Bérmunkás, 1948. január-június (35. évfolyam, 1509-1534. szám)

1948-05-08 / 1527. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXV. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1948 MAY 8

NO. 1527 SZÁM

Kik akarták Reuthert

meggyilkolni?

HETI KRÓNIKA

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .

(Vi.) Az automobil munkások elnökét Reuthert az ablakon keresztül a saját otthonában meglőtték. Csak egy gyors mozdulat mentette meg az életét, vagyis, hogy mellbe nem lőtték, hanem oldalt a karjába ment legtöbb sörét a vadász- fegyverből.

Ezt most arra használják fel, hogy a hatóságok összeszedik a jobb unionistákat, leginkább azokat, akiket vörösnek festettek és napokig fogva tartják őket, nyaggatják, vallatják és csak biztosíték alatt engedik ki őket. Ugyancsak alkalmat adnak minden piszoknak, hogy minden felelőség nélkül, névtelenül feljelentsenek akárkit és azokat elfogathassák, akikre haragszanak. Még ed'dig csak jobb unionistákat fogdostak össze valami 25-öt és több napi bebörtönzés, faggatás után csak biztosíték ellenében helyezik őket szabadlábra. Leginkább azokat szedik össze, akik valamilyen vezetőszerepet vittek a unionban és mint vörösök vannak ismerve. Ugylátszik az a helyzet, mint a Németországi “Reichstag tüz”-nél, amit szintén ürügynek használtak fel a vörösök összefogdosására.

Michigan államban több ki- sebb-nagyobb politikai gyilkosság történt az utóbbi tizenöt évben, melyeket soha nem oldottak meg. Az 1935—38-as évekig sok kisebb union szervezőt, agitátort öltek meg ezen a vidéken és a tetteseket soha nem is igen keresték. A Briggs gyártól sok jobb unionistát vertek össze már és a tetteseket szintén nem is keresik, vagy talán nem akarják meglelni. Mindezen érthetően meg nem oldott esetek mellett, történt két nagyobb politikai gyilkosság. Az egyik Gerald Buckley és szenátor Hooper meggyilkolása és ezen esetekben sem lelik a gyilkosokat, no meg nem is nagyon keresik őket. Ámbár azt pengették, hogy a jacksoni fegyházból vették ki kölcsönben a gyilkosokat és szállították őket vissza. De azt elismerik, hogy Hooper gyilkosságát olyan nagy politikusok intézték, akiket nem mernek leleplezni.

Több ilyen politikai gyilkosság példájából ítélve, melyekhez akkor még a vörösöknek az árnyékát sem tudták bekapcsolni,

nincs kizárva, hogy a gyilkosokat felbérlő egyének, mert nagyon is ilyen bérgyilkosság a valószínű — két legyet számítottak ölni egy csapásra. Eltenni láb alól Reuthert, aki egy nagyon ügyes alkudozó a mostani nagy automobil ipari tárgyalásoknál és esetleges megalkuvásokat lehetővé tenni a megijesztett és egymás ellen uszított union vezetőséggel. Másrészről meg összeszedni, agyonijeszteni és esetleg börtönben tartani egy csomó jobb unionistát, akik az esetleges sztrájknál vezető szerepet vinnének, mint a múltban tették. így agyonijesztve egymás ellen uszítani őket, mert úgy legkönnyebben lehetne leverni az unionokat. Megijeszteni a vörösöket, hogy ha aktivak lesznek, akkor rájuk kenik a bűnt és a bünhődést.

117.000 dollár jutalmat tűztek ki a feljelentőnek. És nagyon sok akad, aki még hamis tanulvallomásokra is képes lesz ezen összegért. így van kilátás egy újabb “Tom Mooney” vagy “Sacco és Vanzetti” ügyre. Most még csak találgatják a gyilkosokat, máris tömeges jelentések érkeznek be, de eddig csak az aktívabb unionisták közül szedtek össze egy csomót s nyaggat- tak meg, helyeztek bond aíá. A rendőrségnek esze ágában sincsen más helyen keresni a gyilkosokat, mint a szervezett munkásság, de leginkább a vörösök között és megvetik az alapját egy esetleges nagymérvű munkásüldözésnek és bebörtönözé- seknék.

Ámbár igaz, hogy Reuther segítségével kipucolták a vörösöket az összes nagyobb union állásokból, de bárgyuság volna azt hinni, hogy azok a vörösek ilyen orvgyilkossággal látják megoldhatónak a helyzetet, leginkább mostan, amikor az Auto Workers Union ilyen nagyszabású bérharcok és egyezmények megkötése előtt áll. Minden elvi ellentét dacára is, legtöbb aktiv unionista elismeri, hogy Reuther egy ügyes tárgyaló és igyekezett a munkásságnak mennél többet kicsikarni a munkáltatóktól. És azt is tudja minden vörösnek festett öntudatos munkás, hogy egy ilyen gyilkosságot a munkásságot gyűlölő hatóság és politikusok éppen a munkásság öntudatos, vagyis radikálisabb tagjai ellen tudja felhasználni és azokat üldöztet- ni. Meglehet, hogy ennek az ügynek az a főcélja.

