Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)
1948-05-08 / 1527. szám
1948. május 8. BÉRMUNKÁS 5 oldaJ TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI VÁLASZ EGY LEVÉLRE “Te velem együtt, egy emberöltőn keresztül ott voltál a magyar munkásmozgalomban. Ismered mindazokat, akik ma árulóknak vannak megbélyegezve odahaza. Tedd szivedre a kezed és legalább, ha nyilvánosan nem akarod, levélben ird meg nekem, hogy elhiszed-e azt, hogy Peyer, Szeder, Kóthly, Nagy Vincze tényleg árulói-e a munkásmozgalomnak, árulói-e a magyar népnek?” Nekünk nincs okunk arra, hogy nézeteinket titokban tartsuk, 'mi függetlenek vagyunk a szó, szoros értelmében. Nincs még egy magyar lap, amely annyira független legyen minden irányzattal szemben, mint a Bérmunkás, amely előtt csak egy korlát, egy irányvonal van: a munkásosztály érdeke. Ezért a feltett kérdésre természetesen itt adom meg a Bérmunkás olvasói előtt a választ. A MÚLT A munkásmozgalom nem ismer és nem is ismerhet szenti- mentalizmust. Itt a múlt csak addig érték, amig a jelenben nem kerül szembe a munkásosztállyal. Ha szembekerül, ha a másik oldalra áll át, úgy a múlt érdemei nem enyhitik, hanem sulyosbitják a bűnt. Például Jászi Oszkár-érdemei a magyar munkásság nevelésében elvitathatatlan. Bizonyos, hogy soha sem volt szocialista. A radikális párt tagja volt. Soha sem ment túl azon, amit egy polgári párt programja előirt. Vagy Göndör, minden párttagsága dacára sem volt soha szocialista, ő mindig Göndör volt, aki ott és úgy harcolt, ahogy ő elképzelte. így természetesen nagyon gyakran követett el baklövéseket. Nagy Vincze polgári politikus, kinek még az őszirózsás forradalom is tulerős volt. Az ilyenek természetesen személyes sérelemnek tekintik azt, hogy a magyar nép a szocializmus felé tör és ezért ellene fordulnak. Más elbirálás alá esnek, Peyer, Kéthly, Szeder, stb. Ők tényleg párt és szakszervezeti vezérek voltak, némelykor egész forradalmárok, különösen ha a választójogért kellett harcolni. Szocialisták voltak éppen úgy mint Bevin, Attlee, Blum, francia, olasz, spanyol, stb. jobboldali szocialisták. Peyer-Vancák- ékkal — a kérdést feltevő éppen úgy mint más ezer meg ezer képzett szocialista — évtizedekkel ezelőtt már éles harcban állt a pártban, mert a nevezettek előtt a végcélt, a proletáriátus felszabadulását elhomályosította a parlamentért való harc. Nem csak Magyarországon, de mindenütt folyt ez a harc a bal és a jobboldal között, mert az utóbbinak nem eszköz, hanem cél volt a parlamenti padok meghódítása. Hogy ezek az ellentétek nem robbantak ki mindenütt szakadásban, annak a párt fetisizmus volt az oka, melyet megbontani szentségtörés volt. A PARLAMENTARIZMUS VESZÉLYE Minél sikeresebb volt egyes országokban a képviselői székekért való harc, annál inkább fordultak jobbra a szoc. dem. pártok. A képviselő elvtársak nagyon jól érezték magukat a parlamentben, féltették az elért pozíciójukat, azt kívánták, hogy a munkásság adja fel a közvetlen harcát a kapitalizmus ellen, bízza azt a képviselőkre, akik a burzsoáziával alkudozva, paj- táskodva, apró-cseprő reformokért eladták a munkásosz: tály végcélját, a kapitalizmus megdöntését. Eladták a munkásosztály harci akaratát. Ez a ténykedés volt az, amely már évtizedekkel ezelőtt létrehozta azokat a szervezeteket, amelyek a parlamentarizmust feleslegesnek, sőt károsnak találták a munkás osztály felsza- baditási harcában. Visszatértek az eredeti marxi álláspontra: A munkásosztály felszabadítása csak a munkások müve lehet, így alakult ki az olasz, francia, spanyol szindikalista szervezetek és az IWW Amerikában. Hogy a miniszteri és képviselői székekhez való görcsös ragaszkodás, mennyire káros volt a munkásosztály felszabadulási törekvésére, az az első világháború után tűnt ki, amikor a gazdasági és politikai helyzet érett volt arra, hogy a munkásosztály vegye át a hatalmat, meg- döntse a kapitalista társadalmi rendszert. De a társadalmi forradalmat német, olasz, francia, osztrák szoc. dem. pártok, a parlament meghódításával helyettesítették. Betelepedtek a miniszteri s képviselői székekbe, apró-cseprő reformokat hoztak, de meghagyták a munka eszközöket, a gyárat, bányát, a bankokat, a földet a, burzsoázia, az arisztokrácia kezében. De ezek kezében maradt a végrehajtó hatalom, a hivatalok, a rendőrség, a katonaság is, kik még a kis reformok végrehajtását is elszabotálták. “Tiszta demokráciát” játszottak mindaddig, amig a burzsoázia újra megerősödött és azután jött Horthy, Hitler, Mussolini és a többi diktátor és a második világháború. NEM TANULTAK Hibát elkövetni a munkásosztály harcában bűn, de abból nem