottnak sem. A föld nemcsak az ő tulajdona, hanem a nemzeté is. Ez arra kell, hogy intse őt, hogy igenis azt a darab földet, amelyet ő az államtól örökölt, úgy mivel je meg, ; hogyan azt a nép egyetemes érdeke is megkívánja. Nem lehet tehát ma szentebb kötelessége egyetlenegy földhözjuttatottnak sem, mint az, hogy minden tudását, minden munkaerejét a földbe adja. A jövő év már meg fogja mutatni, melyik ujgazdának milyen a szakértelme és a munkaakarata. Meg, mert a földnek megvan az a tulajdonsága, hogy a termése eredményében mindig megmutatja, vájjon idejében és jól lett-e elvégezve a szükséges munka. Aki tehát a földet akarja megcsalni, az tapasztalni fogja, hogy csak saját magát csalhatja meg. Fel kell hát használni a téli alkalmas időt, hogy egy tanfolyamon, vagy néhány szakkönyv elolvasása folytán, hozzájussunk ahhoz a minimális szaktudáshoz, amely nélkül nemcsak juttatott kis földünket, de saját munkaerőnket sem tudjuk jövedelmezően kihasználni. Nagy feladatunk csak akkor lesz elvégezve, amikor már nem csak a birtoklevelet vettük át, hanem azt a szaktudást is, amellyel földünkből a beleadott munkaerőnkkel, mindig olyan és annyi értéket hozunk ki, ameny- nyi kell ahhoz, hogy ebben az országban mindenki megelégedetten és jól éljen. (Dózsa Népe) (A földmunkások és Kisiparosok Országos Szövetsége lapja) HÍREK magyarorszagbol — KŐVÁRI MIHÁLY TUDÓSÍTÁSA — ÍTÉL A NÉP! A felszabadulás után azonnal megalakultak a Népbiróságok hogy ítélkezzenek a fasiszta háborús bűnösök felett. A Népbiróságok az egész Magyarország területén 1947 november 1-ig 34.877 háborús és népellenes bűncselekményi ügyet tárgyaltak. Ezek közül befejeződött 28.979 ügy, mig 5898-ban még nincs ítélet. A befejezett ügyekben a Népbiróság 15.178 marasztaló ítéletet hozott, 8.433 esetben felmentették a vádlottakat. Az ítéletek statisztikája a következő: egy esztendőn aluli fogságra ítéltek 7.507 vádlottat; 1—5 évig terjedő fogházat vagy börtönt 5.605, 5—10 évig terjedő börtönt vagy fogházat 874; 10—15 évi fegyházat 362; életfogytiglan tartó fegyházat 118 elitéit kapott. 3 évig terjedő kényszermunkára 199, 5 évi kényszermunkára 137, életfogytiglan tartó kényszermunkára 220 bűnöst Ítéltek el. A halálos ítéletek száma 256, abból 136-ot hajtottak végre, mig a többi elitéit kegyelmet kapott. A halálos ítéletek legnagyobb részét — 237-et — a budapesti Népbiróság hozta és Budapesten 111 halálos ítéletet hajtottak végre. Vagyonelkobzást 2.782 esetben mondott ki a Népbiróság, ezekből 2149 budapesti Ítéletekre esik. BUDAPEST ÉLETE A főváros Statisztikai Hivatalának legújabb adatai továbbra is Budapest hatalmas arányú fejlődéséről adnak képet. Minden vonalon kedvezőbbek az életjelenségek, mint akár az 1946-os vagy az 1945-ös években. Budapest lakosainak száma már erősen megközelíti a háború előtti létszámot. Jelenleg 1,075.- 744, ebből 472.00 férfi és 601.- 497 nő. A lakosság közül a legnagyobb arányban, 10.4 százalékban a 35-39 év közöttiek találhatók, második helyen állnak 9.3 százalékkal a 40-44 év közöttiek, mig a 45-49 évbeliek következnek 9 százalékkal. Nyolcvan éven felüliek csak 0.5 százalékkal élnek a fővárosban. A férfiak megfogyatkozása a 25-34 év közöttiek között feltűnően kedvezőtlen, ami a háború hatásának tulajdonítható. A férfiak csak az egészen fiatal korosztályban múlják felül a női nemet. Az idén november 1-ig Budapesten 10.364 házasságot kötöttek, a születések száma 16.887, a halálozásoké 11.890 volt. A természetes szaporodás majdnem 5.000 lélek. Ez évben 2.185 építési engedélyt adtak ki, melyből 562 uj építkezésre vonatkozott. Az építkezések nyomán 911 uj és 3.241 újjáépített lakás vált be- költözhetővé. Igen nagy mértékben emelkedett a helyi személyforgalom. A villamoson 368 millió, autóbuszon .15 millió, a fogaskerekűn 2 millió, a helyiérdekű vasúton 11 millió személy utazott. Idegenforgalom is kezd fellendülni, 8.550 külföldi érkezett Budapestre ebben az évben. Nézze meg a lapot csomagoló előfizetése lejáratban van-e. Ha igen ne várja lapkezelőnket, hanem az önnél levő barna borítékban küldje el az előfizetését is.
