Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-05-08 / 1527. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. május 8. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..................$2.00 üne Year ........ $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ....... 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ............... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Az idegháboru erkölcsei Az egész világra kiterjedő “idegháboru” egyik nagy ütközete zajlott le Olaszországban a multheti parlamenti választásokkal, amelyek eredményét az Egyesült Államok hivatalos körei olyan örömmel fogadták, mint a német vagy a japán seregek feletti diadalok hírét vették pár évvel ezelőtt. Vagy talán azt is mondhatnánk, hogy olyan nagy volt az öröm, mint amikor arról szóltak a hirek, hogy milyen győzelmesen haladnak előre Róma város felé az olaszok ellen harcoló amerikai csapatok. E rövid 3-4 év alatt igazán nagyot változtak a viszonyok.. Mert nem hisszük, hogy az az olasz nép, amely pár évvel ezelőtt még a legnagyobb készséggel engedelmeskedett a brutális, szadista érzelmű diktátor parancsainak s lelkesedve ment Afrikába vagy Spanyolországba ártatlan emberek lemészárlására, ezen rövid idő alatt annyira megváltozhatott volna, hogy most egyszerre olyan kívánatos szövetségesnek mutatkozott úgy a kommunisták, mint az amerikai védjegyű demokrácia részére is. Mindkét oldalról a legmesszebbmenő erőfeszítést tették, hogy a még tegnap' bestiális kegyetlenségeiről tanúságot tevő olaszokat keblükre öleljék. Nekünk, akik kellő tárgyilagossággal vizsgáljuk a politikai manővereskedést, nagyon szomorú látványt nyújtott ez az “ütközet”, amelynek célja az erkölcsileg züllött, nagy többségében tudatlan, vallásos bigott, azonkívül a háborúban kiéhezett olasz tömeg megnyerése volt. Most aztán a választás eredményére mutatva állítják, hogy az emberiség jövőjére, a társadalmi fejlődésré az a tömeg lesz döntő befolyással, amely a közelmúltban még a szavazatokra aspiráló mindkét félnek az ellensége volt. És valóban megalázó, szégyenteljes az a módszer, amivel az amerikiak által támogatott Keresztény Szociailsta Párt kortesko- dott a szavazatokért. Bebizonyosodott, hogy ez a párt dacára a) nevének NEM KERESZTÉNY és NEM IS SZOCIALISTA. Nem keresztény azért, mert olyan erőszakoskodás, csalás és ravasz fondorkodás, amilyeneket ezen választási kampányban alkalmaztak, nem egyeztethetők össze a keresztény erényekkel: nem nevezhetők szocialistáknak sem, hiszen ellene vannak a földosztásnak, a bánya, a gyárak köztulajdonba vételének, szóval mindazon alapvető gazdasági intézkedéseknek, melyek a szocializmus lényegét képezik. A választások szabadságát annyira értékelő és dicsérő Amerika védnöksége alatt fenyegették az olasz választókat, hogy nem kapnak segítséget, nem részesülnek a Marshall terv adományaiból, tehát ÉHEZNI fognak, ha a kommunistákra szavaznak. Akinek ez még nem volt elég, annak tudtára adták, hogy ha “rossz1 fiuk lesznek”, vagyis a kommunistákra szavaznak, akkor jön az újabb háború és készülhetnek egy-egy atombombára is. De ez még nem minden. A még nem régen nyíltan is fasiszta katholikus egyház most az amerikai pártfogóval szövetkezve fenyegette a vallásos és éppen azért tudatlan népet, hogy aki kommunistára szavaz, attól az egyház megtagad minden egyházi szertartást és kilátásba helyezték számára a poklot, vagyis azt, hogy nem csak ezen a világon, hanem még a másvilágon is bűnhődni fog azért, ha az ellenző táborra adja szavazatát. És ha hozzávesszük még ehhez, hogy kilátásba helyezték számukra Triest város visz- szaadását is, mint jutalmat a szavazatokért, amivel a nemzeti sovinizmusra apelláltak, akkor láthatjuk, hogy a választások szabadságát mennyire lábbal tiporták Olaszországban. * A választások ily eltiprása annyira nyilvánvaló volt, hogy azt még a túlzó jobboldali kommentátoroknak is el kellett ismerni. “És ha nem is volt szabadság a választásoknál, ha nem is voltak tisztességesek a módszereink?” — kérdezte egy ilyen kommentátor, __ “mi van abban kivetni való? EZENTÚL MI HATÁROZZUK MEG, HOGY MI A TISZTESSÉGES ÉS MI A MÉLTÁNYOS!” , . _ Igen, ez a kommentátor helyesen látja a dolgot. Az ídegha- boruban eljutottunk oda, ahol éppen úgy, mint az öldöklő háborúban, már nem nézik a módszereket, hanem csak az eredményt. Méltányosságot, tisztességet ne keressünk tehát ebben az idegháboruban, mert még csak a nyomait sem fogjuk találni. Kelet és Nyugat háborúja Ugylátszik, hogy az egyre nagyobbmérvü háborús uszításnak nem vetett véget az az illitólagos túlnyomó nagy győzelem, amit a “demokrácia” Olaszországban nyert a választásoknál. Számottevő egyének nyíltan hangoztatják, hogy ma már nem az a kérdés, hogy lesz-e harmadik világháború, hanem csak az, HOGY MIKOR KEZDIK EL