tanulni és azt megismételni, megbocsáthatatlan bűn és árulás a munkásosztály ellen. McDonaldék, hatalomra kerültek Angliában az első világháború után, de ott is csak a lánc változott, a kutya ugyan az maradt. A gazdasági hatalom érintetlenül a burzsoázia kezében maradt. A következő választáson már kisebbségbe kerültek a szocialisták, mint Amerikában, ahol a demokrata pártot felváltsa a republikánus párt, éppen úgy Angliában a Munkás Párt váltja fel a Konzervatív pártot. Most Attlee-Bevinék “államosítanak” úgy, hogy bőséges kárpótlást nyújtanak az elvett gyárakért, amellyel csődbe viszik az államosított iparokat, de másként, kül- és belpolitikailag semmi változás nem történik és kétségtelen, hogy a következő választáson újra Churchillék kerülnek többségbe. Ezt a kutya komédiát megunták az öntudatos munkások és a népi demokráciákban tanultak a múltból. Nem elégszenek meg a miniszteri székekkel, hanem a munkásosztály uralmát intézményesen kívánják biztosítani úgy, hogy a termelőeszközöket, kártérítés nélkül kivették a burzsoázia kezéből, de ugyan akkor kivették a kezükből a sajtót, a rádiót, az iskolát és magát a végrehajtó hatalmat is, elbocsájtva a régi rendszer híveit, nem csak lent, de a legfelső fokon is és a munkások, I parasztok és a haladó értelmiség került a helyükre. De nem csinálnak titkot abból sem, hogy ez is csak átmeneti intézkedés, amelyet nem Horthy követ, hanem a szocializmus, a munkásosztály teljes felszabadulása. Ezt az iramot nem bírták Pe- yerék és Kéthly ék, ők nem forradalmat akartak, hanem “nyugati demokráciát”, úgy Bevin módra. Ellenezték a gyárak és főleg a bankok kisajátítását, legalábbis kártérítést akartak juttatni. Ellenezték a nébiróságokat, a rendőrség és a hivatalok elfoglalását, a burzsoázia gazdasági és politikai megsemmisítését, mert ez mind ellenkezik a “de- mcfk ráciával”. AZ ÁRULÁS Ez maga még nem árulás, ha félreállnak, de ők nem csak harcoltak az ő demokráciájukért, hogy tovább paktálhassanak a burzsoáziával, de mindent elkövettek, hogy a munkásosztály egységét megbontsák. Vezető pozíciókban szabotálták a határozatok végrehajtását. Ezen a lejtőn nincs megállás és csak természetes folyamat volt, hogy Peyer már az amerikai követség tagjaival tárgyalt, az iránt érdeklődve, hogy milyen támogatásra számíthat a rendszer elleni harcában és egy háború esetére már eligérkeztek az imperialista hatalom részére. Ez már árulás, teljesen mindegy az, hogy ezt “elvi” alapon követte el, vagy pedig fizetést kap érte. A régi demokráciák bűnt követtek volna el, ha akár személy szentimentalizmusból, a “nagy múlt” miatt, vagy, áldemokratikus szempontoktól vezetve szemethunytak volna ennek a mesterkedésnek. Magyarországon és a többi keleti országokban ma vértelen forradalom van és egyetlen forradalom sem engedheti meg magának azt, hogy hazug jelszavak hangoztatásával kövezzék ki az utat az uj Hitlerek számára. / Ma Bevinek, Blumok, Peye- rek már nem forradalmárok, valójában soha sem voltak azok, hanem a letűnő kapitalista társadalmi rendszer támaszai és igy a munkásosztály árulói még akkor is, ha egy emberöltőn keresztül az ellenkezőjét hittük róluk. Jászi, Nagy Vincze, Göndör polgári radikálisok, akik természetszerűleg szembefordulnak a proletáriátussal, ha az teljesíteni akarja történelmi hivatását, az uj társadalmi rendszer megvalósítását. Testvér, ez az idő sora, ha valaki útjába áll a társadalmi fejlődésnek, az legyen elkészülve arra, hogy a kerekek alá kerül és elkeveredik a porba, a szennybe, amely ez esetben az imperialista kapitalizmus szolgálata. JUNIUS 12 A Bérmunkás olvasóinak Cleveland kerületi értekezlete tanúságot tett arról, hogy megérti a mai nagy időket. Ha mi, amerikai magyarok el is öregedtünk. de még eléggé fiatalok és öntudatosak vagyunk arra, hogy meglássuk annak a nagy fontosságát, hogy az óhazai maelvinyilatkozat A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található » dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! öeszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmavai felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oiyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály erdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozo tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sereimének ^"e' maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL^ ..... . ... .. . A munkásosztály történelmi hivatasa. hogy megszüntesse a berrend szert A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikoi a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel av *j társadalom werkezetét éoiMHk v. régi társad*)«»* keretein belül
