Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-01-17 / 1511. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio

OF THE WORLD under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXV. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1948 JAN. 17

NO. 1511 SZÁM

H E tik R Ó NIK A

A Taft-Hartley törvény a gyakorlatban

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .

(a.l.) Tudva, hogy az AFL vezérei mindig híven szolgálták a kapitalista osztályt, ennek bizonyítására nagyon is siettek alávetni magukat a Taft-Hartley törvények követleményei n e k. Ezek a megalkuvásban kivén- hedt alakok, sohasem tartják fontosnak, hogy az ő megalkuvásuk, milyen káros hatással lesznek a munkásokra.

Chattanooga, Tenn.-ben a 74 számú szervezethez tartozó ácsok beszüntették több helyen az építkezést, mert az épületeken a vállakozók nem szervezet munkásokat is alkalmaztak. Ezért most a National Labor Relation Board bűnösnek találta úgy • a csoportot, mint a csoport vezetőségét a Taft-Hartley törvények alapján.

Ugyán ehez hasonló eset történt Űtica, N. Y.-ban, ahol S. W. Brennan szövetségi biró bűnösnek találta az AFL-hez tartozó 294-es teamsters uniont. Mr. Tobin, a szervezet központi elnöke, aki azzal fenyegetőzött, hogy ha az AFL vezetősége nem hajlandó elfogadni és aláírni a hűség követelményét, úgy ő azonnal kivezényli az ő szervezetét az AFL-ből. Ezek a hir- hedt vezér urak, akik igy ön- kényeskedhetnek a munkásszervezetek fölött, mindig csak saját egyéni érdekeiket szolgálják és nem pedig a munkásokét. Nagyon sokszor hallottuk ezektől az AFL vezér uraktól, hogy azért nem hajlandók csatlakozni a nemzetközi szakszervezetekhez, mert azok nem szabad szervezetek. Vájjon milyen szervezet az, ahol egy vezér odaviheti az egész tagságot, ahová csak akarja. Erre igen jó példa John L. Lewis és az ő bányász szervezete.

Nem sok idő telt el, amióta az AFL vezérei elfogadták a Taft- Hartley rabszolga törvényt és annak minden követelményét. Most azután sorra következnek az AFL-hez tartozó szervezetek, amelyek mind törvényszegők. A fönti esetekhez még jó néhányat lehetne fölsorakoztatni.

Ami mostan a legidőszerűbb, a nyomdászok szervezete. Ebben az esetben is a NLB a nyomdászok szervezetét találta bűnösnek, felsorolva New York, Chicago, Detroit és Pittsburgh csoportokat, mint a Taft-Hartley törvények megszegőjét.

A fönt nevezett szervezeteknek munkás szempontból nem az a hibájuk, hogy a kapitalista rabszolga törvényeket akaratuk

i ellenére is megszegik, hanem, hogy a munkás szolidaritásnak minden parányi morzsája hiányzik belőlük.

Ha az ipari szolidaritást úgy hajtanák végre, amint azt mi IWW-isták tanítjuk és gyakoroljuk, akkor minden kapitalista munkásellenes törvény csak papíron létezhetne. Mennél több esetben fogják az AFL ellen a Taft-Hartley törvényt alkalmazni, annál hamarább fog talán a tunya tagság osztálytudatra ébredni.

MÁR AZ IS ÉLVEZET

A Washington, D. C. városban lakó Mrs. George Sevey arra kérte Robert Taft republikánus szenátort, hogy újból hozzák be a hús adagolást. Ezt al kérelmét következő történettel támogatta:

— Amikor karácsony előtt a mészároshoz mentem, kérdezte tőlem, akarok-e látni valami jó húst? Persze hogy akarok, feleltem, amire mutatott is nagyon szép sztéket, de az ára $2.25 volt fontonként. Aztán mutatott olyat, amit potom dollár ötven- ért akart adni. Amikor mondottam, hogy nekem az is drága, azt felelte, hogy most ez az ára és gyorsan elrakta a húst. Kérdeztem, hogy mennyit számit azért, mert megmutatta. A mészáros erre azt felelte, hogy valójában azért is fizetni kellene, mert hiszen a vevőknek igen nagy élvezetet nyújt az ily szép és jó hús szemlélete.

A NŐVÉREK ÉRDEKLŐDTEK

CINCINATTI, O. — A napokban elhunyt az itteni állatkert Suzi nevű hires gorillája. Miután a betegsége alatt sokat Írtak róla helyi lapok, igen sokan telefonáltak a Zoo-ba, érdeklődve Suzi hogyléte iránt. Többek között a közeli zárda “nővérek” is érdeklődtek, mire a telefont kezelő leány igy jelentette az esetet a Zoo igazgatójának. “A Suzi nővérei telefonáltak és javulást kivánnak a betegnek.”

A Miami, Fia. városban lakó Mrs. Elsie Belsky, háztulajdonosnő leszállította lakóinak házbérét. Ezért a lakók karácsonyi ajándékot küldtek neki és az arcképét rámába téve kifüggesztették. Ez az eset annyira egyedülálló, hogy a háztulajdonosnőt mint ritka látványosságot a múzeumba kellene elhelyezni.