Május elsejét, mint a munkásharc ünnepét, évről-évre méltatni szoktuk, Május 1. előtt s ugyanakkor tüntető munkásszolidaritásra szólítjuk föl a világ dolgozóit. Általában mint munkásünnep volt mindig elismerve Május elseje és a munkásmozgalom különféle frakció, ha nem is egységesen, de mindegyik a saját elgondolása szerint ünnepelték Május jelentőségét. Az uralkodó osztály látva a munkástömegek spontán megmozdulását Május elsején, eleinte elnyomni, majd amikor ez nem sikerült elhódítani akarták a munkástömegektől. Egyidőben itt Amerikában Health Day-nek volt Május elseje proklamálva és a munkásünneplés fölvonulása ellen az iskolás gyermekeket vonultatták ki, igy számították elterelni a figyelmet Május igazi jelentőségétől. Néhány év alatt aztán rájöttek arra, hogy számításuk dugába dőlt, mert nem hogy a Május szellemét ünneplők táborát kisebbítették volna, hanem ellenkezőleg, őket is az igazi ünneplők táborához számították.

Amióta a májusi szellem ellopása kudarcot vallott, törték a fejüket az uralkodó osztály tanácsadói, hogy milyen uj akciókkal tudnák Május elsejét a saját ^részükre kisajátítani. Soha nem volt nekik erre jobb alkalom mint most, az amerikai reakció virágzásának idején, amikor a néptömegek széles rétegei fölcsigázva vannak s készen állanak az uralkodó osztály bármilyen érdekeinek szolgálatára. így tehát nem véletlen, hogy éppen most született meg az egyik honatya agyában a “Loyalty Day” eszméje, melyet egyöntetűen fölkaroltak a reakciós sajtó minden kiadványában és mint gőzhengert akarták keresztül hajtani a kongresszusban, hogy ez a nap, vagyis Május elseje “Loyalty Day” elnevezés alatt, amerikai nemzeti ünnepé legyen törvényesen proklamálva. Ez a számításuk nem sikerült, mert nem volt elég idejük Május 1 előtt, hogy a kongresszusban keresztül vigyék, ellenben arra volt elég idejük, hogy egyes városokban és legelőször New Yorkban a városi adminisztráció cselédeivel elfogadtassák.

így tehát New Yorkban két nagy tüntető fölvonulás volt. Az egyik az 5-ik - Avenuen az American Legion mögött fölso- I rakozott Május elseje ellen a

lincselés hangulatig fölsrófolt “Loyalty” tömeg, a másik a Kommunista Párt mögött egyesült tüntetők fölvonulása a 8-ik Avenuen, Május elsejének mun- kásszellemü ünnepelése mellett. A két oldalon fölvonuló tömegekre mintegy ötezer rendőr vigyázott, nem történt olyan incidens, amit a reakciós sajtó sorközti olvasásából nagyin is kiérezni lehetett, hogy a zászló- nyél más célokra is használható. Az egyik new yorki Hearst újság vezércikket irt, melyben még az esetleg kíváncsiskodó olvasókat is begyullasztani akarta azzal, hogy az FBI még a nézőkről is fényképfölvételt fog készíteni. Szóval mindenfélekép akcióba volt a “demokrácia” pontosan olyan mintára, mint amilyen a hitleri Németország előkészítése volt annak idején. Az egyedüli különbség csak annyi, hogy azért van egy számottevő tömeg, akik látják a helyzetet, ismerik a múlt tanulságait s készen állnak minden harcra, hogy a reakciósok számításait megakadályozzák.

Ha tudjuk azt, hogy tulajdonképpen már van egy másik törvényesített nap, Május elsejének ünneplése ellen, az amerikai Labor Day, melyet viszont a reakciós szakszervezetek segítségével léptettek életbe, az akkori időkben erősen föltörekvő szocialista munkásmozgalmak ellen, akkor még inkább láthatjuk azt az aljas szándékot, melyet a “Loyalty Day” akcióval Május szelleme ellen beraké- táztak. Azt hogy erre legelőször az American Légiont kapták meg, nem lehet meglepetés, mert csakis ilyen akciókra hivatottak az uralkodó osztály hűséges talpnyalói. Ami azonban meglepetésül szolgálhat, az a körülmény, hogy bizonyos AFL és CIO csoportok csatlakoztak ehhez a táborhoz. Ezek adtak “erkölcsi” bizonyítványt annak a társaságnak, de viszont kaptak is, melyet azonban csak gyászekeretben tehetnek egy munkásszervezet ablakába. Ami szintén mint uj dolog pottyant bele a Májusi ünnepségekbe, az egyház szerepe. Egyes templomokban miséket tartottak, Május szelleme ellen és a papok vezették ki onnét híveiket, a wall streeti pénzisten szellemével kormányozott munkásellenes parádéra.

És ami még nagyobb megle- (Folytatás a 3-ik oldalon)