A LÖVÖLDÖZÉST? Mért a most folyó kisebbszabásu öldöklést még hivatalosan nem nevezik háborúnak. A palesztinai, kínai, görög és egyéb kisebbszabásu emberirtást nem nevezik hivatalosan háborúnak, mert ott nem használják az atombombát és a jelenleg még titokkal őrzött egyéb gyilkoló és pusztító eszközöket, amelyekről csak annyit árulnak el a szakértők, hogy azokkal ki lehet pusztítani az összemberiséget. Igaz vagy nem, hogy ezen fegyverek ilyen hatékonyak lennének, annyi bizonyos, hogy ha csak azokkal a fegyverekkel kezdik is a jövő háborúját, amiket használtak a második világháború befejezésével, a jövő háború már akkor is minden képzeletet meghaladó pusztítást, embermészárlást és borzalmakat fog ránkzuditani. Ezt mindenki jól tudja és elismeri. És dacára ennek az emberiség két táborba sorakozva, a KELET és a NYUGAT név alatt készülődik erre a borzalmakat hozó végzetes összecsapásra. A Nyugat, amelynek élén az Egyesült Államok áll azt hangoztatja, hogy a Kelet, amely alatt a Szovjet Uniont értik, — ki akarja terjeszteni a termelési rendszerét, az életmódját az egész világra és azért készül a háborúra. Bármily tárgyilagosan vizsgáljuk is az eseményeket, nem találunk adatokat ezen állítás bizonyítására. Másszóval mondva: nem találunk adatokat, tényeket, amik arra mutatnának, hogy a Szovjet Union veszélyeztetné az Egyesült Államok biztonságát, hogy a Szovjet Union fegyveres támadást tervezne Amerika ellen. Akkor miért tart olyan nagy hadsereget, miért fegyverkezik olyan erősen Oroszország? — kérdezik az itteni háborús uszítok. Arról megfeledkeznek, hogy az orosz fegyverkezés válasz arra a háborús uszításra, amelyet ők folytatnak az oroszok ellen. Ez a háborús uszítás tulajdonképen folytatása annak, amit a Church- hill-Hoover csoport indított meg mindjárt a győztes orosz forradalom után 1917-ben, amit később átvett Hitler s ami most megint csak amerikai és angol vezetés alá került. Hogyan lehet elvárni attól az országtól, hogy dobja el fegyvereit, amelyet állandóan fegyveres támadással fenyegetnek? Még arra sem találunk tényékét és adatokat, hogy a Szovjet Union közvetlenül fenyegetne Amerika, vagy az amerikai iparmágnások gazdasági érdekeit Ha az amerikai tőkések csak profitot akarnak, akkor szerezhetnek eleget az orosz és más háboru- duita országokból jövő rendelésekből. Ezen országok felépítése legalább egy évtizeden át busás profitot nyújtanak a kapzsi tő-< késeknek. Dacára az ily jó profit kilátásnak az amerikai tőkések most mégis inkább a nagy kockázattal járó háborút akarják. Miért? — kérdezhetjük. A válasz csak ez lehet: azért, mert félnek a példától, amit az Oroszországban bevezetett kollektiv tervgazdaság sikere mutat. Ma már nem elmélet, hanem a gyakorlat által bemutatott valóság, hogy a kollektiv tervgazdasággal milyen bámulatos módon lehet termelni. Ez tette lehetővé, hogy az első világháború és az azt követő polgárháború által elpusztított Oroszország negyedszázad alatt a világ egyik legnagyobb ipari állama lett. Ez teszi lehetővé azt a bámulatos újjáépítést, ami ma a középeurópai országokban folyik, noha még csak részlegesen vezették be a kollektiv tervgazdaságot és azon kívül a teljesen lerombolt bazikus iparokat kell előbb felépíteniük. Az amerikai iparbárók és európai kollegáik igen jól tudják, hogy ha a kollektiv tervgazdaságra áttért országoknak időt engednek, akkor nemsokára ott olyan életszínvonalat teremtenek, amelyre irigykedve néznek majd még az amerikai munkások is s esetleg kedvet kapnak a példa követésére. Márpedig a kollektiv tervgazdaságnak a lényege a földek, a bányák, a gyárak és a bankok, valamint egyéb nagyüzemek lefoglalása a közcélokra. Ez természetesen a profitharácsolás eshetőségének a kiküszöbölését, a kizsákmányolás megszüntetését jelenti. Ezt az amerikai iparbárók és bankárok mindenáron meg akarják akadályozni. — ha lehet csak ijesztgetéssel, de ha az nem elég, akkor atombombával és egyéb borzalmas fegyverekkel. Ezen emberek any- nyira elvakultak, hogy nem hiszik, hogy az oroszoknak is lehet hasonló borzalmas fegyverük Egész biztosra veszik, hogy a Kelet még nem rendelkezik ilyen fegyverekkel és a technikai felké- szüksége sem állhatja ki a versenyt a Nyugatéval. De viszont azt is tudják, sőt nyíltan hirdetik, hogy ha időt engednek nekik, akkor elérik az amerikai színvonalat és a harc kimenetele kétségesebb lesz, mint most. Azért uszítanak tehát annyira, hogy a hivatalos háborút meg kell kezdeni most, amíg a Kelet elég gyenge. Á Kelet és a Nyugat háborús készülődésének ez a gazdasági tény képezi az alapját. Ha.tehát valóban ki fog törni ez a háború, akkor a jövendőbeli hősi halottakat már vigasztalhatja az a tudat, hogy a Kelet és a Nyugat háborújában életüket a mindennél magasztosabb, szentebb és dicsőbb profitért fogják feláldozni!