Henry A. Wallacenak még elég dús haja van, mégis azt hiszem, hogy több oldalról ma- gyarázgatták elnök jelöltségének helyes avagy helytelenségét, mint amennyi hajszál van a fején. Eggyel több vagy kevesebb ennél a kérdésnél már nem számit, hogy mégis eggyel több legyen, hát hadd mondjak én is valamit. Utóvégre azok a nagy politikai szakértők, akik Wallace jelöltségéhez mint igazi szakértők szóltak hozzá, éppen csak hogy mondtak valamit. Sőt még az a valami sem volt határozott megállapítás, hanem csak vagy igy, vagy úgy. Az én hozzászólásom is az ilyen szakértői vonalon halad annál inkább, mert a politikai pártszervezkedést csak annyira értékelem, mint egy fogpiszkálót.

Hogy miért éppen a fogpiszkálót említem a politikai pártügyeknél, hát az nagyon egyszerű és feltétlen szakértői hasonlat. Mert ahhoz, hogy a fog- piszkálókat használatba vegyük, valaminek bele kell akadni a fogaink közé, még pedig evés közben. Már pedig ahoz, hogy valami főj jön a fazékban, vagyis, hogy legyen mit ennünk, a fizikai erőnket kell mozgásba tartani az iparok szinterén. Értve, nekünk bérmunkásoknak. És valahogy mi mindig azt tapasztaltuk, hogy ahoz, hogy több legyen a fazékban, még mindig a szervezeti akción keresztül jutottunk hozzá. Még Roosevelt idejében is. Minél több a politikai vaklárma, annál kevesebb akad a fogaink közé. Persze vannak aztán olyan politikai fogpiszkáló raktárnokok, akik még a fogpiszkálót is elraktározzák a nép elől és csak a kiváltságosak részére adják ki. Wallace elnökjelöltsége és programja az ilyen reakciósok ellen irányul.

Legjobban tehát az amerikai politikai reakciósok rémültek meg Wallace programjától, habár a rémület nagyrészben megfogta a munkáspárti politikusokat is, úgyszintén a szakszervezeti vezéreket is. Ezek most a reakciósokkal kiabálják, hogy Wallace kommunista és a harmadik párt pedig az amerikai kommunista párt. Más szakértők szerint, a harmadik párt biztosan kibuktatja Trumant és a fogpiszáló raktárnoki állásba republikánust juttatt be. Ezen szakértők szerint, a következő négy évben a nép részére nem lesz fogpiszkáló, de nem is lesz arra szükség, mert a nép nagy többségének, nem lesz mit enni. Szóval Wallace azzal, hogy radikális, többet árt mint használ, mert a legvadabb republikánusok részére szolgáltat erősséget. Mások sprint Wallace legalább 7-8 millió szavazatot fog kapni, igy most a harmadik pártra való szavazás tiltakozást jelent, de már 1952-ben komoly erőt fog jelenteni a harmadik párt.

A harmadik pártól való számtani magyarázgatás úgyszólván sértést jelent a többi pártokra, elsősorban a munkás politikai pártokra. Hogy csak kettőt említsek meg példának, hát ott van a Szocialista Párt és a Szociáldemokrata Munkás Párt. Ezek a pártok többi más munkáspártokat évtizedekkel megelőzve állandóan a választási listán szerepelnek. Ha semmi másért, de a nagy kitartásért illene legalább tisztelet ezeknek a pártoknak, hogy a politikai fogpiszkáló versenyben, legalább a számtani sorrendet megkapják. Ez még egy bűne Wallacenak, hogy még egy meg sem alakult független párttal ezeket háttérbe szorította.

Ha már ennyi sok szakértő véleménnyel Wallacet falhoz állítottuk, legyen szabad nekem, mint egyénnek egyéni véleményt mondani róla. Még pedig azt, hogy dacára a politikai párt véleményeimről, szeretem mint embert, bátor szókimondásáért. Hogy van e jelentősége vagy inkább eredménye, az ő beszédeinek, az már előttem mellékes, de beszédét ebben a reakciós vadonban úgy érzem, mintha végtelenül kiszomjazva finom forrásvízre akadtam volna. Mert azt én elismerem, hogy a politikusok között is akad fehér holló. Ott volt pl. Roosevelt, határozottan ilyesmi volt. Viszont tény az is, hogy Roosevelt azután tartott programbeszédet amidőn már meg volt választva. A szólás, sajtó és szervezkedési jogért, akkor szállt igazán síkra, amikor már ott volt. Amerika történelmében soha nem volt nagyobb szervezkedési szabadság, mint abban az időben, sajnos, hogy a néptömegek nem használták ki az alkalmat a helyes irányban.

Wallace, legjobb tanítványa és követője Rooseveltnek, sőt mint reformátor még szélsőségesebb oldalon evez. Azt hinni róla, hogy szocialista avagy kommunista, legsúlyosabb tévedés. Polgári értelemben csak azt lehet föltételezni róla, hogy őszinte ember. Nagyrészt talán ez az oka, hogy az egész politikai dzsungel, mint valami orkán